My Time at Sandrock (PS5, PSN)

Kalandozás vár, amely során nem késik a pizzafutár!

A szürke hétköznapjaink elől menekülve olykor olyan videojátékok adhatnak számunkra „menedéket”, amelyekben, bár szintén különféle célokat kitűzve kell megdolgoznunk az előrehaladás érdekében, mégis ezen küldetések nem érződnek annyira megterhelőnek, mint amennyire a valós világunk által ránk szabott feladatok sokasága. A „cozy” jelzővel ellátott alkotások között rengeteg nagyon hasonló projekt született már az évek során, amelyek közül azonban a My Time at Sandrock címen futó „gameszkó” magasan az élmezőnybe került, ugyanis szembement a stílus képviseletének alapjaival. Történt ugyanis, hogy jelen esetben a história került a fókuszba, és mi (azaz a játékos) végre egy olyan kalandban vehetünk részt – más alkotásokkal ellentétben -, ahol nincs kötelező gameplay loop, tehát nem kell több száz órányi farming és crafting tevékenységet folytatni annak érdekében, hogy egy lépést tegyünk meg a végtelennek tűnő feladatok listájában. Ez számomra egy olyan felüdülést hozott, amely által alaphangon körülbelül száz órát is bele tudtam tenni ezen projektbe, mindezt úgy, hogy nem igazán éreztem azt, hogy bármit is rám erőltetne a cselekmény.

A My Time at Sandrock – akárcsak az My Time at Portia – egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, 330 évvel azután, hogy a Calamity napja elpusztította a legtöbb modern technológiát. Egy hirtelen jött állásajánlat elfogadása után mi leszünk Sandrock legújabb építője. Megérkezésünket követően egy vad és zord városállamban találjuk magunkat, ahol csak rajtunk és megbízható eszközeinken múlik majd, hogy a lakosság visszanyerje korábbi dicsőségét. Feladatunk a különféle erőforrások összegyűjtése lesz, amelyeknek köszönhetően gépeket építhetünk, ezen felül pedig párbeszédeket kezdeményezhetünk a helyiekkel, és nem utolsó sorban megvédhetjük Sandrock világát a gonosz és agresszív szörnyektől.

A játék cselekménye során több mint 30-40 különböző NPC-vel futottam össze, akik egyedi küldetésekkel és egyéb, titkokat rejtő feladatokkal bíztak meg, melyek megoldása után szoros barátság fonódott a főhős és a többi lakos között. Ezen kalandozásaim során olyan területekre is elbarangolhattam, ahol addig talán a madár sem járt.

Érdemes említést tennem a grafikáról is. Ezen téren is remekel Sandrock világa, hiszen komoly előrelépést mutat a My Time At Portia-hoz képest. A karakterek rajzfilmszerűek és élettel teliek, a világ pedig nagyszerűen fest a tágas terekkel, amelyek szép, élénk színekben pompáznak. Olyan érzésem volt végig, mintha egy mesébe csöppentem volna, amelynek én vagyok a főszereplője, és ahol végtelen számú kaland vár rám.

Ezen utazásaim során alkalmanként meg kellett védenem magam, akár vadállatok, akár banditák ellen. Ezen elképzeléseim eredményességének érdekében a produktum sokféle fegyvert biztosított a számomra: a kardtól és a pajzstól kezdve a gépkarabélyig rengeteg lőfegyvert és közelharci eszközt találtam, amelyek között öröm volt válogatni. Bár elsőre nagyon furcsa érzés volt egy AK-47-essel lekaszálni az őrült gyíkokat, a sokadik ilyen esemény során már egészen hozzászoktam ehhez a szcenárióhoz. Tény, hogy ez a mechanika nem sokkal mélyebb, mint a kitérés és a támadás keveréke, a kamera pedig néha egy kicsit túl közel került a falhoz, azonban le kell szögeznem, hogy amit kapunk az jól működik, és a harcokat nagyon megnyerőnek találtam, amikor eljött az ideje, hogy rendet tegyek a rosszfiúk között.

Az építkezés és a különféle nyersanyagok begyűjtése is a fontos feladataink egyike lesz majd, azonban ezeket küldetéseket a számunkra megfelelő időbeosztás szerint oldhatjuk meg. Nem leszünk rákötelezve, hogy verejtéket izzadva, rabszolga üzemmódba kapcsoljunk, épp ellenkezőleg, saját tempót diktálva végezhetjük el a ránk bízott munkát. Külön érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a relikviák begyűjtése során kibontakoznak az adott NPC-k jellemvonásai is, így kiderül, hogy még a „jófiúk” között is vannak hátsó szándékkal rendelkező szereplők, akik azon dolgoznak, hogy aláássák Sandrock vízkészletét.

Összefoglalva a My Time at Sandrock egy igazán emlékezetes kalandra invitált engem, amely során az idő fogalma megszűnt létezni. Simán el tudtam tölteni több tíz órát úgy, hogy megfeledkeztem a valós világban jelenlévő feladataim összességéről, mivel túlságosan lefoglalt a kis kertem gondozása és a virtuális világban lévő történeti szál kibontása.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)