Nioh 2 – The First Samurai DLC (PS4, PSN)

Elsőkből az utolsók.

Mivel a Cyberpunk 2077-ben végül nem az eredetileg vizionált katanás-hadonászós vonalon indultam el, hiánypótlásként pont jól jött a Nioh 2 utolsó DLC-je, a The First Samurai. Ez a harmadik kiegészítő hivatott lezárni a Nioh második részének történetét, ezúttal is a picit katyvasz-időutazós vonalon mozogva, de végül ügyesen hozzávarrva az eseményeket az alapjáték sztorijához, megválaszolva pár nyitott kérdést. Mindezt a szokásosan túltolt és giccses, de látványos rövid kis animációkkal végigvezetve, párhuzamosan azzal, ahogy végigverekedjük magunkat a két új főküldetésen és a számos mellékküldetésen. És bár a Nioh kapcsán született beszámolók során már kezdem úgy érezni magam, mint évekkel ezelőtt, amikor én voltam a szerencsés, aki az adott év focis játékait tesztelte (a FIFA-felelős), a szokásos újrahasznosításon kívül szerencsére azért akadtak megsüvegelendő dolgok.

Ezúttal új fegyver nem került a játékba, úgyhogy a pályadesignt és felépítést járatták maximumra a fejlesztők. Imádtam az első pályát, ami amolyan szokásos Nioh-snak indult, de hirtelen egy virágokkal teli, élénk színekben pompázó erdőben találtam magam. A szokásos rövidítések, rejtett helyszínek és gyűjtögetni valók ezúttal is logikusan, érdekesen felépített etapokat eredményeztek, ahol lehet mind vertikálisan, mind horizontálisan bolyongani, eltévedni majd rálelni a helyes útra, közben mindenki kedvenc Kodamáit visszatessékelni a checkpointként funkcionáló kegyhelyekre, és látványos párbajok során aprítani a japán folklór bizarrabbnál-bizarrabb teremtényeit. Új ellenségből papíron ugyan relatíve sok van, de ezek zöme csak az eddigi genyák újraskinelt változata pár extra, erősebb támadás variánssal. Az igazán újak közül a magát bébinek álcázó és sipítozó szakállas vén trotty Konaki-Jiji annyira nem jött be, viszont az Itsumadeval történő első pár találkozás majdnem azt a káromkodást hozta ki belőlem, mint pár évvel ezelőtt az első Tengu, ami utamba akadt.

A Nioh 2-re jellemző visszavett nehézség azért most is érezhető, lehet ezért is próbálták meg az egyik mellékküldetésben imitálni a – és ezt mindig hangsúlyozom – legkirályabb Nioh pályát, a Grand Tournamentet, de egyszerre támadó bossok ezúttal sincsenek, illetve a hullámok végeztével automatikusan ment egyet a játék. Mondjuk szép is lett volna, egy 30-50 perces daráldát egybe letudni, főleg, hogy nem egyszer több bosst kell pihenő nélkül, egymás után visszaküldeni málnát szedni az örök gyümölcsmezőkre, de emlékszem én diadalittas pillanatokra az első részből, ahol fél órán keresztül kite-oltam a dupla bossokat pislogás nélkül (igen, Bloodshed’s End, rád gondolok).

Visszaköszön az Abyss is, bár ezúttal Underworld néven. Itt kell legyőznünk a 108 kísértést a Nirvana felé vezető úton, és itt tehetünk szert a játék legerősebb felszerelésére. Mindez csak az új, Dream of the Nioh nehézség megnyitása után, úgyhogy ezt az endgame tartalmat csak a legkitartóbb játékosok tapasztalhatják majd meg. Magam részéről a Nioh nehézséget talán majd PS5-ön abszolválom; bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy itt-ott nem élveztem újra a kaszabolást, azért egy picit elfáradtam a sok száz a játékkal eltöltött óra után és túl sok minden újat már nem tudott nyújtani a The First Samurai. Amiben bízom, hogy a pár hete felröppent kósza hírekkel ellentétben a Microsoft nem vásárolja meg kilóra a Koei Tecmót.

…és hogy pár éven belül újra egy szórakoztató Ninja Gaidennel játszhatok.

Aztán, ha már attól van csömöröm, na akkor jöhet egy új, picit átgondoltabb Nioh!

(A kiegészítő a PlayStation Store-ból vásárolható meg 3490 Ft-ért. A PlayStation 4-exkluzív alapjáték tesztjét ITT olvashatod, a korábbi kiegészítők kedvcsinálóját pedig ITT és ITT.)