Northgard (PS4, PSN)

Skandináv stratégiázás.

A városépítős stratégiai játékok mondhatni kifejezetten ritkák konzolon, de a kivétel erősíti a szabályt, ahogy mondani szokták. A Northgard fejlesztői valami olyat kovácsoltak össze, amire korábban még nem volt példa. Mintha az összes stratégát összegyúrták volna egy egésszé.

Ahogy a címből is sejthető, a játék fő témáját a Viking nép hadviselése adja. Az északiak is több népcsoportból tevődnek össze, különböző célokkal és motivációval. Ezt a sokrétűséget kell nekünk, játékosoknak valahogy összehozni, hiszen a sztori során rendkívül fontos lesz a birodalmunk megfelelő koordinálása az adott kritériumok szerint. A győzelemhez nem feltétlenül kell vérnek folynia, hiszen a kereskedelmi vagy a hírnév okozta siker sokszor fontosabb, mint azt elsőre hinnénk. A Northgard szépsége is pont innen ered, hogy nem feltétlen tudunk minden háborút karddal megvívni, ezért hadsereg toborzás előtt érdemes körülnézni, hogy az adott szituációból a legtöbbet hozzuk ki.

Kezdésnek a sztori módba néztem bele, ami a könnyebb tutorial jellegű missziók után nem fog sokat pátyolgatni minket. Mire megértjük a játék alap mechanikáját, már egyedül találjuk magunkat, ami persze nem baj, hiszen ahogy teljesítjük a küldetéseket, fokozatosan jövünk rá, hogy miként tudnánk még hatékonyabban működni. Minden küldetést teljesen tiszta lappal kezdünk meg, így az alap városházán kívül csak néhány emberünk és nyersanyagunk van. A kezdés általában könnyű lesz, a fő feladat az alapépületek felhúzása, mint például a favágó kunyhó, lakóház, illetve egy felfedezőket kiképző bázis. Ha ezek megvannak, már csak a játék egyik legfontosabb elemére kell figyelnünk, az élelemre. A területfoglalás, az emberek motiválása a munkára, mind-mind ételbe kerül. Ahogy gyarapodik a nemzetünk, egyre többet fogyasztanak, és míg a fűtéshez relatív kevés fa is elegendő, a nagy viking pocakok megtömése azért már nem ilyen egyszerű. Egyébiránt jól kiütközik, hogy nem a harc vagy a fejlesztés lesz a legfontosabb, hanem a balansz megtalálása.

Kezdetben a városunk és az egész lakosság fő ellensége az időjárás lesz, azon belül is a zord téli hónapok. Nem tart sokáig, hiszen három hónap nem a világ vége, viszont erre a kis időre is rendesen fel kell készülni, mert garantáltan mínuszba fog menni a termelésünk. Érdemes előre gondolkodni és az őszi hónapok alatt megfelelő mennyiségű ételt és fát elraktározni, mert a termelésünk jelentősen vissza fog esni. Ha pedig sikeresen eljutottunk oda, hogy képes a társadalmunk az önfenntartásra és a folyamatos fejlődésre, akkor jöhet a harc. Más stratégákkal szemben, itt nem kell 500 fős seregeket vezényelnünk. Kifejezetten nagynak számít már egy 15 fős csapat is, de volt már rá példa, hogy néhány alap katonával és egy jó taktikával is sikerült legyőzni az aktuális ellenfelet. A gyógyítók kiképzése, az eszközök fejlesztése és a különböző bónuszok feloldása nagyot dobhat az ütőképességünkön, így hát pár okos húzás, és nem kell minden újszülöttből zsoldos katonát kiképezni.

A kampány tehát megadja az alapokat, ezután pedig jöhet a multiplayer, ahol tényleg kimutathatjuk a fogunk fehérjét. Nem kell túl sokat ülnünk a lobbyban, általában mindig van néhány ellenfél, és kifejezetten érdekes nézni és okulni abból, ahogy a másik taktikázik.

Az egyedi mechanika mellett a látvány és a hangulat volt az, ami miatt az egyik kedvenc RTS játékommá vált már a tesztidőszak alatt is a Northgard. A rajzos megvalósítás tökéletesen passzol a témához, elképesztően jól néz, amikor madártávlatból rázoomolunk a nyüzsgő munkásokra. Az időjárási effektek pedig elképesztően jól lettek megvalósítva. A leszálló tejköd és a hóvihar is annyira látványos, hogy szabályosan elkezdtem fázni. A hangok és a zene erre még egy lapáttal rátesz, még csak a késztetés sem volt meg bennem, hogy berakjak valami modern pop slágert, pedig előfordult, hogy egy egész délutánon keresztül magukhoz láncoltak a vikingek.

A sok pozitívum mellett azért vannak apróságok, amik leginkább a PC-s portolásból fakadnak. A klasszikus portolás okozta idegesítő elemek itt is megtalálhatóak, itt gondolok az apró feliratokra és az irányításhoz kapcsolódó kellemetlenségekre. A szoftver egy részét azért tisztességgel átdolgozták a készítők, így a konzolos verzió kapott egy tárcsás alapon működő építési menüt. Itt kényelmesen elfér minden elem, és még a tulajdonságok is normális betűmérettel vannak kiírva, ezért mindenképpen jár a piros pont. A szituációt pont ezért nem értem, mert ha már nekiálltak a konzolokra való optimalizáláshoz, miért nem javítottak ki mindent?

Az apró hibák és a viszonylag borsos árcímke ellenére minden stratéga őrült számára szívből tudom ajánlani. Magában a karrier végigjátszása is rejteget annyi változatosságot, ami miatt megéri az árát, a multi és a sandbox mód pedig csak hab a tortán. A helyenként lassú játékmenetre azért felhívnám a figyelmet, viszont a sok pörgős cím után nem gondoltam volna, hogy pont erre vágyom tudat alatt.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Shiro Games
Fejlesztő: Shiro Games
Méret: 622.53 MB
Megjelenés: 2019. október 3.
Ár: 8990 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Köszi a tesztet, kell. 🙂

  2. Most már tudom melyik játék ez, régen egy trailert láttam róla akkor fejben megmaradt egy darabig de egész eddig nem láttam semmi mást sem. 🙂