Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Mozi – John Wick: 3. felvonás – Parabellum

Korunk egyik meghatározó mozis ikonja, John Wick 2014-es bemutatkozásával egy csapásra verekedte és lövöldözte be magát az akciófilmek halhatatlan csarnokába, és ennek köszönhetően nem csupán egy újabb kultikus frencsájzzal gazdagodhattak a műfaj rajongói, de a Keanu Reeves alakította elit ex-bérgyilkos személyében gyakorlatilag megszületett az évtized leghalálosabb, egyben talán legnépszerűbb akcióhőse is. Chad Stahelski és David Leitch (utóbbinak csillaga is egész szépen feljövőben van mostanság) rendezők több esztendős kaszkadőri múlttal a hátuk mögött mutatták meg, hogy hol lakozik az atyaúristen, de úgy, hogy voltaképp semmi olyat nem adtak hozzá a jól ismert és unalomig túltolt recepthez, amit ne láttunk volna azelőtt már vagy egymilliószor. Mert hát az olyan témák, mint a bosszú, a megérdemelt vendetta iránti vágy, a visszavonult egyszemélyes hadsereg, aki újra fegyvert ragad, a főhősre küldött töméntelen mennyiségű ellenfél, és azok kíméletlen legyilkolása már a ’70-es, ’80-as években is elkoptatott sablonok voltak, a [I]John Wick[/I] első része pedig főleg ezen korszakok filmtermeléséből merített, tegyük hozzá, kifejezetten zseniálisan. Ugyanis az alkotók már a legelejétől kezdve egyértelműsítették, hogy mi a szándékuk, és nem akarták többnek mutatni gyermeküket, mint ami: vegytiszta akciófilm, de összességében a jobbik fajtából. Ugyanis a [I]John Wick[/I]ben megvolt az az összetevő, ami legtöbb társából teljesen hiányzik: az elegáns stílus.Persze manapság is tucatjával készülnek akciómozik, de egy-két kivételtől eltekintve említésre sem méltó B, vagy rosszabb esetben ZS-kategóriás agyszülemények ezek, na meg a CGI-vel megpakolt látványfilmek sem segítettek öregbíteni a zsáner népszerűségét. Nem úgy a [I]John Wick[/I], amely kőkemény koreográfiáival, a cselekményre rátelepült izgalmas misztikumával, kellő öniróniával, és természetesen maga a címszereplő puszta jelenlétével, mindenen és mindenkin átgázoló féktelen haláltáncával tette le névjegyét a műfajban – az arányok megfelelő kimérésével pedig új modern klasszikus született. Ugyanakkor a nem várt siker egyfajta „átok” is lett, hiszen, ami elnyeri a kritikusok és a közönség tetszését, azt folytatni kell, mindegy, hogy egyébként az adott cselekmény indokolja-e, vagy sem. És ebben az esetben igencsak be voltak határolva a lehetőségek, a szokásos „nagyobb, több, brutálisabb, véresebb, hangosabb, gyorsabb” elvnél nem nagyon tudott többet nyújtani a második rész, mindezek ellenére azonban az első felvonáshoz hasonlóan szintén elegánsan oldotta meg a feladatot. Az egyetlen baja, hogy elődjével ellentétben (ami egy egységes és lezárt kerek egész) teljesen felvezetés szaga volt, és egy olyan sokat ígérő prológusnak érződött, ami arra hivatott, hogy ügyesen előkészítse a terepet valami nagyobbnak és epikusabbnak. És ebben van valami, ugyanis a második és a harmadik epizód lényegében egy film, csak két részre szabdalva.A [B]John Wick: 3. felvonás – Parabellum[/B] tehát pontot tesz a korábban megkezdett sztorira: főhősünk, miután megfosztották minden privilégiumától, véresen, megsebesítve menekül (természetesen hűséges kutyája társaságában) New York utcáin több millió dolláros vérdíjjal a fején. A város összes bérgyilkosa őt keresi, ráadásul most már segítségért sem folyamodhat, így hát eléggé vert helyzetben van, na nem mintha ez őt túlságosan visszavetné, azért a tőle megszokott szorgalommal öldösgeti lefelé azokat, akik eléggé ostobák ahhoz, hogy szembe szálljanak vele. Az első pár percben gyorsan summázzák a lényeget, majd az elkövetkezendő nettó két óra néhány rövid közjátékon kívül gyakorlatilag arról szól, hogy sorban küldik Wickre a válogatott rosszfiúk egész garmadáját, ő pedig sorban megöli őket, válogatott módokon. Van, akit egy vaskos könyvvel intéz el, másokon a késdobálást gyakorolja, de előfordul az is, hogy kardokkal aprítja fel kevésbé tehetséges vetélytársait, és persze a közvetlen közelről leadott fejlövések sem maradhatnak ki. Lényeg a lényeg, ennyi bunyót, csonttörést, ütést, rúgást, szúrást, vágást, lövöldözést és headshotot filmen én még az életben nem láttam. A színészek, a kaszkadőrök és a koreográfusok alaposan kitettek magukért, nagyjából tényleg arról van szó, hogy az egész produkció egy összefüggő, látványos akciójelenet, amelybe pihenésként azért beiktattak néhány perces szüneteket.
[YOUTUBE]M7XM597XO94[/YOUTUBE]
Ez a helyzet viszont magával hozta azt a problémát, hogy egyrészt a frencsájz a [I]John Wick 3[/I]-ra teljesen elszakadt a realizmustól. Az első rész még valamennyire földhözragadt volt a maga vad és kíméletlen stílusával, mostanra azonban a főhős gyakorlatilag egy halhatatlan félisten lett, aki fáradhatatlanul tör előre méretes hullahegyeket hagyva maga után, őt viszont az égvilágon senki sem képes elintézni – főleg nem a seregekben támadó gyilkosok, akik ahelyett, hogy egyszerre támadnák meg Wicket, vagy megvárják, hogy hősünk odaforduljon hozzájuk, és leüsse őket, vagy csak látványosan kihagyják a lehetőséget, hogy előbb öljék meg Wicket, mint Wick őket. Másrészt az igazi gondok azután kezdődnek, hogy a karakterek ledarálják az aktuális rosszfiú-csapatot, és a következő bérgyilkos-csoport megérkezése előtt pár perc erejéig leülnek egy kicsit beszélgetni. Ekkor jelentkeznek a forgatókönyv gyengeségei: a rosszul megírt dialógusok és a főhős ernyedten felskiccelt mondvacsinált motivációja (tiszta sor, hogy Wick miért marad játékban ennyi sorscsapás ellenére, talán még egy kis meghatottságot is kiváltanak ezzel a nézőből, de hogy úgy összességében mi értelme az egésznek, kissé zavaros), na meg a világ, amelyben a karakterek élnek, szintén fényévekre került az eddigi földhözragadtságától. Mert azt már az előző részben megtudhattuk, hogy ebben a sorozatban bárki lehet bérgyilkos, a kéregető koldustól kezdve, az aluljáróban szorgoskodó utcazenészen át, az állandóan kötekedő vécésnéniig, de hogy a rendőrség kvázi nem létezik, a járókelők pedig még a fejüket se kapják fel egy mellettük kirobbant bunyóra, az már kevésbé elfogadható – bár a második epizód csúcsforgalomban lezavart hangtompítós metróállomásos lövöldözését szerencsére nem sikerült alulmúlni.Ugyanakkor már az eredeti film után sem voltak benne sokan biztosak, hogy ez a koncepció és ez a világ elbír egyáltalán még egy, vagy akár két részt. Persze a [I]John Wick 3[/I] erősen próbálkozik kiterjeszteni és misztikusabbá tenni ezt a bérgyilkos-univerzumot, a régi írógépekkel és vezetékes telefonokkal megpakolt központtal, a pénzérmékkel, medálokkal és véreskükkel, nem utolsósorban pedig a mindenre és mindenkire vonatkozó megkerülhetetlen szabályokkal, amiket nem mellesleg szinte mindenki úton-útfélen megszeg, mégis mindig ugyanoda lyukad ki a cselekmény. De addigra a non-stop akciónak is meglesz a böjtje, és a fináléra érezhetően elfárad az egész – az utolsó fél órát már sem a lövöldözős videojátékokból kilépett testpáncélos, három tár lőszer után is eleven kommandósok, sem Keanu Reeves, sem pedig Mark „Ez még él?” Dacascos nem képes egyben tartani. Ettől függetlenül összességében nincs nagy gond a filmmel: hozza a megszokott színvonalat, kikapcsolja az agyat, azt nyújtja, amit minden minőségi modern kori akciómozinak kellene. Reeves külön dicséretet érdemel: természetesen a jelenetek nagy részét ismét kaszkadőr nélkül forgatta le, és hiába tapossa immáron az ötödik x-et, még mindig elhisszük róla, hogy korát meghazudtolva képes a földbe állítani a rosszfiúkat. Ami akár még jó hír is lehet, mivel a [i]John Wick 3[/I] egy hét alatt többet hozott, mint az első felvonás egész pályafutása alatt, így a negyedik film gyakorlatilag borítékolható, és több mint valószínű, hogy a különböző spin-offoktól és tévésorozatoktól sem menekülünk majd meg. Mindazonáltal az még erősen kérdéses, hogy gyakorlatban mindez hogyan fog működni, mivel, ha szigorúan vesszük, akkor ennek a témának egyetlen film bőven elég lett volna.[106074]

28 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Szerintem zseniális volt a maga nevében a film. Sokat nem kell várni a filmtől csak tömény erőszakot. Számomra kicsit olyan volt a film mintha 90-es évek Jackie Chan filmet néznék 😀 De pont ettől volt jó mert én imádtam ezt a korszakot.

  2. Ez hasonló lehet, mint az Equilibrium. Mondjuk azt sem láttam (csak videoklipben), nyáron a szabik alatt kell 1-2 filmnézős napot eszközölnöm.

    • Egy kicsit más kávéház a kettő, az Equilibrium tele van Mátrixos/John Woo-s lassításokkal, a John Wickben viszont piszok gyorsan pörög az akció végig. És valamennyire realisztikusabb is.

  3. Az első részt kezdtem el nézni de pár perc múlva már iszonyúan fárasztott.

  4. A terminator kezdő b…i a gőzfürdőben a Wickhez képest. Wick kap 4 lövést, leesik egy emeletes ház tetejéről és nagyon zabos lesz.

  5. A pajtás rész jó volt, lórúgás az nagyon fájhat. Még a motorozós üldözés is bejött. Késdobálós könyvtáras a vége felé Tarantinós. :DJobban tudtam volna értékelni, ha valami rövid pár részes websoriként készült volna el. Az első újdonságként hatott, amit már nem tudott megugrani szerintem egyik folytatása sem. A másodikból alig emlékszem valamire…

  6. Az én agyam az ilyen értelmetlen csihipuhinál, pláne ha még egy kis CGI-vel is meg van támogatva automatikusan lekapcsol. Kár hogy horkolok, ezért nem járok mostanában moziba.XDAz első is már nevetséges volt, ez most már maxigáz.

  7. Szegény Halle Berry annyit melózott az akciójelenetekkel, hogy rendes karaktere nem is lett neki a végére. De legalább edzett kicsit.

  8. Tetszett, jó kis akcióorgia volt, de a végére tényleg elfáradt a dolog. Mondjuk addigra már a retináim is. Később gondolván át jött le, hogy a sztori tényleg logikátlan, és következetlen volt.Múlt hétvégén bedaráltam az első két részt, mert eddig nem láttam őket. Látszik a fejlődés, ami az akció részeket illeti, mert az előző filmek kissé fapadosnak tűntek a Parabellum darálásához képest. Pl. az a hosszabb akciójelenet a két kutyával és Halle Berry-vel, az nagyon ott volt! De a film végi sub-boss meccsek…nem kellettek volna.Várom a folytatást!

  9. A két kutya remekül játszott.

  10. Ezekkel a folytatásos dolgokkal mindig ez a baj, hogy pont azokat a felülírhatatlan szabályokat kell többszörösen felülírni, melyektől az eredeti alkotás különleges és érdekes lett.Kb. olyan szintű szar ez, mint az Endgame-ben az időutazás, meg a Lostban a purgatórium.