Operencia: The Stolen Sun (PS4, PSN)

Az Üveghegyen innen és túl.

Az Óperenciás tengeren is túl… Hányszor, de hányszor hallottuk anyukánktól vagy apukánktól eme mondatot, meséik kezdetekor, amikkel szép álmokra igyekeztek hajtani kicsiny fejünket. Tudtuk, hogy ezek után csakis varázslatos történetben lehet részünk, hátrahagyva mindent, ami valós, unalmas és ismerős. És valóban, Óperencia a világ széle, és azon túl átlépünk egy varázslatos helyre, ahonnan a regék erednek.

Az Operencia: The Stolen Sun története akár egy is lehetne gyerekkorunk meséi közül. Egy parasztleány/legény útját kísérhetjük nyomon, aki az álmaiban megjelenő csodaszarvas intelmeire hallgatva nekiiramodik az ismeretlennek, hogy beteljesítse sorsát, amiről ő mit sem tud valójában. Csak azt tudja, hogy többre hivatott jelenlegi léténél, meg, hogy merre is keresse a kalandokat. A szarvas útmutatásának eleget téve hősünk hamar az események sűrűjében találja magát és csatlósokat szerezve már azon ügyködik, hogy fellelje ki, és miért rabolta el a Napkirályt, örök sötétségbe borítva ezzel Óperenciát.

A magyar Zen Studios-t aligha kell bemutatnom a hazai videojátékos közönségnek. Csúcskategóriás flippereik mellett nekik köszönhetjük a szinte minden platformon fellelhető, népszerű CastleStorm játékokat is. Profizmusukat mi sem mutathatja jobban, hogy flipperasztalaik között hivatalos Mmarveles, Star Wars-os, videojátékos (Skyrim, Doom, Fallout), és egyéb filmes (E.T., Jurassic Park, Vissza a jövőbe stb.) témájúak is fellelhetőek. Most pedig olyat tettek le az asztalra, ami betekintést enged a magyar mesék, mondák, mítoszok és történelem világába (természetesen szigorúan a fejlesztők szemén keresztül). A folklórunk átadásához egy nagyon passzoló műfajt választottak a Dungeon Crawlert. Itt aztán lehetőség van hozzáférni a harcok között hosszas monológok és a világunk kiteljesedéséhez szükséges részletes leírások garmadájához, amivel éltek is a Zen Studios-nál.

A kisebb stúdiók hasonszőrű játékai a pénz és kreatívok hiányainak “hála” sajnos nagyon is egy kaptafára épülnek. Adott pár alap kaszt, szigorúan maximum egy két helyszín (abból is a zártabb katakombák, várak és ezek vonzáskörzetében fellelhetőek), valamint minimálisan részletezett folklór. Haladva egyik szintről a másikra már néha annak is örülünk, ha egy újabb emeleten megjelenik némi moha a téglafalon, csekély jelét adva az újdonságoknak. Ez nem feltétlen baj, meg bizonyos ismeretek értelmében nem is bűn (a már említett korlátok miatt), a stílus szerelmesei így is el tudnak lenni a matériákkal, ráadásul vannak néha üdítő kivételek is. Hazánk fiai azonban most igencsak magasra tették a lécet, amit kötve hiszek, hogy egyhamar levernek.

Az Operencia a jó öreg “tile” alapú játékmechanikával operál, azaz saját szemszögből, úgynevezett “csempéken” haladva tudunk mozogni, összesen négy irányba, mindig ugyanakkora mezőket lépve (Ez a megoldás annak tükrében nem is meglepő, hogy az ezen a játékon dolgozó csapat eredetileg VR játékok kísérletezésére alakult.). Hősünk kasztját kiválasztva (harcos, vadász, varázsló), meghatározhatjuk kinézetét (minden kaszthoz nyolc előre legyártott létezik), származását (Üveghegy, Kerekerdő, stb., mind saját jártasságokkal), szétoszthatjuk pontjait a szokásos attribútumait (erő, ügyesség, értelem, bölcsesség, egészség), majd két ismertség elsajátítása és névadás után útra is kelhetünk. A három kaszt elsőre kevésnek tűnhet, de a történet során csatlakoznak majd még hozzánk, akik esetenként teljesen eltérő képességekkel, fejlődésfával bírnak.

A harc körökre osztott, így mindig van idő átgondolni következő cselekedetünket, ami a logikusan felépített és összetett, ámde nem átláthatatlan rendszernek köszönhetően kiemelten fontos. A három alap cselekvés mellett (támadás közeli és távolsági fegyverrel, védekezés) berakhatunk hat egyedi képességet is, amiket fejlődések közben sajátíthatunk el (idézés, elementáris csapások, altatás, megfélemlítés, különböző buffok, és még napestig sorolhatnám). Főzeteket is rakhatunk övünkre (erről majd később), de csapatképességeket is aktiválhatunk, amik bizonyos típusú cselekedet révén töltődnek csak vissza, szép lassan (ezek közt van a feltámasztás is többek között). Az ellenfelek három sorban helyezkednek, így nagyon nem mindegy, hogy mivel és miként is támadunk. Mindig, mindenről kapunk részletes tájékoztatót, mi mennyi energiát emészt fel, melyik ellenség mire érzékeny vagy éppen mire ellenálló. Fejlődésünk kellően részletes, és ha úgy vesszük észre, hogy rossz irányba mentünk el, bármikor újra oszthatjuk pontjainkat.

Természetesen nem csak harcból áll az Operencia. A fejlesztőcsapat igyekezett minden játékelemnek ugyanakkora súlyt adni. Így a sztorimesélés, a harc, a felfedezés, és a logikai feladatok egyaránt kiemelt részét képezik a játéknak. A térképek kellően nagyméretűek, tömve vannak felfedezni valóval és rejtett járatokkal. Olyanokkal is, amihez csak jóval később, több helyszín bejárása után lesz meg azon ismertségünk, hogy felfedezzük őket (pl. leomlott hidakat újjáépítő kalapács, vagy griffmadár toll, amivel a nehéz tárgyakat mozgathatjuk). Így sikerült még metrodvania jelleget is kölcsönözni kalandunknak. Tizenhárom merőben eltérő pályát járhatunk be, amik a lehető legrészletesebben kidolgozottak. Erdő, sírkamra, vár kívül-belül, égig érő fa, tó mélyén fekvő kastély, csak, hogy párat említsek. A sokrétűség az ellenfeleken is tetten érhető. Több mint ötven éle került bele a programba, ami szép teljesítmény, még ha egy-két klisés, de kötelező típus is van közöttük. Ha vitéz csapatunk kimerült, akkor tűzifáért cserébe lepihenhetünk a tábortüzeknél, ami minden értékünket feltölti és menthetünk is. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy nyílnak meg az opciók a tűz körül. Ahol is lehetőségünk van a kofával üzletelni (fegyvereket, páncélokat (stb.) eladni-venni), a csapatot menedzselni (hét karakter van, de egyszerre csak néggyel harcolhatunk), visszautazni korábbi helyszínekre (külön öröm, hogy elérhető minden térkép, amin látjuk is, hogy hol van még tennivaló), de főzeteket is itt kotyvaszthatunk. A potik készítése az egyik kedvenc részem a játékban. Rá kell jönni az összetevők sorrendjére, típusára, jellegére és lelőhelyére. Ehhez egy trükkösen megírt elkészítési útmutató áll csak rendelkezésünkre, ami segítségével akár még szilvapálinkát is főzhetünk, ami visszatölti energiánk egy részét! A receptek persze jól el vannak rejtve, nem egyszerű őket megtalálni, de legalább a nagyja igencsak hasznos.

A puzzle-elemek elmések, változatosak, és némely esetben még tanácsokat is kapunk hozzájuk itt-ott elhagyott tekercsekből. Lesz, amit hamar megfejtünk, de bizony órákon át gondolkodtató, “majd holnap, tiszta fejjel” típusúak is vannak, de ez így is van rendjén. Ráadásul Jóska (első társunk), mindent feljegyzetel, így visszaolvashatjuk a párbeszédeket is akár. De ezeken kívül leírások tömkelegét találhatjuk meg mindenről, ami utunkba akad: helyszínek, ellenfelek, tárgyak, társak, egyéb karakterek, küldetések, regék, ismertetők. És nem intézik el pár mondatban. Hosszasan, magyarosan, szépen fogalmazva olvashatunk mindenről. Természetesen a szinkront leszámítva minden magyar nyelven íródott, legyen az a párbeszédek, menük, vagy éppen a lore.

Nehézséget négy lépésben állíthatunk. A legnehezebb változóban nincs mini-map (iránytű van helyette), nincs térkép és auto-mentés, mentett állásunk törlődik halálunkkor (igen, kezdheted elölről), és ellenfeleink is szívósabbak. Én alapbeállításon vittem végig (ezek ellenkezői) és még így is meghaltam jó párszor, főleg a vége felé. De összességében nem nevezném nehéz játéknak.

A grafikai megjelenítés a stílustársakhoz képest is kiemelkedő. Aprólékos és harapható atmoszférájú az egész. A gyönyörűen megrajzolt karakterek és olykor parallax átvezetők valóban egy mesébe csöppentik a játékost. A zenék is teljesen egyediek, kellemes, fülbemászó taktusokkal. E mellett a hangokon is érezni, hogy a nulláról lettek megalkotva, így teljesen egyedi hangzásvilágot biztosítva. A szövegezés is a lehető legjobb. Tartalmas, vicces és igencsak tekintélyes mennyiséget kapunk, még az egyszerűbb tárgyak leírásaiba is tudtak néha üdítő megjegyzéseket csempészni. Az irányítás teljesen rendben van, csak egy-két helyen rezzen meg a léc, de ez sem a Zen Studios hibája. Egyszerűen csak bekerült a játékba pár “kötelező” Dungeon Crawler összetevő, mint például az időre menő, csapóajtókat kerülgető, már-már platformelem is, aminél már kényelmetlen ez a típusú tile vezérelt rendszer. E mellett még van egy két kisebb negatívum, de csak szőrszálhasogatás, ám az objektivitás miatt megjegyezném. A betanuló pálya nagyon zsúfolt, gyors tempójú, és hirtelen mindent meg kíván magyarázni, folyamatosan beszélnek embereink, ami ijesztőnek és átgondolatlannak hathat elsőre. Utána visszavesz a tempóból és szépen építkezve, gyönyörűen, sőt mesterien adagolja az újdonságokat, de az első etap olyan, mintha a Bosszúállók: Végjáték fináléjával kezdenéd a Marvel mozikat, majd utána a Vasember első részét néznéd. Az első húsz percben ráadásul technikailag is vannak problémák. Az egy dolog, hogy alap PS4-en is akadozik és szaggat a játék (bár nem kéne), de még a Pro gépeket is megizzasztja. Grafikai módban, ami 4K-t biztosít, pedig ijesztően rosszul teljesít alanyunk. De ezeknek a kellemetlenségeknek is nyoma vész a betanító rész után. Aztán ott van még a szinkronhangok ingadozó minősége. Egy-két karakter végig brillírozik a szerepében, de sajnos becsúszott pár élettelen, érdektelen felolvasó is. Ezen negatívumok nem érnek egy csillag levonást sem, maximum egy pontot, ha pontoznom kéne.

Mit kapunk tehát a pénzünkért? 25-40 óra kalandot (nehéz belőni, mert sok függ a játékostól és attól is, hogy mennyire akarsz mindent felfedezni) változatos helyszínekkel és a stílushoz képest is mély tartalommal. Viszont míg a világ számára egy üdítő színfoltot jelent az Operencia: The Stolen Sun, addig számunkra, magyarok számára, ennél már sokkal többet. A történet szerethető, kedves, jó érzékkel vegyíti mitológiánkat a fejlesztők saját ötleteivel. Sokkal inkább a magyarság értékeit képvisel, mint a legtöbb dolog az utóbbi időben, amit a szórakoztatóiparunk ki tudott préselni magából. Azokat az időket és érzéseket eleveníti fel, amikor még kis lurkóként csüngtünk a Magyar Népmeséken, távol a világ zajától, messze, az Óperenciás tengeren is túl.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★★
SZÍNARANY
Kiadó: Zen Studios
Fejlesztő: Zen Studios
Méret: 11.05 GB
Megjelenés: 2020. március 31.
Ár: 9190 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

2 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Hááááát igen…, Nekem sem a kedvencem ez a műfaj, de azért szívesen kipróbálnám. 🙂

  2. Nem az én világom a körökre osztott krac, meg az RPG-ért se vagyok oda, de a magyar nyelv miatt kezdek késztetést érezni, hogy kipróbálnám, főleg, hogy a teszt szerint is “betalált” a játék.