Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Sanity of Morris (PS4, PSN)

A szobanövények inváziója.

Emlékszem, hogy a kilencvenes években, amikor még régmúlt gyerekkoromat éltem, mennyire népszerű volt az UFO-téma. Az emberek fantáziáját mindig is izgatta a földönkívüliek létezése, mindig is falták az ezzel kapcsolatos könyveket, mozifilmeket, dokumentumfilmeket, szerettek elmorfondírozni azon, hogy talán nem vagyunk egyedül ebben a hatalmas univerzumban, és erre a mániára nagyban rátettek a különböző UFO-észlelések és beszámolók azoktól, akiket elmondásuk szerint elraboltak a kis zöld emberkék, majd az űrhajójukon kísérleteztek rajtuk (ennek valóságalapját azért nem árt komoly fenntartásokkal kezelni, bár azt hiszem ezt feleslegesen jegyzem meg), valamint az sem volt elhanyagolható szempont, hogy az emberi agy alapvetően fogékony a megfejthetetlen, kibogozhatatlan rejtélyekre, így nem csoda, hogy annak idején sokunk (köztük egy ideig még én is) elkerülhetetlenül rágyógyult a témára, és szépen lassan elkezdte magában összerakni a különböző, szétszórt puzzle-darabkákból a saját, megmásíthatatlannak gondolt igazságát. Hozzá kell tenni, az UFO-téma rendszerváltás utáni újbóli fellángolása (ami szinte már az 1947-es, hírhedt Roswell-i incidenssel egyenértékű tüzet gyújtott) többek közt onnan is eredeztethető, hogy az emberek egyre bizonytalanabbá váltak saját kormányaikkal és vezetőikkel szemben, és főleg Amerikában gondolták úgy, hogy folyamatosan ködösítenek, féligazságokkal traktálják őket, és a hétköznapi nyárspolgárhoz már csak ezek a kiszínezett, átsatírozott hazugságok jutnak el, mert ott fent valakik nem akarják, hogy a társadalom tudjon bizonyos dolgokról, amelyek valószínűleg hatalmas pánikot, illetve globális zavargásokat idéznének elő.

Ennek a bizonytalanságnak köszönhetően keltek szárnyra a különböző, hol vad, hol talán egy kicsit megalapozott összeesküvés-elméletek (egy, az évtized elején készült felmérés alapján az USA lakosságának nagy százaléka hitt pl. a földönkívüliek létezésében is), és ezzel együtt az UFO-téma Magyarországra is megállíthatatlanul átszivárgott – az UFO Magazint tömegek vették, és a népszerű X-akták című tévésorozatot is nagy sikerrel vetítették. Azonban már 2021-et írunk, és sajnálatos módon, miután három évtizeddel korábban komplett generációkat sikerült UFO-mániássá tenni, ma már ott tartunk, hogy a kis zöld (vagy szürke) lények teljesen kimentek a divatból. A földönkívülieket kifacsarták, már nem érdekesek többé, helyüket pedig másféle kreatúrák/szörnyetegek vették át (például a zombik), ma már csak hébe-hóba foglalkoznak velük. A nemrégiben megjelent Sanity of Morris című videojáték ezek közül az egyik. A belső nézetes horrorkaland főhőse Jonathan Morris, aki épp egy csendes, félreeső amerikai kisvárosba, Greenlake-be tart régóta nem látott apjához, mivel nyugtalanító, zavaros hangüzenetet kapott tőle. A településre megérkezve azonban kiderül, hogy nem volt eltúlzott Jonathan baljós előérzete: autóját egy mögötte száguldó furgon lesodorja az útról, és épphogy csak sikerül kikászálódnia a gépjárműből, máris katonáknak kinéző fegyveresek erednek a nyomába. Jonathan végül apja házához menekül az éjszaka közepén, ahol továbbra is egymást követik a furcsaságok, amelynek következtében hősünk elindul, hogy kiderítse mi történt apjával és melyek azok az erők, amik az eltűnése és a városban tapasztalt megmagyarázhatatlan jelenségek mögött állnak.

Ezzel kezdődik a legfeljebb 3-4 órás játék, amely, amellett, hogy hátborzongató (vagy inkább annak látszani akaró) stílusával és trükkjeivel akarja ránk hozni a frászt, a manapság rútul mellőzött földönkívülieket is újra be szeretné vezetni a köztudatba – persze egy kicsit más formában, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. Ennek ellenére nem ez a B-kategóriás indie cím fogja megújítani a témát, amely – a gyenge látványvilágnak, a fapados gameplay-nek és a klisés sztorinak köszönhetően – legjobb esetben is egy enyhe közepes budget-játék színvonalát képes hozni, azt is csak nagy nehezen. A történet természetesen abszolút elkoptatott: vannak benne távoli űrből érkező, egyébként kevés fantáziával megalkotott idegenek, akik beásták magukat a kisváros alatt és egy labirintusszerű barlangrendszert alakítottak ki maguknak otthonként, adott egy cég, akik minden áron el akarják titkolni az emberek elől ezeknek a lényeknek a létezését, és ezért bármire hajlandóak. Nem maradhat ki az elhagyatott házikó sem, ahol különféle furcsaságok történnek, és ahol persze különböző feladványokat kell megfejtenünk a továbbjutáshoz. Gondolom, azt nem nagyon kell ecsetelnem, hogy a lopakodás is nagy szerepet játszik a gameplayben, így gyakran kell majd ellenfeleink elől bujkálni vagy csendben elosonni mögöttük, miközben a helyszíneken sétálgatva soha nem fogod tudni, hogy mikor és honnan fog előugrani valami, ami miatt sikítva dobod majd el a kontrollert. Szóval a Sanity of Morris lényegében mindent tud, amit az előtte megjelent összes hasonló horror game tud (példákat most nem hoznék, elég csak megnézni az előzetest vagy a beillesztett képeket, egyből tisztában leszel vele), de mindezt még a legnagyobb jóindulattal is csak középszerűen prezentálja.

A grafika nem nagy szám, bár a fejlesztők erről serényen igyekeznek elterelni a figyelmet, és arra ítélnek minket, hogy gyakorlatilag a történet elejétől a végéig sötét helységekben bóklásszunk, ahol maximum csak a gyéren világító zseblámpánk és valamilyen gyengén pislákoló fényforrás segíthet minket a tájékozódásban, de így sem kell sok idő, hogy feltűnjenek a bosszantóan lassan betöltődő textúrák. A rejtvények ugyan rövid ideig szórakoztatóak, de a megoldási folyamatot frusztrálttá teszi az, hogy fájdalmasan hosszú ideig kell korzóznunk a szobákban, hogy megtaláljuk az adott tárgyat, ami nélkül nem lehetséges a továbbjutás – és legtöbbször nem azért nem találjuk, mert bénán játszunk, hanem mert nem villan fel azonnal a logó, ami azt jelzi, hogy magunkhoz vehetjük. Emellett van egy érdekes, papíron valószínűleg még jól is hangzott mechanika a játékban, ami az alkotás címére „rímel”: ha túl sokáig vagyunk a sötétben, Jonathan látása fokozatosan homályosabbá válik és fény nélkül hamarosan meghal. Ezért nem árt rendszeresen bekapcsolva tartani a zseblámpánkat, amivel viszont az a probléma, hogy az ellenségeink ezt rögtön észreveszik, még a falakon keresztül is, így hát ez a szisztéma alapjaiban omlik össze.

Szó, ami szó, nem emiatt a játék miatt fogjuk újra megkedvelni a földönkívülieket, és nem emiatt fognak visszakerülni arra a trónra, ahonnan a zombik, a vámpírok és az egyéb szörnyetegek taszították le őket. A Sanity of Morris, mivel ezeréves paneleket használ fel, ráadásul azokat is harmatgyengén, így elkerülhetetlen, hogy ne legyen jobb alternatíva nála. Igaz, földönkívülis, ufós cuccból relatíve kevés van mostanság, de higgyétek el, nem ez a stuff ad bizonyítékot a témában rejlő további lehetőségekről.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: StickyLock Studios
Fejlesztő: Alterego Games
Megjelenés: 2021. március 23.
Ár: 5240 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás