Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Sorozat – The Falcon and the Winter Soldier

A múlt sebei a jelen hegei. (spoilermentesen)

A Marvel filmuniverzum több szempontból is egy különleges helyet foglal el a filmtörténetben, a popkultúrában és az egyre jobban a stílusa köré csoportosuló fogyasztói kultúrában. Szerintem az egyik legpozitívabb hatása, hogy kulturális és társadalmi szempontból is fontos témákat tud fogyasztható módon közvetíteni a nézők számára, akik emiatt nem csak, hogy könnyebben befogadják, mint például egy művészfilm esetében, amely a szociálisan érzékenyebbekre jobban hat, hanem azért is, mert gyakran oly természetesen vannak ezek a témák beépítve, hogy nem érezni erőltetettnek. A The Falcon and the Winter Soldier című minisorozat is hasonló módon jár el, bár lényegi része lassabban indul be.

Hőspárosunk ezúttal az Anthony Mackie által alakított Sólyom/Falcon, valamint a Sebastian Stan által életre keltett Tél Katonája/Winter Soldier, akik mindketten múltjukkal, jelenükkel és jövőjükkel viaskodnak, bár más-más okokból. Sólyom képtelen magára vállalni az Amerika Kapitány által ráruházott szerepet, miszerint ő vigye tovább a stafétát – ebben az esetben a legendás pajzsot –, és átvegye a veterán szerepét; míg Bucky, a Tél Katonája próbál megbékélni azzal, hogy ártatlanokat mészárolt le, miután az ellenség fogságában erre átprogramozták. A duót összehozza egy új terrorszervezet utáni hajsza, miközben Sólyom tétlensége, aki egy múzeumnak adományozza a pajzsot – azt eredményezi, hogy az Egyesült Államok kormánya kinevezi a szerepre John Walkert, és el is kezdi felépíteni imidzsét. A páros számos új és visszatérő karakterrel találkozik a világ körüli turnén, akik között kifejezetten jóra sikeredett a kémia.

A széria legnagyobb problémája az ütemezése, és olyan inkább, mint egy túlnyújtott, feldarabolt film, amely lényegi részéhez késleltetve jutunk csak el. A kezdetekben olyan, mint egy hagyományos, Marvel-köntösbe bújtatott akciófilm, látványos elemekkel ugyan, de felületes témákkal. Félúton azonban egy társadalmi kommentárrá alakul, aminek köszönhetően nem csak, hogy bebizonyítja, hogy van értelme a létezésének, hanem komoly üzenetet közvetít a nézők felé. Ennek fontos elem az, ahogy arra készteti Amerikát, hogy nézzen szembe rasszista múltjával – és persze jelenével. Tekintettel az Államokban zajló eseményekre, kifejezetten jó időben jelent meg úgy, hogy épp fájdalmasan aktuális legyen.

Sólyom számára nem csak azért idegen az a gondolat, hogy Amerika Kapitány bőrébe bújjon, mert szerinte Steve Rogers, az eredeti hős megismételhetetlen, hanem azért is, mert fokozatosan szembesül azzal, hogy fekete hőseivel miként bánt el Amerika az évek során: míg a fehér héroszok az egekig lettek magasztalva, addig a színes bőrűeket még a tankönyvek lábjegyzeteiből is kitörölték. A történelem fehérre mosásának ékes példája, hogy Texas államában épp napokkal ezelőtt törölték el az állami tantervből az emberjogi mozgalmak kötelező oktatását, így például Martin Luther King, Jr. „Van egy álmom” című beszéde sem lesz oktatandó anyag – ezzel a döntéssel pedig még jobban láthatatlanná teszik az egyébként is ritkán ünnepelt, nem a fősodrású narratívába sorolt személyeket. A The Falcon and the Winter Soldier erőteljesen hozza ezeket a kérdéseket a felszínre, Sólymot pedig egy olyan kielégítő karakteríven vezeti végig, aminek köszönhetően nem beletörődik a valóságba, hanem azt elfogadva igyekszik önmaga lenni, és úgy változtatni a világon – utóbbi pedig az írók nagy érdeme és kísérlete arra, hogy a popkultúra is küzdjön a rasszizmus, a bigottság és a demagógia ellen.

Ezzel párhuzamosan pedig Bucky saját, személyes múltjával néz szembe, aminek köszönhetően kifejezetten érzelemmel teli pillanatok várnak a nézőkre. A durva felszín mögött egy meggyötört lélek áll, és bár a sorozat akkora hangsúlyt nem fektet erre a témára, de fel lehet fedezni azért párhuzamokat a veteránokkal, valamint az őket gyötrő poszttraumás stresszel, amely azért egy gyakrabban feldolgozott téma – úgy, hogy az amerikai társadalomnak még mindig valamilyen szinten számkivetettjei a háborús veteránok.

Fontos motívum még a földi status quo fennmaradása a „Pittyenés” után. A Bosszúállók nagy fináléjának fontos mozzanata, hogy ellenségük, Thanos egy csettintéssel megsemmisítette az univerzum lakosságának felét, legyőzése után azonban visszajöttek ezek az emberek, de úgy, hogy távollétükben ment tovább az élet. Azok, akik itt maradtak berendezkedtek egy új világrendben, illetve próbáltak változásokat elérni, míg a „visszatérők” megjelenése kilakoltatásokhoz, kikényszerítésekhez és a korábbi szisztémák erőltetett visszaállításához vezetett, ami feszültséget okozott a társadalomban. Az írók alapvetően elég nagyot vállaltak azzal, hogy ezen fontos és mély témák keresztmetszetében alkották meg a narratívát, de többé-kevésbé sikerrel jártak.

Az alkotók határozottan jó dinamikát alakítottak ki a fő- és mellékszereplők között, akik poénkodása és csipkelődése alatt lényegi dialógusok is vannak, és ténylegesen segítik egymás karakterfejlődését. Gondosan megírt sorok ezek, amelyeket viszont valamennyire elfojt a túl sok akció, és a bejáratott sémáknak való megfelelési kényszer: valószínűleg nagyobbat is üthetett volna a sorozat, ha egy pár résszel rövidebb, vagy akár egy hosszabb filmként prezentálják.

Összességében azonban ez is remek példája annak, hogy van értelme sorozatokat készíteni a Marvel filmekből, és azt is bizonyítja, hogy ezek nem csupán egy-két film közötti töltelékek, hanem ugyanolyan jogú és jelentőségű fejezetek. A fontos témák, a remek színészi játék és a magas költségvetés pedig garantálják, hogy mindenki találjon valamit a The Falcon and the Winter Soldierben, ami tetszik neki.

5 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nem láttam sem ezt, sem a Wandát, de szerintem szarköszörülés mindkettő.