Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

SHERLOCK HOLMES: CHAPTER ONE (PS5, PSN)

Kétségkívül minden jel egy kellemes játékra mutat, Mr. Watson.

-Honnan tudta, hogy a sétapálca az én tulajdonom, Mr. Holmes?

-Nos, a divatos és minőségi öltözéke tehetős vagyonra utal, viszont az orrán és arcán a vöröses duzzadt bőr, valamint a lehorzsolt ökle arra enged következtetni, hogy nem veti meg az alkoholt, ráadásul ez heves természetén sem segít. Szintén ezt támasztja alá, hogy ujján nem látható jegygyűrű, tehát nincs kiért visszafognia magát, így igen nyilvánvaló, hogy egy unatkozó brit nemeshez van szerencsém, akinél senkihez nem illik jobban a kérdéses pálca.

Hamisítatlan Sherlock Holmes hangulattal kopogtat be idén ősszel a Frogwares új játéka, a Chapter One, ami nem csupán egy újabb rész a sorozatban, hanem egy amolyan soft-reboot is, amely motívum több szinten is jelen van. Egyfelől hősünk a történet szerint épphogy betöltötte 21. életévét, úgyhogy már/még nem az eddig megismert, tapasztalt kopóhoz lesz szerencsénk, hanem szinte újoncként, de képességeink teljes tudatában csapunk bele a rejtélyek lecsójába. Emellett, amennyiben bekukkantunk a színfalak mögé, akkor elég sok jogi huzavona után ez a banda első játéka, ami fölött teljesen független stúdióként tudtak bábáskodni, így ezen a szinten is egy új fejezetet veszi most kezdetét.

Ehhez társul a korábbi epizódokhoz képest frissített alapokra helyezett játékmechanika és feladatrendszer, ami figyelembe véve a csapat eddigi útját, gond nélkül simul be a mintába. Az eddigi epizódok előszór belső, később külső nézetű, erősen sztoriközpontú és azon mindvégig szoros kézfogással végigvezetett kalandok voltak, aztán a nemrégiben pont általam bemutatott The Sinking City-ben tett kitérőben beleugrottak az Open World stílusba, így aztán adta magát, hogy a híres magánynyomozó következő ügye is nyisson a világ felé.

Ez pedig Cordona mediterrán városkáját jelenti, ahol hősünk korai éveit töltötte és most tíz év után visszatér látogatóba. Az tutorialként is felfogható kisebb szállodai intermezzo után hamar felpörögnek a múlt eseményei és kiderül, hogy édesanyánk, Violet halálának körülményei talán mégsem teljesen ismertek, de legalábbis biztosan nem úgy történt, ahogy testvérünk, Mycroft anno elmesélte. Ez lesz tehát a fő történeti vonal és a szériában első alkalommal nem ennek felgöngyölítése közben futunk bele újabb esetekbe, hanem a már említett, megkötés nélkül megismerhető városkában akadhatunk sok-sok megoldásra váró kérdésre. Ezek olykor egymásra épülnek, tehát a ”segítek neked, ha előbb te is segítesz nekem” típusú, jól ismert leckét mondják fel, de rálelhetünk új feladatokra szimplán egy emlékművet meglátogatva is. A 10-12 órára belőtt játékidő ezek abszolválásával bőven feltornászható, akár több mint duplájára, de ez persze bőven függ a mi képességeinktől is. De akkor taglaljuk is kicsit, hogyan is fest egy nyomozás.

Jellemzően azzal kezdődik, hogy alaposan körülnézünk a tetthelyen, összegyűjtjük a bizonyítékokat, vizualizáció segítségével megkíséreljük gondolatban feleleveníteni a történteket (érdekes, hogy ebben nincs helye hibának, addig kell ismételgetnünk, amíg tökéletes nem lesz), gyakorta pedig a rendőrségi vagy városházai archívum poros salgói közé is ellátogatunk, ahol az adott szűrők megfelelő együttállásával akadhatunk a szükséges infóra. Ezekhez adódnak még hozzá azok a következtetések, amelyeket Sherlock a potenciális elkövetőket szemügyre véve von le, miközben eltársalog velük, sőt megfelelő bizonyíték birtokában célzott kihallgatások felé is terelhetjük a csevejt. Pletykáló dolgozók és járókelők szózuhatagából kell kiválogatnunk a fontos információ morzsákat, netán elhagyott cipősarok után követni a nyomvonalat. Emellett nagyobb hangsúlyt kap még a kémiai vegyületekkel való zsonglőrködés, aminek alapja teljesen lecsupaszítva azért nem mutat túl a szokásos matekpéldákon, de a kreativitás mindenképp értékelendő.

Ha mindezek alapján elég nyom gyűlt össze, akkor a Holmes által elnevezett, Elme palotánkban (amolyan bizonyíték inventory féleség) tudjuk párosítani az összefüggő részleteket, hogy aztán az eleinte sok-sok apróságból kirajzolódjon a teljes kép, a megfelelő konklúzióval. Itt külön kiemelném azt a remek húzást, miszerint sokszor több, egészen eltérő megfejtéssel is zárhatjuk az ügyeket, a mi vállunkra pakolva így a döntés súlyát. Viszont sosem fogjuk megtudni, hogy valóban jól értékeltük-e a bizonyítékokat. A gyanúsítottat elvezetik, az ügyet lezárják, nincs eredményhirdetés, pozitív vagy negatív álláspont, sem pedig összevetés más playerek választásaival (ez mondjuk kifejezetten hiányzik), bizony azt a pitét kell megennünk, amit kisütöttünk magunknak. Ez a stílushoz képest igen szokatlan, de annál tetszetősebb megoldás, így kétszer is meggondoljuk miként bírálunk és a gépies visszatöltéseket is kilőtték a fejlesztők.

Bevallom, nem vagyok túl járatos a zsánerben, így nekem azért többször átment pixelvadászatba a profi detektív karrierem, szépen lassan azért rá lehet állni arra az elmeállapotra, amit a játék megkíván. Talán eleinte túl nagy hullámban borítanak be a mechanikák alapismereteivel és örültem volna, ha még fogják kicsit a kezem. El tudom képzelni, hogy egyes új kollégák dudorodó erekkel a homlokukon és emelt hangszínben vonják kérdőre a TV-t, miszerint „Mi az anyám p****** hiányzik még???”, de akkor is azt tanácsolom, hogy ne adjátok fel az első órák végtelenbe nyúló johntravoltás zavarodottsága után se, mert kellő türelemmel azért rá lehet hangolódni a cuccra és onnantól sikerül majd átlátni a káoszon. Az biztos, hogy manapság igen nehéz újradefiniálni a zsánert, valamint a szokásos feladványokat, de úgy gondolom, amit lehetett, azt kihozták a témából és remek feladatokkal vették fel a harcot a hamar beálló egysíkúság ellen.

Apropó harc, immáron ez is a csomag része, de ellentétben a higgadt kirakósozással, sajnos a lelkes brainstormingon elhangzott ötleteket nem sikerült a szórakoztató módon implementálni. Idegesítő, esetlen és egyáltalán nem szórakoztató Sherlockkal fegyvert rántani és pontot tenni egy agresszív véleménycsere végére. Ha idáig fajul az ügy, akkor amolyan aréna shooterré válik a progi és megnyitja a kapukat a felénk özönlő verőlegények számára. Persze működik az általában is eredményes szimpla fejlövés is, de sokkal kifizetődőbb lenne a környezeti elemeket (lámpa, gázcső, tűzoltókészülék) felhasználva cselekvőképtelenné tenni az ellenséget, de a viselt páncéljaiktól is hasonló módon tudjuk őket megszabadítani. Ha jól csináltuk a dolgunkat, akkor megtántorodik az illető, mi pedig gyorsan odarohanhatunk és egy kezdetleges QTE mozzanattal földre terítjük. Gondolom kezditek sejteni, hogy miközben futnak felénk fél tucatnyian, mennyire kényelmes mindenkihez odaiparkodnunk egy átkozott gombnyomogatásra. Sokadik óra után sem tudtam megbarátkozni ezzel az átgondolatlan és feleslegesen túlbonyolított játékelemmel. Talán érezhették ezt a fejlesztők is, mert szerencsére nem köteleznek minket a csihipuhira, egyfelől a városban található bűntanyák felszámolása opcionális, másfelől a menüben külön opció van a harci kihívás finomhangolására, sőt akár teljesen ki is hagyhatjuk, persze csak azt, ami a főszálon kívül esik. Ellenpont: Ez az egyik leggyorsabb pénzszerzési lehetőség, amiből azért is jó ha van nálunk, mert a sok ruhadarabot és kiegészítőt valamiből meg kell vásárolnunk.

Habár a nyílt világ többször tűnik ügyes és határozottan hangulatos díszletnek, mint valóban felhasznált területnek, azért próbálták valamennyire kihasználni a teremtett lehetőségeket. Ilyen lesz például, hogy minden kerületben más az aktuális életszínvonal és társadalmi szint, így megfelelő álruha nélkül szóba sem állnak velünk. Emiatt lesz szükség az előbb említett ruhatár folyamatos bővítésére. Mondjuk az azért vicc, hogy a szegénynegyedben egy szimpla útbaigazítás kérésénél mindenki elhajt minket a búsba, mert gazdagok vagyunk és márpedig őket nem lehet csak úgy megvásárolni. Összességében hiába hívogatók elsőre a macskaköves sikátorok, sétálni csak annyit fogunk, hogy felfedezzük a gyorsutazási pontokat és onnantól már csak azok között fogunk teleportálgatni, így végeredményben kihasználatlanság és csalódottság érzése lengi körbe a bejárható város nagy ígéretét.

Az, hogy az utcára kilépve olyan képfrissítési gondokkal küzd a szoftver, hogy az ember feje belefájdul, pont nem hozza meg a kedvet a céltalan lófráláshoz. Pedig a napszakok változásával járó bevilágításokkal erősen próbálkoznak elterelni figyelmünket a generációkkal elmaradt városképről, valamint az önmagukba akadó séta-animációkról, de még a napfény is összevissza ugrál pozíciónktól függően. Az épületeken belül javulást érzékelhetünk, az amúgy csúnyácska karaktermodellek kicsit kikupálódnak, de az esetlen animációk azért megmaradnak, ráadásul egy olyan szinten túltolt por-effektel, hogy a hotelben sétálva lassan én is allergiás rohamokkal küszködtem. Sűrűn fogjuk közelről látni a szereplők arcát, amiben nem sűrűn lesz köszönet, igényes arcanimációkról pedig ne is álmodjunk. Nem tudnám teljesen a földbe tiporni a grafikát, mert vannak igényesen kidolgozott részei és van, hogy megcsillantja a szebbik oldalát, de ma már ennél azért többre lenne szükség. (Az írás egészen jól megy a stúdiónak, lassan a vizuális részleget is bővíthetnék.) Vegyenek példát mondjuk az aláfestő muzsikákról, ahol hiába szólnak gumizenék, azok mindvégig hangulatosak és kellemesek maradnak, sokadik óra után is. A szinkronok ennyire nem kiugrók, de hozzák a kötelezőt, persze erőltetett brit akcentussal megspékelve, ahogy azt ilyenkor kell.

A gépházban sem minden tökéletes, az egymásra épülő állomások nem mindig működnek kifogástalanul, ha mondjuk nem az előre elképzelt módon haladunk. Ha előbb találnánk meg egy (akár csak pár perccel) később fontossá váló nyomot vagy helyszínt, akkor az ottani szereplőt nem találjuk a helyén, csak ha már a sztoriban is elérünk odáig.

Amit még meg szerettem volna osztani veletek, az legjobb cimboránk, örök társunk, John és az ő szerepe, jelenléte.  Az kezdeti órákban nem tudtam hova tenni sem a karaktert magát, sem az elsőre programhibának vélt interakcióit, de idővel magyarázatot kapunk mindenre, ami érdekes csavarral szolgál a szokásos felálláshoz képest. Azon túl, hogy mindig ott lesz nekünk, hogy jegyzeteket készítsen és megjegyzéseket tegyen, olykor ő maga állít fel kihívásokat elénk, például, hogy egy ügyben mit és hogyan tegyünk, esetleg valamit gyűjtsünk össze a számára. Nem biztos, hogy ez az irány fekszik majd a rajongóknak, de ez is jó példa a címmel elkövetett vérfrissítésre.

Sajnos a Frogwares most sem tudta levetkőzni a kis stúdió gyerekbetegségeit, viszont az mindennél jobban látható, hogy mennyi lehetőség van bennük. A történet, az eltérő eredménnyel kecsegtető rejtélyek, a többféle játékmechanika miatt nyugodt szívvel tudom ajánlani az ”ügyfelgöngyölítős” stílus szerelmeseinek és a címszereplő rajongóinak, valamint kellő türelemmel akár újoncok számára is. Amellett viszont nem lehet elmenni, hogy technikailag sajnos hagy kívánnivalót maga után a game és az open world formulát is van még hova tanulni, mégis, kivételesen minden érdeklődőt arra bátorítanék, hogy emelkedjen ezen felül, mert cserébe a sorozat legjobb részét derítheti majd fel .

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 15490 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Élvezetes nyomozás, sok eltérő eset; nincs elkülönített jó vagy rossz megoldása az ügyeknek; sok kreatív mechanika, ami jól működik együtt; a nyílt világ igen hangulatos

Negatívum(ok)

  • Csupán a tennivalókat tekintve igen üres; a motor is küzd vele rendesen; nem túl szép; kényelmetlen harcrendszer
7/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság: Átlagos
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

martin beleszól:

Hozzászólás