Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

PlayStation Plus – kipróbáltuk a megújult szolgáltatást

Háromféle kategóriából választhatsz előfizetést, játékok százai várnak, de megéri vajon?

Európában – és pár másik régióban – utolsóként startolt el június 23-án a PlayStation Plus újragondolt és a PlayStation Now-val összevont rendszere. A PlayStation.Community szerkesztősége azonnal beleásta magát a most már háromszintű, de folyton alakuló szolgáltatásba – megosztjuk hát gondolatainkat a szisztémáról.

Vásárolj nagy tételben!

Martin vagyok, a PlayStation.Community munkatársa, 1995 óta PlayStation rajongó – nagyjából így is kezdhetném csoportterápiás bemutatkozómat, melyet rögtön azzal folytatnék, hogy bár az első naptól kezdve PlayStation Plus előfizető vagyok, én igazából sosem agyaltam azon, kell-e nekem a PS+ vagy sem, megéri-e számomra, vagy sem. Egyszerűen csak mindig aktív volt a Plus-om, leginkább azért, mert kellett a multiplayerhez; bár némileg ironikus, hogy igazából nem is vagyok egy nagy multizós arc. Számomra a Sony PlayStation Plus aktuális átalakulása és megújulása adta meg a löketet, hogy érdemben elgondolkodjak rajta, tulajdonképpen mit is jelent nekem ez az egész PS+ dolog, én mire és hogyan használtam-használom ezt a szolgáltatást, és mire fogom használni a jövőben.

Egészen érdekes dolgokra jöttem rá. Egyfelől például arra, hogy még soha semmit nem töltöttem fel a PS+ felhőjébe, valamint arra is, hogy soha egyetlen engedményes vásárlási ajánlattal sem életem, amit a PS+ kínált. (Vásárolni sem akkor megyek, amikor olcsóbb a csirkefarhát, hanem amikor megkívánom.) Eszembe jutott az is, hogy fura mód hosszú évekig egyetlen darab játékot sem töltöttem le a “havi ajándék” kínálatból. Leginkább azért nem, mert amelyik game érdekelt, azt megjelenéskor megvásároltam és végigvittem, ami pedig végül valamilyen okból kimaradt a szórásból, az után később már nem is vágyódtam, mert jött helyette jobb. Nagyjából az elmúlt 3 évben, a PlayStation játékpaletta jelenős mennyiségi bővülése – elsősorban rátok nézek, remek indie fejlesztések – okán kezdtem el érdemben odafigyelni a havi kínálatra, minek eredményeképpen abszolút pozitív élményekkel lettem gazdagabb. Ilyen volt például az A Plague Tale: Innocence abszolválása, mely kalandot amúgy biztosan ignoráltam volna, ha nem adják oda Plus-ban, így viszont kifejezetten kellemes meglepetés volt ez a meglepően gyönyörű és minőségi game. Nem titok, izgatottan vártam hát, mit kínál majd a megújult PS+ hatalmas, több százas, sőt több ezres játékmerítésével.

A Prémium kategória aktiválása után azonnal az a bizsergető érzés lett úrrá rajtam, mint amikor az ember bulkban vásárol az eBayen, azaz sok cuccot egyben, nagy mennyiségben, gyakran anélkül, hogy pontosan tudnánk, mit is veszünk. Legelőször a Game Trials részbe, azaz a “demókba” néztem bele, ahol egyelőre eléggé szegényes a PS5-ös kínálat, de ez szerintem természetes: senki sem várhatja el a kiadóktól, hogy azonnal komplett próbaverziókat faragjanak játékaikból – mely folyamat egyébként néha egy kisebb fejlesztési procedúrával ér fel, úgyhogy aki ennél kezdéskor többet várt, az magára vessen túlzott elvárásai miatt. (Már most megcsíphető viszont a Forbidden West, a Cyberpunk, a Biomutant és az Uncharted Collection demója, mely csokréta ad némi súlyt a triáloknak.) Második utam a Classic Catalogue részbe vezetett, ahol a végtelennek tűnő felhozatal böngészése közben hamar rá kellett jönnöm, hogy nekem 2022-ben már a legminimálisabban sem hiányoznak ezek a régebbi PS1/PS2/PS3/PSP címek – például azért sem, mert pihen vagy 200 dobozos PS3-as game a polcomon, melyeknek egyetlen funkciója évek óta a porfogás. (Így aztán értelemszerűen a Cloud Streaming szekció sem izgatott fel túlságosan bőséges kínálatával.) Egy viszont biztos: mindegy mióta PlayStation gémer valaki, ha nem zavarja az, hogy mikori megjelenésű egy szoftver, vagy annak idején sok lemaradása volt, esetleg nem gémer olyan nagyon régóta, az biztosan talál itt akár több tucat(!) “kihagyhatatlan” címet is a múltból.

A legizgalmasabb szegmense az új PS Plusnak jelenleg a Games Catalogue halmaz, mely az Extra előfizetési kategóriával is elérhető. Ez meglátásom szerint messze a legerősebb része a szolgáltatásnak, ahol kifejezetten korrekt ár-érték arány érvényesül. Nyilván sokk függ attól persze, hogy eddig milyen mennyiségben fogyasztotta valaki a játékokat, hisz aki az lemúlt 15 évben kvázi minden címet megvásárolt, ami érdekelte, az itt sem tudja kikaparni magának az édes gesztenyét. Én viszont gyorsan összerántottam vagy 20 kimaradt kisebb-nagyobb játékot, a fősodorból például a Guardianst, a Blasphemoust, a Shadow Warriort, és persze a DOOM-ot, de az igazi élvezetet végül inkább a kisebb címek böngészése adta, mely során szinte tobzódtam kedvenceim, a minigolfok és biliárdok kínálatában, és láttam még vagy 30 olyan indie motyót, amiket meg fogok majd pingelni.

Összességében nagyon korrektnek találom az új PlayStation Plus szolgáltatás nyújtotta minőséget és tartalmat. Rengeteg kiváló játék elérhető, ráadásul teljes sorozatok is – pl. LEGO-játékok, Batman, Darksiders, BioShock -, így aki hiánypótló kalandokat keres, az biztosan megtalálja a számítását. Egyvalaki azonban biztosan csalódni fog a PS Plus jelenlegi kínálatában: az., aki úgy gondolja, hogy mostantól soha többé nem kell videojátékra költenie, mert mostantól minden ingyen fog megkapni. Nos, ez az idő még nem jött el a PlayStationnél. /Martin/

De mit kapok és pontosan mennyiért?

Érthetően a legtöbben az Xbox Game Pass versenytársaként tekintenek rá, de ez a hasonlat csak részben igaz. Ennek megértéséhez azonban fontos először átlátni, hogy miként működik a rendszer.

A létra legelső foka az „Essential” kategória, ami évi 18 ezer forintért pontosan azt nyújtja, amit eddig is: havi három játékot, amit az előfizetés erejéig lehet nyomni, ha beaktiváljuk őket; online multiplayert, felhőalapú tárhelyet, időszakosan extra kedvezményeket és tartalmakat, plusz kizárólag PlayStation 5-ön játéksúgót és az úgynevezett PlayStation Plus gyűjteményt – utóbbi meghatározóként megítélt kalandok kollekciója. Ez gyakorlatilag egy az egyben a PlayStation Plus hagyományos formája, így akinek már volt előfizetése, az automatikusan át lett sorolva ebbe a típusba. (Zárójelben megemlíteném, hogy nem túl korrekt módon a PS5-ös mentéseket USB-re már nem lehet lementeni, így a backup-készítéshez elengedhetetlen a PS Plus nyújtotta felhő.)

Az „Essential” után jön az „Extra” évi 30 ezer forintért, ami kétségtelenül az a része az előfizetésnek, ami igazán megéri jelenleg – de erről majd később. A korábban felsoroltakon túl a tagok hozzáférnek egy több száz PS4-es és PS5-ös játékból álló katalógushoz, ami hónapról hónapra változik: bővítik, de ki is kerülnek belőle alkotások. Ezek között vannak Ubisoft+ Classics címek is, amelyek közül az év végére 50 kalandot ígér a kiadó. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a Sony saját gyártású „nagyágyúi” nem kerülnek fel már a megjelenés napján – szemben az Xbox programjaival. Amíg pedig az emberek úgy veszik a következő God of Wart vagy The Last of Ust, mint a cukrot, ez nem is fog változni. Külsős játékok azonban bekerülnek majd első naptól, mint például a jövő héten a Stray, illetve a régebbi Sony-aduászok is játszhatók: ergo az előző God of War vagy a The Last of Us. Ez persze fordítva is működik, ugyanis ki is kerülnek majd alkotások.

A legmagasabb fokozat a „Premium”, ami az eddigieken túl évi 36 ezer Ft-ért három főbb pillért nyújt: a klasszikusokat, az időlimites demókat és a streaminget, ami effektíve a PlayStation Now kiterjesztése. A két fogalom alatti kínálat elég zavaros azonban, de a lényeg a következő. A klasszikusok az eredeti PlayStationre, PlayStation 2-re valamint PlayStation Portable-re kiadott játékokat takarnak, mint például az Ape Escape vagy a Syphon Filter – esetenként trófeatámogatással –, streamelni pedig PlayStation 3-as, de PS4-es és PS5-ös programokat is lehet. A klasszikusok csak letölthetők – hacsak nem adták ki PS4-re is –, a PS3-asok csak streamelhetők, a PS4-es és PS5-ös mókáknál pedig esetenként is-is. A felhozatal átláthatósága és logikai felépítése pedig egyelőre elég zagyva, amit hamarosan végig is beszélünk, hogy miért.

Kezdjük hát a pozitívumokkal. Hacsak az elmúlt évtizedben nem játszottál le minden létező programot, ami az átlagon felülitől a csúcskategóriáig terjed, akkor az „Extra” előfizetéssel csak jól járhatsz. Bámulatos, hogy milyen ütős címek vagy érdekes kuriózumok vannak itt, amikbe ebben a formában könnyedén belekóstolhatsz – nem kell tehát azon morfondírozni, hogy épp milyen csokorba szedj pár ezer forintos játékokat egy leárazásnál. Ha pedig valaki most lép be a PlayStation ökoszisztémájába, akkor kétségtelen, hogy ezen a vonalon kell elindulnia. A Marvel’s Spider-Man és Miles Morales története, a Demon’s Souls remake, a Returnal, a 2018-as God of War, a Ghost of Tsushima: Director’s Cut vagy a Death Stranding: Director’s Cut például a Sony modern klasszikusait képviselik, de a külsős partnerektől is akadnak bőven erős címek, műfajtól függetlenül: ott a Marvel’s Guardians of the Galaxy, a Red Dead Redemption 2 vagy a Nioh. Ezek már bőven kiteszik az éves előfizetés árát. Akadnak persze elég ramaty próbálkozások is, és nem akarok ujjal mutogatni például a Carmageddon: Max Damage-re, de még gyomlálás után is több száz órányi minőségi játékidővel találják szembe magukat az érdeklődők. Kifejezetten pozitív továbbá, hogy igazán egyedi független produktumok is vannak, mint a The Artful Escape, a Hollow Knight: Voidheart Edition vagy a Dead Cells. Fontos kiemelni azért, hogy van átfedés a korábbi havi ingyenes játékkínálattal, de még azokkal együtt is bőven megéri. Magával hozza persze a bőség zavarát is, de összességében egy bámulatos felhozatalról van szó, a különbség pedig nem akkora, hogy ne érné meg. Hosszútávon persze kérdés, hogy milyen újdonságokkal tudják fenntartani az érdeklődést, de még túl korán van ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk.

A „Premium” szinten már eléggé más a helyzet, és kicsit bizarr, hogy a legdrágább fokozat kínálja a legrégebbi programokat. Kissé kifacsart a logika, hogy a modern kalandok alacsonyabb fokozaton vannak, míg a jóval kisebb választékú klasszikusok sokkal privilegizáltabb helyre kerülnek. Ezek egy részét egyébként külön-külön is meg lehet venni 3500Ft-os árcédulával, illetve pár kaland kapott trófeatámogatást is – bár egyik sem általános norma, és esetenként dől el, hogy mire lehet külön lecsapni, és miben lehet serlegekre vadászni. Az itteni felhozatal ráadásul elég gyér jelenleg, és bár kezdésnek a közel 40 cím soknak tűnhet, a választék nem annyira izmos. Jelen van ugyan a régi PS egyik legjobb játéka, az Ape Escape, vagy a vagány kémkedős Syphon Filter, viszont nyoma sincs például a Silent Hillnek, a Metal Gear Solidnak vagy a Tomb Raidernek. Nyilvánvalóan közrejátszik az, hogy külsős kiadók játékairól van szó, de fogyasztói oldalról ez egyáltalán nem vigasz. Vannak olyan kuriózumok, mint az első 3D-s platformer, a meglepően jól működő Jumping Flash! vagy a logikai Kurushi / I.Q.: Intelligent Qube, ott virít a Resident Evil: Director’s Cut és a Tekken 2, és nosztalgiázhatunk a Toy Story: Buzz Lightyear to the Rescue!-vel is, de ez tényleg minimális ahhoz képest, ami anno megjelent az eredeti konzolra – nem beszélve arról, hogy elvárható lett volna, hogy a PlayStation Classic nosztalgiakonzol mind a 20 játéka elérhető legyen. Egy Nightmare Creatures vagy egy Legacy of Kain: Soul Reaver is bőven elférne, és így olyan méltatlanul elfeledett gyöngyszemeket is szélesebb közönség elé lehetne hozni, mint a Tomba / Tombi vagy az Alundra. Furcsa továbbá, hogy a forradalmi PaRappa The Rapper nincs a kínálatban, ahogy a PS4-es remastere sem. Jelenleg vagy pár óra alatt teljesíthető szösszenetek, vagy több tíz órát igénylő JRPG-k határozzák meg ezt a szegmenst.

Szintén kellemetlen, hogy nálunk az 50Hz-es PAL verzióik érhetők el a kalandoknak, bár később a 60Hz-es, kevésbé szaggató NTSC-sek is jönnek. Hatalmas pozitívum viszont, hogy az emulátor folyamatosan rögzíti a játékmenetet, így bármikor visszatekerhetünk egy korábbi ponthoz: ez sokkal rugalmasabbá teszi a nehézkes old-school irányítást vagy kamerakezelést, és könnyen korrigálhatjuk hibáinkat. Bármikor lehet menteni és elérhetők képernyőszűrők is – bár előbbi azért sokkal erősebb új funkció. Maga az emuláció remekül zajlik, és kellően jól ültették át modern kijelzőkre ezeket a még főleg képcsöves tévékre tervezett programokat. Én minimális grafikai hibával találkoztam, és a „visszatekerés” is elképesztően rugalmas és könnyen kezelhető, a hangok is tiszták, valamint a trófeák feloldásával sem volt semmilyen problémám. Az NTSC-re való váltás lehetősége egyébként azért is lesz izgalmas, mert bizonyos játékokat teljesen máshogy lokalizáltak: az Ape Escape-ben más nevek és szinkronok vannak, és érdekes lehet majd ezt összehasonlítani.

A PlayStation 2 robosztus kínálatából aligha kerültek át igazi remekek, és bár az Ape Escape 2, a Dark Cloud és folytatása, a teljes Jak széria és egyéb mókák elszórakoztatnak egy ideig, bőven van merre bővíteni a felhozatalt, akár saját gyártású, akár külsős fronton. Ahogy a PS1-es alkotásoknál, itt is igaz, hogy az egykori nagyágyúktól kezdve, mint Grand Theft Auto III és utódai – főleg a felhúzott trilógia botrányos debütálása után – egészen a kevésbé ismert különlegességekig, mint például a Rule of Rose. Sorolhatnám itt mindenki – és magam – szíve csücskeit, de a lényeg az, hogy rengeteg kiváló, egyedi, és persze tucat, ma vagy már akkor is középszerű móka volt: ez az előfizetés viszont akkor működhet igazán, ha ezek közül minél többet tesznek elérhetővé. A videojátékok megőrzésének fontos lépése lenne, ugyanis bizonyos címek jelenleg kizárólag csak azokon a masinákon játszhatóak, és idővel akár az örök feledésbe is merülhetnek. Az eredetileg PS2-es Ape Escape 2 PS4-re készített verziója elképesztően bizarrul futott PS5-ön, szemet gyilkoló villanásokat, grafikai hibákat és egyéb problémákat generálva – erről legalább figyelmeztetett a játék, és azonnal megszűnt, amint streamelésre váltottam.

A PSP-s kínálat egyszerűen siralmas: jelenleg kettő, azaz 2 játék érhető el: az Echochrome és a Super Stardust Portable – utóbbira külön kell rákeresni, nincs is ott a menüben. Japán megkapta a Ridge Racer 2-t, ezt hozzánk valahogy nem sikerült elhozni. Pedig a PSP-n nem csak kiváló és formabontó remekművek születtek, hanem több nagy franchise is képviseltette magát ott. Egyébként bizonyos klasszikusokat valamilyen formában már elérhetővé tettek máshogy: például a Patapon Remastered elérhető az „Extra” előfizetéssel is – ezzel együtt is azonban jobb lenne még több kaland onnan is.

A PlayStation Now, mint fogalom kivezetésével a szolgáltatást beolvasztották a „Premium” szintbe, és kiterjesztették olyan országokra is, ahol eddig nem volt elérhető: köztük hozzánk is. Ez azt jelenti részben, hogy közel 150 PS3-as játékot lehet streamelni, ha elég jó az internetünk hozzá. Itt elég vegyes a felhozatal, de akadnak igazi különlegességek: például a bezáratott Japan Studiotól a Puppeteer vagy a Rain. Fenn a God of War: Ascension vagy a Batman: Arkham Origins is, amiket nem adtak ki azóta újra semmilyen formában – annak ellenére, hogy születtek a szériákból gyűjtemények. Esetenként logikátlan: a Castlevania: Lords of Shadow 2 és a Mirror of Fate spin-off elérhető, míg az eredeti – ami ráadásul kifejezetten jó, és ami eddig amúgy fenn volt – nem. Lehet játszani a Red Dead Redemptionnel és Undead Nightmare kiegészítőjével is, és a Resident Evil vagy Ratchet & Clank sorozatok több tagjával is. Sőt, fenn például az InFamous, a vámpíros Festival of Blood kiegészítője és még a folytatása is, csak ezek valamiért sehol nem szerepelnek a listában: csak akkor találjuk meg őket, ha rájuk keresünk. A legbosszantóbb azonban az a diszkrepancia, ami régiónként jelentkezik: teljesen indokolatlan 2022-ben, hogy Amerikában más játékok legyenek elérhetők, mint Európában, de mégis így van. Például a Resident Evil 4, 5 és 6 csak az USA-ban játszható, ahogy a Ratchet & Clank: Quest for Booty is – ami ráadásul PS-exkluzív. Ez egyszerűen botrányos, főleg, ha az Xbox Game Passhez akarjuk hasonlítani, és remélhetőleg hamar összevonják és függetlenítik régióktól a játékokat – vagy kapcsolhatóvá teszik azokat. A streaming maga nálam teljesen jól futott, elég gyorsan elindult és egy kicsi keresgélés után arra is könnyen rájöttem, hogy miként lehet a trófeákat szinkronizálni – ez azonban részletkérdés. A net ingadozásával azonban jelentősen megromlott a játék minősége, ráadásul nem lehet bármikor menteni, így ügyelni kell arra, hogy megfelelő kapcsolatunk legyen. A rendszer egy idő tétlenség után kidob, hogy helyet csináljon más streamelőknek, így arra figyeljünk, hogy mentsünk, mielőtt elugrunk valahova – nem lehet szüneteltetni például alvó módba. Ugyanez igaz a PS4-es és PS5-ös játékokra is, amiknél pár nyomkodással lehet a mentést ide-oda pakolni: kicsit kellemetlen ugyan, de a technológia miatt érthető, hogy nem egy helyről érik el a mentett adatokat a verziók, így bíbelődni kell egy kicsit a menüben. Ami már nagyobb probléma, hogy a kiegészítőkkel nem tud mit kezdeni a stream – ami már a PS Now-nál is így volt. Ez kozmetikai extráknál nem gond, de az elérhető Asura’s Wrathnél konkrétan a befejezés van bővítmény mögé rejtve, és a Tokyo Jungle-nél is elvesz a hiánya az élményből. Remélhetőleg ezt idővel megoldják, mert így ezekben az esetekben sajnos nem a teljes élményt élhetik át a játékosok. Utólag továbbá arra is rámutat, hogy mennyire gázak voltak a maguk idejében a már a lemezen lévő, de pénzért feloldható DLC-k.

A „Premium” harmadik „nagy dobása” az időlimites demók, ahol új és régi, főként nagy játékokat lehet alkotásonként eltérő ideig kipróbálni: tehát nem a fejlesztők által meghatározott szegmensbe lehet belekóstolni, hanem elkezdeni az elejétől, és nyomni az adott ideig – persze nem feltétlen egy huzamban. A Horizon Forbidden Westet vagy a Cyberpunk 2077-et például 5 órán keresztül lehet ízlelgetni, míg az Uncharted: Legacy of Thieves Collectiont vagy a Tiny Tina’s Wonderlands Next-Level Editiont 2 óra erejéig. Mivel a mentést át lehet majd vinni a teljes játékba, ez tényleg remek lehetőség arra, hogy kipróbálják az érdeklődők, megéri-e beruházniuk a programra. Itt azt is el tudom képzelni, hogy nagy megjelenéseknél már első naptól lehet mártózni, mivel jelenleg csak 16 ilyen program van – legalábbis így lenne értelme. Annak már kevésbé van, hogy ez is a legmagasabb előfizetéssel érhető el.

A legfurcsább azonban az az átláthatatlanság, ami jellemzi az összes előfizetés minden szintjét. A kategóriák egymásba lógnak, macerás leszűrni konkrétumokra, a remasterek vagy remake-ek összemosódnak a klasszikusokkal, ahogy a mindenféle platformok is. Bizonyos játékok nincsenek listázva se, így ki tudja mennyi program van rejtve a szolgáltatásban, mások rendszertelenül szerepelnek különféle csoportokban. Ráadásul maga a Sony sem biztosít egy teljes, átfogó listát arról, hogy régiónként és/vagy platformonként mi érhető pontosan el. A helyzeten nem segít a régiók közötti teljesen indokolatlan eltérés sem, mindettől pedig átláthatatlanná válik az egész. PS5-ön maguk az előfizetési szintek szépen és átláthatóan vannak szétbontva, de az alkategóriák már kaotikusabbak. Ezeket persze idővel helyre lehet hozni, és lehetünk elnézőbbek a kezdeti malőrökért, de alapvetően itt nem csak új szolgáltatásokról van szó, hanem összevonásról: ergo bizonyos szisztémák már megvoltak, most csak működniük kéne. Szintén bizarr, hogy a „Premium” kínál – persze bővítésre szoruló – demókat és klasszikusokat, mintha nagyobb „privilégium” lenne kipróbálni valamit és régit játszani, mint belevetni magad egy óriási kínálatban. Fontos lenne még azt is egyengetniük, hogy például a havi „Essential” játékok között ne nagyon szerepeljen olyan, ami egyébként „Extra” vagy magasabb szinten már nyomható.

Ezzel szemben azonban az „Extra” elképesztően megéri, és számos kiváló kalandot biztosít. A PS Store jelzi szépen azt is, hogy mi melyik előfizetésnek köszönhetően érhető el, így, ha esetleg valami megtetszik, tudni, hogy kell-e váltani vagy sem. Havi pár ezer forintért lehengerlő kínálat vár, ha pedig mostanában lépsz be ebbe a világba, akkor hónapokig, ha nem évekig lesz mivel játszanod. A „Premium” szinttel viszont még érdemes várni, amíg felduzzad annyira az a klasszikus kínálat, hogy megérje annak is, aki nem PS-imádó vagy nosztalgiavadász. /Molon/

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Az Extra kínálata egyelőre szerintem brutálisan jó, csurig raktam a tárhelyet, mivel könyvtárba mintha nem lehetne menteni a címeket, hanem rögtön indul a letöltés.
    Sok időm nincs, ezért a nagy open-world címeket még nem tudtam elkezdeni, de 4-5 kisebb játékot már kivégeztem, és olyasmi is tetszett, amit nem is vettem volna meg önmagában, pedig megért volna valamennyit. A Premium nem nagyon érdekel, PS3 előtti játékokkal én már biztos nem játszanék, PS3-ra meg szinte megvolt, ami kellett.

    A Classics-Extra tartalma szerintem nem olyan átláthatatlan, ahogy mondjátok, a Premium lehet, hogy zavaros. Az átállás előtt elolvastam, hogy mire lehet számítani, és minden flottul működött, tudtam mire váltok mennyiért, és mit kapok érte. Én annyi bökkenőt találtam, hogy az Extra könyvtárban sok cím Premium címkével van ellátva, ez elég zavaró, de a nagyja nyugodtan tölthető anélkül is. A Deliver Us the Moont PC-n kellett könyvtárba raknom, csak onnan tudtam elkezdeni a letöltést PS4-en. Az Oddworld-öt viszont azóta se tudom leszedni, az lehet, hogy bugos, de úgyis csak mellékesen érdekel.

  2. Soha nem foglalkoztatott a Plus, mit olyan, mivel online nem játszom, a mentéseim másolgatására sem volt szükségem, általában a havi “ingyen” játékok között volt néhány, amit szívesen behúztam volna, de nem volt létszükséglet, mindig volt mivel játszani. Aztán most, hogy megjött az új rendszer, tettem egy próbát, az extra változatra befizettem. A PS Plus collection szuper opció azoknak, akik most ismerkednek a PS világával, de szerintem egy casual Sonys gémernek ezek a játékok már rég megvoltak. A havi cuccok továbbra sem vonzanak, viszont a Game Library kínálatában bőven találok most játékot az elkövetkező 3 hónapra, amíg tart az előfizum, szerintem ez lesz a legerősebb szegmense az egésznek számomra, főleg, ha jönnek bele új cuccok, frissül a kínálat. Elnézve a mostani állást, teljesen korrektnek tartom az árazást a szolgáltatásért.
    A magasabb szinttel is szemeztem, de rájöttem, hogy hiába bőséges a prev gen kínálat, hiába fűznek szép emlékek pl egy PS2-3 címhez, úgysem fogok beleugrani valami ezeréves címbe a mostani generáción, hiába hangzik jól hogy kipörgessek valami 10 éves játékot. Szóval nekem most extra van és simán elvagyok vele, a Guardians lement, mint friss cím, közben pedig az indie gémek is ott vannak, és rengeteg kisebb pótolnivaló játék. Aztán hogy mi lesz, ha lejár a 3 hónap, hosszabbítok e, azt nem tudom.
    Egyébként igen, rettentő kaotikus a felület, teljesen össze van keverve minden, nehéz kibogozni, hogy melyik előny jár az adott előfizuhoz, ezen jó lenne javítani.

  3. Köszi Martin a cikket. Egy kicsit én is össze voltam zavarodva ezekkel az elöfizetésekkel kapcsolatban. Most már tisztább.

  4. Az Extra előfizetés telitalálat! Könnyen össze lehet kapkodni pár címet, amivel már vissza is jön az ára.