Snakeybus (PS4, PSN)

A buszok kígyóznak.

Emlékeztek még a ’90-es évekből a Nokia kígyós játékára? Azóta már több száz hasonló kaliberű alkotás jelent meg telókra, melyekben a célunk az egyre növekvő testünk kordában tartása. De akkor most hogy jönnek a képbe a buszok? Merjünk nagyot álmodni – gondolhatták a fejlesztők, majd az áramvonalas jószágokat kicserélték járművekre. Zseniális ötlet vagy túlzó barbárság? Sokan a kecskeszimulátor előtt is értetlenül állnak, így ők akár itt be is fejezhetik az olvasást.

A Snakeybus egy nagyon szórakoztató arcade-os hangvételű fejlesztés. Első ránézésre persze arcon vág ormótlan grafikája, amit pár perc, a programmal töltött idő el is felejtet. Talán ezt nevezik szórakoztatásnak?

Az első pálya egy gyerekszobába enged betekintést, ahol Hot Wheels félcsövek és akadályok hevernek szerteszét. Itt a böhöm buszunk is csupán egy modelljárgány, de a koncepció lényegét megismerhetjük. Szétszórtan kis megállók helyezkednek el, ahol emberkék és corgi kutyusok várnak minket, hogy… vidáman beléjük hajtsunk, ekkor felporszívózza őket a rendszer, miközben ordítoznak áldozataink. Mindezt persze teljesen megnyugtató, lágy zenékre. Kérem szépen, ez csodálatosan beteg!

Célunk – elvégre egy busz vagyunk – leszállítani utasainkat. Mivel adott férőhellyel rendelkezünk, így, ha fullon vagyunk, indulhatunk a célzónába (ezek vagy fixen, vagy rotálva helyezkednek el a szinteken). A leadott utazóközönség után hátsónkból további buszok nőnek, majd kezdhetjük a folyamatot elölről. A móka addig tart, amíg be nem akadunk annyira, hogy leálljon a jármű, illetve egyes pályákon a szakadék vagy folyó is kínos végünket jelentheti. Időközönként végrehajthatunk egy ugrást, amivel jobb esetben megmenthetjük karosszériánkat. (Sajnos erre a gombra került a boost is, így a nagy ijedtségben adódhatnak balesetek.) Minimálisan lehet fékezni, illetve gyorsítani is, a szintek végén pedig a repülő kamerával konstatálhatjuk a végeredményt.

Az említett nagyszobán kívül nyomulhatunk rajzfilmes kertvárosban, absztrakt körgyűrűs pályákon, illetve létező, valódi nagyvárosokban is randalírozhatunk: Seattle, Párizs, és Miami elég klafára sikerültek például. Felfedezhetünk egy titkos éjszakai helyszínt, száguldozhatunk időre, vagy a végtelen pályán chillelhetünk akármeddig. Minden próbálkozásunk után pontokkal gazdagodunk, így válnak elérhetővé az új területek és a jármű variánsok. A garázsunkba szólíthatunk iskolabuszt, egy foszforeszkáló particsodát, fura teherautót, egy kínai sárkánymobilt, vagy a klasszikus angol emeletest. Mint azt írtam, a grafika nem túl acélos, ez viszont tényleg nem zavaró. Egyedül a látótávolság kellemetlen, és hogy a tárgyak néhol pop-upolnak.

A Snakeybus nem árul zsákbamacskát és nem is akar több lenni annál, ami. Egy rövid időre szánt kellemes kikapcsolódás, ahol nem leszel mérges, egy ponton túl pedig a káosz izgalma bontakozik ki (300-400 busznyi méretet már pokoli élmény kezelni). Én rohadt jól szórakoztam a tesztelés (ha ha) alatt vele, remélem ti is hasonlóan fogtok.

B_Renato97 beleszól:

A Stovetop LLC csapat által megálmodott kígyós-buszos játékot elég nagy hiba lenne klasszikus szimulátor szemszögből kielemezni. A Snakeybus leginkább az önfeledt szórakozásról szól, azonban én nagyot hibáztam, hiszen felszálltam erre a tekergő járatra. Kissé érdekesnek találtam, hogy bárhova is látogatok el, csak 206-os számozású buszokkal találkoztam az utam során. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyhangú a tömegközlekedés Párizs, avagy Seattle utcáin…

A játékmenet egy átlagos szimulátorhoz képest kissé puritán, hiszen a belső nézet és az utasok által lyukasztott menetjegyek ellenőrzésének a lehetősége is hiányzik. Ezt hivatott kompenzálni, hogy a vezetésmodell maximálisan utasorientált. Minél hosszabbra nyúlik a busz, annál több férőhellyel fogunk rendelkezni, így pedig több száz fős tömeget tudunk felszedni és elszállítani a célállomásra, mindezt pedig maximális sebességgel. A munkaadó vállalat vélhetően komolyan gondolta a menetidő betartását, így a fékpedált teljes egészében száműzték a járművekből, viszont a gáz felengedésével és a drift gomb lenyomásával némileg csökkenthető az eszeveszett tempó. A sofőr egyébként egy speciális ugrást elősegítő képességet is használhat, ha bajban lenne az össze-vissza kanyargó pótkocsi miatt. Talán mondanom sem kell, hogy a valóságos környezet szimulálása érdekében ezt gombot a profik sosem használják.

Technikai szempontból, ahogy a kollégám is említette, eléggé felemás a kinézet, viszont a rendelkezésünkre áll egy kissé kezdetleges fotó mód, ami azért több a semminél. A heavy metál és a solo (csukló nélküli) buszok kedvelői messzire kerüljék el a játékot, viszont mindenki másnak egy remek vétel lehet. Gyors platina, könnyed játékmenet, mindez szolid árcímkével. Így lesz az unalmas buszvezetésből csupa móka és kacagás!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)