Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Narita Boy (PS4, PSN)

Videjójáték.

Horizon: Zero Dawn, Ghost of Tsushima, Grand Theft Auto V, Assassin’s Creed: Valhalla – egytől egyig mind kiváló, csúcskategóriás videojátékok hatalmas, komplex és gyönyörű világokkal, ám ezen világok mindegyikéről elmondható, hogy bár szinte minden megtalálható bennük, két dolog mégis hiányzik belőlük: az igazi merészség és a korlátok nélkül szárnyaló képzelet, mely összetevők segítségével a player teljesen kiszakadhat a valóság földhöz láncoló béklyójából. Ahogy azt az utóbbi időben több cikkemben is kifejtettem, ha valaki manapság valóban bevállalós, a közízlés langyos vízén felülemelkedő, meglepően szokatlan, kényelmetlenül elvont, néha egyenesen kényelmetlen, vagy izgalmasan szürreális virtuális világokba vágyik, annak az indie fejlesztők alkotásaihoz kell nyúlnia. Ehhez viszont mostanában – szerencsére! – nem is kell sokat keresgélni: kiváló példa a témára a nemrégiben PlayStation 4-re is debütált Narita Boy.

A Narita Boy stílusát tekintve egy neo-retro hangulatú, oldalnézetes kaland-akció játék. Cselekménye – mely a game egyértelműen legerősebb alkotóeleme – fura és izgalmas technológiai-mitológiai egyveleg, mely olyan popkulturális klasszikusokból táplálkozik, mint a Tron, A fűnyíró ember, a Neurománc, valamint érintőlegesen a Mátrix. De, hogy a dolog még átütőbb erejű legyen, mindezt ötvözték némi klasszikus Dűnével is, amitől a Narita Boy világára tényleg simán rá lehet mondani, több kilométeres magasságból tekint le mindenre, ami a szélsőségektől mentes közízlést szolgálja.

A tényleg üdítően ötletes, szívszorítóan drámai és megmosolyogtatóan poénos eseményekkel teli történet főhőse egy ifjú, aki bizonyos rejtélyes eseményeknek köszönhetően egy rég elfeledett virtuális világban, név szerint a Digitális Királyságban találja magát, ahol apokaliptikus állapotok uralkodnak. A Konzol halott, a mindenható Tervező nincs többé, nagy álma pedig szertefoszlott azzal, hogy visszatért Ő, aki bárkit és bármit elpusztít annak érdekében, hogy uralkodhasson a Digitális Királyság felett. A programok szenvednek, a Nagy Házak hanyatlanak, az Ő pribékjei pedig kényük-kedvük szerint terrorizálják a digitális teret. Most azonban fényes reménysugár jelenik meg a bitek és byte-ok sötétségében Narita Boy személyében: ő az egyetlen entitás, aki újra békét hozhat a Kódnak.

A játék során be kell járnod és fel kell fedezned a királyság minden zegét-zugát, mely utazás hamisítatlan, klasszikus kalandhangulatot biztosít a barangoláshoz. Emellett ügyességi és logikai kihívások sokasága vár rád, és persze igen sok harc. Az ügyességi részek általában platformer-specifikus “ugrálós” feladatokat jelentenek, de bőven akadnak ezek mellett kifejezetten üdítő kihívások is, ahol a tűpontos időzítés ilyen-olyan kivetülése a siker kulcsa. A logikai fejtörők digitális kódok felkutatásából és szekvenciák kikövetkeztetéséből, esetenként memóriajátékokból állnak, változatos módon megmozgatva az agytekervényeket.

A Narita Boy azon játékok táborát erősíti, melyekben minden egyes összetevő, a legelső párbeszédtől a legutolsó animációig messzemenően ki van találva és ki is van dolgozva. Remek, lelkiismeretes munka, bármiféle alibizés nélkül!

A game legerősebb része szerintem a prezentáció, egész pontosan a látvány. A királyság valami egészen hihetetlen formában elevenedik meg, mesterien ötvözve jövőt és múltat, melynek eredménye, hogy a játék minden egyes képernyője screenshotra (vagy digitális képeslapra) kívánkozik. Eszméletlenül hangulatosak, szinte megbabonázóan vonzóak a helyszínek és a karakterek, amikor pedig feltűnik például a tévéállványból tákolt, keresztre feszített szörnyprogram, a monitorfejű digilovakkal vándorló, szedett-vedett kolduskaraván, vagy a kábelkötegekkel oltárba bekötött elektro-szent, az igazi ínyenc geekek is biztosan csettintenek megelégedettségükben. Mindehhez járul még egy nagyon speciális, CRT tévéeffekt (kikapcsolható), ami azt eredményezi, hogy ha valaki teszem azt éjszaka játszik egy töksötét szobában, akkor teljesen eltűnnek a lapostévé szögletes körvonalai, és elvarázsol, szinte beszippant a lekerekített szélű, pulzáló retro-képcső.

Az audio részleg nem kevésbé izmos. A game elképesztően hangulatos és sokszínű soundtackkel rendelkezik, mely nagy költségvetésű produktumok hanganyagával is simán versenybe szállhatna. Itt tennék említést még a sztori szövegezéséről is, ami az angolul értőknek igazi mennyország lesz azáltal, hogy a minden dialógus “számítógépes tájszólással” van megírva. Törött programkódban csaholó szoftverkutya, valaki?

A harchoz Narita Boy pixelbőrébe bújva kell a mágikus Technókardot forgatni. A küzdelem meglepően sokrétű és lehetőségekben-képességekben gazdag, melyben például az ugrások is kiemelten nagy szerepet kapnak. Nehézségét tekintve az akció eléggé változó képet mutat: a kaland előre haladtával egyre komplexebb – és néha bizony egyre frusztrálóbb – feladatokat kell abszolválni, legfőképpen úgy, hogy másodpercre pontosan betanulod az ellenfelek-főellenségek koreográfiáját, vagy az ügyességi kihívások mechanikáját. Az pedig már csak hab a tortán, hogy néha nem gyalogszerrel kell a feladatoknak nekivágni, és ezen részek mindegyike egészen különleges, üdítő élmény!

A Narita Boy azon ínyenc mesterművek közé tartozik, melyek meglepetéseit és fordulatait óriási hiba lenne egy tesztben leleplezni, ezért én is csak nagyon óvatosan mertem eddig nyilatkozni a részletekről. Annyit viszont bátran árulok el, hogy a játék két-három órája után a lehető legmagabiztosabban adtam volna meg a maximális 5 csillagot erre a remek alkotásra. Ez aztán némileg csiszolódott azoknál a későbbi harcos részeknél, amikor az optimálisnál valamivel szűkebbnek éreztem a rendelkezésre álló teret, valamit a kényelmesen inspirálónál jóval feszesebbnek a tempót, szóval laza kéjutazásra semmiképpen ne számítson az, aki belevág a kalandba: a királyság felszabadítása elhalálozások sokaságával van kikövezve. Szintén fontos tudnivaló, hogy a game, bár a fordulópontokon igyekszik utat mutatni a playernek, azért folyamatát tekintve feltűnően sok backtrackinggel, azaz régimódi oda-vissza mászkálással-kóricálással tarkított, ami egyfelől mára már teljesen kiveszett az “előremutató” videojátékokból, másfelől akár frusztráló elkeveredésekbe és elkeseredett útkeresésbe is torkollhat. Az értékelőt ennek megfelelően tompítottam.

A Narita Boy egy meglepően tartalmas, változatos, és indie szoftverhez mérten abszolút meggyőző szavatosságú (simán akár 8-9 órás) kaland, mely magas minőségű összetevőivel tökéletes választás lehet azoknak, akik a kommerszen messze túlmutató, neo-retro alkotásokat kedvelik. Az erős téma, az érzelmek hullámvasútján utaztató hangulat, a szuper-stílusos látvány, a felfedezés és rácsodálkozás öröme, valamint a bombasztikus hanganyag egyértelműen a top-kategóriába emelik a játékot, ugyanakkor időnként sajnos kompromisszumot kell köti a súlyos presszióval, ami az akciórészek által nehezedik a felhasználó vállára.

(A játékot a kiadó Team 17 biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: Team 17
Fejlesztő: Studio Koba
Méret: 2.41 GB
Megjelenés: 2021. március 30.
Ár: 8740Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

8 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Aki megvette, írhatna esetleg arról, hogy miben van igazam és miben nincs.

    • Alapvetően egyetértek a leírtakkal, igazából az már egy személyes dolog, hogy a történet engem kissé megfogott – bizonyos keretek között meg is viselt (hogy miért, azt hagyjuk). Eddig a feléig jutottam, a harcnál valóban vannak frusztráló dolgok, viszont a checkpointok elhelyezkedése játékosbarát, a főellenségek tanulhatóak – jellemző, hogy engem egy-egy kisebb ellenség jobban fel tudott bosszantani. A harcnak egyébként van egyfajta kellemes ritmusa, legalábbis a játék első felében, amikor már túl sok különböző ellenfél érkezik, akkor erre nem mindig lehet építeni (vagy csak én voltam balfék). Számomra minden fillért megért ez az alkotás, ebben az évben eddig az egyik legjobb élmény – annak ellenére is, amit fentebb leírtam.

      • Igen, én is így látom. A harc kiosztása lehetett volna egy icipicit elegánsabb. Ez hiányzik az 5 csillaghoz.

        1
        • Ránéztem a Studio Koba csapatára, ez az első játékuk. Kíváncsian várom, hogy milyen fába vágják a fejszéjüket a jövőben.

  2. Detto.
    Lord VHS-nél tartok.
    Pár embernek már el lett adva 🙂
    Lehet a Tron-t is megnézem újra, sokadszor.

    1
  3. “Cselekménye – mely a game egyértelműen legerősebb alkotóeleme – fura és izgalmas technológiai-mitológiai egyveleg, mely olyan popkulturális klasszikusokból táplálkozik, mint a Tron, A fűnyíró ember, a Neurománc, valamint érintőlegesen a Mátrix.”

    Nekem már ez az egy mondat elég ahhoz, hogy kipróbáljam.

    1
  4. Veszem is meg! Köszönjük a tesztet!