Oniken: Unstoppable Edition (PS4, PSN)

Nem retró köntös – IGAZI, 8-bites retró.

Adott egy divat jó tíz éve, miszerint a retró életérzést mindenben és mindennel el lehet adni, legyen szó filmekről, zenéről, és igen, játékokról. Legékesebb példája ennek talán a Far Cry 3 kiegészítőjeként megjelent Blood Dragon volt, ami valljuk be, kimaxolta a ’80-as évek újrahasznosítását. Mivel vagyok elég idős, elkaptam a ’90-es évek közepén a Commodore-, Amiga és piaci Nintendo-klón korszakot és jelentem, én sem értem, hogyan tudtuk végigvinni a Contrát vagy a Ninja Gaident csalás nélkül.

Szóval, amikor megkaptam az Oniken: Unstoppable Editiont, már a logó G. I. Joe-t pofátlanul lenyúló betűtípusáról tudtam, hogy itt bizony nem csupán egy retró köntösbe bújtatott móka jön, hanem valami olyasmi, ami tényleg kijöhetett volna az emlegetett régi konzolok egyikén. Nem csalódtam.

Zene, 8-bites grafika, átvezető-jelenetek – minden tökéletesen hozza azt a bizonyos hangulatot. Nyilván ez önmagában még nem elég a vásárláshoz, de aki nagyon rajta van a régiségek ízén, nem fog csalódni!

A játék maga pontosan azt nyújtja, amiket a képeken látni lehet: marcona főhős, világmegmentő küldetés egy futurisztikus, háborútól dúlt jövőben. Tökéletesen és szemtelenül nyúl klasszikusokat, a Terminator 2-ben ellőtt koponyára lépő robotláb helyett itt ugyan bakancs tapossa szét a robotkoponyát, és az első küldetés előtt bemutatott egyik segítő sem Sarah, csak Jenny Connor, de azért mindenkinek leesik, mi honnan érkezett a mixbe. Az azért eléggé divat volt, tehát ez egyfajta tisztelgés a korszak előtt.

A játékmenet pályánként változó, és csak annyira nehéz hogy elsőre ne két perc legyen egy szakasz. Az első szinten még mászkálunk, ugrálunk, csapkodunk, gránátot dobunk és végül elrobogunk, de rögtön utána máris bevadul a móka, mert az összeomló létesítményből menekülve a képernyő egyenletes sebességgel halad jobbról balra, szóval nincs megállás – a harmadik pályán már jetski-szerű járművünkkel ugrálunk, lövöldözünk és próbálunk túlélni. Próbálunk, mert igen, a játék (ahogy példaképei is) nem könnyű elsőre, de másodikra sem.

Minden okossága ellenére sem egy jellegzetes alkotás, így nem az, amiért elcseréltem volna három 999-játékos sárga kazettát csak azért, hogy meglegyen (ahogy tettük ezt a fentebb említett Ninja Gaiden-ért, hogy Laci barátomnak is legyen belőle sajátja). Mint igazi, szépítés mentes retró, egyszerűen mesteri, de mint játék, pont ezért nem tud lekötni 10 percnél tovább, annyira is csak akkor, ha elkap a ’80-as évek íze utáni vágy.

Ha még nem ismerkedtél meg a korszakkal (nem a megszépített neon grafikákkal YouTube-on, az igazi ’80-as évekkel), nem ezt ajánlom, mert a bevezetőben említett két játék tökéletes nyitány e helyett bárkinek. Ha végigtoltad a klasszikusokat, ez már nem fog lekötni. Mindent hoz a csúnya színvilágtól a régi tévéképernyők íveltségének és csíkosságának utánzásáig (kikapcsolható a szűrő, de miért tennéd?), de csak ennyit tesz. Idézi a régmúlt ízét, de ha arra vágynál, valódiakat potom pénzért elérhetsz már, így nem teljesen értem mi volt a célja a játéknak.

Nagy kár az elvesztegetett odafigyelésért, amivel ténylegesen, szépítés nélkül mentek neki a retró hangulatnak, ennyi erővel valami eredeti dolog is születhetett volna. Két csillagot kap, egyszerűen álságos lenne többet adni neki, ugyanakkor mindenképpen díjazandó a beletett munka.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★
CSAK ÓVATOSAN
Kiadó: Digerati Distribution
Fejlesztő: JoyMasher
Méret: 58.65 MB
Megjelenés: 2020. március 25.
Ár: 3090 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

Hozzászólás