Pislákoló fény a sötétségben.

Szóval – így utólag visszatekintve, ezúttal nagy örömömre – folytatódik a Nioh 2 időutazós extravaganzája a második, Darkness in the Capital névre keresztelt fizetős kiegészítő tartalomban. Mert bizony hősünk ezúttal is a Japán identitás kialakulásának egyik legfontosabb korszakában, a Heian-periódusban találja magát. Erről a korról tudni kell, hogy itt még nem volt a Napistenről – Hélioszról – elnevezett Innovációs Zrt., ami makulátlan minőségű energiatakarékos LED lámpákkal borítaná fénybe a korszak fővárosát, a mai Kyotot. Bár igazából ugyanarra az eredményre vezetett volna a dolog – még nagyobb sötétséghez…
Nem, a sötétséget ezúttal is a gonosz démonok okozzák. Az ismét zavaros történetben – ami a kiegészítő leggyengébb pontja – a legendás Minamoto no Yorimitsu és Abe no Seimei, valamint újfent a Sohamayaru játsszák a főszerepet. Én a Nioh történetét már az első részben elengedtem és elégedetten kamilláztam a látványos átvezetőkön, gyakran azt sem tudva, hogy éppen mi a bús-bánat a narratíva, úgyhogy engem ez nem zavart.
Főleg annak fényében, hogy a kiábrándítóan szürke Tengu’s Disciple DLC-hez képest ezúttal egy tartalmasabb és látványosabb csomaggal lepte meg a játék szerelmeseit a Team Ninja.
A fizetős tartalom mellé ezúttal is érkezett ingyenes bővítés: kiegészítőinket ideiglenesen beáldozhatjuk felerősítve ellenségeinket, cserébe jobb minőségű felszerelés potyog majd jutalom gyanánt, valamint kellő mennyiségű rohadék megfingatása után a mentési pontnál visszaválthatjuk az immáron erősebb, magasabb szintű kellékünket. Elsőre nekem ez parasztvakításnak tűnt, de az új, Way of the Wise (ami szerintem még mindig nem ér fel az első rész nehézségével, de én nagy nehezen túltettem magam azon, hogy ez a Nioh sosem lesz az a nehézségű Nioh már…) fokozaton aranyesőként hullik majd az új narancssárga, ethereal minősítésű loot.
Mindig keserédesen mondom, hogy már megint ennyi meg annyi régi bosst hasznosított újra a Team Ninja – ezeken általában a pár új mozdulat sem lendít annyit, hogy a veteránoknak újdonság erejével hassanak. Most azonban nem tudtam emiatt sem haragudni: egyrészt az előző DLC unalmas pályadesignját ugyan a szokásos fakó-szürkeségből táplálkozó, de érdekesebb és látványosabb tervezés vette át (leszámítva a három főküldetésből az elsőt – itt mire bemelegedtem volna, már végeztem is), illetve az új bossok, ha nem is fogcsikorgatóan nehezek, de irtó látványos move-settel késztették államat mindenféle lepotyogásra. És akkor nem is beszéltem az easter-egg párbajról, ami remélem azt vetíti elő, amit gondolok…
Új főgecik mellett meglepően sok új aprítandó mezei szörnyike is került a kiegbe, a leg-miafaszez-ebb pillanatot nekem az Oboroguruma okozta, na őt nem tolnád, mint a lopott cangát, hiába egy szekér. És ezzel koránt sincs vége az újításoknak: a nagyon gyors és látványos, ökölre erősített karmokkal egy teljesen új felfogásban lehet keresztülbokszolnunk magunkat a csúfságokon – ráadásul az egyik képességnek köszönhetően az aktív skillek használata helyett csak egyre erősödnek a támadásaink, ha az öklözőzsírra esne a választásunk. Ráadásul ezúttal ez a fegyver is megkapta a legendásan ikonikus Izuna Drop mozdulatot a kard mellé…
Hát valahogy így: a tényleg semmi extra első DLC-hez képest hatalmas minőségbéli ugrás felfelé a Darkness in the Capital – hiába ezúttal is csak három főküldetés (és pár rövidebb mellékküldi), az új nehézség, a narancssárga loot, egy teljesen új jellegű fegyver hosszú órákra a TV elé szögezi a wannabe-nindzsákat. Ez most tök jó lett.
(A kiegészítő a PlayStation Store-ból vásárolható meg 3090 Ft-ért. A PlayStation 4-exkluzív alapjáték tesztjét ITT olvashatod, a korábbi kiegészítő kedvcsinálóját pedig ITT.)
KaiRong
Bár kétségkívül itt is volt elég sok rehash az első részből és a Nioh 2-ben meglévő pályaelemekből, mégis ég és föld a különbség az első és a második DLC között. Az unalmas splitstaff után az öklözős csihi-puhi végre hozott egy kis változatosságot, az új bossok valóban látványosak és érdekesek, igyekeztek új combat skillekkel is telepakolni a játékot. A Wise nekem is csalódás volt az első rész után, gyakorlatilag alig volt észlelhető az ugrás a nehézségben a Demonhoz képest, de hátha a Nioh majd bekeményít 🙂