Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Predator: Hunting Grounds (PlayStation 4)

De rusnya egy féreg vagy te!

Az Amerikai Egyesült Államok kormányzata által futtatott, PlayStation.Community névre hallgató, vérbeli profikból és tapasztalt harcosokból álló katonai elitcsapata elküldte két emberét, VictorVance és Onimushaman őrnagyokat a fülledt és veszélyes guetamalai dzsungelbe, egy szigorúan titkos küldetésre. Feladatuk, hogy felülvizsgálják a helyi gerillacsoportok tevékenységeit, és vegyék elejét az általuk folytatott kiemelten fenyegető mozgolódásoknak (értsd: kutassák fel, aztán lőjék őket darabokra). Az akció azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a fák lombjai között feltűnik egy fejlett technológiával felvértezett, extrém módon agresszív idegen létforma, amely vérszomjas, láthatatlan, tele van halálos fegyverekkel, és csakis egy valami élteti: a vadászat. A két sokat látott katonából lett préda minden erejét és szakértelmét latba teszi, hogy megtalálja, majd szétlyuggassa ezt a bizonyos „fucking alien”-t, és élve verekedje ki magát a folyton őket figyelő szörny kíméletlen húsdarálójából. Get to the choppa!

Magával a Ragadozóval az első film kapcsán találkoztam, ahogy gondolom sokan mások is. Néhány füzet a kezembe kerül a ’90-es évekből, de sok időnek kellett eltelnie, mire rászántam magam néhány regény elolvasására, hogy megkedveljem a karaktert. Utána egy-két PS2-es játékon kívül nem foglalkoztatott a téma, mindig is alienes gyerek voltam. Victor, de hogyan viszonyulsz a témához? /Oni/

Számomra az eredeti, ’87-es Predator mozi maga a nagybetűs FILM. A ’90-es évek végén sikerült ráakadnom otthon, a másolt VHS-gyűjtemény között, lehettem vagy hat esztendős. Természetesen első látásra szerelem volt: egy űrből érkezett idegen lény, aki a mi fajtánk csúcsragadozóira vadászik, egy kőkemény kommandós csapat, élükön gyerekkorunk legnagyobb akció-istenével, Arnold Schwarzeneggerrel, akik hiába kemények, ettől a lénytől még ők is összeszarják magukat, tesztoszteron túltengésben szenvedő aranyköpések és olyan csúcsra járatott macsóizmus, hogy a fal adja a másikat – nyilván azonnal örökzöld kedvenc lett, nem is történhetett ez másként. Persze ez a film sem kerülhette el, hogy ne szülessenek hozzá folytatások, crossoverek, könyvek, képregények és videojátékok, de ha szigorúan vesszük, akkor igazából ennek a szériának csak egyszer, akkor és ott, 1987-ben jött össze igazán. A rengeteg csalódástól függetlenül is fel tudja kelteni a figyelmemet egy új Predator-termék, legyen az mozifilm vagy videojáték – ha utóbbit nézzük, egy-két jobb darabot kivéve (AVP 1-2) ott sem sikerült igazán a bravúr (esetleg még a PS2-es Concrete Jungle-ről és a 2010-es AVP-ről lehet felidézni kellemesebb emlékeket), pedig szerintem nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom, ebben a témában annyi potenciál van, mint Ragadozó övén a trófea. /Vic/

Gondolom nem ilyen formában képzelted el a következő nagy Predator-játékot, de úgy néz ki, az aszimmetrikus multiplayer mégsem akkora bukott formula (lásd Evolve). A fejlesztőcsapat előző munkája, a Friday the 13th: The Game is ezt a vonalat erőltette, ami technikailag két generációval volt lemaradva, de egy értő és szerető közösségre talált. Vajon elég egy franchise imádata, a termék neve az értékesítéshez? /Oni/

Van, amikor elég, van, amikor nem. Ha már szóba hoztad, Friday the 13th konkrétan remek példa az előbbire: mindenki tisztában volt vele, hogy gagyi (mint a filmek), gyermeteg (mint a filmek) és valósággal bűzlik a bakiktól (mint a filmek), de ennek ellenére mégis igazi bűnös élvezetként vonult be a történelembe (ugyanúgy, mint a filmek). A Predator-nál annyiban más a leányzó fekvése, hogy ott a legelső epizódot eleve az akció-műfaj egyik alfájaként és omegájaként szokás emlegetni, tehát már alanyi jogon is bőven többet és jobbat érdemelne, mint mostani tesztünk alanya, a Predator: Hunting Grounds. /Vic/

A szoftver két részre tagolható, attól függően melyik oldalra állunk. Az idegen gyilkológépet külső nézetből irányítva célunk az, hogy levadásszuk a dzsungelben leledző gerillákat és kommandósokat. Megjegyzem, betanulós rész csupán erről az oldalról érhető tetten, a Fire Team egységet (és annak feladatait) éles helyzetben fogjuk megtapasztalni. A predivel rendelkezünk a legtöbb kunszttal a filmekből, illetve szintlépések után olyan extra cuccok érhetőek el, mint a háló, a lándzsa, a kilőhető shuriken, stb. Hőlátásunkat bekapcsolva bemérhetjük az ellenséges csapatot, láthatatlanul vonulhatunk a fák tetején (ez nagyon hasonlít az Assassin’s Creed III-ra), hogy felkészülhessünk a gyilkolásra. Negyed óránk van likvidálni a maximum négy ellenséges játékost, így bőven van időnk a megfigyelésükre. Akár egyesével is elkaphatjuk, majd kicsontozhatjuk őket, mint egy préda-állatot, ha pedig tűzharcba keverednénk, használhatjuk a vállrakétánkat, vagy szükség esetén a karmokat. Ha nagyon megsérülünk, injekció lökettel újra szárnyra kelhetünk, vagy egy olcsó trükkel beindíthatjuk azt a fránya önmegsemmisítő berendezést a csuklónkon. Igazából a másik oldalt nem ismerve egy klasszikus 4v1 kiosztásra gondolnánk, de ez koránt sincs így. /Oni/

Na igen, ez így leírva papíron még nem is hangzik annyira rosszul. Sőt, annak kifejezetten örültem, hogy ha a kommandós csapatot választjuk, akkor nem egy nyomorult pisztollyal és egy késsel indulhatunk neki a hentelésnek (mint az ilyen játékokban általában), hanem rögtön kapunk egy mutatós gépkarabélyt, amivel aztán alámerülhetünk a párás és fülledt dzsungelbe, amihez képest Kambodzsa olyan, mint egy kansasi szántóföld. Mindkét oldalon (a kommandósokén és a Predatorokén is) négy különböző kasztot kapunk, eltérő alap-tulajdonságokkal (életerő, állóképesség, mozgékonyság és eszköz-használat), valamint két-két extra képességet. Gyakorlatilag itt is ugyanazt kell csinálnunk, mint a multis cuccokban általában: a meccsek során XP-vel nő a szintünk, így nyithatunk meg különböző fegyvereket, perkeket és képességeket, miközben egyaránt a magunk képére szabhatjuk a katonánk és Ragadozónk kinézetét is. Fizetős lootboxok szerencsére nincsenek, helyette egy játékon belüli fizetőeszközzel, a Veritaniummal juthatunk hozzá bizonyos ládákhoz, amikben ruhák, plusz kozmetikai tárgyak (napszemüveg, sapka, arcfestés, fegyverfestés) lapulnak – persze ládákat szintlépéseknél is bontogathatunk. Különösebb baj ezzel sem lenne, ha nem kellene egészen az ötvenedik szintig jutni ahhoz, hogy valami igazán komoly és használható cumót nyithassunk meg. Ez a katonáknál nem annyira zavaró, ugyanakkor a Predatornál kezdéskor csak a klasszikus vállról indítható plazmafegyver áll rendelkezésre, aztán nagy nehezen kapsz egy bunkósbotot (kb. annyi értelme is van), de pl. egy medvecsapdához, egy hálóvetőhöz, vagy egy shurikenhez kőkemény órákat kell játszanod, mire megszerezheted. /Vic/

Azért szerencsére a szintek gyorsan pörögnek (de a fentebb leírtak szerint tényleg kell csapatni), igazából a legügyetlenebb csapattárs is bőven megkapja a tapasztalati pontokat, már csak a részvételért is. Nyerni a katonákkal többféleképpen is tudunk. A leggyorsabb módszer a ránk vadászó Predator likvidálása, majd a testének őrzése a kivonásig. Ilyenkor hullámokban támad ránk az agyhalott mesterséges intelligencia. A legyűrésükben semmi nehézség nincs, sokszor tátott szájjal lézengenek. A másik megnyerés a pályákon elvégzett feladatok utáni elmenekülés a helikopterrel. Némely ponton a stuff rendkívül hangulatos, például amikor ledobnak minket a célterületre, vagy amikor halljuk a közelben ténykedő Ragadozót. A hőlátását kicselezhetjük, ha testünket sárral kenjük be, vagy ha villanógránátot dobhatunk a társunkat feltartó óriás öntörvényű gerincműtétje ellen, és az utolsó percek a kivonásig is mind adnak egy pici adrenalinlöketet. Ilyenkor picit el tudtunk vonatkoztatni a gyengébb dolgoktól, főleg ha felcsendültek a zenék, amik rendkívül erősre sikeredtek. /Oni/

A zene egyértelműen a játék legnagyobb pozitívuma: amellett, hogy felcsendülnek Alan Silvestri klasszikus, azonnal felismerhető dallamai, számos új muzsikával sikerült feldobni a hangulatot (már amennyire ez lehetséges volt ugye), amelyek egy az egyben idézik a ’80-as évek stílusát. Kerek perec leírom: annyira ütős az egész, hogy akár egy soundtracket is adhattak volna ajándékba a játékhoz, mert ezt önmagában is hatalmas élmény hallgatni. Azonban amennyit a zseniális zene hozzáadhatna a végeredményhez, azt nagyjából mind el is veszi a Hunting Grounds összes ordas nagy problémája: katonaként a feladataink kimerülnek annyiban, hogy célpontokat kell likvidálnunk, fontos adatokat lementenünk a táborokban elhelyezett számítógépekről, drogtanyákat felgyújtanunk, és ehhez hasonló dolgokat kell csinálnunk, konkrétan három egész helyszínen, amitől mondanom sem kell, baromi hamar monotonitásba fullad az egész játék. És ezen az sem segít, hogy az ellenfelek mesterséges intelligenciája valami pusztulat hülye: mindegy, hogy tőlük csupán pár méterre már régen elszabadult a pokol, üvöltve lövi egymás mindenki, nem számít, hogy a Predator már nagyban darálja a dzsungel lélekszámát, ők csak sétálgatnak vígan, és bámulnak ki a fejükből a nagyvilágba. Ezért, ahogy kollégám is említette fentebb, gyerekjáték elintézni őket – de ugyanez igaz a Ragadozóra is. Egyedül játszva igazán nem okoz nagy fejfájást hamar megszabadulni tőle (talán csak az önmegsemmisítő rendszer hatástalanítását kell sokszor elpróbálni, mire sikerül – közben kedvenc idegenünk úgy hahotázik, hogy még véletlenül se tudj koncentrálni), ami mondjuk felüdülést jelenthet a Ghost Recon Wildlands rémálom-túrája után, ahol vért izzadtál, mire teaszűrővé lőtted a Ragadozót – de nekem valahogy úgy rémlik, hogy a filmekben sokkal keményebbek voltak ezek a dögök. /Vic/

Lehetőség van privát meccset indítani akár 1v1 módban is. Így átnézhetjük a dolgokat és gyakorolhatunk, ráadásul ugyanúgy kapjuk az XP-t, mint a rendes meccsen. Volt szerencsénk kipróbálni egy társasággal, és lehetett élvezni a programot, korlátolt lehetőségeihez képest is (amikor a csapat közelébe került a Predatort irányító játékos, úgy ő is elcsendesedett, szóval át lehet picit szellemülni). Mondhatnám, hogy olyan az egész, mint amilyen a játékos közönsége, ami félig igaz is. Pár órát eltudtunk ökörködni, de a legnagyobb probléma szerintem az árszabásban rejlik. Ezért a tartalomért jöhetett volna ingyenes formában, fizetős kozmetikai dolgokkal. És most nem csak arra gondolok, hogy PS3-as szinten ragadt sok mindenben. Egy összeszokott baráti társaság beruházhat rá, de hatalmas Ragadozó-fanatikusnak kell ehhez lenni (találkoztunk velük, jót játszottunk). Mivel nem vallom magam kőkemény rajongónak, így annyira nem is csalódtam a végeredményben (nagyjából erre számítottam Jason kalandjai után). /Oni/

Az végeredményben tényleg elmondható a játékról, hogy társakkal sokkalta élvezhetőbb, mint egyedül. Van azért egy kis plusz hangulata, ha barátokkal indulsz neki a kalandnak (másképp totális káosz az egész, mindenki szaladgál és lő minden elképzelhető irányba össze-vissza – a csillagos eget verdesi a kaotikusság), a Predatorral ideig-óráig kifejezetten élvezetes játszani (ám nekem közben folyamatosan az Insomniac Spider-Manje jutott eszembe, hogy milyen remekbe szabott lehetne ez hasonló megközelítéssel – nyilván bilibe lóg a kezem), de egyáltalán nem annyira tartalmas és érdekfeszítő, hogy megérje az árát. Ennyi pénzt elkérni ezért a játékért egyértelműen főbenjáró bűn. Az igazán nagy, fanatikus Predator-rajongóknak elképzelhető, hogy valamennyire tetszeni fog, de én magam eret vágnék, ha pénzt adtam volna érte. Ezért a pontozást Onimushaman-csapattársamra bíztam, mert ez a Hunting Grounds számomra majdhogynem értékelhetetlen. /Vic/

(A játékot a PlayStation Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: Sony Interactive Entertainment
Fejlesztő: IllFonic
Méret: 11.39 GB
Megjelenés: 2020. április 24.
Ár: 11990 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

9 hozzászólás

Hozzászólás

  1. nagy csalódás ez agame, de játszatja magát….

  2. “lehettem vagy hat esztendős. Természetesen első látásra szerelem volt: egy űrből érkezett idegen lény”

    Biztos. Egy hatéves gyereknek nem szerelem első látásra, hanem maga a rémálom, aludni sem tudna utána hetekig.

    A Játékról: Folyamatosan játszom vele a hibái ellenére is.

    • Te lehet, hogy magad alá hugyoztál ettől a filmtől, én addigra már túl voltam a Terminátoron, az Alienen, a ’82-es Dolgon, a Robotzsarun, Az emlékmáson és a Pengén. Ezek után egy Predator inkább menő és vagány, mintsem félelmetes.

      • 6 évesen túl voltál ezeken? Mesélj még!

        A 6 éves unokaöcsémnek rémálmai voltak a film után, csak világítás mellett tudott aludni. Gondolom, amikor a ragadozó leveszi a sisakját a film végén, te azonnal beleszerettél… 6 évesen…

        • Látom nagyon kötekedni akarsz (természetesen nem is te lennél, ha nem a szokásos szűk látóköröddel viszonyulnál ehhez a témához is), de felesleges erőltetni, inkább vigasztald az unokaöcsédet, az hasznosabb.

          • Mi mást lehet kezdeni azzal, hogy elmeséled, te 6 évesen beleszerelmesedtél a Predatorba?

        • 6 évesen a Robotzsarun és Terminátoron már én is túl voltam bástya. És tudod mit? A Predátortól én sem rettegtem, uh légyszíves ne a fosós unokaöcséddel példálózz, mert ezek szerint rossz referencia. És papa, ha vannak észrevételeid, akkor kultúráltan kezdeményezz pls.

          • Jó tudni, hogy milyen sok keménykötésű hatéves volt, és ezek közül, többen e fórumról.

  3. Hát ja, nem is számítottam sokkal jobbra. Volt belőle az a próbahétvége, a tutoriálon végigmentem, és annyi pont elég is volt belőle. Pedig kurtára bejön a Predator -mint karakter. Csak sajna ilyen játékokat kap… 🙁