Link kishúga akcióban.

Ha valamire jó volt számomra MolonLave Children of Morta cikke, akkor az az volt – azon túl, hogy megismerhettem azt a remek játékot –, hogy végre megértettem, mi a különbség a roguelike és a roguelite között. Akik lemaradtak volna, azoknak röviden vázolnám: a roguelike voltaképpen a mazochisták otthona, a műfaj szigorúan bünteti a hibázást, a karakter elhalálozása esetén pedig a rendszer megfosztja (szinte) mindentől a játékost, amire a továbbhaladás alatt szert tettünk. A roguelite ennél jóval engedékenyebb, barátibb elbírálással működik.
A Red Blue Games Sparklite című akció-kalandjátéka is a roguelite hagyományokat követi, azaz elhalálozás esetén egy csomó mindent elveszítünk, ugyanakkor nem fogjuk úgy érezni a következő menetnél azt, hogy New Game-et nyomtunk. A történet főszereplője egy Ada nevű hölgyemény, aki szeretett kis asszisztensrobotjával léghajótörést szenved Geodia vidékén. Röviddel ezután pléhtársunkat elrabolja a Boris névre hallgató titán, akivel az első küzdelem egy csúnya vereséggel zárul. Ájultra klopfolt kis testünket egy hatalmas, mechanikus kar megragadja és elviszi a The Refuge-ra, ami egyfajta menedék a felhők felett. Innen indul a nagy kaland.
Maga a játékmenet olyan, mintha a The Legend of Zeldát beoltották volna a roguelite mérgével. Még mielőtt eljutnánk a menedékhelyre, előtte le kell tudnunk a szokásos betanulási fázist, de míg ezt tesszük közben is halad a kaland. A kamera madártávlatból közvetíti az eseményeket, a terep pedig voltaképpen képernyőnyi blokkokra van felszabdalva. Ezeken levágásra váró bokrok, regenerálódó kaktuszok, köpködő növények, mászkáló takonylabdák, mutáns óriás vaddisznó-orrszarvú hibridek, és más veszélyes faunák várják türelemmel, hogy lezabálják szívvel szimbolizált életpontjainkat.
Alapfegyverünk a multifunkcionális kardként, illetve kalapácsként működő szerszámunk, aminél a gomb lenyomásának hossza szabja meg, hogy melyik formáját használjuk. A jobb létre szenderített létformák a legtöbbször a játék címében szereplő különleges köveket hagyják maguk után, amik a pénz nemes szerepét töltik be. Továbbá találhatóak még limitált mennyiséggel használható eszközök, amik lehetnek bombák, ideiglenes erőnövelők, vagy élettöltők. A titkos, földalatti szentélyekben pedig további spéci fegyvereket, illetve eszközöket találhatunk, amik metroidvánia-szerűen nyitják majd meg előttünk a rejtett járatokat. Amennyiben feldobnánk a bakancsot jön a nagy mechanikus kar és visszaránt a menedékre, közben pedig áttekinthetjük teljesítményünket a megszerzett sparklite-ok, valamint egyéb cuccok terén, amikből a bombák, élettöltők, és hasonlók mennek levesbe. Újrakezdésnél a menedéken a sparklite-okkal fizethetünk a multitoolba szerelhető bónuszokért (több életpont, nagyobb sebzés, stb.), a tervrajzokból megépíthető spéci felszerelésekért, vagy maga a menedék fejlesztéséért, amivel további előnyökre tehetünk szert, hogy megkönnyítsük a következő menetet. A felszínen kezdett új próbálkozásoknál a terep véletlenszerűen újrarendeződik, így a változatosság garantált. A megnyitott kapukon, valamint a levadászott boss-ok kifüstölt búvóhelyein kívül minden más visszarendeződik eredeti formájába, így kezdhetünk majdnem teljesen elölről mindent.
A grafikai megjelenés hozza a 16bites éra hangulatát és annak minden báját. A hangeffektek és a háttérzenék már egy pár fokkal magasabb szintet képviselnek, így csodálatosan ciripel-csilingel minden kis mütyür a terepen, miközben gyönyörű muzsikák húzzák feljebb az egész játék hangulatát. A kezelés teljesen kézreálló, bár a menü kezelésével volt némi problémám, de ez csak a túlzott elkényelmesedésemnek tudható be (ettől függetlenül egy külön gomb jól jött volna a térkép előhozására). A kihívást szerencsésen eltalálták a készítők, ugyanis minden egyes elhalálozás fájni fog, ugyanakkor a megszerzett javakkal előidézett fejlesztések megelégedéssel töltik el az embert, ami felerősíti azt a gondolatot, hogy menni kellene még egy kört. És menni fogunk, mert kihívás és a hangulat elkapja a régi idők megjelenésével és nehézségével rendelkező programokat kedvelő játékosokat. Negatívumokat nem tudok írni, maximum csak a szőrszálak hasogatására tudnék pár sort pazarolni, de eltekintek tőle.
A Sparklite egy remek játék, ami kiválóan hozza a 16bites korszak szépségét mind megjelenésben, mind nehézségben, miközben a roguelite elemek nem lehetetlenítik el a kalandot. Azok számára tudom ajánlani, akiknek már a képek alapján szimpatikus a program, vagy csak szimplán vonzódnak a régi idők játékainak esszenciájához.
(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
zodiac55
Tetszik, nagyon is, be fogom szerezni valamelyik gépre.
ColdHand
Szerintem maradéktalanul el fogja nyerni a tetszésedet. Én is nyomnám, ha nem lenne negyvem másik cím, meg a friss VR a nyakamban.
zodiac55
PS4-en a FarCry5-öt nyomom – semmi extra, néha kell az agyatlanság, ha már a Division 2 annyira nem jött be – Switchen meg a Katana Zero-t. Ez utóbbi hatalmas parádé. A Final7-ig elleszek, de addig már semmibe nem kezdek bele.:D