Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

My Child Lebensborn (PS4, PSN)

A szégyen gyermekei.

Heinrich Himmler, a náci ideológia egyik kulcsfigurája 1935-ben hozta létre a „Lebensborn” – szó szerint az „élet forrása” vagy „kútja” – nevű programot, ami a náci „fajnemesítés” egyik központi pilléreként szolgált volna. A koncepció lényege az volt, hogy megnöveljék az árjának vélt gyerekek születését a faji higiénia szerint egészségesként és tisztaként kategorizált szülőktől. A program speciális szülőotthonokkal támogatta a legtöbbször házasságon kívül teherbe eső nőket, ösztönözte a babák világrajövetelét anélkül, hogy elárulnák az apa kilétét, majd propagálta az örökbe adást hasonlóan fajilag kimagaslónak vélt szülőknek – sőt, a legtöbb áriát szülő nő kitüntetést is kapott. Mivel a németek kék szemük és szőke hajuk miatt árjának tekintették a norvégokat, ezért oda is kiterjesztették ezt a programot azzal a céllal, hogy a háború után az ott világra jövő gyerekek vennék majd át az ország irányítását, és hogy a reich így kapjon skandináv vért. Azok a norvég anyák, akik bizonyítani tudták gyermekeik árja eredetét, anyagi és kiemelt támogatást kaptak, valamint otthagyhatták a „Lebensborn” otthonokban őket, ahol különleges ellátást és oktatást kaptak, természetesen a náci ideológia mentén. Himmler egyébként összesen több mint 20 ilyen intézetet hozott létre nem csak Norvégiában, hanem Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban is – bár a legtöbb a skandináv régióban volt. A második világháború során körülbelül 350 ezer német katona volt Norvégiában, akiket összeadtak helyi nőkkel: ezekből a kapcsolatokból pedig 10-12 ezer gyermek született 1940 és 1945 között, nagyjából a fele pedig Lebensborn-intézetekben jött világra, akiket 1941-től már „felsőbbrendűnek” és automatikusan németnek tekintettek.  A háború végén azonban megfordult a helyzet, számkivetetté váltak ezek a fiatalok. Sokan megvetették az anyákat, amiért összeálltak a németekkel, a Norvég kormány azonban úgy döntött, hogy egyrészt a gyerekeknek az országban kell maradniuk, másrészt a Németországban lévőket is haza kell hozni. Itt azonban csak gyűlölet és megvetés várta őket: sokakat árvaházakba és elmegyógyintézetekbe küldtek, általános volt a bántalmazásuk. Ilyen volt egyébként Anni-Frid „Frida” Lyngstad, a népszerű ABBA egyik tagja, aki nagymamájával azért menekült Svédországba, hogy elkerülje az abúzust. Ezek a gyerekek, akik a náci ideológia és a politika szolgálatába állított genetikai felsőbbrendűség nevében jöttek a világra, most pont a genetika miatt lettek számkivetettek. A My Child Lebensborn egy olyan, erősen a Tamagotchira hajazó alkotás, amiben egy ilyen kisfiút vagy kislányt kell örökbe fogadnunk, gondoznunk, és végigkísérnünk napjait.

A játék nagyon egyszerű, azonban kiváló módot választott arra, hogy interaktív formában világítson rá Norvégia múltjának egy elképesztően sötét szegmensére. Az alkotásban a gyerekünk legfőbb igényeit kell kielégítenünk időnk megfelelő beosztásával: ha éhes, meg kell etetni, ha koszos meg kell fürdetni, ha unatkozik akkor pedig játszani kell vele. Elég hamar elkezdünk dolgozni, csemeténk pedig iskolába járni – és ezzel kezdődnek is a gondok. Kölykünk mosolyogva és kíváncsian indul el ebbe a tudás közvetítésére létrehozott intézetbe, de gyorsan szembesül vele, hogy a tudatlanság uralja. Egy napon szétszakított ruhában, könnyes szemmel és sebes arccal tér haza azt kérdezve, hogy mit jelent a „náci” szó – ugyanis ezt mondták rá az osztálytársai, miközben piszkálták. Szülőként eldönthetjük, hogy elmagyarázzuk-e neki, és időnként felelnünk kell kérdéseire. Kideríthetjük múltját és dönthetünk arról is, hogy eláruljuk-e, ki ő, és miért zaklatják. Válaszaink formálják személyiségét, és állandó kérdés előttünk: legyünk gyöngédek és adjuk meg neki azt a szeretetet, amit senki más nem adhat, és amit megtagad tőle a mostoha közeg, vagy legyünk szigorúak és eddzük a még nagyobb borzalmakra, amik várhatnak rá az élete során. Ezt a dilemmát nagyon jól adja át a program, és nagyon nehéz meghozni ezeket a döntéseket – még úgy is, hogy a játék végkimenetelére nincsenek túl nagy hatással.

A My Child Lebensborn azonban nagyon idegesítő is tud lenni: az egyik oka szándékos és kiválóan kivitelezett, a másik frusztráló és javításra vár. A játék során be kell osztanunk a pénzünket, amiből vásárolhatunk kész ételt vagy alapanyagokat a főzéshez, illetve időnként játékokat vagy egyéb tárgyakat gyerekünknek. Minden nap napszakokra van osztva, illetve összesen hét szakaszra: egy-egy tevékenység egy ilyen szakaszt ölel fel. A főzés például egy pontot vesz igénybe, ahogy az étkezés is; a fürdés vagy az öltöztetés is; a szakadt ruhák megvarrása vagy a játékok elkészítése pedig akár többet is igényelhet. Szabadnapokon horgászni is lehet vagy gyümölcsöket és gombákat szedni az erdőben, amikből szintén lehet ételt főzni; illetve játszhatunk a gyerekünkkel, valamint este estimesét olvashatunk neki; vagy elolvashatjuk a napi híreket, a bejövő leveleket, illetve írhatunk is üzeneteket, ha a történet megköveteli – ezek mind időbe kerülnek, a feladatunk pedig, hogy jól beosszuk. A munkahelyen néha túlórázhatunk is: ilyenkor több pénzünk lesz, de kevesebb időt tölthetünk a kölyökkel, ami kihathat kapcsolatunkra vele. Ezek a dolgok azonban nagyon ritkán működnek. A programot egyértelműen okostelefonokra tervezték, a port pedig ebben a formában jelenleg borzasztó: sokszor nem lehet mozgatni az objektumok és lehetőségek kijelölését; befagy a képernyő és nem enged továbblépni; egyáltalán nem azt csinálja, amit mondunk neki – és így tovább. Sokszor az egyetlen megoldás az, ha kilépünk a játékból és újraindítjuk, ezt viszont sűrűn kell csinálni, ami nagyon unalmas és bosszantó. Ebben a formában nem lett volna szabad még kiadni, mert a technikai malőrök eltemetik azt a társadalmi kommentárt és azt a nagyon mély üzenetet, ami egyébként rejlik alatta.

Az idegesítő jellegének szándékos oka pedig témaválasztása. Fantasztikusan közvetíti azt a helyzetet, amibe kerül gyermekünk, és azt a tehetetlenséget, amiben létezhettek ezek az emberek a század közepén. Az intézményi árulás egyik leglátványosabb példája az, amikor a fiatalok az iskolában sincsenek biztonságban, és amikor a tanárok ugyanúgy a bántalmazók részei, mint a többi diák. A rendszer és a társadalom megvetendő módon hagyta cserben ezeket a fiatalokat, akik legközelebbi rokonaikon kívül fikarcnyi megértésre sem számíthattak – sőt, sokszor még családtagjaik is rosszul bántak velük. Szívszorító és könnyfakasztó, amikor vizelettel átitatott ruhában és bűzösen jön haza a gyermekünk, és amikor próbáljuk elmagyarázni neki, hogy nem az ő hibája, nem tehet arról, ami zajlik vele, és nem érdemli meg azt; borzasztó győzködni arról, hogy ő nem egy megvetést érdemlő troll, aki csak azt kapja, ami jár neki; és frusztráló azon marcangolni magunkat, hogy elengedjük-e egy a király látogatására megszervezett, számára hőn áhított felvonulásra kis zászlócskájával, amikor előtte fenyegetéseket kaptunk, hogy a „tisztátalan korcs” el ne menjen oda.

A helyzet iróniája pedig az, hogy ezek a gyerekek ugyanannak az ideológiának estek áldozatául, amely létrehozta őket. A nácik célja a genetikailag nem tisztáknak vélt emberek kiirtása és alárendelése volt, és ez vezetett az emberi történelem egyik legborzasztóbb fejezetéhez, a holokauszthoz. A faji tisztaság érdekében születtek ezek a gyerekek, akiket viszont most a másik oldal tartott nem tisztáknak. Arra hivatkoztak, hogy a németek mind „degeneráltak” voltak, ahogy valószínűleg az is, aki összefeküdt egy ilyennel: tehát a gyerekeik is csak sérültek lehetnek. Ugyanúgy származási alapon lettek ezek a fiatalok megkülönböztetve, és bár kollektívan nem akarták kiirtani őket, mindent megtettek annak érdekében, hogy ne találják meg helyüket a világban, a verbális és fizikai zaklatástól a szexuális bántalmazásig. A játék bájos grafikája ellenére nagyon komoly témákat feszeget, és borzasztó történésekre tesz utalást – erre pedig ugyan felhívja az elején a figyelmet, a játékosnak nem biztos, hogy egyértelmű lehet, hogy milyen mélységekig juthat ebben a tragédiában.

A My Child Lebensborn azon ritka játékok közé tartozik, amik a játékmenetet egy komplex társadalmi kérdéssel ötvözik. Egyszerű, kissé monoton kivitelezése remek alapot ad ahhoz, hogy körbejárja súlyos témáit, miközben a játékos is elkezd törődni és aggódni a rá bízott gyerekért. A technikai hibák azonban borzasztóan mérgezik az élményt, és kizökkentenek az egyébként is csak pár órás alkotásból. Pár frissítés múlva azonban kötelező darab mindenkinek, aki szeret olyannal játszani, ami mer kérdezni és mer más lenni, bármennyire is megterhelő ez érzelmileg.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

★★★★
REMEK
Kiadó: East2West Games
Fejlesztő: East2West Games
Megjelenés: 2021. június 1.
Ár: 2609 Ft
Feltöltőkártya: PlatinumShop

3 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Érdemes mélyebben beleásni a Lebensborn-témába, nemrég láttam a Spektrumon vagy a Natgeón egy ezzel kapcsolatos dokumentumfilmet, ahol a Lebensborn-programban született emberek számoltak be a gyerekkorukról-fiatalkorukról, felnőtt életükről, hihetetlenül megrázó volt az egész. Hasonló még az, amelyek a magas rangú náci tisztek (pl. Göring, Himmler) gyerekeiről, unokáiról szólnak, hogy ők hogyan birkóztak meg azokkal a tettekkel, amiket apáik követtek el még a Harmadik Birodalom uralma alatt.

  2. Nagyon érdekel, ha lemegy ez a hónap, beszerzem. A náci Németországba kalauzol el a Through the darkest of times, azzal érdemes egy próbát tenni!

  3. Erős téma, de jó lenne mindez egy “nagy” játékban.