Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

SONIC FRONTIERS (PS5, PS4)

Nem hagytátok meghalni, így új erőre kapott.

Az egykor legendás videojáték ikon nehéz évtizedeken van túl. Mi sem fémjelzi ezt jobban, mint amikor egy új Sonic game érkezik a (bármelyik) magazinhoz, mire a lelkes tesztelők ruhafogasnak, muskátlinak, esetleg ülőgarnitúrának álcázzák magukat, amíg „el nem múlik a veszély”, azaz valaki végül el nem viszi a cuccot. Rég volt már jó Sonic-felvonás, kevés is volt belőlük, a 3D epizódok pedig inkább útkeresésnek, kísérletezésnek számítottak az elmúlt években. Sokan pedig még nem gyógyultak fel az olyan harmadfokú égési sérülésekből sem, amit a 2006-os vagy az Unleashed alcíműtől szereztek. Mivel számomra ez a széria indította el ezt a hobbit és szerettette meg a játékokat, így nem volt kérdés, hogy bizalmat szavazzak az open world formulába öntött száguldozásnak.

Történetünk szerint a gonosz Eggman doki (vagy ahogy egyesek szeretik: Robotnik) a valóság határait feszegetve utat nyit az ismeretlenbe. Az eseménnyel párhuzamosan Sonic és barátai is átkerülnek a pusztulatba, többen fogságba is esnek. Így kék sünink célja, hogy kiszabadítsa kompániáját, megoldja a különös világ rejtélyeit, majd lehetőség szerint hazajuttassa a csapatot. Ez ellen egy fura lány próbál intézkedéseket tenni, így Sonic erejének határait feszegetve uszítja rá a kolosszális robottitánokat.

Több szigetet fogunk bejárni hősünkkel, amik rendre hasonlóan épülnek fel. Az elején lecsövesedve kell kisebb logikai vagy ügyességi feladatokat végrehajtanunk, hogy társunkat kiszabadítsuk börtönéből. A csavar az egészben, hogy barátaink csak félig vannak velünk, testük kissé bugosan van jelen. Mintha két világ között rekedtek volna, így fizikai valójukban nem tudnak segíteni nekünk. Közben ránk engedik a terület védelmező őrrobotját is, amihez gyengék vagyunk. Itt jönnek képbe a Káosz Emeráldok, amiket összegyűjtve Super módba kapcsolhatunk és lezúzhatjuk a helyi górét. Az ékkövek egy részét spéci kulcsokat gyűjtögetve zsebelhetjük be, amikhez a klasszikus 3D epizódok (ha ha) ihlette pályáit kell lefutnunk. Ezek 1-2 perces szintek, amiket nem mertek elengedni a készítők, féltek, hogy az üreskés játszótér nem lett volna elég. (Taktikai géniuszok dolgoznak a Sega-nál, ez nem is volt kérdés.) Több kulcs is bezsebelhető egy ilyen pályán, szerencsére a tovább haladáshoz nem kell minden alfeladványt teljesíteni. Szinte minden dologhoz valami mást kell gyűjteni, hogy tudjunk haladni. Példának okáért az említett kulcsos balhékhoz se tudunk hozzáférni, amíg nem lelünk rá fogaskerekekre, amit pedig az ellenfelekből tudunk a legkönnyebben kiverni. Hiába nagyok a területek sününk marha gyorsan képes száguldani, így semmi sincs túl messze. Mire az adott helyre érünk már biztosan útba esett pár kő egyszerű, de funkcióját jól betöltő feladvány, egy-egy erősebb lény, így a kifigyelt célunkhoz érve már minden nyersanyag a markunkban lesz. A maradék Emeráldot a csapattagok segédletével vezényelt kisebb minijátékok után kaphatunk meg.

A program nagyon rosszul fut felbontás módban, így egy erős fejfájást megelőzve hamar átkapcsoltam teljesítményre. Ez se a legerősebb, de legtöbbször stabil. A képi világ egy erős közepes színvonalat tud felmutatni, a tengernyi semmiből folyton előtűnő tereptárgy pedig az illúzió rombolás magasiskolája. Erre segít még rá a kamera, ami sokszor eltéved, majd lehetetlen szögekből filmez. Egy open world típusú csavargós stuffról beszélünk, mely stílusirányzat nem a pár órás játék idejéről híres. Így az ilyen bosszantó hibák fogszívás mellett megszokhatók, de az anyázási faktor idővel növekedni fog. A karakterek és az ellenünk fellépő lények kidolgozottak, jól festenek. Sonic egy tucat vagány támadásra is képes az alapütlegelés mellett, amik szintén szépen effekteltek. Barón néz ki a bárminemű félcsövön való csúszás is, a lepusztult környezet a benne található direkt oda nem illő pályaelemekkel jó összképet alkotnak. Szóval az átlagos látványt színesítik a felsorolt dolgok, de más hasonló nyitott világú szoftver köröket ver rá e téren.

Ami viszont kimagaslóan jó, az a zeni oldal! Egy veterán szegás zeneszerző, Tomoya Ohtani felelős a szerzeményekért. A Deluxe kiadáshoz jár a zenei album, amit kannibál módon már a tesztelés előtt elkezdtem hallgatni. Zenei téren sosem volt szégyenkezni valója a franchise-nak és ez most se változott e téren. Amikor kell adrenalin pumpáló, pergős dalok szólnak, drámai vagy merengős részeknél pedig komolyabbra veszik a figurát. Ugyan ez igaz a szinkron gárdára is, akik remekül hozzák a kedvenc szereplőinket. A mozifilmekkel ellentétben itt sokkal felnőttesebb a felütés, semmi sincs elbohóckodva. Még a cuki, gyűjthető helyi lényeknek is szomorkás története van.

Minimális szerepjátékos összetevővel is próbálták színesíteni a játékmenetet, így Sonic négy ponton fejleszthető. A támadás és védekezés növeléséhez, a magunknál tartható arany karikák összegének kitolásához, valamint a sebességünk fokozásához bizonyos emberkék meglátogatása szükséges. Zseniálisan béna ötlet volt, hogy a statjainkat egyesével húzhatjuk fel, ami teljesen lehoz az életről (néhány óra tekergés után akár 10-20 szintet is ugorhatunk egy kategóriában, de körülményesen beszélgetni kell hozzá).

Szóval körbefutottuk a szigetet, megcsináltunk megannyi utunkba akadó feladványt, a gyűjthető bizbaszokat bezsákoltuk, beszélgettünk a társunkkal (ami a világ múltjába is betekintést engedett), megcsináltuk a klasszikus pályákat, összekapartuk az ékköveket, legyőztük a boss droidot, hogyan tovább? Egyszerűen átkerülünk a következő, más tematikájú környezetbe és kezdhetünk mindent elölről. Szuper, el lehet lenni a játékkal, még halacskákat is lehet fogni, de a visszarántó ereje nem olyan nagy. Egy új területre érve, majd kikapcsolva a gépet napok múltán tértem csak vissza az egészhez. A mai rohanó világban hamar a backlogban végezheti szegény sün, amikor szuper cuccok sokasága jelenik meg hetente. De gyarló emberek vagyunk, akik húszon ezreket tejeltek a programért, szóval sajtolni fogjuk. Meg amúgy nem is rossz, ez az eddigi legjobb 3D-s Sonic játék. Ez az haver, még egy kis győzködés és meghódítjuk a világot, a felhasználói értékelése a Sonic Frontiers-nek már megelőzte az új Gudufa epizódét

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 23990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Az eddigi legjobban sikerült 3D-s Sonic játék; sokféle képesség; látványos gigantikus összecsapások; szép zenék

Negatívum(ok)

  • Technikailag nincs a toppon; akad benne tennivaló, de monotonná válhat a csavargás
6/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság: Átlagos
Zene/Hang: Kiemelkedő
Hangulat: Átlagos

martin beleszól:

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. El kéne már altatni ezt a szegény sündisznót.