SONG OF HORROR (PS4, PSN)

Félelmemet dalban mondom el.

A PS1 éra videojátékain szocializálódott gamerek többsége beleesik abba az időhurokba, mely szerint a kilencvenes évek egészen közelinek tűnnek, a kétezres évek eleje pedig egyenesen olyan, mintha alig pár éve lett volna. Nos, a szomorú igazság az, hogy most már az utóbbi időszak is 20 év távolságban fekszik, így nem csoda ha annak a generációnak, aki anno tátott szájjal nézte, hogyan forgatja Dóra a paneleket a Szerencsekerékben, a PS1 / PS2 játékok jelentik a nosztalgia első számú forrását.

Ezek a gamerek a Song of Horror láttán édes nosztalgiával fognak elrévedni, tesztalanyunk ugyanis egyértelműen a PS2 korszak legendás címeit, azon belül is főleg a klasszikus Resident Evil és Silent Hill sorozatot idézi felépítésében.

Na, de ne rohanjunk ennyire előre! A meglehetősen minimalista sztoriban a népszerű író, Sebastian P. Husher eltűnése ügyében kell a profitját féltő kiadó asszisztenseként nyomozásba kezdenünk egy Daniel nevű karakterrel, a creepy szellemházak minden kliséjével rendelkező első helyszínen – de, még mielőtt annyit mondhatnál, hogy H.P. Lovecraft, szerencsétlen Dant is elnyeli a házban motoszkáló misztikus erő.

A tényleges játék itt kezdődik el, melyben először ki kell választanod a felkínált 4 karakter közül azt, aki legszimpatikusabb / legjobb statokkal rendelkezik. Túl nagy eltérésekre nem kell számítani, de mindenképpen jópofa, hogy eltérő karakterjegyekkel ruházták fel a szereplőket és mivel a srácok/lányok különböző módokon kötődnek a helyszínekhez, meghalást követően tökre érdekes volt megnézni, hogy az újonnan választott karakter milyen plusz információkat / gondolatokat árul el a tárgyakról / szituációkról.

Ja, mert amúgy, ha nem pusszy fokozatban indítod el a cuccot, akkor bizony esélyesen meg fogsz halni jó párszor a kaland során és mivel a Song of Horror permadeath rendszert használ, ilyenkor választanod kell egy másik szereplőt a nyomozás folytatásához. Amennyiben egy epizódon belül mind a négy arcot sikerül hazavágnod, kezdheted az elejéről az adott fejezetet, amivel adott esetben akár több órányi játékidőtől is elbúcsúzhatsz (offkorz második körre már valószínűleg negyedannyi idő alatt meg fogsz csinálni mindent pöpecre, hiszen a feladatok megoldása ilyenkor nem változik).

Érdemes viszont ennek ellenére is nagyon odafigyelni minden lépésre, mert a játék néhány fixen triggerelt jelenetet leszámítva az adott szereplőd aktuális lelkiállapota alapján dobálja rád a megfoghatatlan gonosz által magával hozott borzalmakat. Ez az összes helyszínt átjáró démoni „Jelenlét” áll a bevezetőben bemutatott személyek eltűnése mögött, de ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen egy évszázadokon át húzódó rejtély áll az események középpontjában. Mivel a gonosz ezen formájával szemben a szereplőid teljesen tehetetlenek, így az egyetlen amit tehetsz, hogy ha kezd rosszra fordulni a helyzet akkor gyorsan elbújsz / elmenekülsz, vagy éppen egy (általában pongyola módon elmagyarázott) minijátékban megpróbálod megakadályozni, hogy a szereplőd misztikus és erőszakos halált haljon.

Említettem, hogy a Song of Horror felépítésében a klasszikus horrorjátékokat idézi, de olyan szinten, ami a mai standardok szerint már zavaró lehet a gamerek többségének… meg amúgy kajak nekem is. Amikor a fejezetek elején ledobnak a temérdek szobával, átjáróval, valamint felfedezésre váró titokkal rendelkező helyszínekre, az elveszettség érzése lassú, de folyamatos eszkalálódásba kezd, amit súlyosbít az a tény, hogy a játék fixált kamerarendszert használ, így a szinte kivétel nélkül sötét helyszíneken könnyű benézni a továbbvezető utat vagy elhagyni egy kulcsfontosságú tárgyat. Az egyetlen segítség, amit kapsz a térkép, melyen különböző jelölésekkel látod, hogy milyen típusú feladatot kell még teljesíteni az adott szobában.

Ha ezt megkombózod azzal, hogy a játék minden lépése tele van szórva obskúrus leírású fejtörőkkel, melyekhez sokszor az égvilágon semmilyen segítséget nem kapsz, könnyen kilogikázható, hogy ez a cucc nem a vidám nosztalgiajáratra jegyet váltó játékosoknak fog imponálni, hanem azoknak, akik a régi játékélmény ismételt megízlelésének érdekében hajlandóak  órákon át magukat szopatni.

Elismerem, hogy ez így nem hangzik túlságosan jól, de van egy része a Song of Horrronak, ami miatt majdnem érdemes félretenni az összes hibáját és ez a hangulat. A helyszíneken talált dokumentumokból lassan összerakható történet, a szereplőket folyamatosan kínzó hallucinációk , a stílusos helyszínek és a minden sarkon ott leselkedő halál a legjobb Lovecraft-műveket idézik meg.

Sajnos a játék többi része nem képes felérni a kiváló hangulathoz, a sokszor nyögvenyelős játékmenethez pedig átlagos grafika és teleshopos szinkron tartozik. Mindezek ellenére is bátran ajánlom a Song of Horrort azoknak, akik túl tudnak lépni a fent leírt hibákon, mert a felszín alatt egy igazán innovatív és szórakoztató horrorjáték rejlik.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 13990 Ft.)