Új mesék, régi őrület.
(A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.)
Az egyik, ha nem a legjobb eddig készült Borderlands játék a Telltale Games által jegyzett Tales from the Borderlands, hiába tér el játékmenete a széria megszokott műfajától. Ráadásul, számomra a második legjobb történetmesélős játék a hányattatott sorsú stúdiótól. Anno sikerült a tökéletes Borderlands humort ötvözniük az egyéni játékmenettel és interaktív sztorival. Kérdéses volt – és bevallom félve vártam –, hogy a Telltale nélkül a Gearbox mihez kezd a folytatással. Meg tudják ismételni az első rész osztatlan sikerét? Nézzük hát, hogyan sikerült a New Tales from the Borderlands.
A szokásos körítés
Az új játék fogta a szokásos formulát – Vault, kincsek, vesztes főhős, kapzsi kapitalista cég – és abszolút semmit nem változtatott rajta. Az egyetlen különbség, hogy nem csupán egy, de három karakterrel is fogunk kalandozni. (Róluk később.) Mondhatnánk, hogy miért változtassunk valamin, ami már működik, de jómagam 5 játék után néha-néha fárasztónak találtam már a szokásos Borderlands-humort, amibe most egy csipetnyi Gen Z stílust is vegyítettek. Ennek ellenére a viccek és a történet szintjén a New Tales hozza az elvártakat és biztos vagyok benne, hogy a széria rajongói elégedettek lesznek a néhol egyébként meglepően kompetens írással. A történet hamar felveszi a fonalat és borzasztó gyorsan bepörögnek az események, ráadásul teljesen őrült iramban halad a történet, egészen a végéig. Azonban az ötödik epizódban kicsit elszáll az egész és az addig gyönyörűen felépített karakterívek megtörnek. A sztoriról nem mondok konkrétumokat, de a végére nemhogy a sci-fi műfajtól, de a Borderlands világától is teljesen elrugaszkodik. Kicsit meglepő, hogy ezt pont a Gearbox – az eredeti játékok készítői – hozták össze, csak kár, hogy ilyen félszegen. Viszont az egész élményt „Az utazás számít, nem a cél” filozófiával végigkövetve egyáltalán nem fájdalmas a vége, csak egy kicsit kellemetlen. Viszont szerencsére van, ami kárpótol.
A három nemjómadár
A karakterekre remekül ráérzett a Gearbox, elvégre ez a világ mégis csak az ő gyermeke. Ahogy említettem, három karaktert irányítunk, akik különböző személyiséggel és képességekkel rendelkeznek: Anu a szeleburdi, konzervatív tudós, az ő mostohaöccse Octavio, a fiatal utcagyerek, aki vállalkozó szeretne lenni úgy, hogy nem dolgozik semmit, és az ő főnöke Fran, aki – amellett, hogy egy Frozen Yogurt bolt boldog tulajdonosa – dühkezelési problémákkal küzd. Fran a lebegő székével képes hatalmasokat ütni és megfagyasztani a problémás egyéneket. Octavio mindenki hasába lyukat tud beszélni, és hackelni a P-HONE eszközével, Anu pedig képes leszkennelni tárgyakat és rejtett helyeket megtalálni a szemüvegével. A három hőst nagyjából ugyanannyit irányítjuk, és a képességeik szépen kiegyenlítik egymást, ráadásul a köztük lévő dinamika fenomenálisan jó. Természetesen, ahogy mondtam, a humor kellően fárasztó tud lenni, de olyan szenvedéllyel és tehetséggel adják elő, hogy könnyű átlendülni ezen. Emellett pedig rengeteg elképesztően jól megírt mellékkarakterekkel találkozunk majd. Személyes kedvencem L0U13, a bérgyilkos robot, aki, amikor épp nem a fegyverét, akkor okos, vicces és fenomenális egysorosait pufogtatja. De az ex-Psycho, Stapleface és az öntudatra ébredt Tediore gépfegyver, Brock is remek társunk lesz majd a kalandozásaink alatt. Van még benne jó sok remek karakter, de ezt meghagyom nektek. Egyébként igen erősen reflektál az első részre, szóval mindenképp érdemes lenyomni előtte a Tales from the Borderlandset!
Mehet a menet?
Fontos tényező természetesen, hogy milyen maga a játékmenet. A formulán nem sokat változtatott a Gearbox: nagyrészt párbeszédekből, és az ezeket megszakító cutscene-ekből áll a játékmenet. Amint mondtam, a dialógusok remekek és a választásaink a játék végét is befolyásolják, épp úgy, ahogy azt, hogy ki hogyan viszonyul egymáshoz a kaland során. Felfedezhetjük a területek egy bizonyos részét a párbeszédek között, gyűjthetünk pénzt – amit sose fogunk tudni rendesen elkölteni –, meg kutathatunk Vaultlander figurák után is. Viszont, ebből a részből kikerültek az apróbb puzzle feladatok, amelyek néhol egészen kreatívak voltak az előző felvonásban. Bár ez elég sajnálatos, azért jó is, hogy nem törik meg a történet iramát. A kalandjaink során elérhetővé válik néhány minijáték is, mint a hackelés vagy a fentebb említett figurákkal való harc. Ezek az apró elfoglaltságok színesítik ugyan a palettát a QTE-k és a dialógusok között, azonban elég gyorsan elmúlik az újdonság varázsa, elvégre eleve nem kifejezetten ötletes addendumok. Szerencsére a New Tales nagyon jól fest, és a hangok és zenék is remekek. Megmaradt a szokásos cell-shaded grafika, de sokkal jobban néz ki.
Összességében a Gearboxnak sikerült jól ráépítkezni az előzményre. A New Tales from the Borderlands egy humoros, jó karakterekkel és remek sztorival rendelkező interaktív kaland. Valamennyire érezhető, hogy hiányzik belőle a Telltale Games érintése, éppen ezért egy hangyányival gyengébbre sikerült, mint az elődje. Annak ellenére, hogy itt az összes öt epizód elérhető egyszerre, én mégis azt javaslom, csak apróbb adagokban fogyasszuk, mert a Borderlands humor hamar megüli az ember agyát. A vége lehet nem mindenkinek fog teljesen átjönni, de mindenképpen elszórakoztatja az embert jó pár óráig. A legjobb pedig az, hogy akár nem gamer barátaink is élvezhetik a remek narratíva miatt. Ha még mindig odavagy a Telltale Games stílusú játékokért vagy a Borderlands sztorikért, akkor mindenképpen érdemes magad belevetni Anu, Octavio és Fran kalandjába!
(A játékot a Cenega Magyarország biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból, ára 15 490 Ft.)
