A múltból csak tanulni lehet.
A történelem ismeretének egyik legfontosabb hozadéka lenne, hogy tanuljunk belőle.. Hogy a világ ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, vagy hasonló szituációkra megoldásokat tudjon találni. A múlt ilyen jellegű ismerete azonban nem csak távlatban fontos: saját magunk történetének értelmezése szükséges ahhoz, hogy az életben boldoguljunk. Tetteink nem biztos, hogy mindig a legjobb következménnyel járnak, de ha tanulunk ezekből, akkor volt értelmük. Nem véletlen ugyanis, hogy vannak, akik állandóan a múltat emlegetik fel, búslakodnak vagy mérgelődnek meg nem tett lépéseken. Ennek ebben a formában nincs értelme: változtatni nem lehet azon, ami megtörtént, de tanulni belőle igen. A South of the Circle egy gyönyörű narratív élmény erről, és arról, hogy életünk a leggyakrabban nem más, mint döntéseink sorozata.
A sztori főszereplője Peter, egy cambridge-i kutató, aki az 1960-as években lezuhan az Antarktiszon. Pilótája megsérül, így neki kell elindulnia a süvítő, jéghideg szélben, hogy segítséget szerezzen. A vonakodva, de útnak induló férfi a zord körülmények miatt elkezd hallucinálni és merengeni, a játék jelentős részét pedig emlékeiben töltjük – azokban, amik miatt itt kötött ki. Komoly következményektől mentes döntéseket kell meghoznunk a párbeszédek során, amik meghatározzák, hogy milyen érzelmi töltettel reagál egy-egy szituációban Peter. Ezek egy részének van hatása, de a legtöbb esetben csak apró eltéréseket eredményeznek.
A történet középpontjában Peter és Clara kapcsolata áll, valamint a férfi társadalomban betöltött szerepe. A hidegháborús helyzet komoly feszültségeket okoz az akadémiai berkekben is, míg a társadalmat egyébként is áthatja egy erős maszkulinitás. Főszereplőnk már gyerekkora óta érdeklődik a kutatás, és konkrétan az időjárás iránt, apja azonban folyton próbál „igazi férfit” nevelni belőle. Édesanyja ezzel szemben támogatja őt, és sikerül is ebbe az irányba elindulnia. Peter szó szerint a fellegekben kezd járni – a felhőket kutatja. Élete összehozza Clarával, akivel hamar szoros kötelék alakul ki, és elkezdi segíteni munkájában is. Peter professzora és barátai azonban folyamatosan presszionálják a férfit: előbbiek arra, hogy hódítsa meg minél előbb az „egzotikus skót” lányt, utóbbi pedig csak titkárnőként tekint a nőre, aki valójában aktív és szerves része a kutatási folyamatnak. Az alkotás kiválóan helyezi kontextusba jeleneteivel a maszkulinitást és annak hatását az ettől egyébként vonakodó Petert, aki folyamatosan őrlődik a társadalmi elvárások nyomása és saját természetének és személyiségének kibontakozása között. Clara és társaságának aktívabb feminista megnyilvánulásai pedig veszélyeztetik az akadémiai berkek férfi dominanciáját, akik emiatt még ellenségesebben viszonyulnak ezekhez a nőkhöz.
Mindez pedig a Hidegháború kontextusában zajlik, ahol Oroszország és a NATO komoly konfliktushelyzetben áll. Az egyik központi elem az Antarktisz-egyezmény, miszerint a sarki régió egy független, tudományos kutatásra használható terület, ahol tilos a katonai tevékenység. A történet és a nagyhatalmak színfalak mögötti ügyködése önmagában is érdekes, de Oroszország ukrajnai inváziója és az egyre nagyobb globális feszültség kontextusában félelmetesen aktuálisnak hat. Nem beszélve arról, hogy Oroszország a tiltások ellenére is fosszilis üzemanyagot keres az Antarktiszon, ami ismét reflektorfénybe helyezheti a kontinenst. Mindezeket figyelembe véve egyszerre tárul elénk egy igazán személyes és intim, valamint egy a világot érintő narratíva, ami pontosan a rövid, pár órás játékidő miatt tud annyira hatékony lenni.
Ezen túl a szinkronok bámulatosak, és elképesztő módon gazdagítják az egyébként minimalista, kicsit a korabeli propagandaposztereket idéző képi világ nyújtotta élményt. Sőt, a letisztult vizualitás inkább hat egy hangjáték kiegészítéseként, mint fordítva: a dialógusokon van a hangsúly, minden más „illusztráció”. Kifejezetten elgondolkodtatóak a visszaemlékezések is, ahogy látjuk Peter és Clara kapcsolatának alakulását, illetve kettejük világainak találkozását. Mindketten szemben állnak a társadalmi elvárásokkal, de más pozícióból. Ráadásul ezek a szegmensek visszaemlékezések: Peter valahogy és valamiért az Antarktiszon kötött ki, az emlékek „újrajátszásával” pedig nem csak mi, de ő is meg akarja érteni, hogy mi vezetett idáig. Fokozatosan, de elegánsan tárja ezt elénk az élmény, vegyítve a múltbéli elemeket a jelen fagyos valóságával.
Végső soron pedig nem csak egy elgondolkodtató és izgalmas narratíva emberek és országok történeteiről, hanem egy remek példázat nekünk is. Érdekes tanmese a társadalom, a maszkulinitás és a feminizmus egymásra hatásáról, mindez egy globális, hidegháborús érába helyezve: úgy, hogy az összes elemnek a mai napig hatása és relevanciája van. A South of the Circle felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenben döntsünk úgy, hogy azt a jövőben ne bánjuk meg – és ne utólag rágódjunk sorsunkon. Ha pedig úgy alakult, akkor próbáljunk meg tanulni abból, ami lett, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat. A világ egy békésebb és boldogabb hely lenne, ha ez mindig így történne – de, ahogy mindent, ezt is utólag a legkönnyebb megállapítani.
(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)
