Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward
Videó

Mozi – Uncharted

A videojáték-adaptációs átok jege még nem tört meg, de már repedezik.

Sok víz lefolyt a Dunán, mióta legelőször szóba került a Naughty Dog hatalmas sikert aratott videojátékából, az Unchartedből készülő filmadaptáció. A projekt gyakorlatilag fél Hollywoodon átment, alig akadt olyan rendező és forgatókönyvíró, aki ne dolgozott volna rajta, és tulajdonképpen a kedvezőtlen ütemezési tervek, a forgatási gondok, valamint az alkotói nézetkülönbségek miatt több mint tíz évig kézről kézre járt, mint egy kövér spangli, amibe senki sem akar igazán beleszívni. A játékok főhősére, Nathan Drake-re a megszólalásig hasonlító Nathan Filliont hamar kidobták a filmből (ő végül egy hangulatos rajongói rövidfilmmel vigasztalódott, ami kifejezetten jó kritikákat kapott a rajongóktól), aztán ki is öregedett a szerepből, majd az ígéretesnek látszó Mark Wahlberg-Robert De Niro-Joe Pesci casting kapott kaszát, mígnem a Pókemberként befutott Tom Holland kapta meg a lehetőséget Nate eljátszására, Wahlberget pedig (aki időközben szintén belekerült abba a korba, amikor már necces lett volna őt fiatalos lendületű, pimasz, talpraesett, nőcsábász kalandorként mozivászonra képzelni) lefokozták mentor-szerepebe. Az adaptáció ledirigálását Ruben Fleischerre bízták (a Zombielanddel nagyot ment anno, de aztán kiderült, hogy az csak egy szerencsés véletlen volt), és el is kezdődhetett a munka, a mozi elkészülte pedig egyre biztosabbnak tűnt, még ha a Covid rá is húzott pár hónapot a bemutatóra. Természetesen az Uncharted fölött is borús felhők gyülekeztek. Tény, hogy Nathan Drake-kel kapcsolatban nem a még mindig vészesen kölyökképű Tom Hollandra gondolunk elsősorban (még úgy sem, hogy a filmben a fiatalabb, tapasztalatlanabb énjét kapjuk meg), ahogy Victor Sullivanről sem Mark Wahlberg ugrik be először, ráadásul a jó öreg videojáték-adaptációs átok is kellemetlen árnyékot vetett a filmre (ami annak ellenére sem akar megtörni, hogy ma már nem csak a Paul W. S. Anderson és a Uwe Boll-féle kontárok forgathatnak filmet játékokból), és akkor még mindig ott van a legkardinálisabb kérdés – valóban elengedhetetlenül szükség van a világnak egy Uncharted-filmre?

A válasz egyszerű: dehogyis! Tudni illik, már a maguk a játékok is könnyűszerrel felfoghatóak interaktív mozifilmekként: megkapó történetek, még megkapóbb helyszínek, bájosan szeretnivaló karkaterek, élethű motion capture, és olyan akciójelenetek, melyek nem egy többszáz milliós hollywoodi blockbustert is csont nélkül leköröznek. Azaz egyszerűbben fogalmazva: ami a mozifilmeknek az Indiana Jones frencsájz, az a videojátékoknak az Uncharted-sorozat. Az Álomgyár viszont piszkosul makacs, és nem adja fel: csakazértis vászonra adaptálja a legendás kincskereső kalandjait, még ha mindannyian bele is döglünk. Forró fejjel és ész nélkül megy szembe az árral és az esélyekkel, és láthatóan a Sony is komolyan gondolja a dolgot – saját stúdiót alapított, amelynek keretein belül legikonikusabb játékait akarja moziba vagy képernyőre küldeni (ennek a tervnek a következő állomása a jövőre érkező The Last of Us-sorozat). Ambiciózus vállalkozás, annyi szent, és papíron valóban jó lehetne, hiszen már nem a kilencvenes években vagyunk, a videojátékok már gyakorlatilag az összes korosztály meghódították, lassan minden második háztartásban lapul valamilyen játékkonzol a tévé alatt, és maguk az Uncharted-epizódok is több tízmillió példányban keltek el világszerte, így a nagy filmstúdiók már nem restek egy valag pénzt adni az adaptálásukra. Az, hogy az anyagiak mellé jár-e tehetség, odaadás és legfőképp kellő tisztelet az alapanyag felé, már más kérdés. És annak ellenére, hogy végeredményben az Uncharted sem bővelkedik túl sok újdonságban, és nem hozza ránk azt a libabőrt, amit a tévé előtt ülve, a kontrollert markolászva éltünk át (tegyük hozzá, ez eleve lehetetlen), egészen korrekt adaptáció lett.

Viszont ahhoz, hogy ezzel a meggyőződéssel álljunk fel a moziszékből, el kell engednünk bizonyos dolgokat, és elsőre talán kellemetlen, ám összességében logikus kompromisszumokat kell kötnünk. Egyrészt a film csak félig-meddig tudja hozni a játékok hangulatát, inkább funkcionál egy nagy ötletkosárként, amibe a játékokból (különösen a harmadik és negyedik részből) lopott ötleteket, jeleneteket és csúcspontokat dobták bele, mint egy önmaga lábán tökéletesen megálló, saját koncepcióval és gondolatisággal működő alkotásként. Azaz az eredeti alapanyagból átemelt elemekből építi fel saját sztoriját (a cselekmény nem illeszkedik a játékok kánonjába, így a készítők szabadon garázdálkodhattak, és kicsit megkavarták a jól ismert alapokat – vagy inkább felvizezték azokat), akciójeleneteit (a legjobbat – a repülőgépes haddelhaddot – el is lőtték az előzetesekben) és szereplőit (akiket mintha szándékosan úgy válogattak volna össze, hogy külsőségeikben közük se legyen a játékbeli figurákhoz – ennek ellenére szerencsére nem mentek szembe a karakterek lényegével). Szóval mindent, amit a filmben látunk, láthattuk már korábban, csak más, jobb formában. Nincs új a nap alatt, de ez mondjuk nem is meglepő – azt a részletes és terjengős narratívát, amit a játékok prezentáltak, egy szűk két órás film egyszerűen nem tudja hozni (egy Thief’s End-et főleg nem, de még egy Drake’s Fortune-t is nehezen). Ha mindezek után az elengedést és a kompromisszumkötést sikeresen teljesítettük (ez úgymond már félsiker), akkor már csak az van hátra, hogy az elvárásainkat a lehető legalacsonyabbra helyezzük – ez mondjuk szerintem senkinek sem lesz nehéz, manapság lassan már minden mozizás így kezdődik.

Mert bár az Uncharted természetesen nem veszi fel a versenyt a játékokkal, és az Indiana Jonestól is végtelenül messze van, egy átlagos akció-kaland szintjét bőven eléri. A magam részéről nem akartam mást, csak egy nézhető, hellyel-közzel szórakoztató kalandfilmet, és meg is kaptam. A karakterek szerethetőek (bármennyire is fura Holland Nate-ként és Wahlberg Sully-ként, a végére egész szépen belejönnek a dologba), az akciók dinamikusak, és néha-néha még a poénok is működnek. Külön plusz, hogy a készítők egyaránt gondoltak a laikusokra és a játékok rajongóira is: előbbiek egy mindenki számára érthető eredettörténetet kapnak (azaz nem néznek majd, mint hal a szatyorban, mert nem értik az összefüggéseket), utóbbiak pedig egy új megközelítését a már jól ismert sztorinak, néhány frappáns utalással. Nem az Uncharted lesz a videojátékokból készült filmek új fokmérője, amihez a jövőbeni adaptációkat kell majd mérni, de egy könnyed, laza mozizásnak tökéletesen megfelel. A videojáték-adaptációs átok jege még mindig nem tört meg, de legalább már repedezik. Azért már ez is valami.

23 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nagyon élnék már egy olyan cikket a PSC-n, ahol nem azért van 20+ hozzászólás, mert egymást gyilkoljuk.

    1
    • Valóban jó lenne de már sokan nincsenek itt. Vagy itt vannak de csak olvasnak. Nem rég említettél egy lehetséges Bruce Lee-s cikket, hátha arra ömlenenek a hsz-ek.

  2. Nekem a második (?) Silent Hill film is tetszett meg a Warcraft is. Sőt, a Monster Hunter is nagyon videojátékos volt.

    • A Warcraft nekem is! Kiabáltuk is a moziban, hogy “LOK TAR OGAR, WARRIORS!” Jó, hogy kevesen voltak, utáltak volna nagyon. Meg ha nekem kellett volna hallgatnom, nem mosolyogtam volna.

  3. Tök jó hogy ez elkészült de ami számomra izgalmasabb lett volna az egy Half Life 2 vagy egy Death Stranding film. Esetleg egy Metal Gear Solid vagy egy RE Code Vera… és azért még biztos lenne pár cím.

    • A Half Life-ből először első részt kellene csinálni a második előtt, de mozifilmen eléggé problémásan működne, max. egy tévésorozatot lehetne csinálni belőle, már ha nem lenne teljesen elfelejtve ez a széria.

      Death Strandinget adaptálni igazából tök felesleges, még egy tévésorozatban is problémás lenne.

      Az MGS-film elvileg már készül, de nagyon lassan haladnak, nyilván nem véletlenül.

      RE: Code Veronica is olyan, hogy minek? Előbb rendesen fel kellene építeni a frencsájzt, hogy meg lehessen csinálni, de a tavalyi RE-film után jóideig nem fognak hozzányúlni ehhez a frencsájhoz (bár készül egy Netflixes adaptáció, de annak nem sok köze lesz a játékokhoz).

    • Neked még soha semmi nem volt jó, ami megjelent ezen a világon 😀

  4. Hú, hát én még nem láttam, de nagyon izgatott vagyok! Az első TR film is kapott hideget, meleget, nekem eszméletlenül tetszett mégis. Ha jó az Uncharted film, akkor nem egyszer fogom megnézni moziban – mint anno a TR filmet, amit egymás után 9x néztem meg, minden nap, amíg műsoron volt. 😀 Szeretném ezt megint átélni. 🙂

    1
    • Szerintem jelenleg a 2018-as Tomb Raider és az Uncharted a csúcs, ha élőszereplős videojáték-adaptációkról van szó.

      • Szerintem messze a Detective Pikachu

      • TR nagyon gyenge volt szerintem, ráadásul az egyetlen egyedi, a japán vonalat teljesen kihagyták, hogy egy full átlagos akciófilm legyen.
        Ez is egy full átlagos akciófilm, de legalább tartalmazza a játék elemeit – a pszichopata mindenkit lemészárolok Drake-en kívül 😀

        • A TR-t csak egyszer láttam, de nálam akkor működött a varázs, persze, ha újranézném, biztos csökkenne az értéke.

          Az a baj, hogy mozivásznon úgysem fogunk olyan látványos akciójeleneteket viszontlátni, mint a játékokban. Egyrészt manapság már nagyon nehezen megy az ilyesmi Hollywoodban, másrészt sok pénz kell hozzá. Bár ha az Uncharted sikeres lesz anyagilag és megcsinálják a folytatást, akkor talán emelnek a költségvetésen.

          • A TR-nél sajnos nem tudom, hogy melyik varázs működhetett volna: egy sima, dzsungeles akciófilm volt. Egyébként a főhős szerintem tök jó volt, de mindennel együtt ha nem lett volna a címében, hogy Tomb Raider, és nem Lara Croft lett volna a főhős, nem jövök rá, hogy ez egy adaptáció. Nekem a játék varázsát is az egyedi környezet adta az új stílus mellett.

            De pont ez a lényeg: semmiben nem kiemelkedő annyira a történetük, hogy kitűnjenek a többi akciófilm közül. Nem a látvánnyal van a gond. Az Uncharted utcsó akciójelenete pl. kifejezetten király volt, de azért a többi se volt rossz benne – nem a játékokhoz viszonyítva, hanem amúgy. A korlátozott nyitány alatt egy 20-ast behúzott már, szóval van esélye behozni az összeget.

  5. Remélem ide is beírja valamelyik retardált, hogy Drake túl fiatal, Sully nem elég öreg, és a film nem követi kockára pontosan a videojátékokat. És persze vissza kéne hozni a ’80-as éveket.

    2