Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

PlayStation.Community – Japán csodái #6

Ahoy mindenkinek! Ez a blog most kicsit más lesz, mint az előzőek voltak. Látva ugyanis a korábbi bejegyzésekhez érkezett hozzászólásokat, feltűnt, hogy mennyi ember érdeklődik a Japánba való lehetséges kijutás iránt. Így Martinnal némi tanácskozás után arra jutottunk, hogy a soron következő rész egy olyan írás lesz, ami az általános kinti érdekességeken túl hasznos tanácsokkal láthatja el a kiutazni vágyókat. Mint azt remélem ki fog tűnni, a szigetországba való kijutás nem is annyira lehetetlen, mint azt sokan látatlanban elképzelik, de remélhetőleg azok is meg fogják találni az alant elterülő irományban a számításaikat, akik csak a „szokásos” kinti érdekességek miatt keveredtek ide. Lássunk is hozzá![B]Mikor utazzunk ki?[/B]Japánban 2 nagy kiemelt időszak van beutazás szempontjából: a tavasz és az ősz. Mindkettő egy-egy természeti jelenséghez köthető. Ebből az egyik a méltán híres cseresznyefa virágzás időszaka, amikor is kb. március közepétől kezdve április végéig bezárólag, északi irányból dél felé haladva az egész országban kirügyeznek az előbb említett fák, hogy aztán ugyanilyen gyorsan elhullajtsák a szirmaikat. Mindezt a szigetlakók legnagyobb örömére, akik saját életfilozófiájukat látják tükröződni a természet eme elmúlásában („az élet legyen rövid, de gyönyörű”). De azt hiszem, ezt nem is szükséges bővebben ecsetelnem, ha mást nem, filmekből, játékokból, animékből gondolom már mindenki ismeri ezt a jelenséget.[57811][I]a cseresznyefa virágzás Japánban[/I]A másik, nálunk kevésbé ismert időszak az ún. momijigari (szó szerint: „juharfalevél-vadászat”), amikor az említett növények szeptembertől-novemberig felveszik az ilyenkor szokásos vöröses-sárgás-barnás színeiket, a sakura-virágzáshoz hasonlóan szemkápráztató látványt nyújtva ezzel.[57810][I]momijigari[/I]Egyéni ízlés kérdése, ki melyiket találja szebbnek/vonzóbbnak, én voltam már kint mindkét időszakban, nálam kb. egy súlycsoport a kettő. Mindkettő csodaszép, mindkettőért ugyanúgy érdemes lehet kimenni. Ez persze inkább azokra vonatkozik, akik a maximumot akarják kihozni egy japán útból, ha már kimennek oda, de azt nem árt észben tartani, hogy mivel kiemelt időszakokról van szó, ezért jóval hamarabb kell lefoglalni ilyenkorra a kifele szóló jegyeket (minimum egy fél-háromnegyed évvel korábban), és árban természetesen sokkal drágábbak is azok, mint egyébként. Akiknek viszont csak a szimpla kijutás a cél, azok keressenek inkább másik időpontot a kiutazásra. „Na és akkor mi a helyzet a nyárral és a téllel?” – vetődhet fel a kérdés jogosan. A nyarat – bár első hallásra vonzónak tűnhet, főleg, hogy sok ember ilyenkor tudja kivenni a szabadságát – nem ajánlom, mert iszonyatos forróság van olyankor kint, ami ráadásul az óceáni hatás miatt fülledt is. Ráadásul ehhez további bónuszként csatlakozhatnak bizonyos kevésbé kellemes, és az utazásunkat megkeserítő természeti jelenségek, mint például a tájfun és társai. A tél attól függ, hogy éppen hol vagy: Tokióban például szintén az óceáni hatás miatt enyhe, de nagyon hűvös, kevés havazással. Hátránya, hogy ez idő tájt viszonylag hamar sötétedik (délután négyig még szép világos van, aztán utána egy óra alatt úgy besötétedik, mintha már éjszaka lenne), emiatt aztán kevesebb idő is van egy adott nap bámészkodni. Továbbá rengeteg minden le van zárva ilyenkor az országon belül, például a Fuji hegyet megmászni is igen bajos ilyenkor, amit szintén nem árt számításba venni. Szóval jól meg kell gondolni, hogy mikor adja az ember fia utazásra a fejét, ha a kiutazás mellett dönt.Ha engem kérdezel, Japánba „csak úgy” az átmeneti időszakok elején-végén legjobb utazni: ilyen például a február vége-március eleje, május vége-június eleje, szeptember vége-október eleje, és az ehhez hasonló időpontok. [B]Mi szükséges a kiutazáshoz?[/B]Ha szigorúan anyagi szempontból nézzük, három dologra kell elengedhetetlenül költenünk ahhoz, hogy a felkelő nap országába tehessük a lábunkat: repülőjegyre, a kinti, országon belüli közlekedésre, és az étkezésre. Mivel szerencsére vízum nem szükséges az országba való belépéshez, ezért tényleg „csak” ezzel a három dologgal kell az alapköltségeket számolni. Ebből a trióból egyértelműen a leghúzósabb tétel a repülőjegy kérdése, aminek ára, mint azt már fentebb is pedzegettem, időszaktól függ. Legjobb esetben – ez a légitársaságok éppen aktuális ajánlataitól is függ – kijön a retúrjegy olyan 150 ezer forint körüli összegből, reptéri illetékkel együtt, és általában elég csupán egy hónappal korábban lefoglalni. Persze ha lehet, nem árt hamarabb is, de érdemes lehet próbálkozni a kivárással, ha az első utunkba eső ajánlat még nem túl szimpatikus. Ami az országon belüli közlekedést illeti, annak mértéke attól függ, hogy hova akar az ember elmenni Japánon belül. Ha csak Tokióban gondolkozik az ember, akkor egészen kevésből is ki lehet jönni, kint remek hetibérletek vásárolhatóak. Ha viszont rám hallgatsz, nem csak Tokióban gondolkozol – egyrészt, mert nagysága ellenére pár nap alatt le lehet tudni a főváros legnevezetesebb/legérdekesebb helyeit, másrészt mert Japán nem csak Tokióból áll. Tokió egy nagy, modern metropolisz, ami kitűnően bemutatja Japán modern oldalát, az ország technikai fejlettségét. De más, a felkelő nap országára jellemző ínyencségekből, mint a fantasztikus természeti jelenségekből, a csodaszép tájakból, vagy éppen a több ezer éves kultúrából csupán csak kiskanálnyit képes adni. Szóval, ha csak tehetjük, érdemes az országon belül máshova is utazgatni. Ennek legkézenfekvőbb eszközei a híres shinkansenek, azaz az egész országot behálózó “lövedék-vonatok”. A shinkansenek gyorsak, pontosak (akár pár óra alatt is képesek átszelni az ország területének majdnem a felét), viszont marha drágák, egyetlen jegy ára elérheti akár a 60.000Ft-ot is, ennyibe kerül például ugyanis egyetlen út ára a régi és az új főváros, Kiotó és Tokió között. Még szerencse, hogy külföldiként lehetőségünk van egy speciális bérlet, az ún. Japan Rail Pass megvételére, aminek birtokában korlátlanul utazhatunk szinte bármilyen közlekedési eszközzel az országon belül, így a shinkansenekkel is! (Kivételt ez alól csak egyes – kihagyható – szerelvények és a metró képez.) Hét napos időtartamokra lehet kiváltani, és habár az ára igen borsos (egy hétre kb. annyi, mint a fent említett Kiotó-Tokió útvonal ára külön), de maximálisan megéri, hiszen akár már egyetlen út alatt is visszahozhatja az árát. Itthon is lehetőség van megvásárolni, én csakis ajánlani tudom, hiszen segítségével a Tokión belüli közlekedést is szinte teljes egészében le lehet tudni egy összegből.Végezetül az kinti étkezés kérdése. Nos, bár Tokiót sokan sok helyen emlegetik úgy, mint a világ egyik legdrágább városát, ami némileg túlzás, de az tény, hogy a laikus utazó rengeteg pénzt elszórhat kajákra, ha céltalanul ül be minden útjába eső étterembe. A trükk itt abból áll, hogy kerülni kell a kiemelt vendéglátóegységeket és amikor csak lehet, kis éjjel-nappalikból (ún. combinikből) vegyünk magunknak bentós tálakat. A bentós tálak amolyan kis műanyag tálcák, amiken általában mindenféle japán finomság van vegyesen elhelyezve: különböző sushik, gyömbér, wasabi, és egyéb helyi különlegességek. Olcsók, laktatóak, finomak, általában diákok és dolgozók fogyasztják őket napközben, akik idő és lehetőség hiányában ezek segítségével oldják meg az aznapi ebédjüket. Egyes helyeken este 8-9 után még jelentős, akár 50%-os kedvezménnyel is árusítják a reggel óta el nem kelt és megmaradt példányokat (a frissesség elmúltára hivatkozva), de ez semmit nem von le az értékükből, viszont mi annál olcsóbban juthatunk hozzá a vacsoránkhoz.[57809][I]egy bentós tál[/I]Ennyit az általánosságokról, most lássuk mi a teendőnk, onnantól kezdve, hogy a repülőből kiszállva megérkeztünk Japánba![B]Megérkeztem, hogyan tovább?[/B]Az első nehézség, amibe előzetes felkészülés nélkül már rögtön a repülőtéren botlani fogunk az a helyi közlekedés megszokása. Kezdjük ott, hogy már maga a jegy megvétele is gépesített. Az eljárás a következő: odamész a banki automatára hasonlító, falba épített kis gépek egyike elé az állomáson, majd felfele tekintve a JR vonalak térképén láthatod kiemelve hol vagy most, és hogy innen hova tudsz továbbmenni. Miután megtaláltad a keresett állomást, ahova jutni szeretnél, már nincs is más dolgod, mint megvizslatni, milyen színű vonalakkal juthatsz el oda, azaz ha átszállsz, hol kell megtenned, stb. Aztán a kívánt cél alatt mindig láthatsz valamilyen számot, ez azt jelzi, hogy onnan, ahol most vagy és oda, ahova menni szeretnél pontosan, mennyi jenbe fog kerülni az út. Nem kell észveszejtő összegekre gondolni, a legközelebbi állomás általában 100 jen körül van, a legtávolabbi meg olyan 800-900, mint pld. egy Narita reptér -Tokió távolság. Innentől nincs más dolgod, minthogy beadod a kívánt pénzmennyiséget a gépbe (érméket és papírpénzt is elfogad), beütöd hány főre szeretnél, majd hogy milyen összegű jegyet akarsz vásárolni. Ennyi. Kapod a jegyet (pici mágneses), plusz a pontos visszajárót, ha nagyobb összeget vittél be. Egyszerre több jegy megvételére is lehetőség van, ezért ha nem rendelkezünk Japan Rail Pass-szal, érdemes előre bevásárolni. Ha ennek ellenére még mindig problémát okoz a jegyvásárlás, akkor a közelben keressünk egy helyi alkalmazottat, aki majd készséggel segít nekünk az eligazodásban. A kis mágneses jegyet minden állomáskor való belépéskor egy, a képen látható kapu elől található nyílásába kell behelyeznünk ellenőrzésre (elnyeli), majd azon áthaladva rögtön vissza is vesszük azt, az utolsó állomás elhagyásakor ugyanis erre még szükségünk lesz (ahol egyébként ugyanez a procedúra, csak akkor már a gép elnyelés után nem adja vissza a jegyet). Érdemes tehát a jegyet útközben valami könnyen elérhető, de ugyanakkor biztonságos helyre helyezni, ahonnét nem csúszhat ki.[57812][I]jegyvásárló automaták[/I][57807][I]jegyellenőrző kapuk az állomásokon[/I] [B]A tömegközlekedés lüktető szíve: a JR vonalak[/B][57806]Fentebb a JR Lines vonalai láthatóak, csak Tokión belül. Nem összekeverendő a metróval, azon kívül ugyanis, hogy teljesen más vonalon, más állomások mentén közlekednek, előbbi inkább a föld felett, míg utóbbi a föld alatt halad. Továbbá a JR szerelvényekre érvényes a Japan Rail Pass, míg a metróra nem, és a jegyük is más. Megijedni a puszta látványától nem kell, ha az ember csupán turistaként érkezik a japán fővárosba, akkor elég mindössze a belvárosban található Yamanote vonalat figyelembe venni (lásd a második oszlop felülről a második zöld színét). Annak mentén ugyanis, vagy közelében megtalálható Tokió minden főbb turistacélpontja. Szemfülesek a térkép jobb szélén felfedezhetik a Narita repteret, ahova jó eséllyel érkezni fogunk mi is Japánba való első látogatásunkkor. (A másik nemzetközi reptér az ország közepén, a Kansai régióban található Osaka mellett, meg Chúbuban is van egy, de szerintem mindenféleképpen innen érdemes első alkalommal elkezdeni az ország felfedezését.)[B]A Yamanote vonal megállói[/B][57805]A Narita reptértől közvetlenül, átszállás nélkül bejuthatunk egy JR szerelvénnyel Shibuyáig, ahonnan egyébként is megfelelő véleményem szerint elkezdeni a városnéző túrát (feltéve persze, ha nem rögtön a szállásunk felé vesszük az irányt, hozott cuccainkat lepakolandó). Innen az óramutató járásával megegyező irányban érdemes egymás után meglátogatni a különböző negyedeket, parkokat. További érdekesség, hogy ezen a vonalon a szerelvények egy teljes kört kb. 1 óra alatt tesznek meg, tehát rendelkezésre álló idő és kedv függvényében még azt is érdemes lehet kipróbálni egyszer, hogy egy ilyen kört végigüljük, minél többet látva ezzel is a városból. A különböző állomások csekély időbeli távolsága azért ne tévesszen meg senkit: ahhoz, hogy végigtekintsünk mindent Tokióban, legalább 2-3 nap szükséges.[B]Állomások az aluljárókban[/B][57804]Egy gyors bepillantás a japánok fejlettségébe és életszínvonalába a fentebbi képen keresztül:- A peron szélén tömör, magas korlát, hogy senki ne eshessen ki még véletlenül sem.- Előtte a sárga sáv egy különlegesen bordázott talaj, hogy a vakok és gyengén látók is tudják, hogy meddig mehetnek (utóbbi egyébként a felszínen, minden járdán is végig megtalálható).- Kijelző tábla mindenki által jól látható helyen elhelyezve, ami mutatja a pontos időt, a következő két-három szerelvény nevét, menetirányát és érkezési idejüket (természetesen a járatok mindig másodpercre pontosak, órát lehet hozzájuk igazítani).- Az érkező szerelvények nyíló ajtajának helye is pontosan ki van jelölve, ezek előtt mindenki szép türelmesen áll sorba, nincs tülekedés (kivétel ez alól a reggeli tömegnyomor, ilyenkor utóbbi megengedett, továbbá bizonyos esetekben egy helyi alkalmazott nyomja föl az embereket, hogy időben tovább tudjanak haladni).[B]A forgalmasabb megállók[/B][57803]Fentebb egy átlagos megálló látványa látható bárhol, bármikor a Yamanote vonal mentén. Bár a JR járatok sűrűn (cirka kétpercenként) váltják egymást, ez nem akadályozó tényező abban, hogy ugyanennyi idő alatt teljen meg totálisan emberekkel egy-egy peron. Ez mondjuk még mind semmi a Shinjuku állomáshoz képest, az maga a pokol, a világ legforgalmasabb állomása napi 2 millió ember átszállóval. Egy jó tanács, ha valami ilyesmibe keverednénk (ez Tokióban szinte elkerülhetetlen): legyünk határozottak a haladásnál, nem probléma, ha a tülekedés miatt véletlenül meglökünk másokat. Nyugodtan nyomjuk magunk előtt a többieket, még az sem probléma, ha véletlenül rálépünk a másik lábára, ez itt teljesen megszokott dolog. A lényeg, hogy ne álljunk meg soha, rengeteg embert feltarthatunk ez által ugyanis. Ha többen vagyunk, figyeljünk egymásra, fogjuk egymás kezét, ha pedig mégis elvesztettük a másikat, akkor valami előre egyeztetett kreatív módon, mondjuk füstjelekkel vagy feltartott kézzel próbáljunk jelezni a hollétünket. De azt a hibát ne kövessük el, hogy megállással várjuk be egymást a haladó tömeg közepén.Ó, és ne lepődjünk meg, ha még a világ egyik legmodernebb városának sodró lüktetésében is belebotlunk olyanokba, akik ugyanabban a ruhában ugyanazt a tevékenységet végzik, mint elődeik több száz évre visszamenőleg…[57802][B]A JR szerelvények belső világa[/B][57801]A reggeli órákban – vagy a forgalmasabb vonalak bármelyikén – ekkora az átlag tömeg egy ilyen szerelvényben. A japánok, hogy enyhítsék a hosszú utazgatás okozta unalmat leginkább 3 dologgal foglalják el magukat (fontossági sorrend nélkül): a mobiljuk pötyögésével, manga- vagy könyvolvasással, valamint alvással. (És ha tűnődnél ezen: nem, nem én vagyok ilyen magas, és nem is a japánok alacsonyak, megemeltem a kamerát a kép elkészítéséhez. A népszerű sztereotípiával ellentétben a japánok nem olyan alacsonyak, rengeteg közöttük a magas ember).[B]Azok a miniszoknyás iskolás lányok…[/B][57800]Iskolás lányok a metrón, az előbb emlegetett tevékenység közben (nekem pedig az egyik kedvenc elfoglaltságom utazgatás közben az ilyen képek készítése róluk, muhahaha). Japánban az iskolások zöme még mindig kötelező egyenruhát visel. Ez egyébként egy több mint száz éves “hagyomány”, az akkori nagy nyugathoz felzárkózni igyekvő folyamat maradéka. Ennek jegyében a lányok uniformisát nyugati matrózokról, a fiúkét pedig porosz tisztekről mintázták. Egy kulisszatitok: bár a külföldi, animén és mangán nevelkedett ifjúságból extázist vált ki, amikor élőben először látnak ilyet, maguk a japán iskolások rendkívül utálják a viselését. A lányok többsége, ha teheti, már az iskola mosdójában megszabadul tőle a tanítás végeztével, hogy még hazáig se kelljen elviselniük.Nos, ennyi fért bele mai japán adásunkba. Igen, adós vagyok még pár témával – kapszulahotelek, onsenek, stb. –, de azok ismét csak a következő részre csúsznak, ahol is a Tokióban fellelhető egyéb elfoglaltságokról, lehetőségekről és érdekességekről lesz szó. Addig is, ha bárkinek bármi kérdése van, a komment-szekcióban szokás szerint várom azokat.Mata ne!

27 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Ez remek írás volt! Szerintem az itt leírtakkal felvértezve neki is lehet menni Japánnak. Már csak bátorságot, pénzt, elszántságot kell gyűjteni.Azt sejtettem, hogy időjárás szempontjából nem a nyár az ideális évszak, hideg viszont nem tétel az jöhet.Egy kicsit ijesztőnek hangzik, hogy gyakorlatilag amerikai focista módjára kell(ene) közlekedni a metrónál… Tényleg csak az iskoláslányok miatt vállalnám be ezt a tülekedést. 😀

  2. Mennyi egy napra(vagy hétre) a szállás kb?

  3. “””Iskolás lányok a metrón, az előbb emlegetett tevékenység közben (nekem pedig az egyik kedvenc elfoglaltságom utazgatás közben az ilyen képek készítése róluk, muhahaha). “”Ezen most hatalmasat röhögtem. Zehahahaha. Am a jobb oldali csajszi tök szép! Le kellett volna szólítani, hogy “”Ojou-san, pantsu misete moratte yoroshii desu ka? 😀 :Kiváncsi lettem volna a reakcióra. Csak nézi a One Piece-t…tabun.”

    • Talán tényleg nézi, az OP meglehetősen népszerű odakint 🙂 Az ilyen jellegű kérdéseket meg inkább négyszemközt tenném fel neki XDA szálláslehetőségekre majd a következő részben fogok kitérni, de elöljáróban annyit, hogy ezt is ki lehet olcsón hozni némi utánajárással. Én ha nem Tokióban vagyok (ahol kinti ismerősöknél szoktam aludni), akkor általában hostelekre szoktam letenni a voksom, olcsóbb helyeken már 5-6000 Forintból, vagy még olcsóbból kijön a szoba éjszaka/fő-re.

  4. Ismét érdekes és tanulságos beszámoló volt. Köszönjük. .:)

  5. Köszi az új beszámolót!! (A repjegy ára nem is vészes.)

  6. Ha Tokyoban jár az ember, tömegközlekedés szempontjából jól jöhet a PassMo kártya. Az aluljárókban lehet automatákból kiváltani. Szinte a teljes tókiói közlekedést lefedi (metró, vonat, busz).Egyszerűen fel lehet tölteni és még kedvezményt is ad. Utazáskor meg simán hozzá kell érinteni az IC card felirathoz az átengedő kapun. Honna tudod hogy mennyi pénz maradt rajta? A kapun van egy kis LCD panel ami mutatja a fennmaradó összeget. Ha netán kevesebb lenne rajta akkor értelemszerűen nem nyílik ki, de pánikra semmi ok.Minden állomáson van PassMo töltő automata is.Valamint az állomáson belüli ital és egyéb automatákból is lehet vásárolni a kártyával.

  7. Külföldiként nehéz munkát szerezni odakint?

    • Ezt embere válogatja (képzettség, kapcsolatok, hol akarsz dolgozni, mit akarsz dolgozni, referencia, hozzáállás, anyagi helyzet, stb stb). Szerencsével és kitartással bárhol megcsinálhatja az ember a szerencséjét. Lehet, hogy ha valakit kiraknának Japánba egy kisvárosba nulla nyelvtudással, akkor is megoldaná, másnak meg sosem jön össze, pedig mindent megtesz, hogy elérje. Az viszont tuti, hogy nem túl kedvezőek a feltételek, és az is megesik, hogy akinek sikerül, az megutálja egy idő után, főleg, ha túlhajszolják.Ha ez csak Sanadának szólt, akkor bocsi, biztos ő is egy kimerítő választ fog adni.

    • Igen, az. Rengeteg ember akar kint letelepedni (elég ha csak az itthoni animén nevelkedett generációt vesszük alapul, mennyien álmodoznak erről), de csak keveseknek jön össze. Nagyjából ennek elég érthető okai vannak, hiszen mi az a terület, amiben a külföldiek jobbak lennének a japánoknál? És egyáltalán minek vennének föl más nemzetiségű embereket, amikor van kint munkaerő dögivel, akik megbízhatóak és precízen ellátják a munkájukat, ami a japánon kívül sok más nemzetről nem mondható el.Ha kint el akarsz helyezkedni, akkor valami olyat kell nyújtani, ami számukra hiánycikk és/vagy különleges. Ilyen például a nyelvoktatás, elsősorban az angol, de oda meg inkább olyat vesznek fel, akinek anyanyelve az english, szóval mi magyarok kiestünk. Vagy be kell házasodni kint valahova, vagy valami egyedi, hozott dolgot kell nyújtani. Két általam ismert magyar közül az egyik mesekönyvek írásával futott be kint, a másik pedig bábozással. Mindezt azért, mert máshogy tálalták ezeket a dolgokat, mint azt kint megszokott. Ilyen lehetőség egyébként még a zene is, a Kodály módszerért például odavannak, látni is mennyien jönnek hozzánk tanulni ezért.Ja, és az nem fog működni, hogy kimész és kivársz amíg lesz valami. Amikor belépsz az országba, minden adatot felvesznek (létező, bejelentett lakcímet is meg kell adni), ujjlenyomatot vesznek és retinavizsgálatot is csinálnak. Meghatározott ideig lehetsz csak kint munkavállalás nélkül, ami ha lejár, kegyetlenül kitoloncolnak, ezt nagyon komolyan veszik.(igazad volt Sakamoto, csak kimerítő választ írtam 😀 )

  8. Fantasztikus írás,köszönöm! El is mentem hogy ha netán arra járok,óriási segítségemre lesz!

  9. Csodás írás!

  10. Köszi az újabb remek írást és az infókat. Remélem egyszer sikerül kijutnom.

  11. Istenem de gyönyörű a sakura fa virágzása. Mennyország a földön.

  12. ismet egy remek iras imadom az irasaidat remelem mihamarabb jon a kovetkezo, mindig is csodaltam japant a cseresznyeviragzas brutal szep lehet, na jo a japo csajokat jobban csippantom ^.^

  13. Ezek után Pedobear bemutatása a minimum. 😀

  14. Nem csodálom, hogy utálják az egyenruhát, én sem bírnám.Bocs, de a 2. bekezdésben: *délről észak felé.

    • Oppárdon, teljesen igazad van, az csak a momijgarira igaz. Logikusabb is, hogy a melegfront haladtával együtt virágoznak ki a fák 🙂

  15. Ismét remek írás:)Mondjuk ha már sikerül kimennem, nem dobozos kaját akarok enni, nem azon fogok spórolni:DAhogy nézegettem vlogokat, ebédelni lehet rendes étteremben is, 1500-2000 jenből már jól lehet lakni. Vacsora az valamiért drágább. Sushit meg pl már 1000 jenből rengeteget ehetsz ilyen szalagos sushi kajáldákban.Ami érdekeset még hallottam, hogy a normális éttermek, tehát nem a büfék meg a gyors éttermek hanem a klasszikusak, csak ebédkor meg vacsorakor vannak nyitva pár órára.

    • Köszi 🙂 Valóban vannak olyan éttermek, ahol olcsón ki lehet jönni, de Tokióban például a frekventált helyeken ha beülsz valahova, eszel pár szusifalatot a futószalagról, és már 10.000 yennél tart a cech… Én általában ha kint vagyok, úgy szoktam megoldani, hogy reggeli-vacsora bentós-tál a combiniből, és napközben egy kiadós étkezés valami beülős helyen. Így jó esetben 1500 yen körül ki is szoktam jönni.Olyan éttermek pedig, amik csak este vannak nyitva biztosan vannak, a múltkor említett izakayák is ugye kifejezetten az esti-éjszakai időszakra specializálódtak, sok közülük csak késő délután nyit.

      • Mármint egy napra 1500 yen? Két bentó meg egy helyben fogyasztott ebéd? Hát az nagyon baráti. Mi van, ha kifejezetten spórol is az ember? :)Az első képet meg lementettem, remélem, én is tudok majd hasonlókat fényképezni.

        • Úgy valahogy, de volt már olyan is, hogy egy nap 1000 yen alatt kijöttem kajából, háromszori laktató étkezéssel 🙂

    • “A “”dobozos kaja”” Magyarországon és Japánban korántsem ugyanazt jelenti. Kint nagyon finom és ami fontos friss ételt rejt az a doboz, ha egy obento-ra specializálódott kajáldában veszed.”

  16. Remek volt!Így leírva olyan könnyűnek tűnik minden,de egyedül nem mernék kiutazni…:)