Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Pókember – Miles Morales: Harag Szárnyán könyvkritika (könyv)

Tollpihék és tojáshéj.

FONTOS: Ha szívesen olvasnál még ilyen írásokat a PSC-n, akkor kattints IDE! Fontos, hogy a könyvet biztosító Szukits lássa, hogy van érdeklődés ilyen jellegű tartalmakra is, így elég csak odakattintanod, hogy ezt jelezd. Ha meg is rendelnéd, még akciósan megteheted. A képre kattintva bele is olvashatsz a műbe!

A videojátékok könyvé adaptálása – bár elterjedt –, érdekes forma. Az alapvetően interaktív, erősen audiovizuális formátum egy passzív, szövegalapú élménnyé alakul. Viszont sokan vannak, akiket érdekel egy alkotás világa, de idejük vagy kedvük nincs a „játék” részével foglalkozni: ilyen esetekben remek lehetőséget biztosítanak a közvetlen átiratok, ahol a sztori pár száz oldalra van kondenzálva. A könyvek az univerzum gazdagítását, kivesézését is szolgálják, és rajtuk keresztül el lehet mesélni olyan történeteket, amikre a program nem adott lehetőséget: kivágott tartalmak, említett cselekmények, elkaszált sorozatok térhetnek vissza így. A Pókember – Miles Morales: Harag szárnyán (eredeti címén Marvel’s Spider-Man: Miles Morales – Wings of Fury) egy ilyen próbálkozás: a nagy sikerű, PlayStation-exkluzív Marvel’s Spider-Man: Miles Morales közvetlen előzménye, ami az ifjú titán hőssé válásának egyik mozzanata.

Miles Morales nemrég tudta meg, hogy ő is különleges képességekkel bír, miután megcsípte egy génmódosított pók, az „eredeti” Pókember, Peter Parker pedig mentorálni kezdi a fiút. A sztori akkor kezdődik, amikor Miles, aki Brooklynban nő fel, édesanyjával New York egy másik lakónegyedébe, Harlem spanyol ajkú részébe költözik nagymamájához. Míg a játékban már jól ismert ez a közeg számára, és legjobb barátja, Ganke is megtudta, hogy szuperhőstanonc, addig itt a többiek számára valódi kiléte, neki pedig a környék teljesen ismeretlen. A tini tehát próbál beilleszkedni, megismerni új életterét, megbarátkozni hivatásával és képességeivel, mindeközben pedig feldolgozni édesapja halálát, aki még a Marvel’s Spider-Man során veszítette életét egy terrortámadásban. A friss élethelyzetét pedig tovább bonyolítja, hogy visszatér Pókember egyik ádáz ellenfele, a Keselyű és unokája, Seregély, akik egy ördögi tervvel és bizarr madáremberekkel taszítják káoszba a „Nagy Almát”, és teszik próbára mindkét hőst.

Brittney Morris szerző – és Oszlánszky Zsolt fordító – kisebb-nagyobb sikerrel próbálták megragadni a szószátyár hősök poénkodását: ez néha működik és tényleg vicces, ráadásul hiteles Miles korának megfelelően. Máskor viszont határozottan béna és helyzetidegen a szóhasználat, bár az nem egyértelmű, hogy a fordításban veszett el a hitelesség és humor, vagy eredetileg sem volt erős a nyelvezet. Egyébként az kifejezetten pozitív, ahogy a figura belső vívódásait szemlélteti. Miles tinédzser, aki túlgondol mindent, és aránytalanul sokat morfondírozik dolgokon. Ez a megvalósítás azért is jó, mert így a fontosabb történeti mozzanatokat ismételgeti az olvasónak a szerző – bár kicsit túl szájbarágós lett, ami zavaró, mert olyan, mintha hülyének nézné az olvasót, akinek mindent sokszor el kell mondani. Mivel összességében egy nem túl komplex cselekményről van szó – Miles a pókruháját is kb. a 100. oldalon veszi fel egy alig 300 oldalas könyvben –, talán erre nem lett volna szükség.

Nagyon pozitív azonban, hogy előhozza a bőrszín kérdését a szerző: pontosabban azt, hogy hősünk afro-latinóként mit él át, és hogy ez a fehér Peter Parker számára mennyire nehezen átérezhető kérdéskör. A cselekmény elején, amikor indul felfedezni a lakótelepet, szemtanúja lesz egy betörésnek, amit civilben szeretne megakadályozni. A boltos azonban összekeveri az elkövetővel – vagy nem is érdekli talán –, ez pedig mély nyomot hagy benne. Ez egy nagyon fontos mozzanat, ami a karakterfejlődését is meghatározza. Az, hogy ismeretlenül, látatlanul, puszta származása vagy kinézete miatt elítélhetik együttérzőbbé teszi másokkal, és szerencsére nem a harag útjára lép, hanem úgy próbál segíteni másokon, hogy megértse helyzetüket – ebben pedig jelentős szerepet játszik az a nyitott, szerető és befogadó környezet, amiben él. Vele állnak kontrasztban ellenfelei, akik a világ és a társadalom igazságtalanságából fakadó feszültségüket kifelé fordított gyűlöletté alakítják, tartva magukat a „csak magadban bízhatsz” mantrához: ők egyébként nem feltétlenül rosszak, egyszerűen csak kiábrándult és megkeseredett személyek, akik máshogy dolgozták fel a sors – és persze a profitéhes vállalatok – kíméletlen pofonjait. A bőrszín jelentősége egyébként valamennyire a videojátékban is megjelenik, remek kontrasztot biztosítva a kisebbségekkel oly lekezelően bánó rendőrökkel, akikkel viszont Peter Parker bratyizik. Az ő helyzetében a rendőrök azok, akik segítenek, és akiknek segíthet, míg Miles szemszögéből potenciális veszélyforrás. Bár a jelmezben senki nem látja a bőrszínét – bár a hangja alapján származása felismerhető –, nem tud megfeledkezni attól, hogy a társadalom rá másképp tekint. A könyv egy másik fontosabb tematikája a másokat kizsákmányoló nagyvállalatok, akik a profit és a fejlődés oltárán bárkit képesek feláldozni – bár ez elég bejáratott a szuperhősök világában.

Az akciójelenetek aránylag gyengére sikeredtek, Pókember fürge szökkenései, „hálóhintázásai”, pörgős mozdulatsorai kizárólag szöveges formában ritkán jönnek át. A belső vívódás, a gondolatmenetek és a szemléltetésvágy miatt pedig pont, hogy lomhának hatnak: túl sok dolog zajlik a lapokon, miközben pont, hogy pillanatokról lenne szó. Emellett az idővonal időnként inkonzisztens, és bizonyos történések nem csengenek egybe a játékokban tapasztaltakkal, ami kellemetlen és kicsit értelmetlen is. A fő történet és az új karakterek viszont illeszkednek a Pókember-mítoszba, a könyv pedig jól ábrázolja, hogy Miles miben és miért más – és több –mint csak egy újabb „falmászó”.

A Pókember – Miles Morales: Harag szárnyán egy korrektül összerakott, de nem túl különleges kiegészítőkönyv egy fantasztikus játékhoz. Igyekszik betömni egy hézagot, aminek üresen hagyásával is jól megmaradtunk volna, de ettől függetlenül pár órányi könnyed szórakozást nyújt a játékok és a karakterek kedvelőinek. Ami fontosabb, hogy – ahogy a játék is – valós, emberi és aktuális problémákat csempész narratívájába, aminek köszönhetően karakterhűen alapozza meg Miles útját ahhoz, hogy a maga Pókemberévé válhasson.  szerintem szép zármondat ez.

A könyvet a Szukits kiadó biztosította. Köszönjük! Ha szívesen olvasnál még ilyen írásokat a PSC-n, akkor kattints IDE! Ha meg is rendelnéd, még akciósan megteheted.

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Eddig három Marvel-regényem van (konkrétan a sorozat első három része), de még hozzájuk se kezdtem. A Pókember érdekel a legjobban a videojátékos vonatkozás miatt, így az fog először sorra kerülni, aztán jöhet ez is.

  2. Köszönjük! Kattintottam, természetesen!