Neva Complete Edition (PS5, PS4, PSN)

Farkasüvöltő szívek.

Nagy elmaradásunkat pótoljuk most, sajnos a 2024 végén megjelent Neva eddig elkerülte oldalunkat, ám a most kiadott Prologue DLC tökéletes alkalom arra, hogy rávessük magunkat és megosszuk veletek élményeinket a teljes kiadásról. Nem volt könnyű dolgom, ugyanis az elmúlt bő egy évben azért hozzám is eljutottak a magasztaló vélemények, így volt bennem némi pozitív prekoncepció a játékkal kapcsolatban, ám ezt az első órák tapasztalatai sajnos nem igazolták. Mostanra túl vagyok a közel 5 órás kalandon és a végére valamelyest bennem is árnyalódott a kép, de vajon örök klasszikusként fogok rá visszaemlékezni? Nézzük meg!

Az szerintem már a legelső pillanatban mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy audiovizuális szempontból egy páratlan alkotással van dolgunk. Egészen csodálatos és megindító dallamok kísérik a kézzel festett hatást idéző, pasztellszerű képeket. Ritkán látni ilyet, de egyszerűen minden egyes jelenetet ki lehetne tenni a falra, olyan hihetetlen erős atmoszférát és színvilágot álmodtak a képernyőre. Ha az aktuális játékmenet éppen nem is varázsolt el, az mindig visszahúzott a program elé, hogy gyönyörködjek benne. A vizuális történetmesélés, a játék az árnyalatokkal és a hangulattal elsőszámú szempont volt a fejlesztés során, és sokáig azt hittem, hogy az élményt egyedül ez fogja elvinni a hátán.

A történet kéz a kézben jár a játékmenettel, és ahogy az előbbi egyre jobban kibontakozik, úgy lehetőségeink is mindinkább bővülnek. Főhősünk, Alba, a harcos leányzó hófehér, agancsos farkasával, Nevával járja a vidéket, és igyekeznek visszaszorítani a sötét rontást, ami (nem is olyan) lassan bekebelezi az egész régiót. Bozontos társunkkal még kölyökkorában veselkedünk neki a kihívásoknak és egy teljes éven keresztül láthatjuk, ahogy egyre nagyobbra és magabiztosabbra cseperedik. Ahogy írtam, a fejlődése arra is kihatással van, hogy mennyi mindenben lesz segítségünkre, mert ugyan eleinte a harcokból inkább kimarad, de később már farkasoroszlánrészt vállal bennük. Ez azért is kiemelten fontos, mert hősnőnk képességei végig változatlanok maradnak, így egyedül farkasunk szolgáltatja az újdonságokat.

A történetet teljes egészében oldalnézetben követjük majd nyomon és mozgásunk, lehetséges interakcióink leginkább a platformok közötti ugrálásra, valamint a néhány kardsuhintással történő harcra korlátozódnak. Ahogy telnek az évszakok, nemcsak a pályák hangulata és karakterisztikája változik, de egyre összetettebb küzdelmek és ügyességi részek várnak ránk. Eleinte nagyon szűkös eszköztárral rendelkezünk, és éppen emiatt volt számomra nehézkes az első fejezet, mert jobban hasonlított egy lassú sétaszimulátorra, mint egy izgalmas kaland bevezetőjére. 

Szerencsére idővel egyre inkább magához tér a progi, és elkezd egyre kreatívabb próbatételeket görgetni elénk. Kicsit néha keveselltem az új ötletekkel töltött időt és mindig üdvös, ha nem hagynak minket ráunni egyikre sem, de néha talán túl gyorsan lapozott tovább a mesélő. A nagy kedvencemmé vált tükrös fejezetet még legalább ugyanannyi ideig tudtam volna játszani, mint ameddig tartott. Szintén említésre méltó, hogy néhány funkció mélyebb értelmezést is kaphat, például mozgásunk egy későbbi ponton megváltozik és egyben gyorsabbá válik, amire könnyű úgy tekinteni, mint a kezdeti lassúságra utaló reflexió. Ennek köszönhetően kapott egy keretet a játék, és más megvilágításba helyezte a korábbi élményeket. Ahogy egyre jobban oda kellett figyelnem a jó időzítéssel kivitelezett szökkenésekre és az olykor meglepően nehéz harcokra, úgy kezdett el észrevétlenül magával rántani Albáék sorsa.

Szokás a kicsit is mélyebb tartalommal bíró, lelkünk húrjait megpendíteni igyekvő indie címeket azonnal piedesztálra emelni, és attól tartottam, hogy a Neva is hasonló módon, jogosulatlanul kapott ilyen kitüntetett figyelmet a játékosoktól, de a stáblistához vezető úton azért igen sok érzést sikerült bennem összekutyulnia. Az egyértelmű felnövéstörténet mellett átéltem a felelősség, önfeláldozás és elengedés élményét, valamint az élet örök körforgásán is volt szerencsém eltűnődni, amit valljuk be, nem minden, néhány délután alatt kipörgethető cím képes elérni.

Prologue DLC

A több mint egy évvel az alapjáték megjelenését követően kiadott kiegészítő ugyan barátságos árért cserébe kínál még többet a megkedvelt páros történetéből, ám kivételesen ez egyenesen arányos a mennyiséggel is. Az alig egy órácskán át tartó előzménytörténet Alba és Neva megismerkedését regéli el, viszont mindezt egy amolyan „Best of…” módon teszi, vagyis a már ismert mechanikákkal játszik, ellenben mindezt maxra tekerve. Mind a harcok, mind a platform részek intenzitását feljebb csavarták, így hiába játszódik a főjáték előtt, mindenképp azt javaslom, hogy csak annak befejezése után essetek neki. 

Szerencsére az ismert megoldásokon túl új ötleteket is sűrítettek ebbe a csöpp kalandba, például a villámos epizód biztos sokak emlékében megmarad, már csak a hangulata végett is. Rövidségének hála tempósabb lett a DLC, nélkülözve minden időhúzó üresjáratot, így egy kompaktabb csomagot eredményezve. A sztori szempontjából nem feltétlen éreztem indokoltnak, de csekély ára miatt bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne még egy kis időt tölteni Neváékkal.

Mikor elkezdtem írni a tesztet, még nem sejtettem, pontosan miként is fogom összegezni magamban az élményt, amit a Neva adott, de ahogy egyre inkább tisztázódtak a gondolataim, úgy döbbentem rá, mennyire sokat is kaptam a pár órás kaland során. Habár kicsit lassan indul be, saját tapasztalataim alapján mégis mindenkit arra bátorítanék, hogy adjon neki időt és hagyja, hogy magával rántsa ez a csodaszép és érzelmes történet. Nem fogja megbánni.

(A kiegészítőhöz a kiadó biztosított hozzáférést. Köszönjük!)