Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

PSYCHO-PASS: MANDATORY HAPPINESS (PS4, PSV)

Ha meg kellene neveznem, számomra mi a legfontosabb egy videojátékban (a nagy manga-csöcsökön kívül persze), néhány percnyi izzadtsággal teli kínos csend után valószínűleg a magával ragadó sztorit emelném ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gameplay, a grafika, vagy a hangulat ne lennének fontosak, egyszerűen csak gyerekkoromtól kezdve a játékok ezen része tudott a legjobban lenyűgözni. És igen, én voltam az a balek, aki TÉNYLEG kíváncsi volt arra, hogy vajon Peach hercegnő a következő kastélyban lesz-e…Sajnos a játékiparban uralkodó jelen klíma nem igazán kedvez a sztoriközpontúságnak, de szerencsére ezzel párhuzamosan kialakult, avagy egészen pontosan megerősödött egy korábban is létező ellenkultúra, ami minden elemet a cselekmény alá rendel, bizonyos esetekben olyan extrém módon, mely láttán sokan megkérdőjelezik, hogy egyáltalán játéknak lehet-e a nevezni az adott produktumot. Ebbe a csoportba tartozik aktuális a tesztalanyunk, a [B]Psycho-Pass: Mandatory Happiness[/B] is, mely a legklasszikusabb értelemben vett visual novel, melyben az egyetlen dolgod a szövegek továbbgörgetésén kívül bizonyos szituációk eldöntése lesz és persze az olvasás. Egészen konkrétan egy kisregénnyi szövegen kell a történet végére átverekedni magad, így aki nincs felkészülve az agy ilyen típusú igénybevételére, még a Psycho-Pass közelébe se menjen. Mindenki másnak érdemes rászánni az időt és az energiát a temérdek szöveg átrágására, hiszen (ahogy az tulajdonképpen el is várható egy zsánerdarabtól) a sztori nagyon jól össze van rakva. Ez többek között annak köszönhető, hogy tulajdonképpen egy anime adaptációról beszélünk, ami ráadásul a jobban sikerült darabok közül való. A széria nyíltan merít olyan sci-fi klasszikusokból, mint a Különvélemény, vagy az Equlibrium, és egy meglehetősen személytelen, ám végtelenül biztonságos jövőképet fest le, melyben a bűnözés gyakorlatilag nem létező fogalom, hála a minden ember által gyerekkortól kezdve folyamatosan szedett drogoknak, és persze Sybilnek. Ez utóbbi nem egy joviális idős hölgy, aki bársonyszékben ücsörögve macskasimogatással tölti idejének nagy részét, hanem a mindenhová elérő számítógépes rendszer elnevezése, mely az emberek sorsát a képességeik alapján dönti el és mindent látó drónokkal tartja fent a rendet. Ebben a világban a legfontosabb az adott egyén „Psycho-Pass” értéke, mely megmondja, hogy az illető mennyire hajlamos a rossz döntéshozatalra és kiből lehet potenciális bűnöző. A Mandatory Happiness, bár teljes egészében átveszi a sorozat alapkoncepcióját és szereplőgárdájának zömét, egy teljesen új detektívpárost állít az események középpontjába és a sztori is vadonatúj, így a széria rajongóit is képes lesz meglepni fordulataival. A játék elején választanod kell, hogy Nadeshiko Kugatachi vagy Takuma Tsurugi történetét szeretnéd végigkövetni. Előbbi egy ambiciózus, ám érzelmek és emlékek nélküli nyomozó, utóbbi a szerelmétől elsodródott és ezáltal teljesen lezüllött szerencsétlen, aki kap egy utolsó esélyt, hogy a társadalom hasznára legyen. Természetesen a két szál hamar összeér, és onnantól Nadeshiko és Takuma közös erővel veti bele magát a bűnügyek megoldásába, melyeket egy titokzatos Alpha nevű idegen okoz, aki saját bevallása szerint szörnyű tetteivel csak boldogságot akar vinni az emberek életébe…Meglehetősen szövevényes történetről lévén szó, ez persze csak a jéghegy csúcsa és attól függően, hogy miképp döntesz a különböző szituációkban, te is aktívan befolyásolhatod a szereplők sorsát. Sajnos a játék még csak kísérletet sem tesz arra, hogy átláthatóvá tegye a döntések következményét, ezért olykor csak random próbálkozással (vagy egy guide használatával) tudod elérni azt a végkifejletet amit szeretnél. Persze az is lehetséges, hogy csak nekem tűnt meglehetősen logikátlannak, hogy egy frissen rehabilitál bűnöző, miután leszarja a felettesei összes parancsát és kérdés nélkül beront az összes tetthelyre, mint egy idióta, vajon miért kap rekord gyorsasággal előléptetést egy maximálisan tekintélyelvű társadalomban… Mindegy, lényeg, hogy a sztori faszás és elképesztően sok irányt vehet a sztori attól függően miképpen reagálod le a helyzeteket. Ha ezt felszorozzuk kettővel a duplázott főhősök miatt, akkor máris sokkal jobban hangzik az a zsáneren belül meglehetősen soványnak számító 7-8 órás végigjátszási idő, amivel a Psycho-Pass rendelkezik.Óriási kihagyott ziccer, hogy a játékban nem lehet semmilyen módon nyomon követni azt, hogy melyik útvonalakat jártad már be (azon kívül, hogy az egyszer már elolvasott szövegeket végig lehet skippelni), ami a Virtue’s Last Reward zseniálisan játékosbarát rendszere után óriási csalódás.Ha már belekezdtem a negatívumok felsorolásába mindenképpen ki kell térni a puritán megvalósításra. Nyilván nem vár el senki óriási látványorgiát egy hasonló címtől, de az egymás után dobált teljesen statikus képernyőknél azért kicsit többet illik nyújtani így 2016 környékén. Szintén fájó pont, hogy a PP feltételezi, hogy tökéletesen tisztában vagy az anime történéseivel, ezért nem vesződik olyan nüansznyi apróságokkal, mint az események miértjének felvázolása, ami a cuccal töltött első pár órát meglehetősen zavaros élménnyé teszi. A sztori lezárásánál emellett kissé katartikusabb élményre számítottam, így a két Danganronpa epizód és a fent említett VLR után, ehhez képest a legfontosabb történések esetében minden úgy történt, ahogy azt már kb. egy órával korábban meg lehetett jósolni. Szerencsére az összkép még így is pozitív, amiben nagy szerepe van a kiváló japán szinkronnak és a briliánsan megírt mellékszereplő gárdának is. A bűnüldöző csapatban megtalálható szinte az összes embertípust felvonultató karakter, akikre a játék végére már mint régi ismerősökre fogsz gondolni. Nehéz dió a Psycho-Pass: Mandatory Happiness-t ajánlani, hiszen az anime és a visual novel rajongók valószínűleg már meg is vették a játékot, a műfajjal még csak most ismerkedő k részére pedig akad sokkal jobb belépési pont is, így maradnak a sci-fi fanatikusok és az elvontabb kalandokat kedvelő gamerek, akiket csak biztatni tudok, hogy szánjanak rá pár órát a játékra, mert ha sikerül lejutni a zavaros felszín alá, akkor egy rettentően jól felépített futurisztikus világ tárul a szemed elé, tele rejtéllyel és kibontásra váró elfojtott érzelmekkel…[i](A szoftvert a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható [URL]http://www.konzolokszervize.hu/playstation4/psycho-pass-mandatory-happiness-ps4]PS4[/a] és [URL]http://www.konzolokszervize.hu/psvita/psycho-pass-mandatory-happiness-ps-vita]PS Vita[/a] gépekre egyaránt támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából meg is rendelhető.)[/i]

7/10
Látványosság:
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene/Hang:
Hangulat:

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. “Ha már kinetikus visual novel, érdekes hogy mind csak pcre és konzolokra jönnek angolul, pedig ha van “”játék””stílus amit át lehetne mobilra vinni, akkor ez az.Ha már konzolozok akkor inkább mélyebb játékmenetű jrpgket játszom míg egy visual novelt szívesebben olvasnék a telefonomon ami mindig kéznél van, mert egy jó VN mobilon egy jó könyvnek felel meg inkább szerintem.(amit meg is teszek vnds interpreterrel persze de jobb lenne úgymond tiszta megoldás emus gányolás helyett, a ps vita határeset, néha tényleg magammal viszem de mégsincs mindig kéznél)”

    • Mondasz valamit… tényleg érdekes, hogy pont mobiltelefonon nem terjedt el annyira ez a játékstílus. Vitát most már automatikusan pakolom be minden reggel a táskámba, szóval annyira nem aggaszt mondjuk a dolog. 🙂

    • Most már alakul a kínálat. Stellaren, Everlasting summer, Bionic heart, Roommates, és rengeteg egyéb visual novel van már mobilplatformon is.