Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Quincy, a rajzoló, magyarul beszélő robot

Tanársegéd, művészpartner, kreatív krapek.

A kreativitás egyike azon jelentős tulajdonságoknak, amik kifejezetten fontosak az ember életében. Míg a logika a hatékonyságot segíti elő, addig a kreativitás a frappáns és spontán problémamegoldást teszi lehetővé. Emiatt is kifejezetten fontos, hogy a gyerekek – egyéb elemek mellett – megtanuljanak nem csak logikusak, hanem kreatívak is lenni. Ezt el lehet érni ötletes feladványokkal és persze alkotással, a logika és a kreativitás pedig egymást is táplálhatják: lehet kötött keretek között új dolgokat kitalálni, vagy lebontani a korlátokat és teljesen friss irányokba indulni. Visszafogott mértékben ugyan, de ilyenekre tesz kísérletet Quincy, a rajzoló (és magyarul beszélő) robot.

A Landzo terméke egy kb. két ököl nagyságú, tojás alakú, türkiz színű „robot”, akinek funkcionális „szeme” teste közepén helyezkedik el. Az egész szerkezet jópofa hatást kelt, ami kifejezetten előnyös egy 10 éves és az alatti gyerekeket megcélzó produktumnál. Quincynek két kis nyúlványa is van, amikre mágnesekkel helyezhetjük fel összeérő „karjait”, amik „markolása” állítható: ide helyezhetjük be a tollat vagy ceruzát, amivel újdonsült cimboránk – vagy családtagunk, ki hogy áll a kütyükhöz – rajzolni fog majd. A csomag része még egy rakat kártya, amiken betűk, számok illetve mindenféle figurák és helyzetek láthatóak (állatkert vagy bevásárlás), hátoldalukon pedig QR-kódok: szám szerint 24 kép-, 10 szám-, 44 betű és 4 matematikai feladványkártya van a csomagban Ezeket a QR-kódokat kell majd beolvastatni Quincy-vel, de előtte rakjuk össze az új pajtást.

A szerkezet szépsége, hogy gyakorlatilag a fent leírtakkal ez már meg is történt: egyik legnagyobb erénye, hogy elképesztően egyszerű az „összeszerelés”, ugyanis a „karok” felcsatolása, az író-/rajzolóeszköz behelyezése és beszorítása minden, amit meg kell tennünk. Tipikus  USB-töltővel lehet egyébként új életet lehelni belé, ha épp nem használjuk vagy lemerült a pár órás üzemelés után, a kezei levételével pedig még kompaktabbá válik. Egyébként kifejezetten energiatakarékos, és ha nem használjuk, elszundít magától, így attól sem kell félni, hogy úgy felejtik a kölykök, és lemerül. Na de rajzra fel!

Quincy kobakján három gombot találunk, és bármelyiket elég megnyomnunk, hogy magához térjen és kedves hangján üdvözöljön minket, potenciális jövőbeni Picassókat. A legfontosabb, hogy tegyünk le egy lapot elé (már ha nem a padlót vagy az asztalt akarjuk díszíteni), és állítsuk úgy be a rajzeszközt úgy, hogy épp, hogy hozzáérjen a felülethez: ennek eltalálása egyébként nagyon fontos, mert a robot valamennyire lenyomja karjait, amíg rajzol – ha túl magasan van, nem éri el a lapot, ha pedig túl alacsonyan, akkor meg nem tudja majd mozgatni a kezeit. Ezt ki kell tapasztalni, nincs mese! Kapjunk fel utána egy tetszőleges kártyát – például egy kutyásat, mert az ebek aranyosak –, és öt centi távolságra tartsuk szeme elé a QR-kódos oldalát.

Ha jól csináltuk, akkor Quincy algoritmusa munkához is lát, és papírra veti az első vonásokat. Ilyenkor mindig kommentárt fűz hozzá, elmondja, hogy mit csinál, illetve instrukciókat ad, hogy a lelkes lurkó is lerajzolhassa magának. Lépésenként halad, és ha megvagyunk a vonásokkal,  akkor meg kell nyomni a tovább gombot, majd ezt addig ismételgetni, amíg el nem készült a magnum opus. Ha valami nem lett volna tiszta, akkor az ismétlés gombbal megcsinálja újra, ha pedig be akarjuk valamiért idő előtt fejezni, arra is lehetőség van a stoppal. A finist követően megkéri a csemetét, hogy betűzze le neki azt, amit lerajzolt, ami aranyos kis betűzési teszt. Ezen egyébként látszik az angolszáz eredet, ugyanis a magyar nyelvben a betűzés nem akkora kunszt, mint az angolban, ahol például a „though” hat betűből áll, de két hang elég a kiejtéséhez. A komplexebb „feladványkártyáknál” nem tart szüneteket, és több tényezőt is felrajzol, miközben háttérhangokkal fűszerezett beszámolót tart a látottakról: például arról, hogy az állatkertben milyen lények vannak és milyen érdekességeket érdemes tudni róluk.

Ilyenkor feladatokat is közbeiktat, és érdeklődik, hogy például hány virág látható a rajzon. A megfelelő számkártya felmutatásával pedig egy szimpla matematikai képletet is lerajzol, ami sokszor fájóan banális és lassú, ráadásul a. Ettől függetlenül hasznos kis visszacsatolásos aktivitás. A betűk beolvasásakor le is írja őket – legalábbis megpróbálja, mert ezek többnyire elég csáléra sikerültek, így kalligráfiát nem innen tanul majd a gyerek. Ezzel a funkcionalitással egyébként két probléma is van. A kisebbik, hogy a kártyákon nagybetűk vannak, míg Quincy kicsiket rajzol, ami zavaró lehet, főleg fiatalabbaknál: ezért is fontos, hogy legyen ott egy szülő, és elmagyarázza, hogy mi a helyzet, legalábbis az elején, amikor még új az egész. Ha kialakult a rutin, akkor azért fel lehet kicsit lélegezni, a kölyök pedig el tud lenni a rajzolgatással. A technofóbok is dörmöghetnek, de ez semmivel sem rosszabb, mint amikor egy színezővel hagyták magára a srácokat, ráadásul ez még tanít is valamit. A nagyobb baj, hogy a kettős betűknél – pl. cs, ty – kizárólag a kapcsolódó betűkártyát fogadja el, így a az „sz” nem rakható ki az „s” és a „z” kártyákból, ami felesleges merevség, és szembemegy a kreativitás- és a logikaösztökélő jellegével. Kicsinek tűnhet, de ha már korán azzal szembesül valaki, hogy csak egy fix módon lehet megoldani valamit, az sosem jó.

Ez a merevség egyébként Quincy jellegéből fakadóan egy olyan kérdés, amire a géptesztben résztvevő pedagógus is mindkét oldal mellett tudott érvelni. Nagyon jó, hogy a rajzolási affinitással kevésbé rendelkező gyerekek is megtanuljanak egyszerűbb, de látványos, jópofa és felismerhető kreatúrákat és dolgokat pingálni. Van, hogy ez a kezdőlökés kell ahhoz, hogy valakit komolyabban is érdekeljen az alkotás. Sokan, ha látják, hogy az iskolában vagy óvodában sokkal jobban rajzolnak náluk mások, elmehet tőle teljesen a kedvük, Quincy pedig segíthet visszaszerezni. Mivel a kreativitás nem csak arra jó, hogy átvészelje valahogy a rajzórákat, hanem arra is, hogy a problémamegoldási eszköztár egy másik formájával is megismerkedjen, nagyon hasznos lehet. Ellenpontozza ezt azonban az, hogy mivel lépésről lépésre kell utasításokat követni, kisebb eséllyel akar majd a kölyök „kitörni” a kereteiből, és ragaszkodik majd mereven azokhoz a szabályokhoz, amiket nem ő állított fel: ezt a erősíti a betűzéses malőr is. Ebben az esetben a kreativitás szinte nem is létezik, ugyanis imitációvá értéktelenedhet az egész folyamat, ami technikát fejleszthet ugyan, de a kreativitást kevésbé. Ha megnézünk egy eredeti festményt és egy teljesen azonos másolatot, akkor az elkészítés módjában érdemes keresni a különbséget: az egyik mögött pátosz, a másik mögött a nélküli elképesztő technika és mestermunka áll. Az is hasznos, de másképp.

Elég fontos tehát, hogy a szülő jelen legyen, ha használja a gyerek a játékot, és ne úgy kezelje, mint még egy eszközt, amivel magára lehet hagyni, hogy addig se kelljen vele foglalkozni. Ha ott van vele, akkor látja, hogy miben jó a gyerek, merre hajlik igazán, mi az, amit érdemesebb gyakorolnia, és miről érdemes mesélni, beszélgetni vele, illetve együtt jó kis sztorikat is lehet kanyarítani a lerajzolt szerzetekről, így egész kellemes közösségi és családi élmény kerekedhet belőle. Sőt, egy bátor pedagógus és/vagy óvónéni még kisebb csoportokkal is használhatja, ami elég vagány tud lenni. Egyébként az kifejezetten jó, hogy az elkészült rajz után felszólítja az emberkéket arra, hogy színezzék ki nyugodtan, akár a kártyán látható módon, akár szabadon a rendelkezésre álló maszateszközökkel. Az egész ad egy kedves interaktivitást, és kifejezetten aranyosak tudnak lenni a gyerekek, ahogy büszkék alkotásaikra, amiket még a robot is megdicsér – meg persze a szülő.

Szükséges kiemelni azt is, hogy a koronavírus-járvány miatti bezártságban egy nagyon jó eszköz, ami helyettesítheti valamennyire a kieső közös élményeket, amiket ilyenkor alsó osztályban vagy oviban tapasztalhatnak meg a gyerekek. Emellett pedig nagyon vagány, hogy mennyire egyszerű, barátságos és ötletes a szerkezete: nem tud veszélyes lenni, nincs rajta nagyon mit elrontani, és képes egyszerű, de összetett rajzokat eszkábálni minimális beállítással, gyakorlatilag bárhol. Ez a fajta hatékonyság kifejezetten nagy erény, főleg, mivel kicsi kölykök a célközönség. Elég borsos ára van a közel 28 ezer forintos cédulával, de a csomag része a már említett sok kártya, egy töltő, két toll és négy füzet, maga a masina pedig könnyen tisztítható, robusztus, strapabíró anyagból van, így a rendeltetésszerű használat mellett – persze a gyerekfaktort is beleszámolva – egy jó ideig életben maradhat.

Quincy remek választás azoknak, akik szeretnék a technológia iránti nyitottságot és a kreativitást erősíteni gyerekeikben, és remek kiindulópont a művészeti aspektusok kiépítésének útján. Leköti a kölyköket, szórakoztatja és tanítja is amellett, hogy kompakt, jópofa és stabil. Most, a karácsonyi szezonban kiváló választás lehet ez a közösségi elfoglaltságra is remek robot, de sose felejtsük el: a szülői létet ez sem helyettesítheti.

(Quincyt a Magnew biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Rendkívül üdítő ilyesmiről is olvasni itt! 🙂 Ez a Quincy szerintem az utóbbi egyik idők leginnovatívabb gyerekjátéka.