Ship of Fools (PS5, PSN)

Bolond lyukból bolond szél fúj.

Jómagam sosem tanultam meg jól úszni, és bár mindig féltem attól, mi lesz akkor, ha egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy szükségem lesz ezen a vízben való közlekedés mesteri elvégzésére, mindig azon történet adott megnyugvást, amelyet a nagymamám mesél el nekem. Történt ugyanis, hogy egy kisebb turistahajó balesetekor a túlélők egyike egy úszni nem tudó egyén volt, aki a hirtelen jött szerencsétlenségben akkora erővel kezdett hadonászni, hogy sikeresen partra evezett a két kezével és lábaival. És bár nyilván ez az eset nem garancia arra, hogy a tudás hiányossága szerencsével és akarattal pótolható, valamiért azóta sem vonzott az, hogy a vizek mesteri balerinájává váljak. Ezen kis történet bizony megelevenedni látszik a Ship of Fools címet viselő alkotásban, amelyben hőseink valahogy minden katasztrofális tengeri baleset után élve és virulva partra vetődnek, hogy újra nekivágjanak a süvítő hullámoknak.

Történetünk szerint Archipelago tengerei bekebelezték a legtöbb szigetet, azonban egy eleinte magányosnak tűnő szárazföld túlélte a hullámokkal és viharokkal való harcokat. A fényével reményt adó világítótorony és egy titokzatos épület védelmében álló helyszín szolgál majd menedékként a Ship of Fools főhőseinek, a Bolondoknak. És hogy miért erre a névre esett a választás? Nos, szereplőink az egyetlen olyan lények, akik elég bátrak – és bolondok – ahhoz, hogy kihajózzanak a legnagyobb viharok közepette és megküzdjenek a tengeri lények garmadájával. Teszik ezt nem csupán egyszer vagy kétszer, hanem kissé mazochista módon minden egyes alkalommal, amikor egy sikertelen küldetés után újra partra hányja őket a „vizek ura”. Kalandunk során egyébként rengeteg emlékezetes és segítő szándékkal bíró karakterrel találkozunk majd, személyes kedvencem Ottó, a hajómérnök volt. 

Amint átlendülünk a kezdőképernyőn látható – a fejlesztőcsapat nevét feltüntető – Fika Productions feliraton, egy kis kuncogást magam mögött hagyva bele is vágtam a hajókázásba. Utazásunk során igaz lesz a mondás – legalábbis valamelyest -, hogy egy bolond százat csinál. Ebben az alkotásban ugyanis nem egy, hanem majdnem egy tucat különböző lény felett vehetjük majd át az irányítást. Minden ilyen figura nem csupán egyedi külsővel, de egy-egy unikális képességgel is rendelkezik majd. Példának okáért az általam használt, heregolyó fejű ipse minden deszkával való javításnál kapott véletlenszerűen egy tárgyat, amelyek között megtalálható volt a pajzs, egy újabb deszka, vagy akár egy kisebb pénzeszsák is. Ezeket a kis apró és bugyuta teremtményeket annyira megszerettem már az első perctől kezdődően, hogy mindig öröm volt kifarolni a „ladikommal” a háborgó tenger sztrádáira.

Játékmenetét tekintve egy rougelite zsánerben utazó alkotásról beszélhetünk, amelyben megannyi lehetőség mélyíti el az élményt és tolja ki ezáltal az amúgy is hosszú szavatossági időt. Alapjáraton adva van egy leharcolt vízi jármű, amelyen több a rozsda a kelleténél és itt-ott bizony léket is kaphatott a kicsike, azonban ezen tényezők minket csöppet sem tántorítanak el attól, hogy nekivágjunk egy kalandnak. Később természetesen a hajónkat új típusra is lecserélhetjük, azonban ehhez teljesítenünk kell egy teljes futamot. A fedélzeten összesen két ágyút használhatunk, ezeket pedig előre kijelölt helyeken tehetjük le. Tudomásul kell venni azonban már a produktum elejétől kezdve, hogy bizony nem mindegy az, milyen pozícióban helyezzük el fegyvereinket. Menetirány szerint balról jobbra haladva, a  járművünk jobb oldalán lévő lövegek a képernyőnk alsó szegletére biztosítanak majd rálátást, ezzel ellentétesen pedig a bal oldalra odarögzített gyilkoló szerkezetek a látkép felső részét fedik le számunkra. Érdemes is lesz trükközni ezen golyószórók tárolási helyzetével, hiszen a lőszer utánpótlást is gyorsítani tudjuk, ha egy közeli muníciós állomány mellé pakoljuk le a támadási mechanizmusunkat. Természetesen a különféle harci eszközök lövési sebessége és ereje a tengeri szörnyekkel való küzdelemben is fontos szerepet játszik, így ezen tulajdonságok alapján és érdemes lesz megfontoltan célba venni ellenségeinket.

Utazásunk során egy sakktáblához hasonló térkép lesz az útbaigazítónk. Ezen apró hatszögekből álló útitársunk minden csata színterének szolgáló helyszín előtt és után is feltűnik, választási lehetőséget biztosítva számunkra, hogy a szemünk elé táruló táblán merre is haladjunk tovább. Érdemes lesz kellő módon átgondolni a pontos közlekedési irányt, hiszen ezen apró és egyforma szögszámú alakzatok mindegyike különféle jelölésekkel próbál segíteni nekünk a kaland irányának megtervezésében. Léphetünk olyan mezőre, ahol pénz üti a markunkat, de akár szerezhetünk további Bolondokat is, pajzsokat, újfajta lőszereket, de akár minket kisegítő karakterekkel is találkozhatunk, akik köreink végén visszatérnek a már általunk jól ismert menedékül szolgáló szigetre. A jobb oldalon egy szám jelzi ki azon lépésszámot, amely lejárta után beindul a kegyelmet nem ismerő vihar, amely elmossa a lépési lehetőségeinket, közelebb hozva az adott tengeri szint főellenfelét. Ezen grandiózus összecsapások maximális figyelmet, türelmet, odafigyelést és lélekjelenlétet igényelnek, amelyek hiányában bizony hamar elhalálozhatunk, és emiatt odavész a bolondok aranya.

Az „ismételd meg újra, ha nem sikerült” stílusban evező alkotás lehetőséget nyújt számunkra az egyjátékos és többjátékos módban való hajókázásra is. Személy szerint sokkal jobban élveztem egy társam oldalán a kalandozást, azonban azt is be kell látnom, hogy a magányos farkas üzemmód teljesen más hozzáállást kér számon a felhasználótól. Egyedüli Bolondként személy szerint csakis egy ágyút használtam, a másikat pedig automatikus lövésre állítottam, de még így is sokszor meggyűlt a bajom azon esetekkel, amikor több mint harminc ellenfél zúdult rám egyszerre. Ilyenkor a másodperc töredéke alatt kellett döntéseket hoznom, melyik oldalt lefedve lövöldözzek először, hiszen csakis magamra voltam utalva. Teljesen korrekt kihívásnak éreztem ezen opciót, de mégis valahogyan a szívem a kooperatív mókához húzott jobban. Több barátommal is kipróbáltam a produktumot és érdekes volt megtapasztalni, miszerint két kalandor esetében teljesen más akadályokkal kell majd szembenéznünk. Gondolok itt arra példának okáért, hogy sokkal kaotikusabbak a harcok egy bajtársunkkal karöltve, mivel nem csak magunkra, de rá is figyelnünk kell. Jómagam mindig magamra vállaltam a muníciók újratöltésének és a deszkalapáttal való fedélzettisztítás szerepét is, így megosztottuk a munkát a másik matrózzal. Rengeteg emlékezetes pillanat született a Bolondok bolondozásaiból, amelyek örök emlékként maradnak meg.

Manapság egyre több roguelite stílusjegyet képviselő kreálmány készül, azonban őszinte véleményem szerint a Ship of Fools messzemenően kitűnik ezen alkotások közül. Az egyedi és ötletes játékmenet, a gondolkozásra és tervezésre késztető térkép, és maga a lebilincselő hangulat gondoskodik arról, hogy visszavágyunk majd a háborgó vizekre. Amióta rendelkezem a játékkal, azóta minden nap szántam arra időt, hogy akár egyedül, akár más társaságában, de kimerészkedjek a tengerek süvítő hullámai közé és szörnyekre vadásszak, akárcsak Davy Jones. Bátor szívvel ajánlom mindenki számára a Bolondok kalandját, amelyben megannyi titok vár majd azokra, akik elég bátrak, hogy életüket kockáztatva kihajózzanak az ismeretlenbe.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)