Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Mozi – Venom

Attól függetlenül, hogy egyáltalán nem lepődök már meg rajta, rendre elcsodálkozom azon, amikor kijön egy olyan új film a mozikban, melyet hónapokkal a premier előtt nem győztek úton-útfélen reklámozni, úgy, hogy ráadásul az agresszívan pörgő marketing-gépezet munkája egy kifejezetten merész, vagány és bűnös szórakozást vetített előre, aztán amikor végül tényleg bemutatják az adott alkotást, és hirtelen kiderül, hogy mégsem úgy sültek el a dolgok, ahogy arra rajongók számítottak, hirtelen ezrével indulnak meg az internet korlátlan világa felé, mint a veszett kutya, hogy az általuk a sztratoszféráig felszopott filmet úgy védjék, mintha csak a legféltettebb kiskedvencük testi épségéről lenne szó. Persze nem feltétlenül csak a magyarokra jellemző, de mégis egy kicsit a sajátunk ez a fajta mentalitás, hogy ha valakinek nem tetszik egy film, amit mi vártunk és kedvelünk, akkor az egy idióta; ha a kritikusok negatívan nyilatkoznak róla, akkor rögtön hozzá nem értő, dilettáns barom az összes, akik csak fikázni tudnak mindent, amire ráteszik a kezüket, és isten óvja az összefüggő tudatként működő bedühödött fórumozóktól-kommentelőktől mindazokat, akik becsmérelni merik a „szent és sérthetetlen” kedvencünket. Ilyenkor általában két nagy táborra oszlik a jónép: az egyik totálisan mások véleményétől-kritikájától függ (teljes letargiába is esik, amikor rosszat olvas valamiről), a másik meg a szólásszabadság-elvét kimaxolva lehülyéz mindenkit, aki mást gondol – mondjuk utóbbihoz sem kell feltétlenül látni az adott művet.A klaviatúra a [B]Venom[/B] esetében is igencsak megszaladt (ha még 5 milliárd éve lenne ennek az országnak, meg ennek a világnak, akkor sem sikerülne megtaláltatni vele az arany középutat), és már csak azért is volt fontos ezzel a gondolatmenettel kezdenem a cikket, mert mintha a Sony szándékosan arra alapozott volna, hogy ha már maga a film nem sikerül jól, akkor majd a karakter népszerűsége, illetve Tom Hardy neve majd eladja az egészet. Már-már művészet, amit összetöketlenkedtek szegény Pókemberrel a Sam Raimi rendezte második rész óta, és miután a jogokat átdobták a Marvelnek, hogy ők végre kezdjenek valami értelmeset a megtépázott Falmászóval, a nagy képregény-adaptációs dömping közepette pont kapóra jött a [I]Venom[/I], ami amúgy egy tipikusan olyan filmnek tűnt, amit annak ellenére, hogy nagyon-nagyon meg akarnak csinálni, olyan 2-3 évente előbukkan a feledés homályából, és történik egy-egy fontosabb lépés a projekttel kapcsolatban, de végül mégsem lesz az egészből semmi. De azért néha-néha akadnak ritka kivételek, ahogy a mellékelt példa is mutatja: szóval a Sony saját világépítésbe fogott a Hálószövő kihagyásával, külön bejáratú Pókember-univerzum, de Pókember nélkül – ez pedig épp akkora marhaság, mint amilyennek elsőre hangzik. Mert (ha eddig még nem jöttetek volna rá) a [I]Venom[/I] nem lett jó film, igaz kifejezetten rossz sem, csakhogy az élvezetéhez pont az kellett volna, aminek hiánya miatt a legtöbben utálni fogják. A premier előtti és utáni vélemények tetemes része nem győzte kihangsúlyozni, hogy a lehető legjobban el kell vonatkoztatni a képregénytől, és voltaképp, ha úgy ül be rá az ember, hogy ez nem egy Venom-film, akkor akár még egész jól elszórakozhat rajta. Ezzel csak az a probléma, hogy akkor mégis hogyan nézzünk egy ilyen produkcióra, mi a fenét várjunk tőle, amikor nemcsak címében, de koncepciójában és karaktereiben is elvileg a füzetekből merít(ene)?Ezen elképzelés nyomán mintha visszarepültünk volna a múlt évtized első felének miliőjébe, amikor a stúdiók teljesen hibásan úgy gondolták, hogy az ilyesféle adaptációknak semmi szükségük nincs arra, hogy bárminemű hasonlóságot mutassanak a képregények felé, és csak néhány laza kötődés is elég ahhoz, hogy önmagukban véve sikert arassanak – Hollywood azóta is minden idők legrosszabb filmjei között tart számon ezek közül néhányat. De vessünk egy pillantást a naptárra: 2018-at írunk, amikor szerencsére már eljutottunk addig, hogy a filmkészítők egy képregény-adaptációnál nem fossák teljesen telibe az alapanyagot, és azért hébe-hóba a gondolnak a rajongókra (tudom, tudom, mi mindig kevesebben vagyunk, de akkor is…), erre a [I]Venom[/I] szinte minden szempontból minimum kétszeres visszalépés.
[YOUTUBE]u9Mv98Gr5pY[/YOUTUBE]
Ez az identitás- és időzavar a főszereplőre is átragadt. Tom Hardy, generációjának egyik leghíresebb és méltán egyik legjobb színésze mintha itt nem az a Tom Hardy lenne, aki karrierjében már túl van pár jelentőségteljes mérföldkőn, inkább egy olyan színészre emlékeztet, aki szerepelt néhány felkapott, a szakma és a közönség által is körbedicsért filmben, és most fejest akar ugrani a kommersz műfajba, így minden hülyeséget elvállal, amit csak az orra alá dugnak. Öröm az ürömben, hogy ennek ellenére azért hozza, amit kell: a szakmailag ellehetetlenített és magánéletileg is mélyponton lévő Eddie Brock kapcsolata a földönkívüli szimbiótával a film legjobb pillanatai közé tartozik, és még a szokásos primitív poénkodás mellett is sikerült kellő morbid, fekete humort csempészni a figurába, ami legalább már alapszinten emlékeztet arra a Venomra, akit a képregényekből megismerhettünk. Csak egy nagyon-nagyon lényeges pont hiányzik, de az nagyon: a Sony a fél világot sikeresen megszívatta a finoman belengetett lehetséges R-kategóriával, hogy aztán az általában ilyenkor bevett PG-13-as korhatárra sorolja be a filmet. Összességében az elmondható a [I]Venom[/I]ról, hogy itt a stúdió nem volt annyira impotens, viszont a legjobb esetben is csak félmerevre szintre sikerült felhoznia magát, mivel nem volt elég mersze a szükséges döntésekhez. Ez több szempontból is butaság. Az utóbbi évek olyan nagy sikerű alkotásai, mint például a [I]Deadpool[/I], vagy a [I]Logan[/I] bizonyítják, hogy attól mert valami képregény-adaptáció, vagy szuperhősfilm (bár a [I]Venom[/I] rohadt messze van utóbbi kategóriától), még simán lehet benne vér, főleg, ha azt a koncepció és a főszereplő megköveteli. Mégpedig Venom eléggé megköveteli, nem is konkrétan azért, mert már a képregényekben sem győzött gerincvelőket és agyakat kiszívni (eredetileg a cselekvésig nagyrészt nem is jutott el soha, mindez megmaradt említés-szinten), hanem mert a filmben miután igazán beindulnak az események, sorra követik egymást az olyan jelenetek, ahol embereket tépnek szét, vágnak egymáshoz, szelnek ketté, csontok törnek, fejeket harapnak le, de ilyenkor gyorsan behúzzák a kéziféket, és a bátortalan koncepció jegyében vagy egy vágás következik, vagy a kamera keres egy másik beállítást, ahol természetesen csak sejteni lehet, hogy éppen mit csinál kedvenc szörnyetegünk éppen a szerencsétlen delikvenssel. Felesleges azt gondolni, hogy attól még, hogy véresebb egy film, automatikusan jobb is lesz, de azért dobott volna valamicskét a végeredményen – arról nem is beszélve, hogy ez megint csak a producerek inkompetenciájának bizonyítéka. Az mindenesetre a kevés pozitívum mellett még a [I]Venom[/I] számlájára írható, hogy saját folytatásán kívül nem akar még féltucat másik filmnek megágyazni, ez kifejezetten üdítő egy olyan korban, amikor az univerzumépítés már nem előny, hanem inkább hátrány, ha azt nem a Marvel stúdió csinálja. Ettől függetlenül, mivel anyagilag egész szép sikereket arat (ami viszont tényleg meglepő a lesajnáló kritikák mellett), minden bizonnyal a közös Silver Sable és Black Cat filmtől sem fog megmenteni minket az Álomgyár, ahogy Venom MCU-ba való beintegrálására is várhatunk még egy darabig. Nem mintha annyira katasztrofális lenne a helyzet, egész nézhető amúgy, igazi unalmas vasárnap délutáni film, de hát ez mégsem az, amit vártunk és az sem, amit megérdemlünk. Nincs jobb szó rá, ezt megint szépen elbaltázta a Sony papírforma szerint, ahogy kell – és ezek után belegondolni sem merek, milyen lesz majd a második részben a gyerekbarát Vérontó, mert lehet rögtön zokogni kezdenék. [98239]

21 hozzászólás

Hozzászólás

  1. SPOILERAzért Woody bácsi nálam van akkora kedvenc,hogy csak miatta nézem meg a folytatást. 🙂

  2. Moziban néztük,Kicsimmel.Nálam már ott elvérzett,mint Venom film,hogy maga Eddie Brock egy pozitív hősként lett beállítva,hiszen emlékeim szerint a képregényben egy kigyúrt állat volt,akinek egyetlen célja, hogy Pókicát a lehető legapróbb darabokra téphesse és ezért a célért nem kímélt senkit és semmit,a szimbiótával karöltve pedig egy gyilkológép volt,akinek nem Eddie mondta meg hogy mikor mit csináljon.Szó ami szó,mielőtt megnéztük,nem néztem utána,mennyire fog igazodni a képregényhez,mert gondoltam,hogy egy ilyen témánál ez alap.(Mi máshoz igazodhatna…?)Szóval hamar kiderūlt,hogy ez nem az lesz,aminek kellett volna lennie.De el tudtam ettől vonatkoztatni.Pár poénon elröhögtem magam és Venom hangját annak idején a képregényt olvasva,pont ilyennek képzeltem. :)Sajnos a pozitívumok sora itt ki is merūl.

  3. Én alapból rühellem ezeket az egykaptafa szuperhősös szarokat. De mint látni ezekre van igény manapság. Mindegy legalább nem kell mozijegyre költenem. Maradnak a sorozatok.Mert ott legalább van minőség még szerencsére!

  4. Barátnőm meg akarta nézni. Megnéztük. Egynek elment. Én nem vagyok oda a szuperhősös filmekért, de ennek a Venomnak ritka gagyi a története. Mondjuk a többi képregényből készült film se nagy eresztés számomra.Viszont ami kiderült, hogy ezentúl a Cineama Pink-be fogunk járni, mert sokkal kényelmesebb, mint a többi mozi, hangzás is nagyon rendben van és a Venomon tegnap este kb. 15-en voltunk.

    • “De azért “”egynek elment””. Édes faszom…”

      • Arra értettem, hogy már kurvára mindegy, mert már kiadtam rá a mozijegy árát. De ha ilyen nagyon szigorúan veszed akkor: igen, szar volt, gyenge volt, fos volt, mint a többi idióta szuperhős film.

  5. Jobban tetszett, mint a Parduc, de valoban nem nagy eresztes.

  6. A kilencvenes évek elején, amikor éppen a Tini Nindzsa Teknőcök-láz tombolt, lehetett kapni a hivatalos játékfigurákat a játékboltokban. Piszok jól néztek ki, nagyon szerettem volna akkor egy Michelangelo figurát magamnak. Nagynéném (aki akkor volt kb. 50 éves) mondta, hogy ők mennek külföldre, és majd hoz nekem. Nem hazudott, hozott: Jugoszláviából ilyen fröccsöntött szart, aminél azt sem lehetett tudni, hogy melyik teknőc kicsoda, vagy éppen nem Szecska mester. Na, ezzel a filmmel hasonló a helyzet: fröccsöntött szar a főszereplő, a történet egy vicc, a folytatás – csakúgy, mint ez – felesleges.

  7. Énmán aligvarom a ketedikrészt:)

  8. Nemrég jött a hír, hogy a Silver and Black mozit inkább ketté akarják szedni. És hogy a következő Sony projekt a Morbius lesz.