Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

SaGa Frontier Remastered (PS4, PSN)

Útjaink majd keresztezik egymást…

A SaGa Frontier Remastered egy bizarr játék. Bizarr létezésében, eredeti kiadásának körülményeiben, és tartalmában is. A “bizarr” kifejezést persze nem kell negatívan érteni, de ennél jobban nem lehetne leírni ezt az alkotást. Eredetileg 1997-ben jelent meg Japánban, majd egy évvel később jött ki Amerikában, az első korrektül címezett SaGa játékként ott. Korábban a szériát – a jobb eladások reményében – a Final Fantasy “aljátékainak” nyilvánították az USA-ban, és a Frontier volt az első, ami kitört ebből a trendből. A megjelenése rögös volt. A konzolújságok általában negatívan írták le a játékot, zavarba ejtette őket annak tartalma és a „kuszasága”. Emiatt egészen idáig nem jelent meg Európában a program, és csak PS1-re volt elérhető angolul. Japánban persze más volt a helyzet. A game hatalmas nagy sikernek örvendett többmilliós eladással, újranyomással, új megjelenésekkel, könyvekkel, majd idővel a mindenkori egyik legsikeresebb PS1 játékává nőtte ki magát. Mi az oka a nagyon különböző fogadtatásnak? Nos, véleményem szerint a Frontier meghaladta a korát.

Milyen RPG játékok jöttek még ki abban az évben? Megjelent a Final Fantasy VII, ami mondhatni világrengető volt, a Final Fantasy Tactics, amit a mai napig az egyik legjobb FF vadhajtásnak tartanak, és persze a Pokémon első generációjának harmadik verziója – a szériáé, ami idővel a világ egyik legjövedelmezőbb médiabirodalmává vált. Ezen játékok mögött kúszott fel a top 5-be 1997-ben a Frontier, ami nem is lehetett volna különbözőbb a kortársainál.

A Final Fantasy VII nyílt világú volt, egy pont után megnyíltak az eszközök, hogy bárhova eljussunk. Megkereshettük Yuffie-t, vagy esetleg Vincentet, találhattunk opcionális küldetéseket, kincseket, mai napig előfordulhat, hogy új dolgokra bukkan a játékos a programban, annyira grandiózus volt. Eltévedni ugyan lehetett, de nehezebb volt, mindig volt valami, ami mutatta a haladási irányt. Hasonló a Dragon Quest széria is, vagy a Tales of játékok. Általában vannak elejtett mondatfoszlányok, amik mutatják a követendő utat. Nos, a SaGa Frontier is nyílt világú, opcionális jelenetekkel, felszedhető karakterekkel, viszont semmi, de egyáltalán semmi segítséget nem kap a játékos. Pontosabban a PS1-es játék kézikönyvvel jött, ami tartalmazta a minimális információt a karakterekről és a mechanikáról, de minden mást a playernek kellett lejegyzetelnie.

Képzeljétek el az összes ’80-as és ’90-es évekbeli sci-fi és fantasy tv sorozatot és filmet, amit ismertek, dobjátok bele egy keverőtálba, majd keverés után megkapjátok a Frontier játékot. Ugyan más szériákban is előfordultak hasonló, „mágia is létezik a technológia mellett” világok, de általában azoknak van egy egységes, megfogható stílusa. A Frontierben viszont minden lehetséges, szembe megy az elvárt stílussal: egyik pillanatban egy átlagos, ’90-es évekbeli japán kisvárosban vagy, a következőben egy Star Wars szerű, Jabba-ihlette űrlény sztriptízbárba utazhatsz. De van itt még a Sötét Kristályt idéző dark fantasy kastély, van ázsiai gettó, szemétbolygó, középkori kinézetű mágikus hely, tényleg sosem lehet tudni, mi jön szembe. Szereplőink is hasonlóan sokfélék: állat, aki emberi alakot is tud felvenni, robot, sci-fi ügynöknő, átlag japán tini, mágikus képességekkel bíró lány, hippinek kinéző vándorzenész, korai FF-szerű mágus, és Han Solo klón nyomozó. Ezek nem egy csapat tagjai (bár az is lehetséges), hanem a fő játszható karaktereink. Hasonlóan a Kingdom Hearts Birth By Sleephez, vagy az Octopath Travellerhez, mindegyiküknek saját önálló története van, találkozások keresztezhetik útjaikat, de nem befolyásolják a végkimenetelt. A történetek körülbelül egy időben játszódnak, bár nagyon eltérnek egymástól. A sztori nem lineáris, így nekünk kell összeállítani a történetet, végigjátszva mindegyik szereplőt.

Red például egy átlag tini, aki úgy néz ki, mintha egy YouTube átverős videóból lépett volna ki, de ahelyett, hogy ő verne át minket, neki kell végignéznie, ahogy elveszíti a családját. Mielőtt átgondolhatná a helyzetet, egy Power Rangernek kinéző ember jelenik meg és megajándékozza a PR-szintű átalakuló erővel, amivel küzdhet a családját kiirtó Black X nevű szervezet ellen. Soknak hangzik? Az egész kb. fél perc alatt játszódott le. Néha a program nagyon lassan halad, máskor egy halom történetet dob ránk nagyon rövid idő alatt. Red ezután küldetésekre mehet harcolni a szervezet ellen. Van emellett rengeteg opcionális elmulasztható jelenet is minden történetben, például megtalálhatjuk Emiliát és a vőlegényét Rent az űrhajón, amivel Red utazik, így a történet darabkáját beilleszthetjük Emilia sztorija elé. Emilia maga egy átlag női börtönben találja magát, miután rávarrták vőlegénye meggyilkolását. Mivel nem ő követte el, megszökik, hogy megtalálja a gyilkost. Találkozhatunk vele Asellus története során is. Asellus egy átlagos lány volt, de egy nap elütötte egy mitikus Mystic fajú lény a lovasszekerével. Vérátömlesztéssel Asellus maga is fél Mystic lett, majd egy sötét, koporsókkal teli mágikus kastélyban ébred, ahonnan elhatározza, hogy megszökik. Aztán ott van még Blue, a mágus, akinek küldetése mágiát gyűjteni és megölni ikertestvérét, Rogue-t. T260G a robot, aki elveszítette memóriáját, csak azt tudja, hogy teljesítendő küldetése van (Lehet, hogy ez ihlethette a ’99-es Star Wars filmet?? Rengeteg párhuzam van!) és Lute, a vándorló zenész, akit az anyja kirakott otthonról. Ha a hét karakter nem lenne elég, a Remaster még ad hozzá egy karaktert, Fuse-t, az űrrendőrt, akit eredetileg a PS1-es játék fejlesztésekor terveztek, de időhiány miatt akkor nem tudták hozzáadni a szoftverhez.

Milyen hosszú maga a kaland? Ezt nagyon nehéz megmondani. Egy helyett 8 célunk van. Mindegyik karakternek másmilyen a haladása, nincs semmilyen tutorial. A világ gigantikus, hatalmas nagy szabadságunk van. Egyedüli segítség, amit kapunk, az a menüben található Story mód, ami jelzi, mit kell keresnünk a haladáshoz. A probléma az, hogy hatalmas helyeket kapunk, és a jelzett haladáshoz is gyakran előtte meg kell tennünk 10+ nem jelzett lépést. Kifejezetten olyan program a Frontier, amihez előny, ha van kéznél valami spoiler-mentes útmutató. Ha annak nem vagy híve, és rengeteg időd van, akkor hasznos egy külön füzetet nyitni és lejegyzetelni a dolgokat, mert sokszor fogsz elveszni. Ezeket tetézve a Remaster rengeteg új tartalmat adott a történethez, például Asellusnál lehetőség van egy sztori pontot átugrani- mikor kerestem, hogyan szökhetnék meg a kastélyból, megláttam a falusi kocsmában néhány stílusban oda nem illő embert. Velük beszélve egyik pillanatról a másikra egy űr-sztriptízbárban találtam magam egy futurisztikus űrbázisban, ahonnan Emilia mentett ki. Ez a választás pedig átugrott egy rakat kastélyban való kutatást a sztori leírása szerint. Extra küldetések, jelenetek, és rengeteg felfedezni való van, amit neked kell megtalálnod, mert nincs semmilyen leírás róluk az interneten. Tényleg csábító a játék világa, viszont hatalmas türelem kell hozzá!

Elvileg mindegyik karakter letudható 10-15 óra alatt, de ha kedved van keringeni, ez megsokszorozódhat. Lute története például már a játék legelején megnyitja a szabad utazás lehetőségét, így kóborolhatunk, amerre csak akarunk. Viszont fontos, ha végigviszel egy sztorit, New Game+-szal átviheted a megszerzett adatokat a következő karakter történetébe. Ezért érdemes valamilyen sorrendet követni, az megkönnyíti a következő meneteket. (A játék egyébként borzalmasan nehéz, de erről később.) Érdemes még megemlítenem, hogy néhány karakter története többfajta módon is véget érhet, fontos, hogy milyen döntéseket hozunk, vagy, hogy milyen módon használjuk a menürendszert. Korábban említettem, hogy az FFVII-ben felszedhettünk két opcionális karaktert. Itt az opcionális szereplők száma kb. 30! Őket össze-vissza, majdnem mindegyik sztoriban megtalálhatjuk.

A harcrendszer is nagyon szokatlan. Anno rengeteget röhögtem Final Fantasy II közben, mikor úgy tudtuk fejleszteni magunkat, hogy kerestünk egy alacsony szintű karaktert, és saját magunkat ütöttük, majd gyógyítottuk, így fejlesztve az életpontjainkat. A Frontier harcrendszere egy egyfajta továbbgondolása annak a szisztémának, de megbonyolítva. Átlagos menetalapú harcok vannak, avagy a mi karaktereink ütnek, majd az ellenfél. Nincsenek szintek, a pontjaink hasonlóan a harcok után fejlődnek. Saját magunkat nem tudjuk ütni, viszont a képernyőt elhagyva egyből újra megjelennek az ellenfelek, így le lehet állni egy helyen és órákig fejlődni. Minél többször használunk egyes képességeket, úgy újakra jön rá a karakter a harcok során, valamint egyes szereplők között kialakulhat egy kombó, ha bizonyos képességeket használunk, megduplázva az eredeti sebzést. A kombókat a rendszer elmenti és kilistázza későbbre. A harcok között érdemes gyors mentéseket csinálni, nem büntet érte a rendszer.

Többfajta fegyver, mágia és harcstílus van, mindegyik szereplő máshoz ért, és ezeknek fejlesztése és variálása is fontos. Asellus történetének végkimenetele például függ attól, hogyan használjuk a harcrendszert. Van WP, ami Weapon Point, azt adja meg, hányszor vethetjük be a fegyvereink képességét. Az LP a Life Point, de van HP (Health Point) is: ha a HP 0, de nem futottunk ki még az LP-ből, feléleszthető a szereplőnk. Van még JP (Jutsu Point), avagy a Spell Point – ne kérdezzétek, miért hagyták ki a fordítók, ugyanaz, mint a WP, csak mágiára fókuszál. Ezen kívül vannak különböző státuszok, amiket fejleszthetünk harcokkal, vagy felszedett/vásárolt tárgyakkal. A probléma az, hogy Asellushoz hasonlóan van még jó pár karakter, akiket bár nem köt a történet, de máshogy működnek mechanikailag, mint az átlagember szereplők. A robot T260G például nem nagyon fejlődik harcok során, viszont telepíthetünk rá erősebb fegyvereket és kiegészítőket, amik nagyban megnövelik az erejét. Rengeteg képesség és fegyverfüggő dolog van, amiről még írhatnék, de még én sem tudtam teljesen feldolgozni azt, amit a játék nyújt. Sajnos nem mellékeltek kézikönyvet a programhoz, de az eredeti PS1 manual fent van az interneten, és ez nagyon hasznos. Az ellenfelek életéről, támadásáról semmilyen infót nem kapunk, ezért a gyakori mentés fontos! A bossok variáltan támadnak bármilyen logika nélkül, előfordulhat, hogy egymás után kapunk 2 legerősebb támadást tőlük.

Maga a prezentáció ia érdekes. Nem páratlan, de szerintem kifejezetten jól néz ki. Rengeteg változatos, barangolható előre renderelt képernyő van, hasonlóan az FFVII-hez, amiben a mi kis 2D sprite karakterünk vándorolgat. Minden bolygó és város rengeteg házat és szobát tartalmaz, amiket felderíthetünk. Töltés szinte egyáltalán nem létezik a programban, maximum a történetek között egy rövid ábrázolás jelenik meg az adott szereplőkről. A világ tele van NPC-vel, mindegyik hely úgy néz ki, mint amiben tényleg zajlik az élet. A szörnyek ábrázolása viszont különleges- furcsa, mintha gyurma animáció és korai CGI keveréke lenne. Bizarr, de fantasztikus, hasonlót a Moon: Remix RPG Adventure-ben láttam. Maga a szörnydizájn minden lehet: egykerekező majom, rák, mecha tank, óriáspolip, vaddisznó, egyenruhás kutya. Máskor ezek a lények teljesen nyugodtak és egyes helyeken NPC-ként léteznek. A különböző bolygók között más-más űrhajóval közlekedhetünk. Az Amerika ihlette Manhattan vagány piros űrhajóval rendelkezik, a szegényebb földműves Yorklandra megviselt, barna roncshajóval utazhatunk. Blue, a mágus egy furcsa, saját mágikus teleporttal rendelkezik, ami teljesen eltér a többitől. Rengeteg mindenre gondoltak a világépítés során, és tényleg egy üde élmény felderíteni az univerzumot. Kifejezetten jól fest az egész PS4-en ezzel a retro stílussal!

Nem csodálom, hogy korábban nem kedvelték Amerikában a játékot, mivel tényleg érthetetlen, ha nincs egy biztos pontod, amit kövess, vagy nem szánsz rá rengeteg órát, hogy megtapasztald. A különböző bejáratokat és helyeket, amiket át kell ugrani, jelzi a térkép, de ezeket a jelzéseket is csak a Remaster adta hozzá. Japán egyébként több könyvet jelentetett meg, ami tartalmazta a végigjátszást, így sokkal megközelíthetőbb lett a game a tapasztalatlanabbak számára. A zene kellemes, nem kiemelkedő vagy maradandó, de szórakoztató.

A Remastered kifejezetten jó munka, rengeteg új tartalmat hozott, valamint sok változást, ami megkönnyít egy eleve nagyon nehéz játékot. Nem mondtam még, de felgyorsíthatjuk a harcok sebességét, a karakterek sebességét, a rendszer beállíthatja a státuszilag legjobb felszerelést a szereplőinknek, és a főképernyő kapott egy Library opciót, amiben megtekinthetjük a grafikus karakter rajzait, valamint meghallgathatjuk a zenét. Az extra tartalmak opcionálisak, a játék megkérdezi tőlünk minden egyes szereplőnél, hogy szeretnénk-e náluk az új tartalmakat. A nyolcadik karakter se fog megjelenni a képernyőn, amíg nem fejeztük be az egyik szereplő történetét, de bármelyikük New Game+ megnyithatja Fuse-t. A játékban nincs szinkron, de angol és japán szöveggel játszható.

Igazán örvendetes ez a program: lehet szeretni, meg szeretve utálni is. Kétségkívül egyik legnagyobb, legtartalmasabb PS1-es RPG, és végre igazi pompájában játszható. Nehézsége és türelemigénye miatt nem való mindenkinek, de ezt ellensúlyozza, hogy feleannyiba kerül, mint a mostanában megjelenő új szoftverek. Most pedig nézd át a galériában a screenshotokat, hátha meghozzák a kedved!

(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 8740 Ft.)

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ezt nagyon jól megírtad. Megvan az eredeti amerikai kiadás, természetesen celofánosan, bontatlanul. Nagyon büszke vagyok rá!

    • Köszi 😀
      Az a beszerzés egy elképesztően jó döntés volt részedről, jelenleg egészen csillagászati, igazi múzeumi értékkel bír, gratula!
      Én használtan nem tudtam eredetiben beszerezni a Vib Ribbont vagy a Gitaroo Mant sajnos, pedig évek óta keresem őket, jöhetne jó kis remaster belőlük. Szó szerint kiabálni kezdtem, mikor megtaláltam az Astro’s Playroomban a Vibris easter egget, legalább valaki emlékezett rá a sonynál. Jó, hogy most nagy trend van régi, majdnem elfeledett játékokat újra kiadni, kifejezetten feldob, mikor ilyen megjelenést látok.