Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Paper Dolls 2 (PS5, PS4)

Papírvékony parasztori.

(A teszt a PlayStation5-ös verzió alapján készült.)

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a fejlesztőcsapatok mennyire figyelnek a játékosok és kritikusok visszajelzéseire, főleg, mikor egy folytatáson kezdenek el dolgozni. A Paper Dolls anno egyből VR-ra jelent meg, majd ezen verzió pocsék fogadtatása miatt, illetve a szélesebb közönség elérése érdekében kihoztak később egy natív PS4 változatot is, amiről ugyan egy fokkal jobb vélemények születtek, de téveszméink ne legyenek, a kis költségvetésű címek panteonjától még mindig nagyon távol áll. Most pedig megérkezett a második rész, melynek minden esélye megvan, hogy klasszikus horror játékká váljon – a kérdés az, hogy a Litchi Culture srácai mennyire mentek a saját fejük után vagy vették figyelembe a nagyközönség tanácsait.

Igencsak In medias res kezdéssel csöppenünk a dolgok közepébe, pontosabban egy kúria küszöbére, hogy végigszimatolva az egész épületet, megtaláljuk elveszett lányunkat (mily eredeti). Viszont ez nem egy közönséges házikó ám, a Csing-dinasztia idejében tevékenykedő Yin család otthonában vagyunk, akiknek anno rejtélyekkel övezve veszett nyomuk, viszont sajnos nem annyira, hogy különböző túlvilági lényekként ne térjenek vissza a frászt hozni ránk. Az első részhez hasonlóan ismét Yang Ming Yuan bőrébe bújva próbálunk majd kievickélni a végeláthatatlan folyosók útvesztőjéből, leginkább logikai feladványokat megoldva, olykor harcra kelve a játékost bef­*sató kísértetekkel, de legtöbbször csak botorkálva.

Tetű lassan botorkálva. A sztorit szerintem harmad ennyi idő alatt végig lehetne játszani, ha nem gyök kettővel csoszogna a szerencsétlen főhősünk. Gond egy szál se, van futás, aminek használatával elérjük más játékok alap közlekedési sebességét, de cserébe 3 másodperc után (nem túlzok) egy asztmás ámbráscet lihegésével lassul be ismét karakterünk. Természetesen megszokható, de az üldözéses szekvenciáknak nem igazán tesz jót, hogy ha egy pillanatra is nem a jó irányba fordulunk, akkor holt biztos, hogy utolér a vég. Külön azért is szomorú ez az apróság, mert már az első epizódban is pont ugyanígy működött és ott is pontosan ennyire volt frusztráló.

Az agytekervényeinket megdolgoztató feladványok viszont meglepően élvezetesre sikerültek, és olykor szinte egy boss legyűrésével vetekszik az élmény, mikor rájövünk, mi a túlcukrozott baracklekváros buktát is kell csinálnunk. Már az épületbe történő belépés is egy jópofa kihívás, ahogy az ajtók megfelelő sorrendjére kell rálelnünk, de később széfeket nyithatunk ki mindig változó kódsorokkal vagy különböző mennyiségű összetevőkből kell levest készítenünk, persze mindent meg is kell találnunk hozzá. Nem kell aggódni, a környéken vagy a feladat felé vezető úton rengeteg dokumentumot és leírást tömködhetünk zsebünkbe, melyeket átbogarászva kellő segítséget kaphatunk.

Ezeket törik meg a scriptelt események arcunkba tolakodó szellemekkel vagy nyomunkba eredő démonokkal, amiket sokszor csak a kötelező QTE-kkel tudunk lerázni. Nyugisabb időszakokban is belefuthatunk entitásokba, ilyenkor célszerű bebújni a szekrénybe vagy netalán más fele menni. Viszont nem lepne meg, ha ezen utóbbira erre senki nem vetemedne, ugyanis olyan egyforma minden folyosó és szoba, ráadásul annyi is van ezekből, hogy ember legyen a talpán, aki a szétszaggatott térképek nélkül el tud igazodni a pályákon. Mivel az egész játék sötét, a helységek ugyanolyan bútorokból és tereptárgyakból épülnek fel, így a sokszor a nyomasztó hangulatot szimpla unalom váltja fel, amin hatványozottan ront a már említett lassú helyváltoztatás.

Grafikailag eltéveszthetetlen az inspirációs forrás, de amíg az újvonalas Resi részek tényleg gyönyörűen festenek, addig itt legtöbbször elmosódott textúrákon és modelleken fogunk szörnyülködni, miközben végig kísér minket a dizájn okozta ismerős érzés. A később fellelhető fegyver újratöltését például nem láthatjuk rendesen, mert eközben továbbra is a háttérre fókuszál a kamera, így inkább zavaró, mint látványos lett az animáció. Hangok terén legalább kárpótolva vagyunk, a dobogások, reccsenések valóban hatásosan támogatják a parafaktort, csupán a zsinórban huszadik kinyitott ajtó nyikorgása tudja mosolyra fakasztani a playert.

Ennél jobban fognak minket zavarni a bugok, amik rendre felütik a fejüket. Az, hogy minden újraindításnál visszaáll a menü nyelve kínaira, még felfogható erőltetett nyelvtanfolyamnak, de a random kifagyás az aktuális előrehaladás elvesztésével már inkább dühítő. Itt külön panaszkodnék kicsit a rapszodikus autosave rendszerről is, aminek köszönhetően túl sokszor kell majd ugyanazokat a köröket megtennünk, átvezetőket újranéznünk. A kedvenc programhibám viszont kétségtelenül az, mikor egy elbarikádozott ajtón véletlen átengedett a cucc, így bekerülve egy folyosóra, aminek mindkét oldala zárva volt. Imádtam.

Mi tehát a bevezető felvetésünk konklúziója? Sajnos csalódás. A fejlesztők végül is nem foglalkoztak semmi mással saját víziójukon kívül, így egy olykor parás, feladványaiban ugyan szórakoztató, ám legtöbbször csak unalmasan kolbászólós kalandban lehet része annak, akit érdekel a Yin család titka. Ne tévesszenek meg senkit a YouTube-on található 2-3 órás végijátszások, első körben, tanakodva, vizsgálóan haladva és temérdek alkalommal eltévedve simán eltelhet 10 óra a stáblistáig. Ha élsz-halsz a lassú horrorért, egy akció során ránézhetsz, de sokkal jobb címek is vannak a piacon és még az aktuális RE részig sem kell elmenni értük.

Ó és azt említettem, hogy milyen idegőrlően lassú a séta a játékban? Igen? Úgy gondolod túlzok? A tesztelés időszaka alatt volt egy rémálmom, amiben a várandós páromhoz igyekeztem a kórházba, de hiába próbáltam rohanni, alig jutottam előre. Véletlen lenne? Szóval igen, ennyire lassú…

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: Winking Skywalker Entertainment
Fejlesztő: Beijing Litchi Culture
Megjelenés: 2022. január 22.

Hozzászólás