Mozi - Pókember: Idegenben

A [i]Bosszúállók: Végjáték[/i]kal lezáródott a Marvel Filmuniverzum régóta építgetett, filmtörténeti rekordokat döntögető, sorozatba kapcsolódó filmjeivel formabontó elképzelése. Egy ilyen „pénznyomda” esetében, ahol a változatos stílusú és irányú megközelítés miatt a rajongótábor egyre csak duzzad, elkerülhetetlen, hogy ne folytassák tovább; de nagy kérdés volt, hogy milyen alakot ölt majd az első „poszt-Végjáték” mű.Nos, a [b]Pókember: Idegenben[/b] sokaknak tetszik majd, másokat felhúz, de egy biztos: remek kikapcsolódás a nyárra, amely tartogat meglepetéseket a legnagyobb fanyalgók számára is.A barátságos Pókember az utolsó [i]Bosszúállók[/i] sztoriív után szeretne egy kicsit kikapcsolódni, amire remek lehetőséget biztosít egy európai osztálykirándulás. Alig várja, hogy pihenjen, és tinifiúként nem vágyik másra, minthogy elmondhassa MJ-nek, hogy mit érez valójában iránta. Terveinek azonban keresztbe tesz a különös lények megjelenése, akik ellen az imádnivalóan zsémbes Nick Furyval és egy új hőssel, a képregény-guruk számára jól ismert, kiválóan megvalósított Mysterióval veszi fel a harcot. A történet azonban bőven tartogat csavarokat, hősünk pedig kihívások sorával kell, hogy szembeszálljon. Peter próbál egyensúlyozni hétköznapi élete és nyaralása, valamint aközött, hogy képességei miatt, illetve Tony Stark mentoráltjaként mire hivatott. A narratíva központi tematikája pedig ebbe beleszőve a megtévesztés, és valamilyen szinten a modern médiahamisítás és az álhírek.
[YOUTUBE]wvdoCMF3FeA[/YOUTUBE]
A [i]Pókember: Idegenben[/i] bizonyos szempontból a legkönnyedebb Marvel film: tele van amerikai tinipoénokkal, és egyetlen lehetőséget sem szalaszt el a viccelődésre. Határozottan szórakoztató, mivel a frissen bemutatott és a jól ismert karakterek egyaránt kerülnek szokatlan helyzetekbe, amitől hatékonyabbak a poénok is. Az osztály különböző európai városokba látogat, és ugyan elég sok lehetőséget elszalasztottak a készítők, mégis előfordul pár igazán humoros, nemzetspecifikus poén. Emellett pedig egyfajta bénázós-romantikus-vígjátékként is felfogható, ahogy az osztály románcviszonyai belekeverednek az eseményekbe. Ez a megközelítés viszont valamennyire felejthetővé is teszi a kisebb mozzanatokat.Amikor épp nem nevettetni próbál Jon Watts rendező, akkor látványos akciójelenetekkel igyekszik elkápráztatni. A misztikum és a technológia vegyülése, illetve a karakterek sajátos eszköztára és mozdulatsora, párosítva a remek, fókuszáló operatőri munkával igazán frenetikus és izgalmas jelenetsorokat eredményez. A különféle városok sajátos jellegével pedig itt már szabadabban játszottak a készítők, amitől sokkal jobban kitűnnek a pörgésre és akcióra bekészített díszletek.A Marvel filmeknek a tényleges lelke azonban a karakterekben és interakcióikban keresendő, és Tom Holland, mint Pókember, Jake Gyllenhaal mint Mysterio, valamint Samuel L. Jackson, mint Nick Fury és Jon Favreau, mint Happy sem okoznak csalódást. Dinamikájuk és alakításuk sokrétű és üde, amitől árnyalt és összetett jellemeket keltenek életre. Sokkal nagyobb szerep jut Zendayának is, mint MJ, akiből egy igazán vagány és lehetőségekben gazdag karakter kerekedett. Sőt, a kisebb szerepek is jók, függetlenül attól, hogy milyen mértékben és megközelítésben tűnnek fel.Természetesen minden szuperhősös film egy tematikai mondanivaló köré szerveződik, amely ebben az esetben aktuális és izgalmas, még akkor is, ha viszonylag kevésbé járja végül körbe a mű. Anélkül, hogy sokat árulnék el, a megtévesztés – főleg a digitális korban – illetve az álhírek és a kapcsolódó médiatudatlanság izgalmas lehetőségként bukkannak fel a narratívában. Az álcák, az illúziók és a megtévesztés teljesen új alakot ölthet a modern, közösségi média és digitalizáció átitatta korunkban, amit talán kissé felületesen, de közvetíteni próbál a legújabb Pókember film.A film az elején ugyan kissé lassan indul be, fokozatosan vált nagyobb sebességre, és mind az akció, mind a narratíva vonatkozásában merészen jár körbe izgalmas ötleteket. Ugyan van bőven kihagyott ziccer, sokszor felületes és felejthető, viszont kiválóan vegyül humor, románc, kaland és mondanivaló, és ügyesen egyensúlyoz a felsorolt elemekkel. Könnyeden kreatív, de bőven tartogat meglepetéseket, rajongóknak és újoncoknak egyaránt. És ebben az esetben tényleg célszerű megvárni a stáblista közbeni és utáni jeleneteket, amik egy kiváló csavarpárossal fektetik le a Filmuniverzum új generációjának alapjait…[106927]