Persona 5 Strikers – az első lépések

Ízelítő a közelgő kalandról.

Azt mondják, az első alkalom mindig emlékezetes marad, nos, jómagam is így viszonyulok a Persona 5. részéhez. Ez az epizód vezetett be ebbe a különleges világába, amire mindig jó szívvel emlékezek vissza. Hogy is felejthetném el, hiszen a megjelenése óta mindig szembejött Joker és csapata a Phantom Thieves valamilyen formában. Egyszer hordozható szoftverként chibi karakterekkel, máskor éjszakákat áttáncolva ritmusjáték formájában vagy vendégszereplőként zúzhattunk vele a Nintendo össznépi verekedős címében. Anime sorozatot is kapott, ahol még néma hősünk polgári nevét is felfedték, a game dalaiból pedig megannyi koncert showt adtak. Még egy jócskán bővített verzióban Royal alcímmel is újra kiadásra került a történet, ami megint a képernyő elé szegezte a közönséget. Az újrázás bejelentésének idején egy másik P5 is a köztudatba került S alcímmel: a Persona 5 Scramble: The Phantom Striker, ami szakítva a hagyományokkal nem egy klasszikus körökre osztott harcrendszerrel ellátott mű lett. A Japánban már közel egy esztendeje kiadott alkotás most lokalizálva érkezik immáron Persona 5 Strikers néven. Szigorú megkötések mellett az első két óra eseményeit említhetem csak az előzetesben, így fogadjátok egyfajta kedvcsinálóként a cikkem – idővel pedig jelentkezünk a teljes teszttel.

A Persona 5 Royalt felejtsük is el egyből, hiszen a Strikers a sima verzió folytatásaként aposztrofálható (így csupán fél év telt el a P5 és Strikers között). A döntést megértem, ez maximum csak azokat zavarhatja, akik a bővített stuffot nyüstölték. Történetünk szerint Joker és Morgana visszatér Shibuya városába a nyárra, hogy nosztalgiázásképpen harcostársaival tölthesse azt. A laza tervek eléggé feszessé vállnak, amikor is az elmúlt tanévhez hasonlóan belebotlanak egy ügybe, ami ismételten megköveteli, hogy mások kognitív valóságaiba törjenek be egy nemes cél érdekében. A különbség csupán annyi, hogy most Paloták helyett Börtönöknek hívják a metaverzumban létező helyszíneket. Jó érzés volt betérni a tolvajok bázisaként ismert kávézóba és bandázni Sojiróval, ugyanakkor picit csalódásként éltem meg, hogy a tucatnyi mellékszereplő szőrén, szálán eltűnt (egy részükkel romantikus kapcsolatba is kerülhettünk az előző játékban). Emellett kikerült az egész szociális témázás is a rendszerből, így igazából jócskán leegyszerűsödtek a dolgok. Shibuya néhány eddig ismert részén nézelődhetünk, de már csak a vásárlás és a sztori eseményeinek továbbgördítésére szolgál egyfajta díszletként. Egy leegyszerűsített Bond névre hallgató közös kapcsolati rendszert kapunk, ami szintlépése után elosztható pontokkal jutalmaz. Így erősíthetjük a csapatot vagy oldhatunk fel különféle hasznos képességeket vagy előnyöket a harcok végeztével.

A Strikers harcrendszere az, ami teljesen eltér a szériában megszokott stílustól, ismerős lehet viszont azoknak, akik nyomták a Fire Emblem Warriorst, még az inputok is szinte megegyeznek. Egyből az első Börtönben in medias res tanulhatunk bele ebbe a rohangálós verekedésbe. Leszögezném, hogy a stuff egyáltalán nem musou, így aki egy One Piece Pirate Warriors vagy Berserk – és így tovább –  skinezett klónra gondolt, urambocsá nem ismeri a Persona 5-t és csak hasonló élményre vágyik, mint a példának felsorolt alkotások, az nagyon mellé fog lőni vele. Csupán annyi történt, hogy a Strikers az eredeti történetet, világát és annak szellemiségét örökíti tovább ismerős játékmechanikai elemekkel. Harc közben szabadon váltogathatunk négy karakterünk közt, kombózhatunk, speciális támadásokat hajthatunk végre vagy interakcióba léphetünk bizonyos kihelyezett tárgyakkal (pöröghetünk lámpaoszlopokon, kocsikat robbanhatunk fel stb.). Hőseink persona-it pedig bármikor bevethetjük varázslatként és ilyenkor az idő is megáll, így akár lapozgathatunk Joker megannyi lénye közt, hogy a gyenge pontokat támadhassuk. A legyengült, vagy érzékeny találatot bekapó monstrákra közös támadásokat is mérhetünk, de ha feltöltődik az egyéni mérőnk, akkor eljön a Show Time ideje egy mindent elsöprő animációval. Tovább egyszerűsítették a dolgokat, így a megszerezhető lények simán jutalom gyanánt eshetnek maszkok formájában. Visszatér a Bársony szoba is, ahol a megszerzett persona-k fuzionálhatóak vagy erősíthetőek.

A Persona játékok egyik legnagyobb erőssége a bődületesen jó soundtrack, ami lényegében megunhatatlan. Az eredeti nóták képviseltetik magukat vagy remixelt verzióban csendülnek fel, természetesen az újak is nagyon szépen, szívet melengetően szólnak. Ugyan ez igaz a szinkronra is, ami angol vagy japán nyelven is élvezhető. A grafika terén hagy némi kivetnivalót maga után a program. A karakter modellek irgalmatlanul recések (remélem egy él simítást ráküldenek megjelenésig), viszont az összkép nem rossz, a beszélgetéseknél még mindig gyönyörű, stílusos rajzokat kapunk. Nagyon sok dolgot mesélnék még, de nem igazán van rá lehetőségem a rendes tesztig. Egy biztos, hogy a széria kedvelőit rendesen behúzhatja.

(A tesztpáldányt a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A játék február 23-án jelenik meg PlayStation 4-re, és előrendelhető a linkre kattintva partnerünktől, a Platinum Shoptól.)