Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Olija (PS4, PSN)

Aprócska ínyencfalat.

Mostanában egyre többet és többet gondolok a Commodore 64-es időkre és azok játékaira. Gyakorlatilag azt próbálom megfejteni, mi volt pontosan az akkori játékok varázsa számomra (és úgy en bloc a történelem szempontjából), plusz tulajdonképpen fejben írok erről egy amolyan egzakt oknyomozó cikkféleséget… ami valószínűleg az égadta világon senkit sem érdekelne. Igazából mondjuk olyan túl jól nem állok ezzel az agymenéssel, mert egyszerűen képtelen vagyok épkézláb gondolatokba fűzni meglátásaimat. Nagyon leegyszerűsítve most valahol ott tartok, hogy hiába egyre szebbek és kidolgozottabbak a modern videojátékok, a lélek valahogy pont ugyanolyan ütemben párolog el belőlük, ahogy nő a poligonszám. Másfelől pedig ott a kikerülhetetlen közhely, hogy minél többet látok valamiből és minél kevesebb opció marad a képzelőerőm számára, annál kevésbé tetszik az a (rideg) valóság, ami a szemeim elé tárul. (Érdekes egyébként, hogy pont így vagyok a szexuális kontextusba helyezett nőkkel is, de ezt a témát nem itt szeretném kifejteni…)

Az idén megjelent, Skeleton Crew Studio által fejlesztett, Devolver Digital kiadású Olija bemutatkozó trailerével izgatott fel, mely alapján teljesen egyértelműen a C64-es / amigás idők legendás ügyességi kalandjátékai jutottak eszembe, mint például a Zorro, az Another World, vagy a Flashback – de bizonyos szempontból ide sorolhatnám még a zseniális Bruce Lee-t is. Én ezeket az alkotásokat egyébként nem csak egyszerűen szerettem, hanem babonásan imádtam, többek között azért, mert ebben az érában még tényleg kalandos volt egy kalandjáték, mely során valóban egy nagy kalandon kellett végigmenni, s ahol a kalandozáson volt a lényeg, nem pedig valami idegesítő tölteléken, melynek léte halálba szekálja a játékost. És az Olija pont egy ilyen játék: egy finom, kimért, stílusos, intelligens, pezsdítő, érzelmes, kedves, stresszmentes kaland, mely, akárcsak egy klasszikus kalandregény például a 18. századból, nem akar mást, mint elmondani egy pompás történetet és ezzel szórakoztatni a felhasználót. Az pedig csak a hab a tortán, hogy teszi mindezt a nyolcvanas évek bumfordi pixeleivel illusztrálva.

A történet főhőse a felvilágosodás korának egy elszegényedett nemese, lord Faraday, aki népe megsegítésének apropójából száll hajóra, hogy távoli vidékek felfedezésével virágoztassa fel birtokát. Egy tengeri viharnak köszönhetően azonban hajótörést szenved és egy misztikus, sötét, elátkozott, hajóroncsokkal teli vidéken, Terraphage-en tér magához, ahol egyfelől legénységének megmentése lesz a célja, másfelől a megmenekülés. Hamar kiderül azonban, hogy küldetésének sikerében fontos szerepet játszik egy titokzatos helyi hercegnő, Olija is, aki újra és újra Faraday látókörébe kerül.

A game tehát stílusát tekintve ügyességi kaland, mely klasszikus oldalnézetes formulát használ, egymás mellé, fölé és alá pakolt, összekötött képernyőkkel. A mászkálós-felfedezős mechanika kiegészítő elemei között platformer és logikai részek is vannak, no meg elvétve némi harc, de hála a magasságosnak ezek egyike sincs túldimenzionálva, mert gyakorlatilag minden komponens csak és kizárólag a kaland finom ízesítésére szolgál, a fókusz soha nem kerül le a történet szövögetéséról. A szigetvilág helyszíneinek felfedezése egy aggastyán révész közreműködésével történik, aki a főhős által fellelt térképfoszlányok segítségével kalauzol el újabb és újabb területekre. Ezeken legfőképp az előrehaladást segítő ősi relikviákat és kulcsokat kell megtalálni, és persze a történet nemes egyszerűséggel lenyűgöző átvezető jeleneteit megtekinteni.

Szerintem ennél az aprócska játéknál abszolút nem lenne jó ötlet leleplezni a kaland kedves kis fordulatait, ezért a továbbiakban csak dióhéjban érinteném a részleteket. A segédeszközök között legfontosabb egy legendás csáklya, mely a harc mellett leginkább a trükkös haladásra szolgál, valamint egy ősi kard, mely a csáklyához hasonló “teleportálásra” alkalmazható. A felmerülő akadályok mindegyike ügyességgel és/vagy némi logikázással küzdhető le, a valóban elkötelezett kalandorok pedig (néha egészen leleményesen pozicionált) titkos helyszínek felkutatásában élhetik ki magukat, mely a legénység tagjainak és a begyűjthető extráknak gyarapodásával kecsegtet. A mese intermezzóiban az egyre népesebb táborban lehet tevékenykedni, egyfajta (nagyon ártatlan) mikromenedzsment formájában. Itt kisebb fejlesztésekre van lehetőség, melyek között talán a kalapkészítés a legfontosabb: a különféle fejfedők létrehozásával és viselésével a kaland adott körülményei könnyíthetők meg.

Az Olija szavatosságát tekintve nem túl nagy falat: teljes játékidejét tekintve nagyjából 5 óra mókát rejt, mely a player étvágyától és türelmétől függően akár egy nap alatt is abszolválható. Én kb. négy délután alatt olvastam ki a könyvet és igyekeztem minden apró titkot megtalálni, ami nem is sikerült maradéktalanul. A kaland lezárásával visszatérésre és a hiányzó szösszenetek begyűjtésére nincs lehetőség, szóval vagy első körben maxolod ki a játékot, vagy nekifutsz másodjára is. Trófealistáját tekintve a szoftver egyébként nem túl acélos: platina sajnos nincs benne, és az összes rejtett cucc begyűjtéséért járó serleget is kifelejtették belőle, pedig ha valaminek, hát ennek itt tényleg lett volna valós visszahúzó ereje.

Ez a játék tömegét tekintve nagyjából egy pompás aranyfóliából kibontott és mennyei boldogsággal elszopogatott, mesterien megalkotott gourmet bonbon élvezeti értékét nyújtja. Minden csipetnyi összetevője egy-egy újabb apró esszenciával gazdagítja az élményt. Leheletfinoman adagolt, néha szinte csak jelzésértékkel megmutatkozó komponensei úgy futnak végig érzékszerveiden, mint egy remek aroma. Legyen szó megkapó képi megvalósításról, óvatos dallamról, kedves hanghatásról vagy üdítő játékmechanikai fordulatról, minden annyira végtelenül elegáns és tetszetős formában mutatja meg magát, mintha egy francia haute couture séf varázsolta volna a tányérodra… akarom mondani képernyődre. És, ami szintén nem elhanyagolható tény, hogy ezért a Michelin-csillagos élményért nem is kell mélyen a zsebedbe nyúlnod!

Őszintén, én szívből imádtam minden percét – a koromfekete töltőképernyőket kivéve.

★★★★
REMEK
Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Skeleton Crew Studio
Méret: 2.7GB
Megjelenés: 2021. január 28.
Ár: 5240 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

5 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Iszonyatosan király ez a látványvilág, imádom! A cikk pedig jöhetne, ketten már vagyunk rá olvasók.

    1
  2. Megértem az érzelmeket amiket kiváltott belőled. Ugyanez történik velem is, csak mivel én ps1-es érán nőttem fel, ezért én inkább afelé érzem ugyanezt.
    Pont pár napja indíotttam el nosztalgiából a Metal Gear 1-et és hasonlók érzések kerítettek hatalmába. Egyből abba is hagytam az épp aktuális ps4 játékot
    amit nyomtam, mert nem tudom letenni azóta 🙂

    2
  3. Szerintem is nagyon megnyerő a világa és hangulata!
    És amúgy engem baromira érdekelne az az oknyomozó cikkféleség.