Raidou Remastered: The Mystery of the Soulless Army (PS5, PS4)

Démonok nyomában.

A régi szép időkben (elképesztő, hogy már húsz évvel ezelőtt) szárnyalt a PS2 játékkínálata. Érdekesebbnél érdekesebb programokat kaptunk kézhez, ekkor az indie fejlesztők még nem igazán kaptak lehetőséget saját kiadványokra, így “standard” cégeknek kellett magukat megerőltetniük. Furcsa programok jöttek is, többnyire japánból, sokuk mára kultikussá is vált; viszont akadtak sorsdöntő sikerek is. Történt ugyanis, hogy egy nyugaton kevésbé ismert kis cég, az Atlus 2006-ban (ami nálunk 2007 lett) megjelentette a Persona 3-at, a többi pedig mára már történelem. A csapat az évek alatt sorra öntötte magából a sikereket, majd miután a Sega is felkarolta, igazi virágzásnak indult. Azonban a P3 előtt is jelentek meg nívós címeik, amik lassacskán újra fókuszba kerülnek, és egyszer talán a Personát, netalántán a hírhedt Persona 2-tis újra viszontlátjuk. 

Az SMT fanok nagy örömére idén a különleges Devil Summoner: Raidou Kuzunoha vs. the Soulless Army látogat el újra konzoljainkra, Raidou Remastered: The Mystery of the Soulless Army címen. Korábban a PS2-es programhoz csak újságokon és réges-régi videókon keresztül volt szerencsém, így frissen láttam hozzá ehhez a kuriózumhoz.

Időben az eredeti SMT III és a Persona 3 megjelenése között fejlesztették, és erősen érezhető a nagy testvéreihez való kapcsolat, bővebben lejjebb. Az SMT családfán a Devil Summoner játékok közé sorolható, így azokhoz szorosabb kapcsolat fűzné mint a többihez, viszont a Raidou önmagában is igazán különleges.

A játék a Taishō-éra fiktív évében játszódik (valóságban akkor már Shōwa-éra volt), és a kor jellegzetes öltözeteit, építészetét és mentalitását tükrözi. Főszereplőnk frissen teljesítette démonidézői vizsgáját, és kinevezték a nívós XIV. Kuzunoha Raidou titulussal. Az új név nem jár baj nélkül, így társául szegődik egy beszélő macska, hogy segítse a fiút. Raidout Tokióba küldik, hogy ő legyen a város új védelmezője, miközben diákként a helyi detektív ügynökségnél dolgozhat. A gond akkor kezdődik, amikor Raidout és lusta főnökét, Narumit felkeresi egy diáklány, aki arra kéri őket, hogy öljék meg őt. A furcsa kérést tetézi, hogy mielőtt hőseink bármit is mondhatnának, orosz katonákra emlékeztető démonok ragadják el a lányt. Így indul Raidou kalandja, amiben a sok-sok nyomozáshoz, okkultizmushoz fantasztikus körítés is társul.

A történet már húsz éves, így elég klisésnek hathat, de a program rengeteg olyan mangát, visual novelt és jrpg-t inspirált a maga idejében, amik utána jelentek meg. Ami számomra elsőre feltűnt, az a különleges karakterdizájn volt, amit a P3 előtti grafikusnak, Kazuma Kanekónak köszönhetünk. Az eredeti játékhoz képest a Remastered sokkal kifinomultabb grafikával rendelkezik, ami igazán kiemeli a jellegzetes dizájnt, és egy alap nosztalgikus hangulatot kölcsönöz a programnak. A szereplők arcmimikája, mozgása, a jelmezek…. a háttér és a démonok gyönyörűek Nem is igazán tudom máshoz hasonlítani, ha látjátok a képeket, egyértelmű, hogy a Raidou egyedülálló. A zeneszerző is az a Meguro Shoji, akinek a P3 utáni Personák hangzását köszönhetjük, és érezhetőek az első szárnypróbálgatásai, és a harcok alatt szóló muzsika is minta a P3-ból mászott volna ki. Igazi nosztalgiabomba!

A játékmenet szokásos SMT címekre emlékeztet. Tokió utcáit járjuk, és mindig egy adott ügy után nyomozunk. Ehhez beszélnünk kell az NPC-kel, akiknek szövegbuborék van a feje felett. Raidou démonidéző képességeit felhasználva hatással lehetünk rájuk és lenyugtathatjuk vagy felcsigázhatjuk őket, de akár olvashatunk a járókelők gondolataiban. Démonaink belső terekben is igazán hasznosak, ugyanis láthatatlanul bemehetnek olyan szobákba, amiket a házigazdák elzárnak a nem kívánt vendégek elől. A történet előrehaladását segíti, hogy a térkép mindig jelzi a következő adott tennivalót, így nem lehet elveszni. Sokszor előfordul, hogy a következő pont a démoni síkban rejlik, ilyenkor meg kell látogatnunk egy közeli templomot, vagy a legközelebbi pirossal jelölt gócpontba kell belépnünk.

A csaták az eredeti verzió kötött és unalmas harcaihoz képest mostmmár sokkal pörgősebbek!

Hack and Slash módban irányítjuk Raidout, és célunk a kombók összefűzése lesz egy sokkal erősebb támadáshoz. Támadhatunk pisztolyunkkal automatikus célzással, valamint könnyebb és erősebb kardcsapásokkal is. Az evilági fegyvereink használata feltölti a mágiánkat, így erős varázstámadásokat vethetünk be. A képességek variálhatóak, és a történet, bossok- és egyéb kihívások új elementális támadásokkal jutalmaznak, amiket kedvünkre választhatunk ki.

Persze egy valamirevaló démonidéző nem maradhat hűséges démonai nélkül: egy csatában egyszerre két démon vethető be, de őket bármikor lecserélhetjük pár gombnyomással egy felugró menüben. A démonok maguktól támadnak, és egész jó az ai-juk, így hű társaink a harcok során. Érdemes minden elementális fajtából tartani egyet magunknál, sohasem lehet előre tudni milyen ellenfél vár majd ránk!

A nem történethez kötött csaták alatt lehetőségünk lesz a szörnyeket a saját oldalunkra állítani. Erre egy külön parancs társul, és a démonok könnyen meggyőzhetőek, ha a szintjük a sajátunk alatt van. Néhány nem adja meg magát könnyedén, ilyenkor egy szimpla beszélgetés alatt meg kell győznünk őket: ha igazi sikert érünk el, még meg is ajándékoznak minket! 

A harcok alatt, kombókhoz kötve egy idő után speciális támadást is hajthatunk végre, ezekből két fajta van. Egy, ami az ultimate-nek felel meg, és egy, amit közösen démonainkkal hajthatunk végre. Az adott szörny fajtája határozza meg az elementális támadást és a fegyvert, amivel lecsaphatunk. Ilyenkor igazán látványos ütést mérünk be, rövid animáció kíséretében. 

A harcok igazán pörgősek, így folyamatosan figyelnünk kell az ellenfelek támadásaira, szükség esetén kitérni előlük, bár ez a nehézségi fokozattól függ. A tesztelés alatt négy fokozat volt, az első kifejezetten könnyű, inkább a történetre fókuszál, míg a harmadik már megizzasztja a régi fanokat is; ezek bármikor átválthatóak a beállítások menüben. Repülő ellenfelekkel szemben igazán hatásos a pisztoly, amit gyakran elfelejtettem használni, ilyenkor jön kapóra társunk, Gouto-Douji, a cica, aki emlékeztet minket erre. Igazán tetszett ez a dinamika!

Amiben eltér a Raidou a többi családtagjától, az a hűségmechanika. A szintlépés és a képességek megegyeznek, viszont démonaink ezen felül megkedvelik Raidou társaságát, és a harcok során egyre jobban kötődnek hozzá. Néhány csata után ez a csík betöltődik, és extra bónuszokat kapunk. Ha elég démon kedveli meg főhősünket, a központban lévő főnik új titulussal jutalmaznak meg, és ez kihathat az életünkre, és a nálunk lévő démonok számára is. 

Újra itt a szokásos fúzió is, ezt a régiségkereskedés pincéjében vagy a mentési pontokon érhetjük el. Érdekesség, hogy a fúziót végrehajtó tudós, Victor egyértelmű utalás a Frankenstein sztorira, ami egy visszatérő geg a Persona Velvet room hosztjai nevéhez kapcsolódóan. A fúzió szokásos, viszont könnyebben kezelhető, a P5-re emlékeztet. Ami eltérő, hogy készíthetünk egyedi fegyvereket különböző erősséggel, és ezeket használhatjuk a fent említett speciális támadások során.

Mindezen felül be tudjuk járni a démonsíkot, és ebben is haladhatunk, tápolhatunk, ha szükséges. Van egy vörös hold jelzés a képernyő tetején, ami valós időben változik, ez a démoni gócpontok megújulását jelzi. Mivel ezek több XP-t adnak, érdemes minden újholdkor kitakarítani őket. Tokió lakosai gyakran megbíznak minket gondjaikkal, ezeket jó számon tartani, és kisegíteni őket. A sztori fejezetekre van osztva, ezeket egy összekapcsolódó történetszál fűzi össze. Ezek között kapunk egy átvezető videót, szépia filterrel, ami régi filmekre emlékeztet, és tovább csigázza a játékost! Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több városrész nyílik meg, amiket vasúttal megközelíthetünk, és bejárhatjuk a különleges száz évvel ezelőtti Tokiót. Bár főszereplőnk a szokásos néma hőst hozza, addig a környezetünk és a démonok igazi jó hangulatot teremtenek. A remaster szinkronizált mindenkit, és választhatunk angol, valamint japán hangok között. A zene kellemes, a hangok jók, és a látvány is kiváló. 

Ami nem tetszett,hogy megtartották az eredeti rögzített szögű kamerát a városban. Amint egy másik utcába lépünk a kamera átvált, és hirtelen azt se tudom milyen irányba megyek. Ez persze minimális probléma az egész játékot tekintve.

Igazán elégedett vagyok a programmal, így kell felújítani valamit! Igazán megérdemli a helyet minden SMT fan polcán, remélem a folytatása is hasonló bánásmódot kap. Lépj be te is a Narumi ügynökség ajtaján, és sodorjon el a játék világa!

(A játékot a Cenega biztosította tesztelésre. Köszönjük! Az alkotás lemezes formában is megvásárolható.)