Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

SAINTS ROW (PS5, PS4)

Egy új birodalom hajnala. *VIDEOTESZTTEL!*

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

A Saints Row sorozat a Grand Theft Auto hatalmas kihívója akart lenni az ezredforduló elején. Nyílt világú – akkoriban még (némileg hibásan) sandboxként emlegetett – gengszter játék, ahol főleg az akción van a hangsúly. A GTA sokkal inkább a realitás talaján próbált helyt állni, de a Saints Row sorozat sokkal őrültebb volt, ráadásul a karakterünket testre lehetett szabni úgy, ahogy akartuk. A szériának hamar hatalmas rajongótábora lett, mert a kaotikus játékmenet, a jó zenék és a humor sok játékosnak vonzó volt, arról nem is beszélve, hogy a barátainkkal együtt is részt vehettünk ebben a pandemoniumban. A sorozat második és harmadik részét tekintik etalonnak, és valóban jól szerepelt a kritikusok és a játékosok körében is. Aztán elkészült a negyedik rész, ami nem aratott osztatlan sikert, erőltetett volt és nagyon túl lett tolva a fárasztó humor, ami eddig legalább kellemes volt – az egész túlságosan elrugaszkodott már nem csak a valóságtól, de a Saints Row alapjaitól is. A sztori pedig hát… miről is szólt a Saints Row IV? A Volition utána nem is próbálkozott nagyon új részekkel, hiszen annyira eltértek már az alap elképzeléstől, hogy nem igazán tudtak visszatalálni a gyökerekhez. Elkészült még a Gat out of Hell kiegészítő és az egy világban játszódó, de különálló Agents of Mayhem, amelyek nemcsak feledhetőek, de kifejezetten rosszak lettek, ezek után a további projekteket pedig jegelték. Ám mostanában hatalmas divat a sok remaster, remake és reboot, éppen ezért jó ötletnek tűnt, hogy újra elővegyék a hányattatott sorsú Saints Row-t, leporolják és új arculatot adjanak neki! Elvégre a történet sem engedett volna igazán egy folytatást – egy újragondolásra azonban mindig van hely! Nézzük, sikerült-e a Volitionnek egy olyan új játékot alkotni, amely megfelel a széria kedvelőinek és felkelti az új játékosok figyelmét is.

Tesó van egy millád? Lakbérre kell…

A reboot alap sztorija megfelel bármiféle szimpla gengszterjátéknak vagy filmnek. Vagyunk mi, a mindenre képes gyilkológép, a Marshall zsoldoscsapat újonc tagja, aki igazi szerencsétlenség és van 3 szobatársunk: Neenah, a Pantheros banda tagja; Eli, a független könyvmoly és Kevin, aki az Idols anarchista csapat része. Négyen éldegélünk egy lepukkant lakásban, próbálunk pénzt szerezni, fizetni a lakbért, keményen dolgozunk, még fusi munkákat is vállalunk, de nem jön a siker. Sőt, egy ballépés után kirúgnak minket a Marshalltól és pénz nélkül maradunk. Pár nap önsajnálat és tépelődés után – miután mindenki mást is elárult a saját bandája – úgy döntünk, hogy elég a sok megalomániás seggfejből, akik megmondják mit csináljunk, és itt az ideje saját bűnszervezetet alapítanunk. El is indítjuk saját kis illegális vállalkozásunkat, megfenyegetünk pár embert, elfoglaljuk a főhadiszállásunkat – egy lerobbant templomot –, ahol isteni sugallatként nevet (Saints… érteeed…?) és jelképet is találunk bimbózó bandánknak. Majd szépen lassan elkezdünk kapcsolatokat kiépíteni és saját vállalkozásokat indítunk Santo Ilesóban – amely a játék helyszíne. Hírnevet szerzünk és folyamatosan konfrontálódunk a másik három bandával. A történet nem komplex, de az elejétől kezdve hatalmas fordulatszámon pörög és meg sem áll a végéig. A legunalmasabbnak tűnő kis mellékküldetések is óriási káoszba torkollnak, ahol több a robbanás és a nyaktörő pillanat, mint egy Micheal Bay maratonon. Nem is szeretnék példákat hozni, a legjobb ezeket első kézből megtapasztalni. Az egész gengszter körítés alapvetően jól működik – bár kevés ember kezd bűnözni, ha kirúgják a melóból – az alapítótagok fiatalok, és kissé klisések ugyan, de van némi mélységük és kifejezetten szerethetőek. A sztori leginkább a Saints Row 2-re hajaz, de egy kicsit modernebb felütésben, másféle személyiségekkel. Kellően földhöz ragadt, hogy hihetőnek tűnjön, de borzasztó őrült és nevetséges, hogy szórakoztató legyen. Van benne akció, szövetségek, árulások és tonnányi gengszterkedős cucc. Persze a sorozat sosem teljesen a történet miatt volt népszerű.

Testre szabható világ

A Saints Row játékokban mindig nagyon fontos elem volt a testre szabhatóság. Már az első játékban is rengeteg mindent lehetett megváltoztatni ízlésünk szerint, kezdve a karakterünktől egészen a kedvenc kocsinkig. A többi részben is meghagyták ezt a remek szokást, és egészen örült dolgokat lehetett alkotni a világában. A reboot megtartotta ezt a fontos elemet, sőt felcsavarta a maximumig. Már a karakterünk készítésével órákat lehet elbíbelődni, a fejünk búbjától a lábunkig mindent átalakíthatunk a „BossFactory”-ben. Szó szerint. Persze vannak előre elkészített sablonok, de a részletessége vetekszik a legtöbb modern RPG-vel. Nem, testalkat, arc, alkat, haj, szem, orr, száj, de még a végtagok is megváltoztathatóak. Külön kiemelném, hogy akár végtag protézisünk is lehet, ami kellemes meglepetés lehet a művégtaggal rendelkező játékosoknak. Akármilyen őrült koncepcióval állunk is elő, legyen a karakterünk valóságos, vagy akár teljesen bizarr, van lehetőségünk és szabadságunk annak lenni, ami csak akarunk, és őszintén nem is lógunk ki sehogy Santo Ileso városából. Később pedig még több dolgot oldhatunk fel: rengeteg ruha bolt van, vásárolhatunk új tetoválásokat, de találunk is kozmetikai elemeket bőven a fő és mellékküldetések alatt. A szép az egészben, hogy bármilyenek is vagyunk, vagy bármire is bukunk, megcsinálhatjuk a figuránkat olyanra. A „Boss Factory” külön appként is. Ugyanez leszedhető már most, hogy előre gyurmázd karaktered. Sőt, előzetest is csináltak róla, és a benne felbukkanó összeállításokat is lenyúlhatod, ha akarod. Ugyanez a szabadság vonatkozik a járművekre is: kapunk új és vagány járgányokat, de az utcáról behozott masinákat is átalakíthatjuk az utolsó ütközőig. Nem beszélve arról, hogy a városban talált tárgyakat kiállíthatjuk a főhadiszálláson így a templomunk kinézetét is a saját ízlésünkre alakíthatjuk. A fegyverek se különbek: hatalmas arzenál áll rendelkezésünkre, hogy ne legyen monoton az akció (nem lesz az), de halálosztó eszközeinket is testre szabhatjuk. Megváltoztathatjuk a színüket, rakhatunk rájuk matricát, de le lehet cserélni a fegyver teljes kinézetét is. Sőt a stukkereknél és a járgányoknál feloldhatunk különleges képességet is, szóval a lehetőségeknek tényleg végtelen permutációja létezik. Már a játék elején lehetőségünk van a pepecselésre, de fő szempont a Saints Rowban, hogy mindent a saját stílusunkra alakíthassunk. Ehhez viszont pénz kell… sok.

A pénzcsináló

Természetesen semmit nem ér egy bűnszervezet pénz nélkül. Éppen ezért minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy dohányhoz jussunk. A fő- és mellékküldetések adnak ugyan pénzt, de sok más módja van a lóvészerzésnek. Az egyik a térképen kékkel jelölt fusi munkák elvállalása. Itt különböző feladatokat kell megoldanunk, természetesen fizetségért cserébe: meg kell védeni egy sofőrt, akit üldöznek; illegális csomagot kell kézbesítenünk; helikopterrel kell szállítmányt célba juttatnunk>, repülő ruhában kell rádiótornyokat szabotálnunk vagy épp rossz értékelést kell hagynunk rivális üzleteknél. (Ilyenkor a területet uraló banda tagjai megpróbálnak megölni.) Ezen kívül van külön mobil app, ahol különböző célpontok vérdíját pályázhatjuk meg, akár egy igazi, zoomer fejvadász. Találunk továbbá értékes dolgokat és pénzt a kukákban is, úgyhogy a szeméttúrás kifizetődő lehet. Ahogy haladunk a történettel a városban felállíthatunk különféle vállalkozásokat: autólopás, veszélyes hulladék lerakat, biztosítási csalás, start-up cég lopott technológiából, gyorsétterem és megannyi más. Sokféle bizniszt megnyithatunk városszerte és mindegyik teljesen illegális. Ezekből folyamatosan folyik be a pénz, amit a telefonunkkal át is tudunk küldeni a számlánkra. Ha teljesítünk feladatokat az adott vállalkozáshoz, és a veszélyeket (másik banda, rendőrség) lecsökkentjük a kerületben, akkor növekszik a bevételünk. Ezek a feladatok is baromi élvezetesek. Az egyik kedvencem a sorozatban folyton visszatérő biztosítási csalás, ahol a kocsik elé vetjük magunkat és rongybabaként vergődünk a forgalomban, miközben dől a pénz. A másik pedig az illegális technológia tesztelése, amely után három tök király eszközt kapunk – mint például a légdeszka –. ami csak gyarapítja az amúgy is számottevő cuccainkat. A gengszterélet nem egyszerű, de kifizetődő és külön plusz, hogy gondoskodnunk kell a birodalmunkról és fejleszteni azt.

Ha elkap a hangulat

Tartottam a Saints Row reboottól. Nagyon szerettem a régi részek humorát, de sejtettem, hogy ez más lesz, mert ma nem ugyanolyan a játékosbázis, sőt, a világ sem, mint tizenpár éve volt. Szerencsére alaptalan volt a félelmem, és bár vannak dolgok, amelyekben visszavett a Volition, azért az őrült eszeveszett hangulat megmaradt és a poénok is kellően fárasztóak. Nehéz dolguk volt, hiszen látszik, hogy a régi rajongóknak is akartak kedvezni, utalásokkal vagy visszatérő elemekkel, de hangulatra egy teljesen más korosztályt céloztak meg vele. Igen, aki teljesen elzárkózik a millenial vagy genZ humortól és stílustól, az lehet, hogy kissé húzza majd a száját, de szerencsére ez nincs benne túltolva, és ha az ember elengedi ezeket a dolgokat, akkor a hangulat simán magával ragadja az embert. A karakterek viccesek és vannak emberi tulajdonságaik: Kevin például valamiért mindig félmeztelen, imádja a villásreggelit és a vad bulikat, de más, tényleg szívszorító dolgokat is meg tudunk róla. Ezek nincsenek a szánkba rágva, többet mellékküldetésekben említenek meg. A szinkronszínészek jó munkát végeznek: nincs kifejezetten kiemelendő munka, de mindegyik élvezhető és jól harmonizál a többivel.

Santo Ileso városa hangulatosra sikeredett: mexikói stílusú vidéki sivatagos részek teszik ki, ahol a narancssárgán izzó nap megvilágítja a párduc alakú sziklát, és egy nagyvárosi rész magas fényes felhőkarcolókkal és menő sportkocsikkal. A város összességében jól néz ki, de nem kifejezetten élő, lélegző környezet. Igazából csak egy játszótér nekünk, ahhoz pedig tökéletes. Lehet törni-zúzni ezerrel, kocsiról kocsira ugrálni és repülni, lövöldözni, helikoptert vezetni és tényleg megannyi elfoglaltságunk lesz– ezeknek szerves része a rombolás és a gyilkolás, de bármibe is vágnánk bele, nem fogunk unatkozni. Az akció nagyon király lett: igazi egyszemélyes hadsereg vagyunk, puszta kézzel, késsel, fegyverekkel, robbanószerekkel és megannyi mindennel képesek vagyunk a gyilkolásra, hatalmas tömegekkel nézhetünk szembe egyedül. Nincs is jobb érzés, mint amikor egy utcán csak mi maradunk állva. A vezetés szándékosan árkád élmény: nem fogunk csúszkáló, nehezen kormányozható kocsikkal szenvedni, minden járgányt szuper vezetni és egyszerű is. Driftelni akár örökké lehet és a könnyed irányítás miatt simán legyalulunk egy egész csapat ellenséget, mint a Car Fu mestere. A térkép mérete nem kifejezetten hatalmas, mint más játékoknak a zsánerben, éppen ezért egy tök jó. fókuszált open-world élményt kapunk. A zenék és a hangok szuperek lettek: a küldetések alatti zenékből van egy pár király darab, a rádióadók is nagyon fülbemászó zenéket játszanak – külön köszönet az állat synthwave csatornáért. Viszont, az előző játékokban több jó licenszelt muzsika volt, amik igazán emlékezetessé tették a küldetéseket. Sokszor kaptam magam azon, hogy belefeledkezve kocsikázok a városban, míg máskor ámokfutásra indultam és tomboltam egyet, vagy épp két kézzel szórtam a pénzt kocsikra, ruhákra és fegyverekre.

A pénz nem mindig elég

Sajnos egyáltalán nem hibátlan a Saints Row. Mostanában egyre több fejlesztő használ már évek vagy évtizedek óta készített grafikai motorokat, és ezek már nem tudnak lépést tartani a mai igényekkel. Remélem érkezik majd egy patch első nap ahogy szokás, mert jelenleg vannak elég zavaró dolgok. Elsősorban a játék nem kifejezetten szép, még a legminőségibb 4K-s fokozaton se, ami ráadásul nem éri el 60fps-t. Ez teljesen indokolatlan ilyen kinézet mellett. A többi beállítás mellett a képfrissítés stabil, de ez meg a minőség kárára megy. Ideje lenne esetleg egy másik motort finanszírozni, mert még így is rengeteg a pop-up és még bugok is vannak tömegesen, Sajnos olyan is volt vagy kétszer, ahol újra kellett kezdjem a küldetést egy játékhiba miatt – remélhetőleg ez is könnyen javítható. Teljesítményben és kinézetben sajnos alulmarad az elvártaktól, akár meg lehetne védeni, hogy szándékosan „old-school”, de a gyenge mesterséges intelligenciát és a játékhibákat nehéz megmagyarázni. Említettem, hogy hasonlít a régi részekhez, de van kivétel. A humor és a párbeszédek működnek, viszont van, amikor nagyon erőltetett és „trendi” akar lenni. Lehet ez betalál valakinek, de fontos leszögezni, hogy a régi Saints humor kedvelői, lehet, hogy csalódni fognak. A hitboxokkal is van némi probléma, sokszor éreztem azt, hogy valakibe egy egész tárat belelövök, és végül alig sérült meg az illető. Bármennyire is magával ragadó az élmény, bánatomra, vannak dolgok, amik elfakítják az élvezetet néha.

A Saints Row reboot lehetne sokkal több, mint amit a Voiliton letett az asztalra: egy régi típusú sandbox játékot csináltak, egy kicsit kisebb térképpel, sok ikonnal és feladatokkal. Unatkozni garantáltan nem fogunk, de a teljesítménybeli problémák csorbítanak az élményen. Bár alapvetően más, mint a régebbi játékok, megpróbáltak egyensúlyt teremteni, de ez nem mindig sikerült. Amikor beindul és elkap az élmény, akkor nagyon pörgős és izgalmas lesz, akárcsak egy John Wick-film, csak annál ezerszer nevetségesebb. Rengeteg robbanás és akció rázza meg Santo Ilesót, és bár más a humora a rebootnak, azért előfordult, hogy arcon csapott a puszta profánság és a nosztalgia enyhén édeskés ízét éreztem. A franchise-t teljesen új alapokra helyezték, ami szerethető és vagány, a hibák javításával pedig remek észvesztő, őrült kalandok elé nézhetünk. Az üzenet pedig könnyen érthető: A Saints Row újra itt van, és itt is marad!

(A játékot a Magnew Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható PS5-re vagy PS4-re a PlayStation Store-ból, ára 23 990 Ft.)

Pozitívum(ok)

  • Megmaradt a Saints Row hangulat; igazi, élvezetes káosz; szuper zene; végtelen testre szabhatóság

Negatívum(ok)

  • Teljesítménybeli problémák; gyenge kinézet; néha félszeg humor
7/10
Látványosság: Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat: Kiemelkedő

martin beleszól:

9 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Továbbra sem értem a játékipar azon (közel sem újkeletű) jelenségét, hogy újra alkotunk valamit remake, remaster, reboot formájában de az legjobb esetben is csak közepes minőségü lesz, sok esetben az alap játék szintjét se éri el. Akkor meg minek?

  2. Maximálisan egyet értek a leírtakkal és a pontozással (ha szigorú lennék, akkor 6 pontot kapna tőlem)! Ettől függetlenül imádom, tök jó kis open-world pótlék. Az viszont szégyen a szakmára nézve, hogy mekkora lejárató kampány megy most ellene (amire felülnek a nulla tapasztalattal rendelkező gamerek), csak hogy meglegyen a napi klikk-szám.

  3. Már a videókból is az jött le, hogy mennyire semmilyen és fantáziátlan az egész stuff (legalább szép lenne…), pedig a 3. részben jómagam is röhögve lóbáltam azt a hirhedté vált lila eszközt.
    Meglepődtem, a kritika és a végső pontszám jó indulatán, lehúzósabbra számítottam.

  4. Ez egy rettenet.

    1
  5. Na ez a széria ami sohasem kötött le. Pedig vagy 3 részt kipróbáltam – beleértve a 2-at, meg vmelyik kieg-részt is… Számomra nagyon kevés. Sry. 😉