Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Resident Evil Village – The Winters’ Expansion kiegészítő csomag (PS5, PS4)

Háromfogásos ebéd – csak nem mindegy a menü.

(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)

A tavalyi év egyik legjobb játéka volt a Resident Evil Village, ami merészségével és stílusával úgy tudta felrázni a széria klasszikus képletét, hogy az nem veszített önmagából. Elődje „kísértetházas” megközelítését egy a gótikus mítoszokkal átszőtt, akciódúsabb epizód követte, ami elejétől végéig fenntartotta az érdeklődést. Eszement fordulatai, egyedi karakterei, gyönyörű képi világa és nyomasztó környezete emlékezetes élménnyé tették. A közönség izgatottan várja a remélhetőleg már készülő folytatást, azonban a Capcom a Resident Evil 4 remake-jének fejlesztése mellett időt szánt a „falu” nyújtotta izgalmak kibővítésére is. Ez a The Winters’ Expansion, ami három különböző, merőben eltérő aspektussal gazdagítja a programot. A legfontosabb a Shadow of Rose epizód – a cikkben lesznek spoilerek az alapjátékról –, ami egy vadonatúj sztori a kaland cselekménye után. Ehhez társul a The Mercenaries: Additional Orders, ami három játszható karakterrel és két új pályával turbózza fel a pontgyűjtős-kombózós módot. Végül, de nem utolsósorban külső nézettel bővült az alapjáték, így lenyomhatjuk a teljes sztorit úgy, hogy hősünk kezei helyett tarkóját bámuljuk.

Rozmaring, rozmaring, de besz*rtam

A bővítmény legvonzóbb pontja a Shadow of Rose kiegészítő, ami 16 évvel a fő történet után játszódik. A főhős, Ethan lánya, Rosemary Winters különleges képességekkel rendelkezik az apját meghatározó és az új epizódokban fontos szerepet játszó „mutamicit” gomba miatt. Családját elveszítette, az iskolában kiközösítik és folyamatosan vizsgálatoknak van kitéve – minden vágya, hogy megszabaduljon ettől az állapottól. A kutatók közül valaki elmondja neki, hogy a falu pusztulása után megmaradt gombaminta tartalmazhat egy speciális kristályt, ami megszabadíthatja „különc” lététől. Rose kapva a lehetőségen bemegy a laborba, hogy tudata összekapcsolódjon a mutáns penésszel, és egy az Eredetet idéző, az emlékekből összegyúrt világba hatoljon, kutatva megváltását. A mutamicit ugyanis képes tudatokat tárolni, ez a „belső univerzum” pedig azoknak a gondolatait és emlékeit tartalmazza, akik egykor kapcsolatba léptek vele. Az élmény így egyfajta remixe az alapjáték helyszíneinek és megvalósításainak, pár új játékmechanikai elemmel és egyedi narratívával megspékelve.

Rose – akit az alapjátékkal szemben kívülről látunk – kezdetben teljesen elveszve kóvályog a számunkra ismerős, neki teljesen új kastély kazamatáiban, ahol különféle borzalmas látványok és rémisztő események fogadják. Idővel egy rejtélyes, láthatatlan idegen fegyverhez juttatja, és próbálja jó irányba terelgetni a falakon megjelenő feliratokkal. Ez a kaland sokkal lineárisabb, mint az alapjáték, és nemigen tudunk nagyon kószálni és felfedezni, ugyanis mindenféle akadályok állják utunkat. Hősünk ráadásul nem egy képzett katona vagy egy rutinos harcos, így az egyszerűbb ellenségek is gondot okozhatnak, és többször érdemes fontolgatnunk a menekülést. Idővel különleges képességekre tehet szert, amivel szerte tud foszlatni bizonyos trutymós gombafelületeket, valamint meg tudja bénítani a rá vadászó szörnyeket. Mivel azonban sem lőszerből, sem spéci támadásból nincs végtelen, megfontoltabban kell járnunk az ismerős, de átalakult csarnokokat. Ez a megvalósítás egyébként egyrészt ötletes, mert megkavarja és variálja a jól kitapasztalt elemeket, másrészt viszont kicsit sajnáltam is, hogy igazán új dolgokkal nemigen találkozunk. Cserébe azonban nehézsége miatt önmagában is feszültebb élmény, és egy adott szakasz pedig kifejezetten kreatív és rémisztő – még úgy is, hogy az is „újrakeverése” az alapjáték mozzanatainak.

Rose története igazán kiszámítható és túl sokat nem ad hozzá a teljes narratívához, 2-2,5 órás játékideje pedig nem túl hosszú ahhoz, hogy indokolja a csomag árát – ami részben megmagyarázza az egyéb extrákat. Ezzel együtt is azonban egy kifejezetten jól összerakott, hatékony, izgalmas és szórakoztató élmény, ami más megközelítést és taktikát igényel, mint a Resident Evil Village. Az új játékelemek ötletesek, bár túl sokat nem adnak hozzá az egészhez. A Shadow of Rose érdekes csomag: bevisz igazán új elemeket a Resident Evil világába, de mindezt úgy, hogy szinte kizárólag a meglévőkből építkezik. Összességében azonban jó időtöltés, ami váltogatja a rettegést és az akciót.

Katona, kovács, karmos vérszívó

A Resident Evil Village újragondolva ugyan, de visszahozta a The Mercenaries módot is. Ezúttal adott pályaszakaszokon kell megküzdeni ellenségek soraival, lehetőleg úgy, hogy a legyilkolásuk között ne teljen el túl sok idő, és fenn tudjunk tartani egy kombót. Ismert helyeken új felállásokban, méretben és stílusban jönnek a gonoszok, a szakaszok között pedig fejleszthetjük eszközeinket. A darálás közben bezsebelhetünk bónuszokat is, amikkel gyógyulhatunk a legyőzött ellenfelek után; vagy amiktől felrobbannak a lőfegyverrel kiiktatott élőholtak. Ez egy árkád, dinamikus és pörgős, kifejezetten szórakoztató pontszerzős élmény, ahol különféle jutalmakat oldhatunk fel, ha jól teljesítünk.

A The Winters’ Expansion része az Additional Orders, ami két új pályát és három új karaktert kínál ehhez az egyébként csak a főhőssel játszható módhoz: Chris Redfieldet, a sorozat egyik kulcsfiguráját; valamint Lady Dimitrescut és Heisenberget, a kaland főgonoszait. A galád duó közül előbbihez kimagaslóan kell teljesítenünk az egyik új szakaszon, míg utóbbihoz minden pályán legalább egy „A” fokozatot kell elérnünk – tehát nem lehet kapásból velük kezdeni, ki kell tapasztalni és jól kell teljesíteni ebben a játékmódban. Tekintettel arra, hogy ez egy fizetős bővítmény, ezt a részét picit furcsának találtam.

A három új harcos merőben eltérő játékstílust nyújt, és mindegyik kifejezetten szórakoztató. Chris „kommandós” fegyverzetével és sziklarepesztő ökleivel száll ringbe, hogy bal horgával meg jobb egyenesével aprítsa a zombikat. Héroszunk nem tudja gyógyítani magát, de ha ügyesek vagyunk, erre aligha lesz szükség. Fő sajátossága úgynevezett „Onslaught” módja: ha elég gonoszt zúztunk le, bekapcsolhatjuk, amitől erősebb és gyorsabb lesz. Az aprítás során pedig tovább fenn tudjuk tartani ezt a felturbózott állapotot. Az újak közül Chris talán a leginkább egysíkú közelharci fókusza és klasszikus fegyverzete miatt, de ettől függetlenül is szórakoztató vele nyomulni.

A mechanikus monstrumairól ismerhető Heisenberg már sokkal merészebb és vagányabb opciókat kínál. Egyrészt masszív pörölyével lehet szétzúzni a támadókat, minden egyes csapás pedig tölti fegyvere energiáját, amit a földre csapva engedhetünk szabadjára. Ezen kívül képes roncsfoszlányokat vagy körfűrészlapokat felkapni és hozzávágni célpontjaihoz: utóbbi ráadásul áthatol a testükön. Ha elég idő eltelt, akkor meg tud idézni egy páncélozott, öngyilkos zombit, aki lezúz mindenkit, aki az útjába kerül, majd megsemmisül. Ördögi kovácsunk egy mágneses mezőt is maga köré tud idézni, ami mozgását lassítja ugyan, de csapásait erősebbé teszi. Heisenberg igazi gyilkológép, változatos eszköztára pedig kifejezetten élvezetesé teszi a játékmenetet.

A friss trió utolsó tagja pedig a vérszívó vámpír úrnő, Lady Dimitrescu, aki masszív termetével és kecses stílusával kegyetlenkedik áldozataival. A nemes taktikájának alapja a „Thrill” mechanika, amit töltve új támadások oldhatók fel, a meglévők pedig erősebbek lesznek. Már önmagában jópofa, hogy magassága miatt pár fejjel fentebbről nézünk le áldozatainkra, az ajtókon pedig csak guggolva tudunk átjutni. A lady masszív karmaival tudja aprítani, felnyársalni vagy földhöz zúzni ellenfeleit, ami „izgatottságát” növeli. Kezdetben csak húsevő legyek raját tudja ráuszítani célpontjaira, de ha elég magas a „Thrill-méter”, akkor hozzájuk tud vágni antik bútorokat, majd meg is idézheti valamelyik vérszomjas lányát. Dimitrescuval óriási káoszt és pusztítást tudunk véghez vinni, ami kifejezetten látványos is. Stílusosan, életét borosüvegekben tárolt vérrel, „Thrilljét” pedig hatalmas rúzsával tölthetjük vissza, ha a folytonos darálás megszűnne. A harcos gyakorlatilag megállíthatatlan, nagy termete ellenére pedig fürge, így nem érezzük lomhának sem a folytonos öldöklést.

Mindhárom figura új új technikákat és megközelítéseket kínál a The Mercenaries módhoz. Ha élvezted eredeti formájában, akkor most még diverzebb módon törekedhetsz a jutalmakra és magas fokozatokra, próbálgatva a különféle harcosokat. Ha viszont nem hozott lázba már az eredeti megjelenésnél sem a pontgyűjtögetés és a kombóalapú irtás, akkor nem ettől fog megjönni a kedvet. Ráadásul, mivel követelményei vannak az izgalmasabb karakterek feloldásának, még kipróbálni se lehet őket – ami furcsa, mert nem lehet olcsóbban megvenni a kiegészítőt az Additional Orders nélkül.

Arca nincs, de háta nagyon

A Resident Evil 7 biohazard és folytatása, szemben a korábbi fő epizódokkal, nem külső, hanem belső nézetben játszódtak. Egyfajta belső poénná vált az is, hogy az új főhős, Ethan Winters arcát sosem láthattuk, ugyanis minden promóciós anyagon, vagy olyan esetekben, amikor más karakteren keresztül láttuk, valahogy ki volt takarva: hol árnyék vetült rá, hol elfedte valami, hol csak a kamera állt pont úgy, hogy ne láthassuk. A drasztikus váltás belső nézetre egyébként a kalandok javára vált, felfrissítve a formulát és új, közelibb, zsigeribb élményt biztosítva. Természetesen mindig kíváncsiak voltak a rajongók arra, hogy miként festenének ismét külső nézetben, de a modokon túl hivatalosan erre sosem volt lehetőség. Most azonban ez megváltozott: a The Winters’ Expansion része egy külső nézetes mód az alapjátékhoz, ahol a teljes élményt végigvihetjük úgy, hogy látjuk Ethant teljes valójában – bár arcához persze nem tudjuk odafordítani a kamerát.

Természetesen minden marad ugyanaz, de mégis más élményt kínál így a kaland. Valamennyire kevésbé félelmetes is, ugyanis nem érezzük annyira azt, hogy „velünk” történnek ezek a dolgok, hanem irányított karakterünk éli át a borzadályokat. A jeleneteknél egyébként van, hogy Ethan szemein keresztül látjuk újra a dolgokat, de maga a játékmenet teljesen kívülről zajlik. Kifejezetten érdekes így játszani az alkotással: egyszerre veszít sajátos jellegéből, de közben közelebb kerül a korábbi epizódok hangulatához. Jópofa bővítés, de őszinte leszek: korrektebb lett volna ingyenes formában elérhetővé tenni mindenki számára, és nem egy olyan fizetős csomagba belepakolni, aminek egyéb tagjai nem biztos, hogy mindenkit vonzanak.

Három az egyben, de akarom ezt?

Kicsit úgy érzem magam ezzel a csomaggal, mint amikor az ember csak valami extra ajándékkal vehet meg egy terméket vagy ételt, de arra nincs lehetőség, hogy olcsóbban férjen hozzá csak magához a vágyott produktumhoz. A The Winters’ Expansion érdekes, de merőben eltérő élményeket kínál, kizárólag egy pakk részeként. Ha csak a sztori érdekel, akkor is meg kell venni mellé a The Mercenaries: Additional Orderst és a külső nézetet – és ez minden felállásban igaz. Egy kameraváltás önmagában nem lenne elegendő, ahogy a két órás sztori sem (ennyiért), nem beszélve az extra, de feloldásra váró karakterekről – így a Capcom úgy döntött, hogy így elfogadhatóbb pénzt kérni ezért a triászért.

Az üzleti modell furcsasága nem befolyásolja a kínált tartalom minőségét, ami egyébként kifejezetten jó és ötletes azon túl, hogy inkább újrahasznosítás mint vadonatúj elem. Ettől függetlenül jól szórakoztam vele, de a rajongóknak csak úgy ajánlanám a csomagot, ha minden érdekli őket, vagy nem bánják az összeget – mindenki más várjon egy akcióig, vagy akár arra, hogy külön-külön is meg lehessen venni őket.

(A kiegészítőt a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! A csomag megvásárolható a PlayStation Store-ból 7090 Ft-ért.)

Hozzászólás