Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

SOUL HACKERS 2 (PS5, PS4)

Lélekmátrix.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

Az információáramlás aranykorát éljük. A nap minden percében – és annak minden másodpercében – új weboldalak, cikkek, események születnek online, amik körülvesznek minket, és köztudott, hogy a szokásainkról készült online elemzések már nálunk, egyszerű fogyasztóknál is értékesebbek a nagy cégek számára. Az internet világa jelenthet kitörést a mindennapokból, de rengeteg veszélyt is tartogat. A technológia fejlődésével az internet egyre csak terebélyesedni fog, talán egyszer öntudatra is ébred. Ez a gondolatfolyam nem csak elméleti, hanem fizikai és metafizikai értelemben is megtörténik a Soul Hackers 2 legelején. Az emberek által készített és terjesztett információ saját kozmikus, végtelen istenséget teremt, ami meg akarja óvni világunkat az arra leselkedő veszélytől.

Elég légből kapottan hangzik ugye? De mi van, ha a Personát említem, ahol többször is előfordult, hogy az emberiség akaratát megtestesítő lények jöttek létre a tudatalattik közös erejéből? Még mindig furcsa? És ha a Devil Summonert emlegetném? Túlságosan ismeretlen? A Shin Megami Tensei már több ember figyelmét fogja felkelteni. Az SMT alá tartozik a családfa, amelyben a fent említett játékok mind egy-egy spinoff ágat foglalnak el. Az Atlus ős-szériájának 8-9 ágazata van, amibe több tucat játék tartozik a maga nevével és speciális sajátosságaival. Milyen helyet kap itt a Soul Hackers 2? A Soul Hackers 2 az SMT-t újragondoló Devil Summoner második játékának névleges folytatása, azaz a Devil Summoner: Soul Hackersnek, ami 25 éve jelent meg először Sega Saturnon.

Még mindig túlságosan nehéz beilleszteni a képbe? Valószínűleg így gondolhatták a fejlesztők is, amikor elhagyták mind az SMT, mind a Devil Summoner nevet, és hívták a programot egyszerűen Soul Hackers 2-nek.

Tehát visszakanyarodva az (elődöket megtekintve már nem is olyan furcsa) alapkoncepcióhoz: a 21. század közepe táján járunk és világvége közeleg. Ezért az idáig passzív Aion nevű információból született metafizikai jelenség két ügynöknek ad emberszerű testet, hogy a közelgő apokalipszist megállítsák. Az öntudatra ébredt, immáron lélekkel rendelkező egyének, Ringo és Figue nem tétlenkednek, munkához is látnak az információs tenger mélyéről kilépve. Az apokalipszist elkerülendő első lépés kudarcba fullad, mikor az egyik kulcsfigura helyett már Ringo csak annak holttestét találja meg, de szerencsére még nincs semmi veszve, ugyanis a frissen született hölgyemény képes feltámasztani a halottakat, azok lelkébe lépéssel és testük újraegyesítésével. Az újonnan feltámasztott egyének Ringo segítségére szorulnak, hogy kideríthessék haláluk körülményeit, ugyanis életbe visszahozásuk mellékhatásként Ringóra szálltak át démonidéző képességeik. Rövid időn belül Ringo háromszor is végrehajtja ezt az úgynevezett lélek hackelést, ahonnan a program címe is ered, és evégett kis csapatunk öt főre bővül.

Ringo és Figue tehát a számítógép és organikus test eredményei, emberek, de szuperszámítógépek tudásával bírnak, és emberfeletti hatalommal rendelkeznek, viszont van lelkük. Az első feltámasztott páciens Arrow, aki a Yatagarasu nevű démonidéző paranormális szervezetnek dolgozott és feladata volt, hogy megvédje következő alanyunkat, Milady-t. A szőke közelharcos nőszemély a Phantom Society tagja volt, a szervezeté, mely az apokalipszist szeretné elhozni a világra – s úgy tűnik, a kivégzését a szeretője rendelte el. Harmadik tagunk a szabadúszó, démonidéző, cápás beütésű nyomozó Saizo, akinek az ideiglenes holta még rejtélyesebb. Ők hárman tehát kellően-kelletlenül összefognak a cyber-angyalokkal, hogy megakadályozzák a világvégét, és közben esetleg kiderítsék meggyilkolásuk indítékát.

Adottak tehát a démonok, a közelgő apokalipszis, valamint egy cyberpunk-szerű világ. De sikerült-e Atlusnak még egy ütős RPG-t létrehozni?

Aion angyalai

Amennyiben legörgethetsz a teszt aljára láthatod a végső pontozást, de maradj inkább velem, hogy kibontsam az okokat. Fent felsoroltam több legendás Atlus sorozatot és játékot. Arról a fejlesztőről beszélünk, ami több mint 30 év alatt az ipar csúcsára küzdötte magát, és világsikert ért el a Persona 5 megjelentével. Emiatt feléjük nagyobb elvárás van, mint más Namco, Capcom vagy Sega RPG-vel szemben. Jelenleg hatalmas várakozás övez bármit, amit megjelentetnek, emiatt nagyobb nyomás is nehezedhet rájuk. Az elmúlt 10 évben kaptunk tőlük olyan etalonokat, mint a Persona 4 Golden, a Devil Survivor 2 Record Breaker, a már említett Persona 5 és folytatásai, és a várva-várt SMT V-öt is megjelentették. Mondhatjuk, hogy az Atlus csillaga nem csak szárnyalt, hanem egy egész csillagképet alkotott jobbnál-jobb játékokkal. Ezért is volt számomra csalódás a Soul Hackers 2.

Kapunk egy érdekes alternatív Tokió városkát, gyönyörű szép grafikát, lenyűgöző karakterdizájnt, fantasztikus, hangulatos zenét, és egy szórakoztató, bár lassan beinduló történetet. Mi hiányzik az összképhez? Sajnos az érdekes játékmenet. Erősen úgy éreztem, hogy próbáltak minket megtömni egy gyönyörű, ropogós, de belül puha szendviccsel, amiből hiányzott a hús és a saláta. Lehet, hogy jól laksz vele, de száraz marad a torkod, és szükséged lesz valamire, amivel leöblíted, viszont csak egy borzalmasan drága pezsgő van előtted; ez lenne a 40 eurós DLC, ami jelenleg még nem elérhető.

Tehát kapunk egy felszínen gyönyörű programot, amit egy gyakran repetitív és unalmas játékmenet tesz tönkre. Hadd vázoljam fel: a történet eleinte több órán keresztül pereg, átvezetők után rohangálunk egyes dungeonökbe, hogy haladjunk a sztorival, de ezalatt nem tudunk meg túl sokat karaktereinkről, ami motiválna minket. Hogy ezt elérjük, speciális dungeonökbe kell mennünk, és megnyitni az ő történeteiket is, amik szükségesek a csapatunk erősítéséhez. Maga a fősztori kötetlen, nincs adott cél, se időkorlát, ami szabályozná mikor hova menjünk, tehát nem kell tervezni, mint a Persona játékokban.

Bárhol menthetünk, és bármikor kiléphetünk az adott dungeonből, ha elértük a teleport pontokat és kapukat, nem tart sokáig visszatalálni az utolsó helyszínhez. Emiatt bármikor felhagyhatunk egy hellyel, és mehetünk a városba, vagy esetleg foglalkozhatunk karaktereink vision questjével. Ez jól is hangozhat, de az egész gyorsan unalmassá válik, és mivel a szereplőink eleinte felszínesek, nem tudunk kapcsolódni hozzájuk, bár apellálhatunk számukra egyes válaszokkal a történet során, hogy erősítsük őket és több vision quest szint nyíljon meg, de más nincs, ami motiválna a haladásra. Hiába iszogathatunk velük a bárban, vagy válthatunk egy-két mondatot étkezés közben, inkább sablonos lélektelen objektumoknak tűnnek, mint kapcsolódási pontoknak. Ezzel szemben a Persona és a DS2 időrendszere és számtalan kombinációs opciója erősen addiktívvá és újrajátszhatóvá tette a programokat, folyamatosan motiválta az embert, hogy foglalkozzon velük, és gondolkodásra sarkallta, mi lenne a legjobb irány. Jelen példányunkban inkább az unalom a fő motivációs erő. Ha unod a fő sztorit, menj vision questre, ha azt unod menj a városba, vagy Personához hasonlóan alkoss új démonokat, vagy hajtsd végre az opcionális küldetéseket, majd a ciklus kezdődik előröl.

A küldetések felvehetőek Miss Ginkónál (aki egy visszatérő szereplő is a szériában), ezek általános „ölj meg x lényt” vagy „beszélj valakivel” típusú missziók. Már az elején bele is futottam egy bakiba, az egyik küldiben ugyanis egy kérdéssorozatra kellett válaszolni, ami a démonok profilján való olvasgatást mutatta be. A program kérdezte, hogy az egyik démon japán nevének mi a jelentése, és három opció volt elérhető, ezek közül egyik se felelt meg annak, ami a lény profilján szerepelt. Egy gyors SMT Wiki böngészéssel megtudtam, hogy a küldetés maga a korábbi játékok fordítását használja, és az új fordítók ezt nem vetették össze az eredeti szöveggel, valamint a küldi szövegével, nem túl nagy baki, több száz démon van a játékban, de ez nem vet túl jó fényt a fordításra. A többi küldetés (Aionosok) felvehető a vision quest helyszínén, valamint elvétve a városban is találhatóak. Érdekesség, hogy a főmenüben Ringo kommentárt fűz minden egyes küldetéshez és annak végkimeneteléhez, gyakran elég vicces és érdekes tud lenni.

A városról még nem beszéltem: nyüzsgő metropoliszt kapunk, de csak néhány kis tér járható be, ahol az irányítás sincs toppon, gyakran nem reagál megfelelően a fixált kamera nézetek ellenére. A helyszínek szépek, és egy idő után a boltosok dizájnja és különcsége érdekesebb lesz a kis csapatunknál, tehát érdemes időről-időre rájuk nézni. Valamint elérhetőek realmek, tehát olyan terek ahová csak démonidézők léphetnek be, ilyen a fusion circus vagy a cyberpunk neon negyed, ahol vásárolhatunk.

Démonok között

A harcokról és a dungeonokról is mesélnem kell: adottak a szokásos tekervényes dungeonök, amikhez a legpocsékabb kamera irányítás van, ami a PS2 érából kísért minket. Fixálva tapad Ringo hátához, de elvileg a karral lehetne kezelni, és egy részeges egyén tendenciájával lódul jobbra-balra. Szerencsére, a fejlesztők tudnak róla, hogy ez tönkreteszi az egész élményt, és biztosítottak minket, hogy a megjelenés előtt még érkezik egy a problémát orvosló patch. A dungeonökben bármikor materializálódhatnak a szörnyek, gyakran a kamera miatt beléjük is futunk, ilyenkor a Négyzet precíz lenyomásával hátra üthetjük őket, ami számunkra kedvező harcot indít, ellenkező esetben a szörnyek vannak fölényben. Színük és méretük nehézségüktől és ritkaságuktól függően változik, általában az arany a ritkább és nyereségesebb, később Figue tájékoztatni is fog minket a körülöttünk lévő szörnyek státuszáról.

Harcba lépve szokásos a SMT felosztást kapjuk: körökre osztott harc, amiben először mi lépünk (jobb esetben) majd az ellenfelek. Karaktereink a képernyőn megjelenő számozás sorrendjében támadnak, a cél az, hogy kiaknázzuk az ellenfelek gyengeségeit. A démonokat ezúttal nem megidézzük, hanem képességeiket sajátunkként használjuk, és helyet kaptak a már megismert elemi varázslatok, a lőfegyver sebzés, fizikai sebzés, valamint ez alkalommal Ruin és Almighty varázslatok. Sikeres gyengeség megtalálása után nem kapunk extra alkalmat sebzésre, hanem stackeket halmozunk; minél több szereplőnk képes kiaknázni az ellenfél gyengeségeit, annál több lesz, majd a fordulónk végén ez aktiválja a helyi all-out attackot, avagy jelenlegi nevén a Sabbathot. Ezért, mondhatni leegyszerűsödött a harc, persze később lesz speciális képesség is szereplőnként, de a lényeg ebben a mechanikában van. Használhatunk auto attackot is, viszont ebben az esetben csak alaptámadást hajtanak végre karaktereink. Opcionálisan védekezhetünk is, valamint elmenekülhetünk a csatából. Mivel bármikor menthetünk, a menekülés gyors, valamint a pályán szét vannak szórva a démonjaink, akik előszeretettel segítenek, valamint újak is csapódhatnak hozzánk valami apróságért (élet-mp) cserébe. Velük beszélve a minket üldöző szörny is eltűnik.

Mivel a démonok nincsenek a szereplőkhöz láncolva, a főmenüből váltogathatjuk őket, és ha megszerezték az összes lehetséges képességüket, megajándékoznak minket egy tárggyal vagy speciális mozdulattal, ezért érdemes őket cserélgetni, amint újat szerzünk. A fúzió is vérfrissítést kapott, hasonlóan működik a P5 Royalhoz, de immáron specifikus beállításokat is megadhatunk a pontos kombinációk megtalálásához.

Mivel nincs egyéb dolog, amivel kitöltenék a játékmenet ciklust, itt felhoznám azt a negatívumot is, hogy ez a program egy multiplatform játék. Miért nem vagyok ezzel megelégedve? Alapvetően nincs is ezzel semmi gond, viszont a fejlesztők nem szántak szinte semmi időt arra, hogy kihasználják a PS5 specifikus adottságait. A kontroller remeg időnként, de ez édeskevés ahhoz, amit nem is olyan rég a P5 Royallal létrehoztak. Ott kontrolleren keresztül dorombolt a macskabuszunk, ha a tapipadot simogattuk, a kontroller érezte a mozgást minijátékoknál, és egyéb apróságok, ami miatt a generáció legjobbjává vált PlayStation 4-en a P5 Royal. A PS5-ös gépen ingyenesen elérhető techdemós robotos játék már bemutatta mire képes a kontroller, és ezt idáig nem sok program aknázta ki. Szomorúnak tartom, hogy a kontroller haptikus, érintős, és hangszórós tulajdonságairól teljesen megfeledkeztek, mikor is a Soul Hackers 2-t fejlesztették PlayStation 5-re.

Összességében egy teljesen átlagos programról van szó, amit tönkretesz az unalmas játékmenet, ami nem ér fel a prezentáláshoz. Nincs benne semmi kiemelkedő, ami kitűnne a jelen generáció, vagy a fejlesztő más játékai közül. Érezhető, hogy nem a fő csapat felelt érte, de alkothattak volna valami maradandóbbat is, viszont a programot játszva kellemes nosztalgiát éreztem a Persona 2 és hasonló régebbi Atlus játékok felé, amit ez a game imitál. Elmulasztott lehetőség, de legalább szép köntösben.

U.I.: a kiadó kérésére direkt nem osztottunk meg képeket az átvezetőkről, azokat keressétek megjelenés után!

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 20990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Ringo minden mennyiségben; a zenéjét egész nap hallgatnám; fantasztikus képi világ

Negatívum(ok)

  • Unalmassá válik; a kamera (amit elvileg javítanak); nem ér fel a nagyokhoz
6/10
Látványosság:
Játszhatóság: Gyenge
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang:
Hangulat: Átlagos

martin beleszól:

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Milyen jo, hogy letöltöttem a Tales of Arise ot. Ez igy akkor kimarad. 🙁

    • Ezek a spinoffok olyanok, mint a parfümmásolatok.

      • Sajnalatos, mikor egy potencialis ziccert igy kihagynak. Az meg hogy szep…sovany vigasz. A szepen becsomagolt szar attol meg szar marad. Haver kepes volt Switch et venni, hogy tolhassa a SMT 5 t. En nem fogok. Kar erte.