Murderous Muses (PS5, PS4, PSN)

A képek beszélnek!

A Full Motion Video stílusú videojátékok (rövidítve: FMV – olyan interaktív alkotások, amelyek narratív eszközként mozgóképes elemeket, pl. élőszereplős filmrészleteket építenek be a játékmenetbe) még a ’80-as években indultak el hódító útjukra, de igazi aranykorukat a következő évtizedben élték. A kezdetben igencsak drága és több sebből vérző zsáner 1990 után forrta ki magát, köszönhetően a megbízhatóbbá váló lejátszóknak, valamint a rohamosan fejlődő technológiának – nem csoda, hogy a multimédiás forradalom során jelentős szeletet hasított ki magának a szórakoztatóiparban. Noha ezek a játékok sosem adtak hatalmas lehetőségeket az interaktivitásra, mégis volt egyfajta bájuk ezeknek az alkotásoknak: legtöbbször béna rendezéssel, olcsó díszletekkel, bóvli jelmezekkel és Zs-kategóriás színészi játékkal szembesült az ember, ha beszerzett egy-egy ilyen programot. A nosztalgia részrehajló szemüvege azonban ezeket az emlékeket is megszépítette, aki élt a ’90-es években és már akkor nyüstölte a kontrollert vagy a billentyűzet-egér kombót, valószínűleg sosem felejti ezeket a mai szemmel kissé már furának tűnő műveket – valljuk be, ezek valamennyire egybe is forrtak ezzel a korszakkal.

Az FMV stílus manapság sincs kihalófélben (bár már viszonylag ritkábban üti fel a fejét), a D’Avekki stúdió például már negyedszerre elevenít fel ezt a bizonyos szempontból kissé már letűnt irányzatot a Murderous Muses című játékával. Ahogy korábbi munkáik, úgy ez az új is egy gyilkosságra épül, amelyet teremőrként fogunk felderíteni éjszakai műszakban. A sztori nagyjából 3 órát és 3 éjszakát fed le: első feladatunk, hogy a helyére kell cipelnünk hat festményt, és ki kell találunk, melyiket hova is kellene felakasztani a több tucat hely közül. Az jó angoltudás már itt sem árt, ugyanis enélkül nem nagyon fogjuk tudni kikövetkeztetni a megoldást, a továbbiakban főleg nem, ugyanis innentől fogva már jobban bonyolódik a stuff. A lehetséges elkövetők portréinak felakasztása után a különböző, természetesen interaktív elbeszélések kibogozása lesz a fő feladatunk, ráadásul valamilyen szinten randomizált a játék, a festmény-tárlat sok esetben eltérő lehet.

A három hívószó segítségével (amelyet egy központi helyen láthatunk) többet is megtudhatunk a tanúktól, színes gömbökért cserébe, amiket ki-be pakolhatunk a festményekből – és ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, ugyanis ez az alapanyag véges, könnyen elfecsérelhetjük őket, ha rossz kérdéseket teszünk fel. A grafika kifejezetten puritán és semmilyen, viszont a képek némelyike tényleg művészi, és a színészek is tisztességesen játsszák a szerepüket.

Összességében igencsak felejthető játék a Murderous Muses, döcögős, pepecselős, és ezen az ötszöri újrakezdés, illetve a gyilkos kilétének véletlenszerűre állítása sem segít. Egyedinek valóban egyedi, aki szereti az ilyesmit, szeret felfedezni, nyomozni, gondolkodni, az egyszer bátran kipróbálhatja – de az biztos, hogy a D’Avekki nem ezzel az alkotással fogja visszahozni az FMV-játékokat a köztudatba.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)