PILLARS OF ETERNITY II: DEADFIRE - ULTIMATE EDITION (PLAYSTATION 4)

Loadings of Eternity.

A játék

A Pillars of Eternity II: Deadfire a klasszikus hangvételű szerepjátékok (CRPG) kedvelőinek szól, amely egy kisebbfajta reneszánszát éli az utóbbi időben. A stílus rajongóinak első számú platformja természetesen a PC, de igazán örvendetes, hogy a konzolos közösségek is megkapják a részüket a jóból. Így történt ez cikkünk tárgyával is, hiszen bő másfél év után ellátogatott szeretett PS4-ünkre is.

Mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy ez a második felvonás direkt folytatása az elsőnek, és bár megoldották, hogy miért kelljen a nulláról újra felépíteni karakterünk (mindjárt az elején megöl minket (is) egy halottnak hitt Isten, Eothas, aki lelkünk egy részét is viszi magával), és azok is fel tudják venni a fonalat, akiknek kimaradt az előző kaland, vagy nem tudják importálni mentésüket (megadhatjuk mi is történt velünk anno), azért ez mégiscsak kétélű dolog. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy „ez és ez történt legutóbb, nézzünk új kalandok elé”, hanem igen komolyan támaszkodik az előzőleg megismert történésére. Sokszor elvárás, hogy tisztában legyünk korábbi tetteinkkel, vagy a világ lore-jával. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ez így nem helyes, csak emiatt lényegi dolgok mellett mehetünk el, ha nem volt meg az előző felvonás, vagy (köd)fátyolosak az emlékeink. Ami örvendetes viszont, hogy több dolognak is utána tudunk nézni, hiszen az L3 benyomásával előugró kurzort rávihetjük a kiemelt kifejezésekre, ami ilyenkor egy ablakban magyarázatokat/ismertetőket ad.

„Micsoda? Mindjárt az elején életét veszti főhősünk?” – kérded. Igen, így van. De rögvest fel is támaszt minket a halál istene, Berath, hogy váljunk az ő hírnökévé és tudjuk meg mi is Eothas szándéka. A „rögvest” kifejezés lehet, hogy mégsem a legtalálóbb, hiszen ehhez meg kell alkotnunk karakterünk, ami idő alatt egy kisebb indie játékot is végig lehet vinni. Na nem a külcsín cicomázása fog sok időbe telni (ez a része viszonylag egyszerű), hanem a tonnányi képesség meghatározása. Miután áthámoztuk magunkat a fajok listáján (pl., dwarf, elf, human, godlike) és kiválasztottuk a nekünk tetszőt, jöhetnek a kasztok (pl., barbarian, druid, monk, wizard, paladin, priest), amiknek mind állíthatunk be alkasztokat is.  Egy barbár lehet például Berserker, Corpse-eater, Mage Slayer vagy Fury Shaper. Mindnek megvannak a pozitív és negatív vonzatai, meg az ajánlott fajai is. A legapróbb részletekig testre szabhatjuk karakterünk. Milyen a háttér sztorija, milyen skilljei vannak. Minden rajtunk áll. Igazán szép színes csapatunk lehet, hiszen a hozzánk csatlakozóknál is eldönthetjük, hogy miben legyenek jártasak. És akkor még keverni is lehet a karakterosztályokat, igaz ennek hátulütője is van: a legmagasabb képességeket nem fejleszthetjük ki. Apropó, hozzánk csatlakozók. Még arra is figyelnünk kell, hogy kivel milyen a viszonyunk. Egyes döntéseinket ellenezhetik, hangsúlyunkból következtetéseket vonhatnak le, és komoly sértődések, de még szakítások is lehetnek.

Mindjárt a kezdeteknél dönthetünk, hogy a harcok milyen technikával történjenek. Van a szokásos PoE metódus, mikor is bizonyos szituációknál meg-meg áll a történés, hogy kiosszuk parancsainkat (ez a része is aprólékosan testre szabható), illetve van egy újabb, a körökre osztott harcrendszer. Egy elnyújtott, órákon keresztül szöszmötölő és párbeszédek pókhálóin átívelő játékszegmens után kifejezetten nyögvenyelősen halad az utóbbi rendszerrel a játék. A körökre osztott metódus nagyon belassítja az egészet, én nem nagyon ajánlom, de ízlések és pofonok. Arra viszont figyeljetek, hogy ez a későbbiekben nem változtatható meg.

Igazából sok-sok óra után sikerült belefutnom a PoEII igazán nagy újításába, a hajózásba és annak menedzselésébe. Addig igazán eget rengető különbségek még nem voltak az előző részhez képest. Tűnt inkább az egész egy combos DLC-nek. Mert bár több a beállítási lehetőség, szerteágazóbb és összetettebb a harcrendszer is emiatt, és a szuperhangulatos „lapozgatós könyv” mechanikán is finomítottak nem is keveset (ahol is, mint kb. a Kaland, Játék, Kockázat könyvekben, úgy cselekedhetünk), mégis hiányzott valami olyan dolog, ami miatt megérdemli ez az alkotás a kettes sorszámot. Viszont hajóval bejárni a térséget, felfedezni a szigeteket, legénységet toborozni, ellátmányt biztosítani, harcolni, zsákmányolni, szerintem minden gamer szívét melengeti. Később vásárolhatunk újabb „ladikot”, amit testre is szabhatunk. A legénység pedig nem csak bábú. Saját történetük és képességük is van, amiket hasznosítani is tudunk. Ami kissé furán kivitelezett, azok maguk a tengeri ütközetek. A lapozgatós könyv séma elsőre jópofának hat, de hamar unalomba fullad. Minduntalan ugyanazokat a lehetőségeket és ismétlődő rajzokat fogjuk látni, ráadásul kevés opcióval. De persze a fedélzeten történő harcok már a szokásos mederben zajlanak.

Ami igazán dicséretes, az a végletekig kidolgozott világ, a rengeteg sztori szál, ami csak rajtunk áll, hogy melyiket járjuk éppen, a mély és aprólékos mechanika. El nem tudom képzelni, hogy hogyan lehet kézben tartani egy ilyen játék fejlesztését, figyelve mindenre. E mellett a gyönyörűen megírt párbeszédek (eszméletlen mennyiségű szövegen kell magunkat áthámozni, javallott a megfelelő angol nyelvismeret), pompás szinkronhangok (bár nincs mindenhol) és a perfekt zenék, amik tényleg varázslatosak lettek. Olyan miliőt teremt, amit kevés videojáték képes.

A vizuális megjelenítés is aprólékos, minden részletre odafigyeltek, ám nem annyira letaglózó, mint pl. a Divinity II esetében, lévén, nem poligonokból áll a kép, nincs lehetőségünk másik kameraszögből nézni az eseményeket. Még két ponton mérném össze a PoEII-t a Divinity II-vel, lévén az is CRPG. Az egyik az irányítás. A DII-ben sikerült egész jól kontrollerre szabni a vezérlést, itt már kevésbé sikerült. Sok mindent el sem magyaráz a játék, nekünk kell rájönnünk alap dolgokra is (mintha hiányoznának egy-két helyről az ikonok), illetve a tárgy és menü menedzsment is nyögvenyelős, nem használják a konzolokon jól bevált megoldásokat. Ordít egy egérért és klaviatúráért sajnos. A másik fájó pont a co-op teljes hiánya. Míg a Divinity II-t végig úgy játszottuk, hogy online+osztott képernyő co-op, addig itt egyikre sincs lehetőség. Nagy kár érte. Tudom, eddig sem volt, de fájó pont nekem.

Eddig úgy fest, hogy egy egészen jó folytatással van dolgunk, de sajnos a portolásnál nagyon félrement valami.

A port

A PC-s verzióval nem játszottam, így nem tudom, hogy ott mi a helyzet, de itt nyakig vagyunk a hibákban. Első komoly gond a rengeteg és hosszú töltési idők. Ki merem állítani, hogy ez 2020-ban elfogadhatatlan. Képes egy képernyős területért is annyit tölteni, mint egy fél városért, és, ha valami miatt oda-vissza kell rohangálnunk, azon kapjuk magunkat, hogy mást se csinálunk, mint töltőképernyőket bámulunk. Már a telefonomat is untam nyomkodni közben, mert, már nem volt mit néznem. És minél tovább visszük a játékot, minél több minden van már a hátunk mögött, annál többet tölt. Elolvastam egy cikket, felnéztem, és még csak a százalék kijelzőt sem rakta ki. Volt, hogy úgy véltem, hogy nem megy már feljebb 52%-nál és inkább kiléptem a játékból. Érthetetlen. Oké, sok a kapcsoló, de grafikailag nem nyújt semmi olyat. Ha ez nem lenne elég, úton útfélen képes lefagyni. Nem gördül tovább egy párbeszéd, nem reagál az „X”-re, lefagy töltés közben, kidob hibaüzenettel a PS4 menüjébe. Érthetetlen módon, teljesen magától, egyszer csak szétszéled a legénység, néha meg nem vagyunk képesek lépcsőt mászni. Még úgy sem, ha átváltunk point and click irányításra. Egyszerűen ott áll a lépcső tetején és nem tudunk lemenni rajta. Volt, hogy kimentem a képről, egy ikon jelezte, hogy merre vagyok, de visszajönni már nem tudtam, máskor meg beragadtam valami tereptárgyba. Ilyenkor lehet betölteni a mentett állást. Viszont többször volt, hogy csak a játékból való kilépés segített, ami nagyon kiábrándító. És a kilépés hova vezet? Újabb loading screen-hez. Napestig lehetne a hibákat sorolni.

Az irányítás körülményességéből, a fenti leírt problémákból és a jelenlévő erős képfrissítési gondokból én úgy vélem, hogy egy optimalizálatlan portolásról van szó. Nevetséges, hogy a PRO rendszer sem elég hozzá.

Kár érte, mert egy magával ragadó világ a Pillars of Eternity II-é, tele felfedezni valóval, és az összes eddigi DLC-vel nyakon öntve (amik így együtt képesek 60-70 órára elszórakoztatni). A közösségi adományfinanszírozásból létrejött project, ami 23 óra alatt elérte a kitűzött 1,1 millió dollárt (és meg sem állt 4,4 millióig) sokkal többet érdemelt volna, hiszen látom benne a jót, de nagyon magas tűrőképességűnek kell lennünk, ha barátkozni szeretnénk vele.

Ha szeretted az előző részt, és volt már hasonló játékkal dolgod (ugyanis nem éppen újoncbarát), akkor vagy várj egy combosabb patch-re, (biztos lesz, ez így nem maradhat) mert ez bizony egy 9 pontos cucc.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 17990 Ft.)