Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Signs of the Sojourner (PS4, PSN)

Terítsd ki lapjaid, megmondom ki vagy.

Ezúttal az Echodog Games nevű stúdió legújabb (és egyben egyetlen) játéka látogatott el hozzám, egyenesen Los Angelesből. A csapatról túl sokat nem sikerült megtudnom, a press kitjük is elég szűkszavúan fogalmaz. Annyit azért sikerült kiderítenem, hogy 2018-ban alapította Dyala Kattan-Wright game designer, akihez Holly Rothrock és Zach Vinless csatlakozott. Így hárman, kerek egészként vágtak bele a Signs of the Sojourner fejlesztésébe. Állításuk szerint olyan cégeknél szereztek tapasztalatot, mint a Nickelodeon, az EA, a Giant Sparrow és a Wayforward, mielőtt úgy döntöttek volna, hogy saját csapatot alapítanak. A nagy és közismert cégek nevei bizalomgerjesztőnek tűnhetnek, engem viszont egyáltalán nem sikerült meggyőzni arról, hogy jó úton haladnak. A program egy történetmesélésen alapuló kártyajáték, amit kicsit nehéz felrakni a megfelelő polcra, lévén több mint egy visual novel, emellett hangyányit több mint egy átlagos card game, de mégsem olyan, mint a Steins;Gate vagy a Heartstone. Érdekes szerzet tehát.

A sztori egy arctalan, névtelen, macskaszerű karakterről szól, aki egy kisvárosban, Bartowban él. A helyszín része egy kifejezetten változatos régiónak. A több település közti kereskedelmet egy körbe-körbe haladó karaván lendíti fel, tartja életben. A probléma viszont ott kezdődik, hogy Bartow felkerült azon helyszínek közé, ahol a karavánnak nem éri meg megállni, lévén nincs kínálat, sem kereslet. Anonim hősünk ezen kíván változtatni, így a túrával tart, hogy kapcsolatokat építsen ki és fellendítse szülővárosa gazdaságát.

Némi spoilermentes kóstoló a történetből nem igazán elég ahhoz, hogy extázist okozzon, de ez nem feltétlen probléma. Ami elsőre felkelti az ember figyelmét, az a remek rajzstílus. Igazán egyedi, amit látunk, még akkor is, ha néha kicsit olyan, mintha Paintben rajzolták volna. Egyszerű figurák, de harmonikus színek alkotnak homogén összképet, a program ezen a területen csillagos ötöst produkál. Éppen úgy, ahogy teszi azt zenei téren is. Különleges, nyugodt dallamok és effektusok jellemzik az adott helyszínek és karakterek hangulatvilágából alkotott elegyet.

A pozitívumok felsorolása azonban itt abba is marad. Az audiovizuális ámulat után a játékmenet egysíkúsága kiegyenlíti, már-már az ellenkező irányba dönti a mérleg nyelvét. A történetből adódóan a célunk, hogy a karavánnal – vagy akár nélküle – különböző településekre látogassunk el, és beszélgetésbe elegyedjünk az ott élőkkel. A beszélgetés nem „csak úgy” történik, hanem kártyázás formájában zajlik le. Maximum 10 darabos paklink lehet, melyben vegyes szimbólumokkal ellátott lapok vannak, teljesen random módon. Ezek a szimbólumok valamilyen emberi érzést, tulajdonságot jelölnek, ámbár ennek nagy jelentősége nincs. Nem úgy, mint a speciális tulajdonságoknak. Ugyan vannak teljesen átlagos darabok, de olyan kártyák is, amik az utóbb említettekkel vannak felruházva, és ezekkel rendszerint szert tehetünk némi előnyre.  Szimbólumra szimbólummal kell válaszolni, hasonlóan mintha dominózna az ember. Egy kör a miénk, eggyel az AI válaszol, és ha mindig sikerült a megfelelő kártyát rakni mind a két félnek, akkor a diskurzus adott része sikeresnek minősül.

A baj leginkább a program központi részében található. Egyszerűen túl hamar unalmassá válik a kártyázás, kihívás nuku, ellenben indokolatlan szívatás az dögivel van. Mesterséges ellenfelünk sokszor hajlamos direkt olyan lapot dobni, ami nem passzol a mienkén levő szimbólumhoz. Ezzel úgy csinál, mint Pista bácsi a családi összejövetelen karácsonykor, egy rossz pillanatban elejtett szar szóviccel: megöli a beszélgetést. A másik iszonyatos blődség a „fatigue”, avagy fáradtság kártya. Ha hősünk sokáig van úton, távol otthonától, egy idő után ilyenekkel „jutalmaz” minket a game, ami elméletben bár ötletes, a gyakorlatban hamar kicsinál minket. Ugyan a paklink maximum 10 lapot enged, de a fatigue kategória nem számít bele ebbe, és higgyétek el nekem, rövid idő alatt sok ilyet össze lehet szedni. A baj ezzel a zsugával az, hogy nincs rajtuk szimbólum, nem társítható semmihez, ha lerakjuk, jön az instant rekt. A legtöbbször viszont mást egyszerűen nem tudunk letenni, mert olyan sok ilyen gyűlhet össze nálunk, hogy a matek szerint fullon lesz a kezünk vele.

Ezek után jó lenne méltatni legalább a történetet és a karaktereket, de nem tehetem. A sztori sajnos nem érdekes, a karaktereknek nincsenek mélységeik. Sokan vannak, de kidolgozatlanok. Hiába az egyedi külcsín, ha a belbecs nincs a toppon. A Signs of the Sojourner ugyanakkor mégsem egy balul elsült kísérlet. Az alapötlet jó, a művészeti rész fantasztikus, de nem ártott volna csiszolni rajta még. De minimum csiszológéppel.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★
KÖZÉPSZERŰ
Kiadó: Digerati Distribution
Fejlesztő: Echodog Games / Bromio
Ár: 7090 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás