Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Six Days in Fallujah – az elkaszált háborús játék visszatér, de miért?

Szimulálhatsz háborús bűncselekményeket, de persze semmi politika.

A Victura és a Highwire Games feltámasztotta az eredetileg 2009-ben bejelentett, majd később elkaszált Six Days in Fallujah című belső nézetes taktikai katonai videojátékot, amely a 2004-es, iraki Falludzsah második csatájára összpontosít. Ahhoz, hogy megértsük, mennyire furcsa ötlet ma és ebben a formában ez a videojáték, érdemes összefoglalni, hogy mi is történt ott akkoriban.

2003-ban az Amerikai Egyesült Államok George W. Bush elnöksége alatt megszállta Irakot annak érdekében, hogy feltételezett tömegpusztító fegyvereket foglaljon le és megbuktassa Szaddám Huszeint. Később kiderült, hogy szó sem volt tömegpusztító fegyverekről, és a 2001. szeptember 11-e utáni amerikai tragédiák után inkább politikai manőverezés volt az elnök és alelnöke, Dick Cheney részéről, mint valódi harc a terrorizmus ellen – ahogy ezt akkoriban nevezték. Külön kiemelendő, hogy a World Trade Center ellen irányuló terrortámadásoknak semmi köze nem volt Irakhoz. Az Irakot megszálló amerikai erők ellen az elkövetkező évtizedben felkelések törtek ki, ahogy az invázió utáni iraki kormány ellen is. A becslések 151 ezer és több mint 1 millió közé becsülik az iraki halottak számát a konfliktus első három-négy évében. Nagyjából 4700 amerikai és szövetséges katona hunyt el a konfliktusok során, és több mint 100 ezer iraki civil. 2011-ben kivonultak, 2014-ben azonban újból bevonultak, és a fegyveres összecsapások azóta is tartanak.

Az invázió alapvetően a kormány bukásához vezetett, Szaddám Husszeint elkapták a “Vörös Hajnal” hadművelet során még 2003 decemberében, és három évvel később kivégezték. A hatalmi vákuum és az ideiglenes, átmeneti kormányzás alkalmatlansága polgárháborúhoz vezetett a síita és a szunnita iszlám követői között, illetve erőszakos felkelésekhez Amerika és szövetségesei ellen, amelyeket főleg Irán és a szélsőséges, iraki Al-Káida támogattak. Bush megnövelte a katonai jelenlétet, amely az iraki kormánynak és hadseregnek nagyobb befolyást biztosított. 2008-ban pedig úgy döntöttek, hogy kivonulnak, amely folyamatot 2011-ben Barack Obama elnök fejezte be.

A különféle független vizsgálatok és kutatások megerősítették, hogy Iraknak nemhogy tömegpusztító fegyverei, de még az ezek kifejlesztésére irányuló programjai sem voltak, Szaddám Husszeinnek pedig semmi köze nem volt az Al-Káidához – ez volt a Bush-adminisztráció két fő érve az invázióhoz. Az események dominóeffektusként a mai napig kihatással vannak, és jelentős mértékben hozzájárultak az ISIS kialakulásához, amely nem csak Irakban, de világszerte követett el atrocitásokat.

A játék témájául a 2004 novemberében és decemberében zajló második falludzsah-i csata áll, amely az Abu Musaab al-Zarqawi vezette iraki-amerikai konfliktus legkiélezettebb időszaka volt. Az amerikai tengerészgyalogság az iraki lázadók ellen küzdött, a hadműveletet pedig az ideiglenes iraki kormányzat engedélyezte. Az amerikai hadsereg úgy fogalmazott, hogy “az 1968-as vietnami Huế város csatája óta az egyik legkeményebb városi küzdelem, amelyben részt vettek a tengerészgyalogosok”. Az összecsapásokkal kapcsolatban később számos vád felmerült, beleértve a fehérfoszfor használatát és a civilek ellen elkövetett atrocitásokat. A fehérfoszfor egy tiltott vegyi anyag, amely használata háborús bűncselekménynek minősül, ugyanis egyrészt különösen kegyetlen módon vet véget az emberéletnek, másrészt mindent elpusztít széles hatótávolságon belül. A használata nemzetközi szempontból azért is volt problémás, mert az Egyesült Királyság nem küzd olyan területen, ahol ilyen fegyvert vetnek be, márpedig Falludzsah-ban angol katonák is jelen voltak.

John Phipps (@mistermegative Twitter-felhasználó) ott szolgált, és kifejtette véleményét tweetek formájában. Leszögezte, hogy Irak inváziója háborús bűntény volt, ettől azonban nem lesz mindenki, aki a háborúban részt vett, háborús bűnös, viszont követtek el katonák háborús bűnöket. Kitért arra, hogy büszke arra, hogy szolgált, és megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy amennyire csak lehet, emberséges legyen, viszont olyan dolgok elkövetésére kényszerült a túlélés érdekében, amelyekre nem büszke – például sosem kellene valakinek büszkének lennie azért, mert mások életét kioltotta. Irak – írja – Amerika saját készítésű bukása volt, ugyanis nem csak, hogy illegálisan szálltak meg egy országot, de tették mindezt terv nélkül. Az ellenállók jelentős része olyan kiábrándult iraki katonák voltak, akik elvesztették a munkájukat, miután az amerikaiak feloszlatták a hadsereget – szemben a vallási fanatikusok képével, amellyel gyakran próbálják őket jellemezni. Hozzátette, hogy valóban jöttek küzdeni olyan csoportok, mint az Al-Káida, viszont azután, hogy propagandagyőzelmet biztosított nekik az USA egyrészt azzal, hogy megjelent, másrészt pedig azzal, hogy szabadjára engedett olyan zsoldosokat, mint a Blackwater.

A katona beszámolójában megemlíti, hogy semmilyen kulturális érzékenységi kiképzést nem kaptak, így nem is alkalmaztak ilyeneket. Például a térségben használatos, tiszteletet kifejező “hádzsi” kifejezést a lázadókra és bűnözőkre használták. Különféle ígéretekkel vették rá az ártatlan iraki civileket arra, hogy segítsenek nekik, és legyenek tolmácsok vagy információforrások – például azzal hitegették őket, hogy amerikai állampolgárságot kapnak -, de ezeket szinte egytől egyig megszegték. A háborút érintő általános véleménye pedig az, hogy Amerika volt itt a “rosszfiú”, ugyanis bár van, ami igazolhat egy háborút, soha nincs jó indok rá – Irak esetében pedig semmi sem igazolta, ami azt jelenti, hogy ellenséges megszállók voltak.

Falludzsah-ra visszatérve kitér arra, hogy eredetileg egy külső nézetes túlélős horrornak szánták, amely egy katonáról szólt, aki próbál kijutni élve a városból. A terv az volt, hogy úgy ábrázolja a hadműveletet, amilyen volt: egy rémtörténet. A projektet elkaszálták, most azonban taktikai belső nézetes lövöldözős projektként tért vissza, az Amerikai Védelmi Minisztérium finanszírozásával. Felhívja a figyelmet arra, hogy nem meglepő, hogy pont akkor érkezik egy ilyen projekt, amikor minden idők legalacsonyabb besorozási rátájával néz szembe az amerikai hadsereg. Ez is egy példája annak, ahogy a katonaság toborozni szeretne fiatalokat, ahogyan teszi az America’s Army videojátékokkal és az eSportokban való részvételével is.

A játék készítői azt ígérik, hogy a katonák és a civilek” valódi” tapasztalatait tárják majd elénk. Az előzetes egyáltalán nem erről árulkodik, és köze sincs ahhoz, aminek eredetileg indult a projekt: lóbálják az amerikai zászlót, felszabadítókként ünneplik a katonákat, és így tovább. A megszállókat dicsőítő propaganda helyett szerinte hitelesebb lenne, ha a háború okát sem értő, benne harcoló rémült kölyköket, mészárlásra kiképzett zsoldosokat és halott iraki gyerekeket ábrázolnának. Persze volt együttérzés, önfeláldozás és hősiesség is, de főként azok részéről, akik nem is akartak ott lenni. Ha azonban a fejlesztők hiteles képet ábrázolnának, akkor megmutatnák azon irakiak kimagasló bátorságát és akaraterejét, akik az amerikaiakkal dolgoztak, harcoltak és végül haltak – ráadásul miattuk. Megemlíti, hogy szerinte lehetne jó és hatékony videojátékot csinálni belőle, de ez a fejlesztőcsapat biztosan nem tudná kivitelezni.

Gondolatmenetét ezzel zárja: “Minden amerikai bukás, egytől egyig, az előretekintés hiányából fakad. Abból, hogy nem gondolnak a következményekre.”

A helyzet azért is egyre szürreálisabb, mert a játék fejlesztői leszögezték, hogy ők bizony nem politikai kommentárt akarnak készíteni. Egy olyan játékkal, amely témaválasztása eredendően politikai – amely középpontjában álló háború politikai döntések, haszonlesések és manipulációk következménye. Az eredetileg a Konami által kiadásra váró projektet a háborúban szolgálók tiltakozásai miatt törölték, az elkövetkező 12 évben pedig jelentősen a háború ellen fordult a közvélemény. Az új kiadó, a Victura feje, Peter Tame a Polygonnak adott interjúban részletezte, hogy azt szeretnék, ha a játékosok empatikusak lennének az ott küzdő amerikai katonákkal, a munkájukkal a falludszah-i lázadók elpusztításával és a kettő között ragadó civilekkel. “Mint csapat, azt szeretnénk, hogy megértsék az emberek a városi küzdelem komplexitását. Az egyén tapasztalatairól szól, aki politikai döntések miatt került oda. És nem akarjuk megmutatni azt, hogy a döntéshozók miként juttatták el őket idáig, és ők miként hatnak a katonák döntéseire. Csak azt, hogy a katona nem kérdőjelezheti meg azokat a döntéseket. Nem akarunk politikai kommentárt arról, hogy maga a háború jó vagy rossz ötlet volt-e.

A helyzetet még szürreálisabbá teszi, hogy Tamte cége, a Victura Games, a vezető szavaival szöges ellentétben álló közleményt adott ki március elején pont arról, hogy a játék eseményei nem választhatóak el a politikától. Kifejtették, hogy a szerintük az eseményekhez hasonló komplex játékot a dokumentumfilmes szegmensek teszik majd érdekesebbé, amelyekben katonák és civilek is megszólalnak. Ahogy a háborús veterán Phipps is felhívja rá a figyelmet, elég furcsa döntés a játékmenet közé ilyen részeket beépíteni, ahelyett, hogy csinálnának egy dokumentumfilmet – főleg, ha nem lesznek olyan amerikai egységek feltüntetve, amelyek embertelenül viselkedtek. Imran Khan, a Fanbyte szerkesztője felháborodását fejezte ki arról, hogy a cég – és marketingkampánya – teljesen hülyének nézi a játékosokat. Ez azért is irritáló, mert arra kérik az embereket, hogy ne annak higgyenek, amit látnak és hallanak, hanem azt, amit mondanak nekik ők: de nem lehet egyszerre igazmondóként kiállni és közben megvezetni a közönséget – hiába próbálkoznak ezzel sokan, amióta világ a világ.

A Polygon kitér arra, hogy Tamtehoz hasonlóan szoktak kitérni a játékkészítők a politikával kapcsolatos kérdéseknél, mint ahogy a Ubisoft is tette a Tom Clancy’s The Divison 2 előtt. A különbség, hogy utóbbiban fiktív háborúról van szó, a Six Days in Fallujah azonban egy olyan küzdelmet dolgozna fel, amely árnyéka a mai napig elér. Tamtét alapvetően sem az nem érdekli, hogy miként manipulálhatták az embereket a háború szükségességével, sem az, hogy milyen atrocitásokat követhettek el a katonák.

Ahogy a Polygon is felhívja rá a figyelmet, a műfaji meghatározása az új játéknak “taktikai”, de ezek az alkotások inkább a fegyverrendszerekre fókuszálnak, és kevésbé a hagyományosabb értelemben vett taktikákra. Az amerikai hadsereg például úgynevezett “shake-and-bake” taktikákat vetett be (magyarul “rázd fel és süsd meg!”), amely komoly robbanószerekkel és a már említett fehérfoszforral igyekezett kiugrasztani a bunkerekből a lázadókat – Tamte a fehérfoszforról sem akar beszélni. “Vannak dolgok, amelyek megosztanak minket, és szerintem ezek a nagyon megosztó dolgok elterelik a figyelmet az emberi történetekről, amelyekkel azonosulhatnánk. Két aggályom is van a fehérfoszfor beépítésével a játékba” – mondja Tamte – “az egyik, hogy nem része azoknak a történeteknek, amelyeket meséltek nekünk, így nincsenek autentikus, tényszerű alapjaink hozzá; a másik, hogy nem akarom, hogy a szenzációhajhász dolgok belezavarjanak az élménybe”.

Hasonlóan vélekedik a szegényített urán töltényekről. Ezeket a nagyon vaskos lövegeket legtöbbször a tankrobbantó fegyverekkel asszociálják, és képesek széttöredezni és darabokra szakadni becsapódáskor, ami azt jelenti, hogy a repeszek és a töltetek szanaszét hevernek az ilyen összecsapások után. Évekkel a csata után a kutatások a gyermekhalandóság, a rák és a születési és születés utáni rendellenességek megnövekedését tapasztalták a régióban, amely fő oka az urán volt.

A civileket érő atrocitásokra nemrég felhívta a figyelmet egy washingtoni, muszlim civil jogi szervezet, a Council on American-Islamic Relations is, amely arra kéri a főbb platformbirtokosokat – Valve, Microsoft és Sony -, hogy tagadják meg a program forgalmazását, ugyanis szerintük ez egy “arabgyilkoló-szimulátor, amely normalizálja a muszlimok elleni erőszakot Amerikában és a világon”. Szerintük ideje lenne, hogy a videojátékok ne dehumanizálják a muszlimokat, ugyanis ez a játék csak dicsőít egy eseményt, amely több száz iraki civil életébe került, amellett, hogy felerősíti a muszlim ellenességet egy olyan korszakban, amikor a muszlim ellenesség továbbra is emberi életeket veszélyeztet.

A Polygon megkérdezte Tamtét, hogy mit gondol, milyen felelősséggel bír csapata arra vonatkozóan, hogy miként kommunikálja a háború következményeit a fogyasztók számára. Tamte úgy véli, hogy senki nem úgy jön majd el a játéktól, hogy “Több háborúra van szükség”, és szerinte ezt az üzenetet senki sem szeretné közvetíteni, és senkit sem fog megzavarni az, hogy mi az ára a háborúnak.

A csapat felvette a kapcsolatot veteránokkal, akik a játékos melletti karakterek lesznek. A játék 90 százaléka házról házra vonulásból és erőszakos küzdelemből áll, míg a maradék 10 százalék a város civil lakosságának történetére összpontosít majd. Tamte szerint egy Irakban lévő amerikai újságíróval dolgoztak együtt, bár a nevét biztonsági okokból nem árulják el, és több tucat civillel beszélgettek arról, hogy létrejöhessen ez a párhuzamos narratíva, ahol egy apa próbálja a családját biztonságba juttatni. Lázadóként sem a történetben, sem a többjátékos módban nem lehet majd lenni. Mivel anno az elesett katonák rokonai miatt szüntették be a projektet, Tamte úgy véli, hogy most valamilyen szinten nekik is emléket állíthat, anélkül, hogy tiszteletlen lenne velük és családjaikkal. (Egyébként azt mondják, hogy összesen több mint 100 tengerészgyalogost, katonát és iraki civilt kérdeztek az eseményekről.)

Falludzsah egyébként a mecsetek városaként volt ismert, azonban az összecsapások következtében 200 történelmi épületéből több mint 60 elpusztult. Több tízezren vonultak el a városból, és közösségek semmisültek meg örökre. A Polygon arra is rákérdezett, hogy mi van azokkal, akiket felháborít, hogy a szenvedésüket beépítik a játékba, de Tamte úgy véli, hogy csak azok háborodnak fel, akik nem is jártak ott. Úgy gondolja, hogy az elmúlt több mint 15 évben egyértelműen kiderült, hogy az emberek szeretnék megtudni, hogy mi történt ott. Tamte szerint már több háborúról is csináltak játékokat, és sehol sem volt ekkora botrány: egyedül az iraki háború az, amely ezt váltja ki, és azt szeretné, ha nem rajtuk vezetnének le minden ellenségeskedést a háborúval kapcsolatban.

Egy biztos: ha valaki többet is meg akar majd tudni a háborúról, a csatáról és azok körülményeiről, akkor a játék ebben nem segít majd. Fogja viszont végig a kezét azoknak, akik ajtóról ajtóra szeretnének kiirtani gyilkos lázadókat.

Részleteket nem tudunk azon kívül, hogy idén érkezik egy olyan játék, amely a háborús bűnök felmentését szolgálja, és amely fejlesztő FBI-os és CIA-s kiképzéseket fejlesztettek korábban. Érvelhetünk amellett is, hogy semmiben sem lehet rosszabb, mint például egy Call of Duty vagy egy Battlefield, és természetesen lehet, hogy olyan mély és hatékony gondolatokat közvetít majd, mint a Spec Ops: The Line, de egyelőre nem erre mutatnak a jelek.

A játék PlayStation 4-re is megjelenik majd valamikor idén.

12 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Én bírom a muszlimokat, akikhez eddig volt szerencsém mind vendégszerető, barátságos és nagyon figyelmes ember volt.
    Viszont volt már annyi Call of Duty, Battlefield, amiben oroszok, németek stb. voltak halomralőve, de nem emlékszem ekkora cirkuszra.
    Bár itt is a kisebbség hangoskodik.

    És amiről nem esett szó: nem tudom, ki nézte meg a gameplayt, de iszonyat fapados fosnak tűnik.
    A fejlesztők/kiadó viszont fél karomat rá, hogy még élvezi is ezt a cirkuszt, a negatív reklám is reklám.

    • Rengeteg muszlimmal találkoztam már én is. A probléma, hogy még a legnormálisabbakat is érzékenyen érinte ha a vallásukkal viccelődnek, vagy helytelenül ábrázolják.
      Általában pedig ezek a dolgok eljutnak a fanatikusokhoz és ott kezdődik a probléma. Sosem a vallád a gond hanem annak a túltolása meg mások manipulálása a valláson keresztül. Néhány Call of Duty meg ugyanúgy nagy visszhangot keltett, de 911 meg az Iraki háborúk frissebbek és fájdalmasabbak mint mondjuk a hidegháborús élmények.

      A lényeg hogy rendesen kell a tényeket ábrázolni és a fanatizmus rossz.

    • Nyilván lehetne erre százmillió ellenpéldát is mondani.

  2. 2001 szeptember 11-ével kapcsolatban még mindig sok a kérdés. Kezdve a szabadesés sebességével összedőlő tornyokkal. Úgy gondolom túl közeli ez az esemény időben hogy erről játék készüljön… ki fogja csapni azt a bizonyos biztosítékot. Emlékezzünk egy karikatúra miatt mi történt…. akkor mi lesz ezután ?!

  3. Durva ez az egész. Remélem kiderül, hogy tényleg nem egy dicsőítő civil gyilkolátor, de nagyon kicsi az esélye a leírtak alapján. Nagyon gáz a helyzet és ahogy Zodi is írta olaj a tűzre. Fontos ábrázolni történelmi eseményeket, hogy tanuljunk belőlük és tovább tudjunk lépni, de ez csak akkor lehetséges, ha helyesen ábrázoljuk a feleket. Őszintén remélem, hogy nem lesz nagy visszhangja, de már látni ahogy fodrózódik a víz a tóba dobott kavicstól.

    1
  4. Ahogy olvastam az írást, két gondolat fogalmazódott meg bennem: ez a téma milyen hullámokat fog gerjeszteni itt az oldalon? Sajnos aztán megválaszoltam magamnak ezt a kérdést: ismerve az oldal látogatóinak zömét, nem fognak eljutni az utolsó bekezdésig sem (ezzel a mondattal nem akartam senkit megbántani, hozzáteszem!).

    A másik – ha már benne vagyunk a hullámokban – milyen hullámokat generál a megjelenése után? Sajnos a helyzet nem rózsás, nem tartom szerencsésnek, hogy adunk egy újabb adag olajat arra a bizonyos tűzre…

    • Gerjesszen is hullámokat. El is indítanám ezt azzal, hogy elmehet a sunyiba az összes civil jogi szervezet, főleg a szóban forgó muszlim.

      1
      • Szerintem érthető hogy fel vannak háborodva. Ha most készülne egy játék ahol az oroszok a fasza gyerekek amiért bevonultak Magyarországra ’56-ban, akkor az sem tetszene sok mindenkinek.

        • Elképesztő, hogy pont ez a példa jutott eszembe Deka. “Hősi oroszok” ölnének 56-os magyar helyieket – érdekes reakciókat váltana ki.

          1
  5. Mondjuk arról lehetne vitát nyitni, hogy Bin Ládennek kihez/mihez volt köze és mihez nem.