Tengu-toll a füledbe!
Az van, hogy megszületett az egyik legzöldebb kiegészítő a Nioh sorozathoz, mivel ennyi újrahasznosítást maximum a Barátok közt 7868. részében lehetett látni (tudod, amikor Ági bepöccen Attilára, amiért egyetlen tollvonással megfingatta a céget Miki figyelmeztetése ellenére); szóval a világ eseményeire hatására valahol várható volt, hogy nem ez lesz a legsimábban tető alá hozott Nioh kiegészítő – ez sajnos jelentősen meg is látszik az eredményen.
A The Tengu’s Disciple kiegészítővel egy időben jött egy ingyenes tartalomkiegészítő, nagyjából egy kalap alá fogom ezt venni a fizetős tartalommal: bizonyos ellenségek, esetleg a kelleténél gyanúsabban világító piros sírok egy mágikus tekerccsel lephetik meg a gyanútlan játékost. Ilyenkor egy rövid aréna, esetleg bossharc keretében lehet felnyitni a papiruszok rejtett képességeit, szintjüktől és nehézségüktől függően pedig a pálya újbóli teljesítésével felülírni bizonyos statisztikákat.
Eddig jó.
Ami már kevésbé tetszett, hogy a Yashima régió két térképén megnyitható tíz küldetésből csupán kettő főküldetés terelget minket az idő(vissza)utazós kalandban, mely a 12. századbéli Minamoto no Yoshitsune történetét és találkozását meséli el félszerzetünkkel. Az első térkép a Nioh 1 első helyszíneiből és az Umibozus pályából lett összegyúrva (ezt ennyiben is hagynám), talán a második helyszíncsomag lett egy picit kreatívabb a gyors, de ügyesen kitanulható végső összecsapásával.
A rövidebb, mellékküldetések a megszokott Nioh sémát követve vagy egy főküldetés rövidebb, módosított etapját jelentik, vagy egy már legyőzött főgonoszt küldenek ellenünk a fejlesztők (olykor új mozdulatokkal kiegészítve; dupla bossfightok ezúttal sincsenek). Vannak ám új ellenségek is (a csak hátulról piszkálható rákokat kaszabolnám én is vacsorának), illetve például a korrumpálódott katonák kaptak pár új képességet, de van az izgága majomnak is egy új verziója, illetve egy irritálóan masszív-trutyi lény is fog kellemetlen perceket szerezni. Kerültek természetesen a játékba új védelmezők (guardian spiritek) – ha valakinek még megrezdül a szeme ettől, bár ezt a részét javították a játéknak és most már megéri átváltozni – , valamint aki pálcát törne ellenségei felett az engem a kombózásában a kusaragimara emlékeztető splitstaffet, ami a gombok nyomva tartásával hosszabbodik meg egy végtelen-halálos táncban.
Jó Nioh szokáshoz hűen került új nehézségi szint is a játékba (gyakorlatilag egy new game++), ennek fényében a szintlimit is megugrott 400-ra, illetve további fegyver/samurai/ninja és omnyo mágia képességekkel lehet turbózni avatarunkat.
A Tengu’s Disciple szerintem a Nioh sorozat leggyengébb kiegészítője, de az árát így is bőven megéri. Főleg azoknak, akik hajlamosak rászánni idejüket egy újabb végigjátszásra és plusz órákat szentelni kedvenc felszereléseik agyon maxolásának a lehető legjobb statok kipörgetésével. Remélem a következő kiegészítő megjelenésére picit helyreáll a világ rendje és könnyebb szervezéssel, nagyobb odaadással, kreatívabb helyszínekkel és több új főellenséggel gyarapodik a Nioh-szága. A Tengu’s Disciplet 64 kunaiból 45-re értékelem.
(A kiegészítő a PlaySTation Store-ból vásárolható meg 3090 Ft-ért. A PlayStation 4-exkluzív alapjáték tesztjét ITT olvashatod.)
martin
Még mindig úgy érzem, hogy ennek az egész Nioh 2-nek végeredményben nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
HTB
kivételesen egyetértek veled
szerintem a fejlesztők is inkább csinálnának már egy új ninja gaident
remélem már nagyban hegesztik, nioht pihentetni kellene (a kiegek után)
KaiRong
Maximálisan egyetértek, eddig messze ez lett a leggyengébb Nioh DLC. A sztoriszál nem túl erős, bár a korábbiakkal ellentétben is nem is a főáramú történetet folytatjuk, hanem időutazunk, ami azért rosszul is elsülhet, és lám, itt is full érdektelen lett. Az első főmisszióról nekem is a rehash jutott az eszembe, a második főmisszió jó volt, de az első felétől, a vertikálisan építkető labirintustól a hideg rázott, gyűlölöm az ilyen pályákat. Az új fegyver engem a tonfa és a kusa szerelemgyermekére emlékeztet, és talán félve attól, hogy önmagában nem lenne elég népszerű, eléggé OP-re tervezték, ráadásul a magic-kel együtt skálázódik, ami a switchglaive használókat rögtön át is állította erre. A balanszban ez most azt jelenti, hogy az erős buildek úgy kezdődnek, hogy végy egy splitstaffot 😀
A picsogásom ellenére engem azért lekötött egy jópár órára a DLC, a Demon végigjátszásomnak még csak a háromnegyedénél járok, és legalább a kihívást azt tényleg sikerült feljebb tornázniuk – a vanilla alapjátékkal szemben ez volt az egyik fő kifogás, hogy túl könnyű – most viszont kicsit átestek a ló másik oldalára, és minden bossból HP sponge-ot csináltak, ha csak build nélkül vág bele az egyszeri játékos, akkor hosszú perceken keresztül kell csépelni a bossokat, hogy megadják magukat.