Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Rainbow Billy: The Curse of the Leviathan (PS4, PSN)

18+

A szorongás korunk egyik meghatározó problémája, ami szinte mindenkit gyötör: van, akit időnként és van, akit folyton. Ennek a mentális és pszichológiai problémának több forrása is lehet, de a fiatalok körében az egyik általános ok az elfogadás és megértés hiánya, ami az internet arc nélküli darálójában maradandó sérüléseket okozhat. A Rainbow Billy: The Curse of the Leviathan egy nagyon aranyos és szerethető játék arról, hogy mindenki szép a maga módján, fizikai és személyiségbeli jellegzetességei büszkeségre, és nem szégyenre kell, hogy okot adjanak.

Hősünk a címadó Billy, akinek szíve tele van vidámsággal, ez azonban nem tetszik a galád Leviátánnak, aki figyelmeztette figuránkat: ha nem vesz vissza a folyamatos „színességből”, akkor móresre tanítja. Meg is érkezik egy sorsdöntő napon, és elvesz minden színt a világból, hogy az monokróm gyötrelemben létezzen tovább. Billy gyerekkori cimborájával, kutyusával és egy multifunkcionális, beszélő bottal a – szintén –  beszélő Barátsághajóra pattanva (angolul neve a „friendship”, azaz barátság és a „ship”, azaz hajó szavak szójátéka) elmenekül. Megtudja, hogy a világ színkavalkádjának visszaállításához három gömböt kell megszereznie, amit a Leviátán csatlósai őriznek, őket viszont csak újabb pajtásokkal tud legyőzni – pontosabban meggyőzni akarja őket arról, hogy a színek és a változatosság jó! Egy szép, 2,5D-s világba indulhatunk hát útnak, ahol a terep és a díszletek térben láthatók, míg a karakterek síkban – ez pedig különleges, de egyáltalán nem zavaró jelleget kölcsönöz neki.

A helyszínek szigetekre vannak osztva, és mindegyiken van egy zsörtölődő, morcos, barátságtalan lény, akit diskurálva kell jobb belátásra bírni. A „csaták” során ki kell derítenünk, hogy szívében mely színek rejlenek valójában, és olyanokat kell bevetnünk ellene: mindegyik szín egy-egy szimbólumnak felel meg, a beszélgetések során pedig a lény feje felett látható kérdőjelek ezek közül fednek fel párat. Billy barátait tudja bevetni a mérkőzéseknél, akik szintén bizonyos színeket képviselnek: ergo ha zöld, kék és sárga az aktuális figura lelkének nyitja, akkor az ezekkel felruházott pajtásokat kell „csatasorba” állítani. A barátainkat az elérhető sorokban rakhatjuk le, a mögéjük érkezők pedig az elsőnek a „támadását” erősítik: ha bekészítettünk mindenkit, akkor minden egyes „csapás” egy-egy minijáték formájában zajlik. Pörgő fűrészeket kell kikerülnünk vagy gombokat nyomkodnunk jó ütemben – ezek szimplák, de szórakoztatóak, és feldobják az élményt. Ha esetleg hibázunk, akkor csökken a „támadási erőnk”. Bizonyos szavakat azért raktam idézőjelbe, mert Billy kalandja teljesen erőszakmentes: ilyenkor igazából nem harcolunk, hanem érvelünk, és ezek vizuális reprezentációja, ami zajlik a játékban. Ez egyébként kifejezetten pozitív döntés, ugyanis még a színes, vidám, aranyos játékok jelentős részében is a központi mechanika az erőszak valamelyik formájához köthető. Egy ilyen programban pedig, ahol a barátkozás és az elfogadás kerül előtérbe, nagyon jó, hogy az erőszakot ebben a formában mellőzték.

Ha sikerül a lényt meggyőzni, akkor egyrészt külseje is megváltozik, és sokkal bájosabbá válik, másrészt csatlakozik hozzánk, és együtt utazhatunk – ebből a szempontból olyan, mint a szörnygyűjtögetős játékok, és a cél is hasonló: meglelni minden kis cuki monstrumot. Az új pajtás toborzásával együtt az adott szigetre is visszatérnek a színek, és utazhatunk tovább. A „színezés” azért is fontos, mert hajónk szivárványtartálya a sötét, monokróm tengereken csak korlátozott ideig bírja, a színes zónákban viszont feltöltődik, így szigetről szigetre járva és szabadítva fel az egyszínűség alól őket. Ilyenkor magunknak is átjárást biztosítunk: nem beszélve arról, hogy látványos, ahogy egy-egy terület fölött buraként jelennek meg újra szivárvány elemei. A helyszíneken egyébként egyszerűbb ügyességi és logikai feladatokkal juthatunk tovább, illetve keresgélhetünk elbújt, kósza rossz gondolatokat is, amiket hajónk pozitívvá alakít majd. Ha eleget szedünk össze, mindenféle extra apróságot kaphatunk.

A hajóba is bemehetünk bármikor, a különböző régiókon fellelt lények pedig csoportokra osztva ütik itt el az időt. Beszélgethetünk velük, és megismerhetjük problémáikat: a készítők elég szájbarágósan, de mégis bájos módon dolgozták ezt fel. Az életformák különböző nemű, nemi identitású, korú, foglalkozású és személyiségű figurák, akikben valamiért végbement egy törés. Van, akit az iskolában csúfoltak külseje miatt; van, aki úgy érezte, ha érzékeny oldalát mutatja, azzal gyengeséget közvetít; van, aki túlzott okításvágyával esett át a ló túlsó oldalára – és így tovább. Nagyon jó, hogy nem minden esetben a bántalmazáson volt a hangsúly, hanem a tulajdonságok túlzásba esését, a túlgondolást, a nyitottságtól való ódzkodást helyezték előtérbe, ezzel is szemléltetve, hogy mennyiféle magyarázat lehet arra, ha valaki megkeseredett, borús, szomorú vagy kiábrándult. Nem mindig arról van szó, hogy valakit piszkáltak: van, amikor valaki fél attól, hogy kigúnyolják majd, és ezért ő gúnyol másokat; míg van, amikor a neveltetés vagy a szociális körülmények tesznek valakit „szemétté”. A lényeg, hogy minden esetben rá kell világítanunk arra: vannak, akik szeretik úgy, ahogy van, és mások is megszerethetik idővel. A lényeg, hogy mindenki fogadja el magát úgy, ahogy van – utána pedig mások is könnyebben fogják ezt tenni. Nagyon jó, hogy arra is rávilágít: nem szabad úgy csinálni, mintha nem lennének rossz tulajdonságaink, ugyanis az elfojtás még nagyobb gondokat eredményezhet – a lényeg, hogy tisztában legyünk ezekkel és helyén kezeljük őket, de fogadjuk el a kritikát is, ha túlzásba esnénk. Időnként túltolja ennek a sulykolását a játék, de most őszintén – miért lenne baj, ha egy pozitív üzenet van ezerszer ismételve? Főleg manapság, amikor a csapból is az ellenségeskedés folyik?

A kóválygások során gumihalacskákra horgászhatunk botpajtásunkkal, illetve szerezhetünk ajándékokat is, amiket odaadhatunk a hajón lógó cimbiknek: mindig utalnak arra, hogy mit szeretnének, ha pedig megkapják, többet tudhatunk meg múltjukról és személyiségükről. Ilyenkor szintet is léphetnek, ami azt jelenti, hogy különleges képességeket oldhatunk fel – például gyógyítanak minket, ha őket vetjük be elsőnek, vagy több színét leplezik le az ellenfeleknek –, illetve több színt vethetünk be mi magunk is, ha őt választjuk.

A játék legnagyobb problémája a hossza: üzenete, játékmenete és felépítése mind szórakoztató és kellemes, de túl van nyújtva, amitől frusztráló és önismétlő lesz, így fokozatosan veszít bájából és varázslatából. Egy kompaktabb élmény sokkal hatékonyabb lett volna, de azért így is egy ötletes és fontos kaland, ami egyrészt nagyon jó gyerekeknek is, másrészt családi játékra: kifejezetten jó lehet ezen keresztül elmesélni a kölyköknek, hogy merjenek maguk lenni, és hagyjanak másokat is kibontakozni.

A Rainbow Billy: The Curse of the Leviathan egy szórakoztató, bár túlnyújtott játék az elfogadásról, a kedvesség erejéről és a sokszínűségről, amellett, hogy arra is rávilágít: sötét oldalunkat, negatív tulajdonságainkat is el kell fogadni. Árnyunk is magunk vagyunk, és megjátszani azt, hogy nem lakozik bennünk sötétség csak mérgezővé teheti a hangulatunkat. Egyszerű feladványok, mókás minijátékok, egy színes világ és egy fontos üzenet várja kortól függetlenül azokat, akik tesznek vele egy próbát.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Skybound Interactive
Fejlesztő: ManaVoid Entertainment
Megjelenés: 2021. október 5.
Ár: 8740 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás