Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

SHADOW OF THE TOMB RAIDER (PS4)

A videojáték-történelemben kevés sorozat tudott olyan kitörő tapsviharral megújulni, ahogy azt a Tomb Raider széria tette – és még kevesebb olyan franchise van, aminek ez kétszer is összejött.A múlt évtized közepén a Crystal Dynamics vette kezelésbe az addigra már igencsak megtépázott Croft kisasszonyt, majd kisebbfajta csodát vittek végbe a cím gatyába rázásával ([I]Legend[/I], ha valaki esetleg elfelejtette volna), de a siker és a további két folytatás ellenére hamar kiderült, hogy mindez mégsem teljesen elég a makulátlan üdvözüléshez. A korral bizony haladni kellett, ráadásul mire megjelent a reboot-trilógia záróepizódja, az „elmaradottsága” miatt sok helyen ekézett [I]Underworld[/I], addigra már jó egy éve kint volt az erős konkurencia az [I]Uncharted: Drake’s Fortune[/I] személyében – ami ironikus módon pont azt a szériát tette zárójelbe, ami egyben egyik fő ihletője volt.De hát ilyen ez a biznisz, na meg a tyúk és a tojás esete: mindenesetre a fejlesztőknek ezután komolyabban el kellett gondolkodniuk Lara jövőjén, majd miután úgy döntöttek, összehoznak egy eredettörténetet a karakternek, pontosan a nagy rivális bevált játékmenetét vették alapul. A 2013-as újabb reboot képében a Tomb Raider szépen visszatért a köztudatba, nem csak a rajongók, de a szakma is dicsőítette, és bár voltak elégedetlenkedők, összességében úgy gondolom, kis túlzással mára már egy klasszikus alkotássá nemesedett a fiatal és tapasztalatlan Lara Croft első nagy kalandját elmesélő játék. Sőt, megkockáztatom, szerény véleményem szerint a szimplán csak [I]Tomb Raider[/I]re keresztelt stuff simán felvette a versenyt Nathan Drake legjobb pillanataival is.Szó, ami szó, két esztendővel később a [I]Rise of the Tomb Raider[/I] szőtte tovább a fonalat, valamivel csiszoltabb játékmenettel és nyitottabb világgal (miközben sajnos az egész játék már-már túlságosan is hasonlított elődjére), most pedig elérkeztünk Lara kezdeti szárnypróbálgatásainak lezárásához.
[YOUTUBE]FO4e9kC-ieo[/YOUTUBE]
A [B]Shadow of the Tomb Raider[/B] elvileg az utolsó kirakó-darab a bájos, de szívós régészlány eredetsztorijának a puzzle-jén. A játék, meg úgy en bloc az egész trilógia törvényszerű indíttatása, hogy bemutassa, hogyan lett a fiatal és naiv Miss Croftból világjáró, talpraesett, mindig mindenből ép bőrrel kikeveredő sírrabló, aki hidegvérrel és embert próbáló bátorsággal veti bele magát a veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba.Végső szeletként a [I]Shadow[/I] a kifinomultabb történetmesélés és a továbbfejlesztett játékmenet segítségével szeretné bezárni a kört: a 2013-as rebootban Lara egy űzött túlélő volt, a [I]Rise[/I]-ban már egy, a saját céljai érdekében tűzön-vízen-emberen-grizzlymedvén átgázoló küzdő-egyéniség, a befejezés ezen korábban megszerzett képességeinek és tapasztalatainak, valamint saját környezetének hasznosításáról, illetve ezeknek a kvalitásoknak az acélozásáról szól. A [I]Shadow[/I] ennek megfelelően nem is aprózza el a dolgokat, minden rendelkezésre álló eszközt bevet, hogy epikus finálét kapjon a kontrollert feszülten markoló delikvens. Attól függetlenül, hogy az utóbbi két epizód nagyon szép sikereket aratott, abban talán még a legelfogultabb fanok is egyetértettek, hogy a sztori egyik esetben sem lett túlságosan erős – bár, ha a széria korábbi darabjaihoz hasonlítjuk, akkor egyértelműen kiemelkednek az azokhoz képest pozitív minőségükkel. Bizony, a pixelkorszaknak már leáldozott, ahogy a dupla pisztoly, a türkiz atléta és a lufimellek is kimentek a divatból: a modern videojátékozás sokszor még a mozifilmeknél is igényesebb történetet követel meg, mély karakterdrámákat, vizuális és érzelmi csúcspontokat, lehetőleg álleejtő csavarokat és miegymást.A klasszikus epizódok kimért, lelkiismeretet, vagy együttérzést csak nagyon ritkán mutató, vérprofi, a kritikusok által sokszor „rideg tömeggyilkosnak” nevezett militarista stílusú kalandornőjével szemben az új trilógia Larája valamivel összetettebb jellem lett, törékenyebb, sebezhetőbb, realisztikusabb, nagyjából a jelenkor elvárásaihoz igazodva. A maga hatásvadász módján mindent összevetve egész szépen és emlékezetesen sikerültek azok a jelenetek, amik Lara életének fontos lépcsőfokait, illetve jellemfejlődésének okozóit prezentálták, mint például az első gyilkosság, a testi-lelki sérülések, vagy a szorult helyzetekből való kikeveredés – miközben a narratíva azért hagyott némi kívánnivalót maga után. A fejlesztők nem győzték hangsúlyozni, hogy az új rész még jobban árnyalja az arisztokratalány figuráját, és több ponton előfordul majd, hogy Lara bizonyos tettei vagy döntései erősen megosztják majd a közönséget.Ezeket az ígéreteket a [I]Shadow[/I] félig-meddig be is váltja, kedvenc sírrablónk már rögtön a játék legelején tesz egy rövid, ámde katasztrofálisan alakuló kitérőt Mexikóba, ahol egy maja ereklye után kutat, melyre a Trinity nevű szervezetnek is nagyon fáj a foga, akiknek Lara immáron három epizód óta keresztezi az útját. Végül szépen el is happolja előlük a mágikus tőrt, melynek sajnos nem csak a legendák szerint van pusztító ereje: a tárgy eltulajdonításával ő maga szabadítja el azt a végzetes és globális kataklizmát, ami az egész bolygó megsemmisülését hozza magával. A tőr a baljós jövendölések szerint szép lassan elemészti a világot, földrengésekkel, szökőárral, vulkánkitörésekkel és egyéb természeti csapásokkal enged utat az apokalipszisnek, melynek első szelete már Mexikóban megtörténik, percekkel azután, hogy Lara magához veszi a tárgyat. Neki köszönhetően tehát elpusztul egy egész város és rengetegen meghalnak, ráadásul a tőr végül a Trinity markába kerül, akik persze a segítségével át akarják formálni a világot a saját szájízükre, egy új rend megteremtésével, melyet ők maguk irányítanak majd. Yamatai borzalmakkal teli szigete, Szíria tikkasztó klímája és Szibéria vérfagyasztó éghajlata után ezúttal Dél-Amerikába látogatunk el, pontosabban Peru sűrű, fülledt dzsungelébe, ami számos érdekes és látványos helyszínt tartogat számunkra. Emellett egy komolyabb helyszínváltás rá is fért már a szériára, ugyanis annak idején a [I]Rise[/I] ellen sokan felhozták, hogy ha nem is pöccre pontosan, de nagyjából totál ugyanolyan volt, mint elődje, amit a hasonló környezet és design csak tovább tetézett. Nos, a [I]Shadow[/I] stílszerűen megpróbál kilépni ebből az árnyékból, de ennyi még nem elég, mert a játékmenet elemei szinte semmit sem változtak a legutóbbi felvonás óta. Mondjuk minek is változtatni azon, ami eddig olyan jól bevált, nem igaz? Lényegében ezen az alapon működik a dolog, vagy minden maradt a régiben, vagy kicsit finomítottak a recepten, többek közt a lopakodás mechanikáján, melynek köszönhetően a csendes-gyilkolós részek a játék legzseniálisabb és legélvezetesebb szegmensei lettek. A buja növényzetű dzsungel, a magas fák, a sűrű susnyások remek táptalajt biztosítanak a hang nélküli osonásra, és a katonák észrevétlen megritkítására. Szokás szerint többféleképpen is elintézhetjük őket, a megfelelő skillek megnyitásával Lara igazi, rettegett vadásszá válik, aki az ellenség mögé settenkedve, vagy fáról leugorva mártja bele kését a pórul járt delikvens nyakába. Ágakra köti fel az ellenfeleket, esetleg sarat ken magára, hogy így olvadjon bele a környezetbe – a lopkodós elemek és a félelemkeltés taktikája (áldozataink egyre jobban pánikolnak, ahogy fogyatkoznak a társaik) parádésan idézi meg a [I]Rambo 2[/I] és a [I]Predator[/I] című filmeket.
[YOUTUBE]nSxqKKY5diY[/YOUTUBE]
Szükség is volt rá, mivel a játék ebből a szempontból még elődeinél is realisztikusabb. A megszokottnál jobban ösztönöz a lopakodásra (gyakorlatilag rá is kényszerít, mivel, ha az agyatlan lövöldére adjuk a fejünket, másodpercek alatt megölnek minket), hagyományos értelemben vett harcból kevesebb van. Na persze néha-néha így is megszaladt a fejlesztők keze, ami a reboot-szériára jellemző túlfokozottan hatásvadász jeleneteket eredményezett, kaotikus golyózáporral és nyári blockbuster-mozikhoz hasonló látványorgiával, főleg a sztori vége felé, de a hangsúly ettől függetlenül a csendes ölés felé terelődött.Nyilván ennek is megvolt a maga oka, nevezetesen, hogy ezúttal megfelelően kiegyensúlyozzák Lara jellemét, azaz, hogy kevésbé géppuskával halált osztó gyilkológépként, mint inkább tehetséges túlélő-kalandorként ábrázolják, aki bár rendesen oda tud csapni ha kell, mégis az adott helyzet kényszeríti rá erre, minek után nem lesz más választása, mint bemocskolni a kezét. Csak az a baj, hogy ez már amolyan eső után köpönyeg, ráadásul maga a történet sem túl acélos: látszik, hogy nem ugyanaz írta, aki az előző kettőt, pedig már azok sem voltak világmegváltóak.Rhianna Pratchett lecserélése rossz ötletnek bizonyult, Lara karakterábrázolása így sok helyen ellentmondásos, nem sikerült megtalálni az összhangot a kemény nő és a jellemhibák sokaságával rendelkező szenvedélyes régészlány között – az olyan témák, mint Lara túlzott megszállottsága, vagy a súlyos tettei miatt érzett felelősség kérdése csupán lábjegyzet lett, nem bontják ki őket rendesen.További érdekesség, egyben szemet szúró hiba, hogy a maja mitológia mellet az inka és az azték legendárium is helyet kapott a cselekményben, melyeket eléggé összekevertek, és sokszor egy kalap alá is vettek – főállású archeológusok és amatőr hobbi-történészek tehát inkább fogják be a fülüket a vonatkozó részeknél. Az előbbi gondolatmenetet folytatva mindenképp szót kell ejteni a mérlegnyelvről, mely a játékban a kutatás felé billen az akció helyett. A [I]Rise[/I]-t sokan azért szerették, mert inkább a felfedezés örömét részesítette előnyben – a [I]Shadow[/I] ezt az irányt tovább hatványozza. Gyűjthető tárgyakkal, elrejtette területekkel, és az előző rész talán legfontosabb újításával, a feltárható sírokkal, amikből itt is ugyanúgy kilenc darab van (azonnali halált jelentő csapdákkal telerakva), sőt, tíz kriptát is be lehet járni, utóbbiak segítségével felszerelésekhez juthatunk hozzá. Sokszor kifejezetten klausztrofób érzéseket elősegítő barlangokban, járatokban fordulunk meg, ami rendkívül nagyot emel a hangulaton, főleg, hogy most már az úszás is sokkal könnyebben megy. Szűkebbnél-szűkebb járatokban próbálva átpréselni, nyugodtan lehet fel-alá lubickolni Larával, már ha nem akadunk bele néhány murénába, vagy piranha-rajba – utóbbiak elől a pályákon elhelyezett hínár-csoportok közé kell elbújni, és megvárni, amíg elúsznak az éhes halak, ami kissé suta metodika. Természetesen a [I]Shadow[/I] az open world-vonal terén is továbbviszi az előző epizód elemeit. Nem tudom, ki hogy van vele, de mostanság egyre jobban kezd csömöröm lenni attól, hogy a fejlesztők már a legindokolatlanabb címekre is könnyű szívvel húzzák rá a nyílt világot. Ha megfelelően eltalálják az arányokat, és ha ismerik az arany középutat a játékosbarát, kellemes gyűjtögetés és a vért követelő kimaxolás között, akkor részemről semmi baj az egésszel, csakhogy általában az előbbi eset a ritkább. Anno nem voltam száz százalékig meggyőződve róla, hogy pont a Tomb Raider-sorozatnak van szüksége erre az open world-töltetre, de végeredményben élvezetesen sikerült kitolni a szavatosságot, még ha meg is akasztotta a történet tempóját. Ezúttal azonban szinte már tolakodó a nyílt világ, sokat elvesz a cselekmény lendületéből, bár meg kell hagyni, a fejlesztők alaposan kitettek magukért a mellékküldetésekkel, a felfedezésekkel és Paititi titkos városának lemodellezésével. Így a sztorival, a fejlesztésekkel és gyűjtögetni valókkal együtt a játékidő akár a 25-30 órát is verdesheti. De ez attól is függ, hogy milyen fokozaton vetjük bele magunkat a kalandba. Alapjában véve a szokásos három nehézségi szint létezik, de ezeket alaposan személyre lehet szabni, miáltal nem csak az ellenfelek lesznek szívósabbak, hanem az útvonalakat jelző festéseket is eltüntethetjük, a céljelzőkkel együtt, sőt, még Lara folyamatos kommentálását is ki lehet kapcsolni. Korábban rengetegen elégedetlenkedtek, hogy az új TR-epizódok rejtvényei a közelében sincsenek a klasszikus játékokban képviselt nehéz fejtörőknek, ez a [I]Shadow[/I]-ban némiképp máshogy alakult. Azt ugyan nem állítom, hogy annyira meg fognak izzasztani ezek a részek, de az előbb említett segítségek kikapcsolásával azért némelyik puzzle már elég komoly kihívást fog jelenteni. Ami a játék vizuális oldalát illeti, a Lara karakterekét meghatározó kínos ellentmondások oda is berágták magukat. Félreértés ne essék, a grafika nagyon szép, az összes helyszínek, a dzsungel párás, számtalan veszélyt rejtő világa szinte lemászik a képernyőről, könnyen el lehet veszni a gyönyörűségében – pillantsatok le egy kicsit a combos fotógalériára, a képek magukért beszélnek. Ugyanakkor a karakterek, de főleg Lara nincsenek igazán összhangban a pazar környezettel. Amellett, hogy a hölgy kinézete megint eltér a korábbi két designtől (amik között szintén nagy különbségek fedezhetőek fel), olyan, mint egy próbababa, akinek még az arcát is bemázolták. A bőr-textúra majdhogynem rettenetes, és ez akkor tűnik fel a legjobban, amikor Lara arcát sár borítja (ami úgy néz ki, mintha alkoholos filccel összefirkálták volna), vagy amikor egy másik karakter mellett áll – példának okáért Jonah sokkal jobban ki van dolgozva, kis híján mérföldekben mérhető a különbség. Gondolom, ezek után nem kell mélyebben megindokolnom, hogy a grafika miért nem kap kiemelkedő-minősítést, pedig tényleg adná magát a dolog. Olyan ez, mint egy tökéletesen felépített, nagy műgonddal, aprólékosan kidolgozott szemkápráztató díszlet, ami elé beállítanak egy felismerhetetlenségig agyonsminkelt modellt, akire vagy tíz kiló vakolatot kentek, és ez miatt, ha akarnál se tudnál máshová nézni, annyira szemet szúr – közben a tényleg elbűvölő körítésen meg elsiklik a figyelmed.
[YOUTUBE]CQEIqT4PEpU[/YOUTUBE]
Elég sokáig vacilláltam, hogy az értékelő boxban 7 vagy 8 pont álljon e, de nagyon nehezen tudtam dűlőre jutni. Egy nyolcas kicsit sok, egy hetes viszont nem lenne fair: a [I]Shadow[/I] jó és szórakoztató játék, ehhez kétség sem fér, viszont hiába szebb, nagyobb és részben jobb is, mégsem tud felnőni az előző kettő, de főleg a 2013-as epizódhoz. Nem kicsit volt merész döntés a kiadótól, hogy a Crystal Dynamics helyett az Eidos Montréalra bízta a cucc fejlesztését, akik bár szép munkát végeztek, a csere mégis rányomta a bélyegét a kész műre. Hasonló érzés ez ahhoz, amikor például egy sikeres és elismert mozifilm folytatását egy másik rendező veszi kezelésbe. Lehet, hogy a végeredmény több lesz elfogadható, korrekt iparosmunkánál, sőt, még az is lehet, hogy egy nagyszerű alkotás fog megszületni a váltás ellenére, de ettől függetlenül is esélyes, hogy a felfogása és a hangulata valahogy mégsem lesz szinkronban az előzményekkel. A [I]Shadow[/I] esetében is valami ilyesmi történt: megáll a saját lábán, önálló egészet tud alkotni, de kilóg az első két játék mellől, nehéz nyugodt szívvel feltenni hozzájuk a polcra.Persze ez a rajongókat egyáltalán ne akadályozza meg abban, hogy megvegyék a stuffot. Fejet levivő, izgalmas, sodró lendületű, néha még kalandfilmeket is megszégyenítő szórakozás, hibái ellenére, amikből most is akad jócskán – kisebb, néha idegesítő bugok, sokszor csúszik a hang, és hasonló apróságok. Azt hiszem, egy gyenge 8 pontban kiegyezhetünk (mármint azután, hogy nálam a 2013-as reboot egy erős kilencest, a [I]Rise[/I] pedig egy erős nyolcast érdemelt), mindazonáltal nagyon kíváncsi leszek, hogy a trilógia lezárása után milyen irányban fog továbbhaladni a széria.Lara Croft kétszer is sikeresen támadt fel hamvaiból, és küzdötte vissza magát az élvonalba, remélem, egy újabb aranykorhoz nem kell majd harmadjára is újragondolni a karaktert és az egész koncepciót. Mert jó ez a modern Lara, bájos, szeretni való, megérdemli, hogy ne utoljára találkozzunk vele, és hogy a jövőben továbbvigyék a történetét – a szükséges útbaigazításokkal persze.[i](Ezt a remek játékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük. Megvásárolható támogatónk, a [A http://platinumshop.hu/product/8843/PlayStation-4-PS4/ar-akcio-olcso/Jatek/Akcio/Shadow-of-the-Tomb-Raider-elorendeloi-DLC]Platinum Shop[/A] budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre bökve könnyedén meg is rendelhető.)[/i]

8/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

25 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Erre tényleg azt mondom, hogy inkább adnák ki a klasszikusokat 4k-ban (TR 1-2-3-4), minthogy ennyire eltérjenek a klasszikus TR stílustól…Megveszem majd, mert minden eddigi részt kimaxoltam amióta TR van, de ez sajna már nem a régi… 🙁

  2. “Most látom, csak “”Jó”” a grafika? Dzsoni, mit szólsz ehhez? Úgy néz ki mint az Elex.”

  3. “Lara “”Rambo”” CroftNekem az nem tetszik ebbe a játékban, hogy amíg az Uncharted finoman “”kanalazva”” megfelelő mértéket tud tartani akció jelenetek és rombolás téren, addig Laránál ezt úgy érzem túl akarják szárnyalni az Unchartedet és ezért két kőműves “”lapáttal hánnnnyák bele a keverőgépbe””.Larát tank lövi, katonák lövik, majd még helikopter lövi, robban dől mindent, majd kikel a vízből mint Rambo és mindenkit kinyír… majd átvedlik újra törékeny Lara kislánynak.A kevesebb néha több lenne.”

    • Az elsőr részre egy igaz is volt… de szerintem a 2. részre visszavettek ebből. Nem toltam még a fenti részt ,de valaki nyugatsson meg, hogy nem lett újra Rambo Croft edition?

      • A Hatrix által leírt jelenet a játék leggusztustalanabb hatásvadász-jelenete, azt nem is nagyon múlja felül semmi később. Ezen kívül viszont többé-kevésbé sikerült hitelesre belőni Larát, legalábbis az előző két részhez képest mindenképp.

  4. Végignéztem egy olyan tesztet is ( easy allies ) akik szerint a játék minden téren továbbfejlődött. Tehát van egy ilyen vélemény is.

  5. Elkezdtem olvasni a cikket,erre el is van spoilerezve a játék eleje …fasza ! 😀

  6. A régi TR eket imádtam, az Underworld különösen szívem csücske volt és sztem a sorozat csúcsa, még mielőtt lekoppintották volná az Uncharted et.

  7. Sótlan szenvedős lúvnya lett. Mint manapság ált. a sok sótlan szenvedős lúvnya. Kor szelleme? Ráférne a sorozatra már egy re reboot és nem kell egy Lolo Ferrari(RIP) legyen, de ennél valamivel érdekesebb külső és személyiség kéne….

  8. Tőlem max 6ot kaphatna egy ekkora rókabőr.

  9. Ja, de attól nem lesz szebb a csaj 🙂

  10. A játék gyűjtögetős, felfedezős része tetszik, de a fő szál szerintem gyenge, és ez a karakter pedig rémes. Egy depis, unott fejű, alacsony csaj, aki semennyire sem szexi. Közel 180 centi magasból olyan 160-at csináltak, és annyira be van öltöztetve mint a télapó. Az arca még kicsit kilátszik, de esetleg azt is lehetne korlátozni símaszkkal, bár nem akarok ötleteket adni. :)Ez az arc is! Megláttam, nem hittem a szememnek. Olyan nebántsvirág alkat, aki egy drámába nagyon jó lenne, de könyörgöm, akkor ne vágjon szomorú fejet, amikor még semmi baj sincs. Elment az életkedvem amikor ránéztem.Elhiszem, hogy életszerű, csak az egész játék nem az, hiszen Lara például egy a szikláról lógva (mennyezetről) át tud ugrani a mellette levő mennyezetre, a ha meglövik akkor csak el kell vonulni 2 másodpercre egy kicsit a zajtól és hopsz, meggyógyultunk.

  11. Tetszett a teszt, tényleg jó köszi.Nem értem miért erőltetik az open és fejlesztgetős részeket. Ne a karakter hanem a játékos fejlődjön. A végére profin kelljen játszani ne egy Ramboval mészárolni!!!

  12. Shadow is ott áll még 25%-on nekem vagy egy éve. 🙁

  13. Ezek a maja maszkok annyira idegenek Lara univerzumától, nem mellesleg gagyin is néznek ki. Az új ruhák még úgy ahogy elmennek.Ezt az apróságot leszámítva tetszik, bár nem kell Nostradamus-nak lenni ahhoz, hogy a következő rész (ami nyilvánvalóan már minimum tervező asztalon van) még ennyi újdonságot se fog tartalmazni hála a futószalag effektus miatt. De persze nyugodtan rám cáfolhat Crystal Dinamics/Eidos.

  14. Mennyi screenshot te jó ég. 😀

  15. Már csak a legnehezebb fokozaton kell végigvinnem és megvan a platina, engem nagyon beszippantott!