Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Need for Speed: Hot Pursuit Remastered (PS4, PSN)

Rabló-pandúr nosztalgia: EA Edition.

Bár nem mondanám magamat akkora rajongónak (sőt!), de az tény, hogy a Need for Speed sorozat gyerekkorom egyik meghatározó címe volt, csakúgy, mint azok többségének, akik hozzám hasonlóan a ’90-es, 2000-es években, a PS1-PS2 generációnak bűvöletében cseperedtek fel. Az 1994-ben útjára indult széria az EA kiadó egyik legfontosabb zászlóshajója, egyúttal az egyik legkifacsartabb, legtöbbet használt, legtöbbször lélegeztetőgépre kapcsolt szériája a videojáték-történelemben, ahol a futószalag idestova huszonhat esztendeje képtelen leállni. Ennek nyomán a frencsájz mostanra már több mint húsz részt számlál, melyek között éppúgy megvoltak a csúcspontok (NFSIII, Underground, Most Wanted), mint a mélypontok is – és manapság sajnos már inkább az utóbbi felé húz a mérleg nyelve, egyébként maximálisan törvényszerű módon. Mert annak hála, hogy az EA sorban, szinte szünet nélkül fossa ki magából ezeket a játékokat, garantálja is vele, hogy ha fejlődésről, újításokról, vagy úgy en bloc tíz vagy legalább kilenc pontos minőségről van szó, akkor igazából semmi komolyra ne számítson senki.

Persze mit papolok én, az emberek úgyis megveszik: az NFS tökéletesen összehasonlítható olyan hasonszőrű sorozatokkal, mint a FIFA, a Call of Duty, vagy épp az Assassin’s Creed. Remekül megfelel a hétvégi játékosoknak, akik nem kihívást keresnek, csak színtiszta szórakozást. Ezt nem is ítélem el, ugyanakkor az az egészben a bibi, hogy az utóbbi időben az NFS mindenről szólt, csak a színvonalas szórakoztatásról nem. Ennek a meggyőződésnek jó példája volt a Payback, amit egy Store-os akció keretein belül szereztem be, hogy aztán rövid, két napig tartó játék után a virtuális szemeteskukában landoljon. Negatív véleményemnek itt a PSC-n hangot is adtam; nevezetesen, hogy valami nagyon-nagyon jó ok kellene ahhoz, hogy én belátható időn belül újra NFS-sel játsszak. Az a bizonyos nyomós ok nem sokkal később meg is érkezett MolonLave kollégától, aki megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem tesztelni a Need For Speed Hot Pursuit Remastered című újrakiadást – igen, azt hiszem rendesen belenyúltam a darázsfészekbe.

Tudom, hogy most mit gondoltok: kellett nekem megszólalni. Viszont mégsem tekintettem nyűgnek a dolgot, ugyanis a 2010-ben megjelent Hot Pursuit talán az utolsó igazán jó epizód volt a sorozatban, ami anno visszahozta az NFS-t a gödör aljáról – ahová pár résszel később megint visszakerült, de ez most mellékes. A Criterion Games első NFS-játéka ez, amelynek az volt a nem titkolt célja, hogy visszatérjen a sorozat gyökereihez, és megújítsa azt. Félig-meddig sikerült neki: a klasszikus, eredeti 1998-as Hot Pursuit újragondolásaként visszahozta a régi epizódok színvonalát – még ha csak rövid időre is. Az EA pedig a stuff tíz éves jubileumának alkalmából elérkezettnek látta az időt, hogy némi ráncfelvarrással a jelen generáció konzoljait és játékosait is megajándékozza vele – mindezt a Stellar Entertainment jóvoltából, akik korábban a Burnout Paradise Remastereden is ügyködtek. Nem az a kérdés tehát, hogy ez az újrakiadás vajon csak könnyű pénzszerzési lehetőség-e az EA részéről, vagy esetleg egy nagy elánnal, hosszú munkaórák által összerakott remastered kiadás, ami tényleg nekünk, játékosoknak készült – mert naná, hogy inkább az előbbi állítás igaz rá. Azonban, hogy ennek ellenére milyen lett a Hot Pursuit Remastered… nos, az szerintem senkit sem fog meglepni.

Hogy ez alatt mire is gondolok? A Hot Pursuit Remastered egy legjobb esetben is korrekt felújítás – csak nem annyiért, amennyiért kínálják. Azaz nagy változásokra senki se számítson, amit tud, azt tudta már az eredeti, 2010-es verzió is. Akkoriban talán régimódinak tűnt ez a metodika, de manapság, amikor nagyban hódít az open world mánia, és szinte minden címet ennek a szellemiségnek rendelnek alá, kifejezetten üdítő, hogy a Hot Pursuit mindenféle felesleges nyílt világú jelleg nélkül tárja elénk az autóversenyzés élményét, a mindig jól csengő rabló-pandúr mechanikával megbolondítva. Az USA nyugati partja alapján összeállított, egyébként fiktív Sacrest megyében törhetünk borsot a hatóságok orra alá, vagy épp kaphatjuk el a KRESZ és a sebességkorlátozás szabályait nevetve felrúgó versenyzőket, sivatagban, homokos tengerparton, autópályákon, hófödte hegyek között és mamutfenyőkkel benőtt ösvényeken száguldozva, szerencsére mindenféle erőltetett, tökéletesen szükségtelen történet és fájdalmasan klisés karakterek nélkül – épp úgy, mint ahogy a sorozat fénykorában. Lehet, hogy sokaknak ez 2020-ban már hátrány, véleményem szerint épp jól jön az, hogy a free ride helyett a térképen választhatjuk ki a feladatokat (autósüldözések, versenyek, time trial-ok, stb.), és nem kényszerít rá minket a játék, hogy mindenhova odakocsikázzunk. Továbbá pozitívum, hogy az autókat (amelyekből összesen 77 darab áll rendelkezésre) sem játékbeli fizetőeszközzel vehetjük meg, hanem a „mérföldkövek” teljesítésekor és a küldetésekből kapott pontok által válnak elérhetővé. Viszont azt nem árt megjegyezni, hogy amíg az eredeti játékban még választható volt a Carbon Motors E7, a Mercedes-Benz SLR McLaren és a Stirling Moss, itt licencgondokból kifolyólag már nem az.

Ezeket leszámítva (meg azt, hogy automatikusan megkapjuk a létező összes DLC-t a játékhoz) a Hot Pursuit Remastered semmiféle újdonsággal vagy extrával nem szolgál. Verseny közben ugyanúgy használhatunk fegyvereket (EMP, szöges útzár, zavaró, turbó, amik a menekülést, illetve az előrejutást segítik), ugyanúgy van Autolog, amelynek hála online mérhetjük össze teljesítményünket a barátainkkal. És nagyjából ennyi. Jól lehet, a vezetési élmény szerencsére még mindig elviszi a hátán a cuccot, bár a legutóbbi NFS-sek után viszonylag hosszú ideig tart megszokni, de oda se neki – a hangulat a helyén van, könnyen rá lehet kattanni, még ha nem is egy tűpontos szimulátorral van dolgunk, de egy NFS-játéknál azt hiszem ezt felesleges szóba hozni. Ami a grafikát illeti, ott türemkedik ki legjobban, hogy a stuff csupán egy hanyagul újracsomagolt „felújított kiadás” (ezt nyugodtan tehetjük idézőjelbe), ami nem kifejezetten egy újabb bőrt, inkább egy kis plusz pénzt akar lehúzni rólunk, gamerekről.

Bevallom, a magam részéről remekül szórakoztam ezzel a játékkal. Jókat versenyeztem, élvezettel kergettem a rosszfiúkat a yard színeiben, és jó hangulatban róttam a végtelen utakat. De ehhez hozzátartozik, hogy nem kellett kicsengetnem érte durván 14 ezer forintot, ami – szerény véleményem szerint – rettenetesen sok ezért cuccért. Úgy azért már egy kicsit más lenne a leányzó fekvése. Nem akarok senkit sem lebeszélni róla, de ha mindenképpen csillapíthatatlan késztetést érzel arra, hogy játssz vele, akkor inkább vedd elő az eredetit, mintsem pénzt költs erre. Mert a Hot Pursuit Remastered annyira remastered, hogy szinte már portolás.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-ból 13490 Ft-ért.)

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Eddig teljesen hidegen hagyott a cucc, de bakker ez a teszt simán felrakta a listára egy jó kis akcióban. 🙂

Advertisements