Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Sorozat – Csernobil

1986: a hidegháború lassan a végéhez közeledik, a berlini falon kicsi, de mégis vészjósló jelentőségű repedések tapasztalhatóak, a Szovjetunió fű alatt már haldoklik, a fegyverkezési versenynek hála pénzügyileg egy ideje mindkét végéről égeti a gyertyát, soha véget nem érő harcot vív Afganisztánban, miközben hébe-hóba már a békéről tárgyalgat a rivális nagyhatalommal, akik eltökélték, hogy financiálisan fogják tönkretenni a vasfüggönyön túli nemzetet. És nem mellesleg, egy átlagosnak induló tavaszi napon az Ukrajnában található csernobili atomerőművet váratlan robbanás rázza meg, amelynek következtében radioaktív felhő teríti be, nem csak Kelet-és Közép-Európát, de Nyugat-Európa bizonyos részeit is. Ennek köszönhetően a katasztrófa a becslések szerint nagyjából 30-40 ezer ember életét követelte, arról nem is beszélve, hogy a tragédiának mindmáig tartó hatásai vannak, a lakhatatlanná vált Pripjaty városától kezdve az évtizedek óta felhalmozódott sugárzás mértékén át a politikai következményekig bezárólag. Mihail Gorbacsov, az SZKP korábbi főtitkára 2006-ban elmondta, hogy szerinte a csernobili atomerőmű-baleset volt az oka a Szovjetunió összeomlásának, és bár ezen kijelentése egy kissé túlzó lehet, az tény, hogy a ’86-ban történtek igazi fordulópontot jelentettek a világtörténelemben. Mintegy utolsó, nagy záróakkordja volt ez egy több mint fél évszázadig tartó rendszernek, ami nem szólt másról, mint a hamis biztonságérzetről, a kollektív néphülyítésről és az orbitális hazugságokról, amelyekről végül már hiába tudták, hogy hazugságok, mégis mindenki elhitte őket. A [B]Csernobil[/B] című ötrészes minisorozat főleg ennek a korrupcióra és tekintélyelvűségre épülő, a kollektivizmus ideáját hangoztató, de közben az egyéni érdekeket szem előtt tartó rendszernek a bukását vizsgálja, egymástól eltérő perspektívákon keresztül. Sorsok, életutak, társadalmi osztályok, különböző hatalmi pozíciókban lévő emberek önnön tragédiája segítségével meséli el, hol valós karakterekkel, hol pedig fiktív toldalékokkal a megtörtént eseményeket, és Craig Mazin író a több szálon futó, néha más-más terepekre kalandozgató cselekményt a rengeteg meghatározó figurával együtt zseniálisan fogja össze egy kerek, egységes egésszé. A megannyi nézőpont tökéletesen szolgálja a széria feszes narratíváját, és számtalan hasonló tévésorozattal ellentétben, amelyek gyakran elkövetik azt a végzetes hibát, hogy a különböző történetfonalak túlontúl szerteágazóvá válnak, így az összkép végül nem kicsit hézagos lesz, a [i]Csernobil[/I] példaértékűen használja a karaktereit, akik közül néhányan csupán tényleg csak rövid epizódszerepeket kapnak, mégsem érezni azt, hogy lehetett volna még tovább fejtegetni a sorsukat, vagy esetleg árnyaltabbá tenni őket. Épp ellenkezőleg, a röpke, de mégis fontos jelenlétük teszi igazán koherenssé a koncepciót és hatásossá a baleset súlyát, így gyakorlatilag összességében mindegyik karakter nélkülözhetetlen tagja a történetnek – a tűzoltók, az aggódó feleségek, a helyszínre kirendelt bányászok és a sugárfertőzött állatok lelövésére kiküldött likvidátorok ugyanúgy, mint a tudósok, az atomreaktornál dolgozók és a magas rangú pártfunkcionálisok.
[YOUTUBE]PMlwjCID3Io[/YOUTUBE]
Persze már a legelején felmerült a kérdés, hogy ezt az egész büdös nagy szovjet világot, a horizontot uraló, fekete füstöt okádó gyárkéményekkel, a rusnya, lepusztulásnak indult üzemekkel és a tipikus, már-már börtönszerűen egységes, lehangolóan szürke kelet-európai lakótelepekkel vajon mennyire sikerül majd átlátni a messzi Hollywoodban, egy luxusvillában, a szikrázó napsütéses kék ég alatt és a pálmafák között, a sorozatnak mégis a korabeli ábrázolás a legnagyobb erőssége. Mind díszletekben, mind jelmezekben, mind pedig korabeli hangulatban kivételes precizitással idézik meg a nagyotmondásra és féligazságokra épülő társadalmat, ahol a „minden ember egyenlő” című kommunista eszme nemhogy félrement, de nem is létezett soha, ha úgy tetszik, tökéletesen működésképtelen – ennek ellenére a nép mégis eleve tényként kezel mindent, ami a felsőbb hatalom, a párt hazugsággyárából kikerül. Az egész szocializmus és több mint fél évszázadnyi kőkemény kommunizmus van beleágyazva ebbe a sztoriba, minden jelenetet, minden párbeszédet és minden apró rezdülést (ez persze főleg az egytől-egyig kiváló színészek érdeme is) átitat az az átkos kelet-európai depresszió. Az a megfáradt, keserű, szomorúan vigadó hozzáállás, az a „tudjuk, hogy minden szar, már jóval előttünk is szar volt, de nincs mese, mi is annak a rendszernek a részei vagyunk, amelyért apáink és nagyapáink is az életüket adták” attitűd – és ez a legkevésbé sem bújtatott üzenet nem csak átélhetőbbé teszi a [I]Csernobil[/I], hanem bizonyos szempontból nyugtalanítóan aktuálissá is.Persze az óriási hype mellett valamivel nehezebb kihallani a produkcióból ezeket a témákat, hiszen az utóbbi néhány hónapban a [I]Trónok harca[/I] befejező évadján kívül másról sem szólt az internet, mint erről a sorozatról. Szinte már példátlan rajongás és (szerény véleményem szerint egy kissé túltolt) felmagasztalás övezte a [i]Csernobil[/I]t, és eme dicsfény középpontjában leginkább a valós történések aprólékosan precíz visszaadása, illetve az áldozatok tragédiájának szívfacsaróan durva bemutatása állt. Valószínűleg pontosan az utóbbi dolog okán eredeztethető ez a mélyen elismerő fogadtatás (hiszen a tény, hogy mindez nagyjából tényleg így történt, már eleve maradandóbbá és hatásosabbá teszi az összképet), és bár egy icipicit talán meredeknek tűnhet, hogy sokan minden idők legjobb tévésorozataként hivatkoznak a [i]Csernobil[/I]ra, arra kétségkívül jó volt, hogy hiteles képet adjon a 33 éves esetről, illetve kellőképpen felhívja rá a figyelmet, mivel eddig nemigazán készült méltó feldolgozás a témában. Utóbbi össze is jött, és attól függetlenül, hogy a produkció semmi újat nem mond a baleset körülményeiről és úgy en bloc az atomenergiáról sem, hirtelen a fél világ reaktortechnikus és atomszakértő lett. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben csak most jöttek rá, hogy „jé, úgy 30 esztendővel ezelőtt tényleg volt egy ilyen katasztrófa, mennyire durva már” – és lemerném fogadni, hogy a nézők majdnem a fele totál abban a hitben van, hogy Csernobil konkrétan Oroszországban található.De ez a sorozat minőségének szempontjából vajmi keveset számít. A gyakran előforduló hatásvadász stílust és a nagy ritkán fel-felbukkanó hollywoodi giccset leszámítva a [I]Csernobil[/I] egyértelműen és vitán felül az idei év egyik üde televíziós színfoltja, amiről még jó ideig beszélni fognak, és amit még jó ideig nem fognak elfelejteni. Nagyszerűen mesél a múltról, de a múlton keresztül a jelenről is, és ezáltal rámutat arra a nyugtalanító és hátborzongató gondolatra, hogy talán valamikor a mostani, vagy valamelyik jövőbeli generációnak is meg kell majd fizetnie a hazugságok keserű és fájdalmas árát. Ironikus, hogy ezt pont egy olyan korszak megidézésével próbálja a tudtunkra adni, amiben még a szovjet törpe is óriási volt… [106770]

53 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Én gyerekkoromban 6 évet kint éltem Moszkvában. 1980 -tól 86-ig. Ismerem az oroszokat és testközelből láttam a szovjetúniót. Ez a sorozat HIHETETLEN precízitással mutatja be azt a fajta mentalitást amely akkoriban uralkodott abban az országban. A kisemberek kiszolgáltatottságát, a hatalomhoz tíz körömmel ragaszkodó csinovnyikokat, a mindent atható hazugságot.Hazudtak a népnek a nyugatról, hazudtak a saját eredményeikről, hazudtak az “emberarcú” szocializmusról. Mindenről csakhogy uralmon maradhasson a párt és az abból hasznot húzó szűk vezető réteg. És hogy miért nem láttak át a szitán az emberek? Azért, mert Lenin és a bolsevikok jól kitalált ideológiát gyúrtak nekik Marx és Engels kisérleti filozófiájából. Ellenséget kreáltak az orosz népnek, előbb egy egész társadalmi osztály képében, majd amikor kiírtották őket, a nyugatból. Márpedig, ha ellenség van, akkor összetertás is van. Lemondásokkal, dacos ellenálással nyomorogtak egy nemes cél érdekében, amit az állami propagandagépezet csepegtetett a nap minden percében az emberek fejébe. Egész épületeken átívelő plakátok hírdették az igét, napi sugárzású politikai tévéműsorok melyekben nem csak az aktuális eseményeket muttatták be, hanem azt is, hogy hogyan kell azokról gondolkodni. A szovjet tévében a nyugat hanyatlott, az amerikaiak naponta verték a négereket, a katonáik pedig naponta öltek vietnámiakat sercegős arhív felvételeken egy húsz éve végetért háborúban.. De mi volt akkor, ha egy amerikai film hátterében modern felhőkarcolókat látott a büszkén nyomorgó szovjet polgár? Vagy elégedett jólszituált nyugati polgárokat a szép autóikban esetleg egy párizsi kávéházban ücsörögve, vagy szörfözve az atlanti óceán partján?Hát nem látott. Csak gondosan válogatott nyugati filmek törhették át a szemfüles cenzorok szigorú tiltásait. A kritérium egyetlen szempontra volt kihegyezve. Legyen benne nyomorúság. Legyen benne az amerikai társadalom szélére kisodródott kisember, aki belehal a nyugati civilizáció által diktált hamis gyilkos versenybe.. és mivel hollywoodtól nem áll messze a hatásvadász kritikai hangvétel, láthatták az elvtársak sírni Jack Lemmon-t, Jane Fondát főbe lőni saját magát és meghibásodott amerikai atomerőművet majdnem átolvadni a földgolyón keresztül egészen Kínáig.. Hogy ne lettek volna biztosak a saját felsőbbrendűségükben?! A nyugat rohad, a létező szocializmus pedig minden rendszerek legélhetőbb, legigazságosabb, szinte meseszerű képződménye. Ebbe az idillbe robbantott hatalmas lyukat a csernobili katasztrófa, amely pontosan azt mutatta meg, hogy hamis alaptalan lózungokkal nem lehet valódi sikereket elérni.. A sorozat legvégén idézik Gorbacsovot, aki úgy vélekedett, hogy az erőmű katasztrófája nagy valószínűséggel hozzájárult az egész rendszer bukásához is.

    • A film valóban tűéles precizitással lett kidolgozva és a rendszer szellemisége is tökéletesen meg lett jelenítve. Ugyan ez az abszurditás egy másik alkotásban is zseniálisan be van mutatva. Filmvígjátéknak tűnik pedig nem az: Sztálin halála.Másrészt tegyük hozzá, hogy a Szovjetuniót úgy támadta meg a nyugat már a kezdetektől, hogy annak több milliós áldozata volt támadásonként és összesen mondjuk 3X:- Forradalmat követő polgárháborúhoz kapcsolódó intervencióban, 1979-20-ban.- Német támadás a II. VH alatt.- Gyak a Hidegháború, ahol ugyan közvetlenül nem támadták meg őket, de Churchill a Fultoni-beszédében, asszem 1946-ban, megadta a Nyugat ilyen irányultságát.Tehát a Szovjetunió vérben született, vérben nőtt fel, a kormányok nem kommunikáltak a nép felé, hanem gyak olyan háborús propagandát folytattak, ami nyugaton is volt a háborúk során.És tegyük még hozzá, hogy azért az USA-ban, ha nem is a 80-as években, de a 60-as/70-es években még volt a feketékkel kapcsolatos szegregáció, üldözés, gyilkosságok (lásd Martin Luther King meggyilkolása). És bizonyos szempontból ez ma is meg van.

      • Huh.. A forradalmat követő polgárháborúban nem vett részt a nyugat. A Lenin által vezetett bolsevikok( vörösök)harcoltak a cárhoz hűséges és nyugatos fejlődést kívánó erők ( fehérek) ellen. Azért is hívják polgárháborúnak..A második világháborúval kapcsolatosan már sokkal több a tévhit itthon, hiszen mi is a szovjetek által diktált történelemkönyvekből tanultuk a második világháború eseményeit. Ez pedig azt a propagandisztikus koncepciót hírdette aminek egyetlen célja a szovjetek tisztára mosása volt, így tehát a szovjetúnió ártatlan áldozata volt az imperialista hatalmak konfliktusának illetve a náci agressziónak.. Ezzel szemben kiderült a háború után felszabadult dokumentumokból, hogy sztálin konkrétan hasznot akart húzni a háborúból, és 1939-41 között nyersanyagokat adott el( olaj, acél) a hitleri Németországnak. Ezt ugye nem tanították a szocialista országok iskolái, de tény, hogy London bombázásánál szovjet üzemanyagot használtak a luftwaffe gépei, a tigris tankok pedig részben szovjet acélból voltak gyártva. A másik elhallgatott és undorító sztálini húzás pedig a Molotov-Ribbentrop paktum keretein belül megkötött titkos záradék( 1945 után megtalált náci arhívumban) amelyben jó szövetségesekhez illően felosztották Európát egymás között. Sztálin részéről konkrétan Finnország, a balti államok, Lengyelország fele és Besszarábia volt a nettó haszon..Így történt, hogy 1941-re, mire hitler meggondolta magát és végül megtámadta a szovjeteket Európa már ki volt véreztetve, sztálinnak pedig a szövettségesek partraszállásáig egyedül kellett szembenéznie volt üzlettársával.Nem véletlen, hogy nyugaton a szovjetúniót és a náci Németországot egyformán háborús bűnösnek tartják a 2 világháborúban betöltött szerepeiket miatt.

        • Pedig de. Francia és brit erők is részt vettek az intervencióban.https://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Civil_WarChurchill már ekkor azt mondta, hogy a Szovjetuniót már a bölcsőben el kell pusztítani.A II. VH nagyon jól példázza, hogy minden nyertes kezet fogott legalább egyszer az ördöggel, amíg a végső szövetségi rendszerek kialakultak, a kérdés valóban csak az, hogy a nyertesek közül is ki számít még a gonosz kategóriájába?Nem csak a Molotov-Ribbentrop paktum volt ott, hanem a Müncheni egyezmény is, amikor Csehszlovákia feldarabolásához a franciák és a britek is áldásukat adták.Az is igaz, hogy a Szovjetunió/Sztálin nem áldozatok voltak, hiszen arra játszottak hogy a II. VH-ban a nyugat kivérzik, de a megkötött paktumokkal ebből a csetepatéból kimaradnak, majd ők a legyengült ellenfeleiket könnyűszerrel legyőzik.Arra céloztam inkább, hogy a nyugat mindig is ellenségesen állt a Szovjetunióhoz, így bizonyos szempontból a militarizmusuk, csak reakció. Ez az ellenségkép aztán a mai Oroszországra is át lett örökítve, ami sajnos megakadályozza, hogy rengeteg mai konfliktus békés megoldását.

          • Jól mondod. Részt vettek Francia és Britt erők. De nem Franciaország és Brittannia harcolt Oroszország ellen, hanem a cári fehérek hívására, a fehérek oldalán az ő parancsnokságuk alatt harcoltak Francia és Britt katonai csapatok. A bolsevikok ellen, akik tulajdonképpen a fennálló törvényes rendet igyekeztek megdönteni..Nem véletlenül hívták polgárháborúnak nem pedig Orosz-Britt vagy Orosz-Francia háborúnak.A Müncheni egyezmény mindössze a béke reményével kecsegtette a gonosz britteket és franciákat, azonkívül egyetlen talpalatnyi földdel vagy fonttal sem igyekeztek jól járni. Ezt összehasonlítani azzal, amit az oroszok és németek tettek, mondjuk az egymás között felosztott Lengyelországi Katinyban, ahol konkrétan tízezer lengyel tisztet lőttek árokba, hogy azután a mai napig egymásra mutogassanak hitványul..Szóval lehet, hogy más is kezet rázott az ördöggel, de nem mindenki adta el a lelkét neki. A szovjetek militarizmusa nem reakció, hanem az orosz vérben örökletesen létező agresszió. Nézz a térképre. Nem a szél hordta össze azt a nagy vörös foltot ot Európa és Japán között. Vagy nézz bele a hírekbe. Csak az elmúlt 10 évben megtámadták Grúziát, Moldáviát, és Ukrajnát és csatoltak el mondvacsinált indokokkal területeket tőlük.

          • Értem, szóval azt mondod, hogy hirtelen több 10 000 francia, amerikai, brit, japán, lengyel…. katona a kormányaik tudta nélkül egyszercsak kivett magának alkotói szabadságot és katasztrófarlturistáskodott egyet a nagy Oroszországban. Hát ez is egy nézőpont, csak marha messze van a valóságtól. A britek pl. a saját erőforrásaik szűkössége miatt kérték fel az amcsikat, akik szintén küldtek 13 000 embert.Nyilván a Müncheni egyezményben tetületi előnyük nem volt a briteknek, franciáknak, csak azt gondolták, hogy azzal hogy hagyják a németeket garázdálkodni kis országok kárára ők megússzák a konfliktust. Elkövetni egy bűnt vagy látni de semmit nem tenni ellene az kb ua. a hétköznapok során. Azonban ez nagypolitika, itt nem kell hogy érzelmek játszanak. Más kérdés hogy a politikusok mindezt később hogy kommunikálják, hogy motiválják az állampolgáraikat. Ez csak egy show.Nincs olyan, hogy bűnös nép, sem az oroszok, a németek , vagy a britek, amcsik nem azok. Ha kialakul egy erő koncentráció azt előbb utóbb be fogják vetni. Ahogy az amcsik is beavatkoznak Afganisztánban, Irakban, a közelkeleten, Venezuelában, Ukrajnában…. csak hogy az utóbbi idók kongliktusait nézzük.

          • Látom, hogy egy békés és jóakaratú Oroszország/ Szovjetúnió él a fejedben, akárcsak a szovjet mesekö.. akarom mondani történelemkönyvekben. De azt ugye belátod te is, hogy tíz-húsz ezer brit, francia, amerikai katona mindössze csepp a tengerben ott ahol hat millió felfegyverzett orosz katona állt egymással szemben plussz az őket támogató több tízmillió orosz polgár.. Ahhoz mindenesetre vajmi kevesek, hogy miattuk, ahogyan te fogalmaztál “vérben szülessen az ország” és ők okozzanak több milliós orosz veszteséget..

          • Őöööö…. mikor is írtam én ilyeneket? Nem azt írtam, hogy békés lenne, hanem hogy bizonyos szempontból érthető a szovjet/orosz vezetőkre jellemző magasabb szintű agresszió, a nyugattal szembeni szkeptikusság. Még egyszer mondom vezetőkre.Ahogy nem kell elhinni mindent, amit az előző rendszerben oktatás álcába bújtatott propagandaként nyomattak, ez igaz arra is, ami a másik oldalról jön. Kis távolságtartás sosem árt.

    • Már itthon voltatok mikor a katasztrófa történt ?!

      • A robbanás április végén történt, mi meg május közepén jöttünk haza. Az volt a durva, hogy kint Moszkvában csak homályos félinformációk voltak, hazajöttünk a szüleimmel, itthon meg azonnal szóltak, hogy ne vegyünk bizonyos friss zöldségeket, mert ez meg ez történt a ruszkiknál..

        • Nem volt egy jó év ez a 86… Csernobil, Challenger… bár ez utóbbi azért nem volt akkora volumenű.

          • Tényleg! A Challenger is.. Az meg jól visszavetette az űrkutatást. Lehet, ha akkor nem megy el az amerikaiak kedve az egésztől már lenne holdbázis.

          • Holdbázis szerintem még jódarabig nem lesz. Jóval nehezebb egy ilyet összehozni mint gondolnánk.

  2. Akit jobban érdekel a téma, annak ajánlom, hogy olvassa el a Csernobili ima című könyvet Szvetlana Alekszijevics-től.

  3. Jó vót.

  4. Állítólag készül az orosz verzió is.

  5. Kissé elkéstetek vele… már lerágott csont. :)Amúgy nekem is tetszett, de nem tenném a személyes kedvenceim közé.

  6. Nekem azért tetszett mert végre úgy éreztem, hogy a világba kiáltom a szocializmust, főleg nyugatra. Minden pillanata otthonos, a kórház ahol szülnek, a vezetői ülések légköre, a kisember nyomora ahogy rajtuk élősködik a hatalom, a becsvágy, a ruhák amiket szüleim és én hordtunk… senki ne gondolja, hogy nyugat jobb. Sehol nem szeretik a népet, hanem félik. Kúltúráltabban vagyunk, vannak elnyomva.

  7. Gondolom ennek hatására felkerült a Csernobil öröksége… c. 2011-es magyar dokumentumfilm is az áruházba. Azzal lesz majd kerek a történet.

  8. “Még az utsó részt nem láttam, de minőségi. Nyomasztó nem kicsit, meg nem gyengén idegesítő. A sok “”hülye”” miatt -pl. cipőgyáras pali hatalmi pozícióban…nem kicsit idegesítő.”

  9. Semmi baj, elvtársak. Csak egy kicsit jobban meg kell mosni a paradicsomot. Ha jól emlékszem ezt mondták nekünk annó. 🙂

  10. Javaslom a Csernobili ima elolvasását is. Évekkel ezelőtt olvastam, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen baromi jól megcsinálják ezt.

  11. én ma néztem meg! jól megcsinálták szerintem

  12. Elkéne már kezdeni bassza meg. Igaz, egy délelőtt túl van rajta az ember.

  13. Én nagyon ritkán nézek sorozatokat, de ez nem bírtam kihagyni. Sok emlékem nincs az akkori időkről, mert mindössze 1 éves voltam amikor történt, de abban biztos vagyok, hogy ha ez nálunk történt volna is nagyjából minden ugyanúgy zajlott volna le. Próbáltuk volna eltusolni és tolni lefelé a felelősséget.Ja és nem mellesleg kurva jó színészi munka látható véleményem szerint.

  14. Ezt inkább kihagytam, nem akartam magam felbaszni.

    • Én nem hagynám ki a helyedben Martin, mert zseniális. Még úgy is baromi izgalmas és lebilincselő, hogy Én személy szerint zsigerből gyűlölök mindent ami kommunista a gyerekkori élmények miatt.

      • Inkább megnézek valami természetfilmet a kismacskákról. Az való nekem, nem ez a nyomorúság.

        • Ha egyszer mégis, akkor a negyedik részt hagyd ki… Két napig nem tértem magamhoz.

          • Nem fogom megnézni. Nem érdekel, hogy pusztítja el lépésről-lépésre az emberiséget és az élővilágot pár elbaszott faszkalap politikus.

          • Pont az a lényege a filmnek, hogy egy elbaszott faszkalap politikus és egy ugyanilyen tudós, hogy jön rá arra, hogy többet számit az emberiség mint a kicsinyes pártérdekek és mindent kockára téve próbálják megmenteni az emberiséget.Sajnos ez ma is éppolyan aktuális mint 33éve.Hiába volt rendszerváltás.

          • Kb. annyit ér az ő megmentős játékuk, mint a szívószál betiltása. 😀

          • Az kb. olyan lenne, mintha egy könyvből kimaradna pár fejezet.

          • Engem rettenetesen megviselt.

          • Engem valahogy nem. A város kiürítése, illetve az utolsó rész végén a valódi felvételek sorozata jobban meg-megindított. Bár lehet inkább csak a zene miatt.