Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

PlayStation.Community – Japán csodái #3

Játékokból, esetleg animékből vagy filmekből bizonyára már mindenki nyert egy-egy rövidke bepillantást a japán otthonokba. És ilyenkor gondolom az is feltűnhetett sokaknak, hogy a szigetország lakosai bizony sok mindent másképp csinálnak a lakásukban, mint azt itt a világ nyugati féltekén megszokhattuk. Hogy pontosan mit is, az a most következő bejegyzésből kiderül.[B]Tokió másik arca, avagy hol élnek a japánok?[/B]Mi jut először a legtöbb ember eszébe, ha Tokióra gondol? Égig érő felhőkarcolók, hatalmas embertömeg, a neon és az óriáskivetítők mindent elborító fénye – a legtöbb esetben valószínűleg ilyen, vagy ehhez hasonló válaszok születnének. Pedig Tokiónak létezik egy teljesen másik arca is, ami mondhatni totális ellentéte az előbb elmondottaknak. Ez pedig az álmos külvárosok világa. Sokan talán úgy gondolhatják, hogy az ilyen csendesebb részek csupán a város külső peremét teszik ki, pedig nem: elég csak 20 percet utazni valamelyik szerelvénnyel a város minden értelemben középpontjának számító Shinjuku állomástól, és máris egy teljesen más világban találhatjuk magunkat.[56055]Ami engem illet, én nagyon szeretem ezeknek a városrészeknek a kedves hangulatát, ami főleg apróságokban nyilvánul meg. A csöndet, amit csak néha tör meg egy vasúti sorompó jellegzetes hangja vagy az esténként valamelyik közeli karaokebárból kiáradó tompa énekhang. A nyáron a kertekből kihallatszó higurashik – vagyis a japán kabócák – „énekét” (ciripelését), amit másutt szinte csak vidéken lehet hallani. A csillagos égbolt látványát az erkélyről bámulva éjszakánként, amit a belvárosban elnyom a felhőkarcolók és a neontáblák fénye. Idilli lehet ilyen környezetben lakni, nagy kár, hogy Tokióban bárhol is néz az ember magának lakást, az ingatlanok ára a csillagos egekben van.[B]Bepillantás egy tipikus japán otthonba[/B]Kívülállónak személyesen betekintést nyerni egy japán otthonba nem is olyan egyszerű, mint azt talán elsőre gondolnánk. Tudvalevő ugyanis, hogy a japán emberek nem azok a meghívogatós fajták, még egymást sem nagyon szokták meginvitálni a saját hajlékukba, külföldieket meg aztán még annyira se. Ha viszont netán mégis ebben a megtiszteltetésben részesülnénk, akkor nem árt néhány dologgal előzetesen tisztában lenni.Már rögtön a bejutásnál akadhatnak problémák (abban a szerencsés esetben persze, ha a lakáshoz kulcsot is kaptunk), a japán zárak ugyanis pont fordítva működnek, mint az nálunk szokás. Azaz: nyitásnál az ajtóban a kulcsot a zár reteszének az irányába (tehát az ajtó kinyíló széle felé) kell elforgatni, zárásnál pedig azzal ellentétesen.Ha ezen túljutottunk, a bejárati ajtón belépve rögtön következik a genkan nevezetű rész (amolyan előszoba egy jól látható küszöbbel), ahol sor kerülhet az ilyenkor elmaradhatatlan rítusra: minden lakásban az első lépés a kint hordott lábbeliktől való megszabadulás, majd azok felcserélése valami kényelmes otthoni viseletre.[56054]Nem győzőm hangsúlyozni, hogy váltás közben a cipő még véletlenül se érintse a küszöbön túli részt, ahonnét a ház belső része kezdődik, a zokni pedig az ezt megelőző koszos talajt. Habár a háziak a vendég iránti tiszteletből és udvariasságból általában nem szólják meg, ha valaki erről megfeledkezik (márpedig tapasztalatom szerint a külföldiek igen gyakorta hajlamosak erre), de erre a dologra egyébként nagyon kényesek, nem árt tehát észben tartani.[B]Modern külső, ősi szokások[/B]A legtöbb modern nagyvárosi lakás belülről nem különbözik túl sokban a nyugati mintától, ám a legtöbb helyen még mindig fellelhetőek a régmúlt idők otthonainak jellegzetes elemei. Ennek legszembetűnőbb példája a sok házban megtalálható tatamis (padlógyékényes) szobák, és ami általában velük jár: ilyen például a shoji (japán tolóajtó), az alacsony asztalok és ülőhelyek, a japán stílusú fabútorok, és még sorolhatnám. [56053]Egy ilyen szobában vendégeskedni nem feltétlenül csak pozitív élmény attól függően, hogy erre mikor kerül sor –régi jó japán szokás ugyanis még az is, hogy ezek a helyiségek nem fűtöttek. Pedig Tokióban az ősz beköszöntétől a tavasz megérkeztéig nagyon hűvös tud lenni. Még szerencse, hogy az ilyen szobákhoz általában fekvőhelyként mellékelt futon (amit legkönnyebben egy matrac-hálózsák keveréknek lehetne jellemezni) magunkra hajtva gyorsan bemelegszik.Sok helyütt még az ún. kotatsu is a szoba részét képezi: ez egy olyan alacsony asztal, amiből egy széles futon log ki minden irányba, és amit egy beépített elektromos fűtőtest melegít alulról. Japán családoknál szokás, hogy egy ilyen asztalt körbeülve, lábukat annak futonja alá dugva és valamilyen közös tevékenységet végezve (pld. együtt vacsorázva) melegszenek fel az amúgy hűvös szobában.[56051]Érdekes maradványa ez a régi időknek, amikor még az irorik, vagyis a japán tűzhelyek a szoba közepén helyezkedtek el, és melegségük miatt azok számítottak a közösségi élet központjának, ahol a család apraja-nagyja összegyűlt.[B]Tisztálkodás[/B][56052]A japán valószínűleg a leghigiénikusabb nép a világon, így hirtelenjében nem is tudnék még egy olyan nemzetet mondani, akik a fürdés előtt közvetlenül még le is zuhanyoznának. Pedig ez kint egyfajta kötelező előírás, nincs is szinte annál neveletlenebb dolog, mint ha valaki koszosan ül bele a forró vízbe, és abban úgy áztatja magát (hozzáteendő persze, hogy kint a fürdésnek külön kultúrája van, a puszta tisztálkodáson túl relaxációs és rekreációs tevékenység is egyben).Hogy mennyire a napi rutin részét képezi ez az ottani emberek számára, arra jó példa, hogy a fürdőszobák kialakítása is ennek a szokásnak felel meg, továbbá, hogy ettől a hagyománytól még külföldön sem hajlandóak megválni. Nem egy szállodai szoba szintje ázott már át teljesen nyugaton amiatt, hogy egy japán turistacsoport a kádon kívülre locsolt ki nagy mennyiségű vizet ennek a szokásnak az elvégzése közben.Hasonlóan a hagyományos japán szobákhoz, ezeket a helyiségeket sem szokták fűteni, ami egy külföldi számára ismét csak némi bosszúságot okozhat hűvösebb időkben. Sok kedves (és nyomdafestéket nem igazán tűrő) dolog jutott már eszembe, miközben az alig 8-9 fokokban a hideg kövezeten meztelenül állva próbáltam bemelegíteni a zuhanyvizet, vagy amikor éppen a fürdést követően csuromvizesen, vacogó fogakkal igyekeztem minél hamarabb megtörölközni ilyen hűvösben.[B]Ahová a császár is gyalog jár[/B]Tisztában vagyok vele, hogy a mellékhelyiségek kérdése amolyan kényes téma, amiről itt nyugaton nem nagyon szoktunk beszélni, ám a japán szabvány annyira különböző az általunk megszokottól és van annyira különleges, hogy szerintem egy pár szót mindenféleképpen érdemes külön áldozni rá.Két fő WC fajta található a szigetországban: kezdjük a kevésbé kellemes kategóriával, a lenti képen is látható guggolós pottyantóssal. Túl sok mindent erről nem lehet elmondani; az, aminek látszik: egy szép nagy lyuk a talajon. Tapasztalatom szerint az egész országban ez a legelterjedtebb fajta a nyilvános toalettek körében, állomásokon szinte csak ilyennek találkoztam. Néha még lakásokban is, de az a ritkábbik eset.[56050]A másik már egy jóval kényelmesebb kategória, ez a hagyományos angol WC, de rengeteg extrával. A legtöbb ilyen típusú toalett annyira fejlett, hogy külön távirányító jár hozzá, amivel különböző dolgokat lehet szabályozni. Ilyen például, hogy hideg téli napokon mennyire legyen meleg az ülőke, vagy éppen, hogy mennyire öblögesse ki a víz a csészét és – ezt most nem tudom szebben mondani – az alfelünket is, ha éppen arra vágynánk (mondom, hogy tisztaságmániásak).[56049]Mellékhelyiségek kapcsán már csak egy dologra hívnám föl külön a figyelmet: a legtöbb otthonban és szállodában, ha a mosdóba indulunk, észrevehető, hogy azok bejáratához külön papucsot mellékeltek. Ez nem véletlen, illik ugyanis ezekbe a helyiségekbe való belépéskor másik pacskert fölhúzni. Kifejezetten nagy illetlenség, ha valaki csak úgy besétál a szobapapuccsal a mosdóba, majd onnan kijövet ugyanazzal caplatja össze a többi helyiséget.[B]Az étkezőasztal körül[/B][56048]Ha valakit érdekel milyen is lehet egy japán konyha a valóságban, az nézze meg jól a képet: ennél tipikusabbat nehezen tudnék mutatni (és mielőtt megkérdezed: igen, én vagyok a képen, úgyhogy a fotós topicba már nem is kell posztolnom, haha).Most annak a résznek kellene következnie, hogy írok egy pár szót az ide vonatkozó asztali etikettről, de erre a következő bejegyzésben, külön fogok kitérni, szóval nézzük inkább most az ételeket! Ilyen szempontból a fentebb látható asztal tartalma megtévesztő lehet, mivel a házi sushi (kézzel is összeállítható) alapanyagai láthatóak rajta, de nem ez a legelterjedtebb otthoni harapnivaló. Attól függetlenül ugyanis, hogy ez a legismertebb japán étel, még nem ez a legalapvetőbb betevő a japánok számára (már csak azért sem, mert a jó sushi kint is drága).Hogy egy otthonban a háziak főként milyen ételt preferálnak a mindennapokban, az háztartásonként változó, de egy biztos: a rizs és a különböző tengeri herkentyűk nagy fokú előnyt élveznek. Ebben a kijelentésben azt hiszem nincs is semmi különös, hiszen ez a japán konyha egészére igaz. Ami viszont talán már kicsit meglepőbb lehet, hogy egészen sokszor találkoztam előre szeletelt kenyerekkel is a reggelinél. Igaz, nem is vajjal/margarinnal/májassal voltak megkenhetőek, hanem valami igen egyedi (és számomra beazonosíthatatlan) itteni krémszerűségekkel, többségében sós ízvilággal. Itadakimasu![B]Ennyi fért bele mai japán kiruccanásunkba, legközelebb a legérdekesebb turisták által is látogatható helyeket, intézményeket, vendéglátóegységeket látogatjuk meg, tipikusan olyanokat, amiket csak a felkelő nap országában találhatunk. Addig is: mata ne![/B]

32 hozzászólás

Hozzászólás

  1. De jo iras, hogyhogy meg csak most olvastam

  2. Ez is érdekes volt ahogy eddig az összes többi. 🙂

  3. Nagyon köszi a cikket, ismét remek!

  4. Jó cikk lett, gratulálok! 🙂

  5. Ismét egy remek cikk Japán érdekességeiről, most is sok új infóval gazdagodtam.

  6. Jó írás, tetszett!

  7. A mi szallonkban vmi Sega altal gyartott kis kepernyo volt a budiban,es merte,hogy mennyit vizelunk :DNeha beugrott egy figura,valamint a vegen volt eredmeny lista az elso 100-rol 😀

  8. “Pont a napokban olvastam egy cikket a japán wc-kről,és hát olyan dolgokat is lehet szabályozni,mint az alulról öblítő víz hőmérséklete,nyomásának ereje,nőknek van “”elölről”” mosó változata is,valamint lágy zene beállítása,amely elnyomja a “”hangokat””. :)Remek cikk volt,köszönjük!!!”

  9. Kiraly volt ez is.

  10. Ismét köszönjük.Ezt a melegítős ülőkét meg kellene honosítani… 🙂

  11. Újfent remek írás.

  12. Egyszer egy Japánban élő magyar, aki éppen hazalátogatott egy kis időre, úgy fogalmazott, hogy az ilyen WC-ken annyi gomb van, hogy egy kisebb holdra-szállást le lehet vezényelni vele. 🙂

  13. Egy olyan ülöke melegítős változat kéne nekem is.

  14. Nagyon érdekesek a beszámolóid, Köszönjük, Arigato! 🙂

  15. Nem véletlenül értekeztünk már arról – ha jól emlékszem -, hogy neked utazási irodáknak kellene írnod élménybeszámolókat, használati utasítást turistáknak stb. Minden itt van amire az egyszeri Japánba utazónak számítania kell, ami előfordulhat a minden napok során.Nagyon tetszik ez a mostani írásod (is). :)Azt hiszem nekem is bejönne ezeknek a városrészeknek a hangulata, mert bár a nagyváros a nyüzsgés lehet az igazi ez sem utolsó élmény. A kabócák hangja meg az animékből már megvan, nem nehéz átérezni a dolgot.Néhányszor már elképzeltem, hogy élném meg ezt a hagyományos lakásbelsőt, aztán mindig arra jutottam, hogy tetszik, de szétzsibbadnám magam… Az alacsony fekhelyet szintén nem érezném jónak. Vicces módon a hideg az ami legkevésbé zavarna.Érdekes kettősség a pottyantós meg az űr-wc. Az előbbinél hiába adná magát a dolog, mégis kicsit úgy érezném magam mint John Spartan a Pusztító című filmben… Az utóbbihoz meg lehet beköltöznék. 🙂 Nem véletlenül bűvölte el Frei Tamást is annak idején amikor Japánról készített műsort. Érdekes ez a japán konyha, zsúfoltnak hat, mégis minden a helyén van szépen kihasználva a rendelkezésre álló helyet. Tetszik.Sajnos végére értem… Már most várom a következőt! 🙂

    • Jaj, ne mondj ilyeneket, mert a végén még elpirulok 😀 Köszi 🙂 Egyébként fején találtad a szöget, valóban van már némi tapasztalatom az utazási irodáknak való blogolásban, azontúl távlati terveim között szerepel, hogy valamikor esetleg majd idegenvezető legyek.Nyugi, lakásokban általában csak 1 tatamis szoba van, a többi a nyugati mintát követi rendes székekkel, asztalokkal, stb.. Viszont ha hagyományos étterembe mész, akkor ott előfordulhatnak még ilyen alacsony megoldások, és ami még kellemetlenebb lehet számodra: tartozik ezekhez egy meghatározott ülés is, az ún. seiza (leeresztett combbal, kinyújtott lábfejjel való térdelés). Igaz, ezt a legtöbb helyen nem várják el a külfölditől, nyugodtan kinyújthatod a lábad, vagy törökülésbe ülhetsz.Igen, ez sok mindenre igaz odakint, hogy zsúfolt, de mégis könnyen átlátható. Kevés a hely, de ahol csak lehet, törekszenek a harmóniára és a rendezettségre.

      • Igen, ezt a térdelést már láttam útifilmekben vagy más filmekben. Mintha az Utolsó Szamurájban is lett volna. Mindenesetre így szakszerűen leírva még gonoszabbul hangzik mint amilyen a valóságban lehet. Érdekes, hogy ennek is külön neve van. Ha, jobban belegondolok Japánban szinte mindenre vagy mindennek van valami külön neve, meghatározása.

        • Bizony, és ez az ülés annyira gyakori kint, hogy néha még rendes széken(!) is láttam embereket így térdelni. Egyébként ha már szavak és pottyantós WC-k, egy kis érdekesség: két közös szavunk van a japánokkal, legalábbis kiejtésre. Az egyik a só (japánul: sió), a másik meg a pottyantós toalett (japánul: poccsan toire), utóbbi gondolom mindkettő hangutánzó, azért hasonlít 🙂 Mikor ezt meséltem a japán ismerőseimnek, roppant jót derültek rajta :))

      • Ez a seiza náluk amúgy ilyen alapvető ülés, nem? Mármint teljesen természetes, nem kivételes dolog. Még azt is elhiszem hogy ott ezt kényelmesnek érzik az emberek. Pedig valljuk be, nem feltétlenül az, illetve vannak akik eleve képtelenek rá. Egy szumó harcost például megnéznék ahogy így leül. :DÚgy tudom, idősebb vagy beteg embereknél megengedett az informálisabbnak (talán udvariatlanabbnak) számító törökülés (agura?), de alapvetően a seiza elvárt.Érdekes hogy egy küzdősport (iaido) edzéseivel, erre való jelentkezéssel kapcsolatban írták, hogy elvárás hogy aki részt vesz, le tudjon ülni seizába. Ami nyilván érthető, de a tény hogy ezt le kellett írniuk itt Magyarországon, azt jelenti nekem, hogy vannak akik erre képtelenek. Én sem érzem magam kényelmesen közben. 🙂

        • “Igen valóban az, de ahogyan te is írtad, vannak “”felmentő körülmények”” alóla, pld. ha szumós, idős ember, vagy külföldi vagy 😀 Ha az ember nincs hozzászokva tényleg kényelmetlen, erre születni kell, vagy ezt megszokva kell nevelkedni. Egyszer engem az egyik kinti ismerősöm megkért az egyik étteremben, hogy üljek így -10 percig bírtam. Iaidoban meg azért is lehet ez fontos, mert vannak olyan technikák, hogy ülésből rántsd elő a kardot.”

          • “Jaj ez jó, vannak felmentő körülmények! Akkor, ha odakerülök eltudom adni magam szumós külföldinek. :DIgazi szumóshoz képest szálkás vagyok mint egy kárászraj, egyébként meg nagyon nem…A poccsan toire-ből a toire-t franciásan toalettnek ejtik? Vagy franciásabban “”toáré””? Esetleg máshogy? Azt tudom, hogy a japánok nehezen boldogulnak az r és l betűkkel. A kilencvenes években volt két F1-es pilóta, Brundle és Blundell, na az ő neveiket híresen rosszul mondták a japánok. Csak ebből a kis történetből gondolom, hogy nem lehet egyszerű ez nekik.”

          • Toire-nek ejted, ahogyan írom, fonetikusan. Valóban, a japán nyelvben nincsen l betű, de még hagyományos értelemben vett betű sem nagyon, hiszen inkább szótagokból áll (kivétel ez alól az a, i, u, az e és az o). Ezekből a szótagokból állnak össze a szavak, és ezért hangoznak a külföldi szavak olyan furcsán japánosan kiejtve. Lehet már meséltem, de tudod hogy van a McDonalds japánul? Makudonárudo :)max_metis: köszönöm szépen! 🙂

          • Értem, köszi! :)Nem, még nem mesélted a Mekis sztorit. Nagyon jó ez a változat japánul, nem biztos, hogy ha meghallom eltalálnám a jelentését… 🙂

  16. Jól fogalmaztál ismét, köszi a cikket. Nekem most ez egy kicsit rövidebbnek tűnt az előzőeknél, bár lehet, hogy nincs igazam. Az egyetlen meglepő dolog, amit eddig nem tudtam, az a lakáskulcs használata. 🙂 Érdekes. Ha kijutok, szerintem nagyon sok eltérés kifejezetten tetszene, néhányat elfogadnék, amitől viszont a sors mentsen meg, az a pottyantós WC.

    • Inkább csak magamhoz képest tűnt rövidnek, nem? 🙂 (mert amúgy vagy 9000 karakter megvolt ez is) Egyébként még bővíthettem volna a szöveget játékos példákkal (A Fatal Frame 3-ban lehet látni a lakásban pottyantós budit, A Persona 4-ben kotatsut, stb.), de az már nagyon erőltetett lett volna szvsz, úgyhogy inkább kihagytam.A kulcsos mizériával megszenvedtem első alkalommal én is, nem tudtam róla előzetesen, majdnem bele is törtem a kulcsot a zárba 😀 Fordítottság egyébként nem csak a lakások bejáratánál van, hanem köbö minden zártípusnál. Japánban rengeteg helyeken le kell venned a cipődet ha valahova be akarsz lépni (éttermek, templomok, stb.), sokszor ilyen esetekben kis záras szekrényekbe teheted be a lábbelidet, na, azoknál is ugyanez van. simon 7109: köszi neked is, remélem összejön a dolog. Ha meg tudod oldani, nyugodtan menj ki 2 hétre, az pont ideális idő elsőre szétnézni. Csak arra ügyelj, hogy magadnak szervezd meg, mert úgy a legolcsóbb.

      • Hát máshogy nem is nagyon lehet, eddig egy utazási iroda sem tudott segíteni Japán utazással…Booking meg repjegy valahonnan és kész.Csak az a baj, hogy jó előre le kell foglalni, ahogy néztem, minimum fél évvel és akkor a legolcsóbb a repülőjegy. Csak ugye nehéz fél évvel előre megtervezni valamit. Sose lehet tudni mi jön közbe, főleg, hogy nem magam mennék.

        • Én az előző két utamra a szállásfoglalást és a repjegyet mindössze 1 hónappal az utazás előtt intéztem, szóval azért annyival előre nem kell ezzel foglalatoskodni (és még így is az akkori legolcsóbb árakat sikerült kikapni!). Persze ez függ az időszaktól is, mert mondjuk egy március-április tényleg nagyon necces a cseresznyefa virágzás miatt. De ha jó helyen jársz utána, szinte minden más időpontra lehet találni megfelelő ajánlatokat, akár pár hétre megelőzőleg is.

          • “A szállás nem gond, azok elég olcsók akár jövőhétre is, viszont a repjegy az minél későbbre foglalod annál olcsóbb. Legalábbis ahol én néztem. Még augusztusban ahogy figyeltem, szeptemberre volt ilyen 175-180 ezer a repjegy, viszont április-május környékére már “”csak”” 150-155 ezer körül volt.”

          • Persze lehet rossz helyen kerestem. Hol érdemes repjegyet intézni?

          • Küldtem privátot.

  17. Ismét egy remek írás. Jó olvasni az ilyet :)Miután elvégzem egyetemen az angol tanári szakot, megpróbálkozok majd ALT-nak jelentkezni, hátha. De addig még jó volna kimenni egy 2 hétre körbelesni.