Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
EA Play Live 2021
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Future Games Show: Spring Showcase
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Gamescom 2021
Gamescom 2021 Opening Night Live
Heti hírösszefoglaló
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
PS5 Tudtad?
PSC Gyorsszavazás
State of Play 2020. augusztus 6.
State of Play 2020. február 25.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
The Game Awards
The Game Awards 2020
Tokyo Game Show
Tokyo Game Show 2020 Online
Tokyo Game Show 2021
Ubisoft Forward

Mozi – Tyler Rake: A kimenekítés

Thor végre megtalálta Noobmastert.

Érdekes, hogy csupán néhány év alatt mekkorát fordult a világ: annak idején, nem is olyan régen, ha egy új sorozattal vagy egy új filmmel kapcsolatban megláttuk, hogy azt a Netflix készítette, rögtön biztosak voltunk benne, hogy az kifogástalan és minőségi lesz – és igazából zokszó nélkül az is volt. Aztán – ahogy az általában előfordul az olyan dolgokkal, amelyek egy szűk kör sajátjaként indulnak, majd a kommersz közönséget meghódítva pop-kulturális forradalmat csinálnak –, ahogy egyre több országba, egyre több helyre eljutott a világ legnagyobb streaming szolgáltatója, úgy csökkent a saját gyártású produkcióik színvonala, és úgy került egyre több szardarab a Gundel-palacsintába.

Ma már ott tartunk, hogy az ember inkább már a száját húzza, amint meglátja valamin a Netflix-logót. Nem is arról van szó, hogy moslékgyár vált volna belőle (bár sokan nagyon-nagyon szeretnék akként beállítani), csak túl nagy árnyékot vetett rá a siker és az egyre szaporodó előfizetők tekintélyes száma. Viszont még ettől függetlenül is lehet néha-néha kósza gyöngyszemeket találni rajta – példának okáért itt van a legújabb saját gyártású akciófilmjük, a Tyler Rake: A kimenekítés, amelyben Chris Hemsworth kiégett ausztrál zsoldosként elvállal egy igencsak húzós, de számára rutinfeladatnak minősülő megbízást (egy drogbáró fiát elrabolja egy másik drogbáró, ezért a börtönben csücsülő fater kiadja az ukázt, hogy a megfelelő személy gyorsan oldja meg a helyzetet), aztán, ahogy az lenni szokott, rövid időn belül elszabadul a pokol, és egy egész hadseregnyi korrupt rendőr és kommandós ered a főhős és a kimenekítendő kissrác nyomába.

Nagyjából ennyi és nem több. Tekintve, hogy manapság már egy szög egyszerű, kizárólag a látványos csihipuhira, bunyóra, lövöldözésre és autósüldözésre alapuló akciófilm összerittyentése is komoly gondot okoz a szakembereknek, és emellett, okolva a korábbi, először jónak ígérkező, aztán végeredményben rettenetesen elsült balfogásokból, A kimenekítésnek is megvolt minden esélye arra, hogy bekerüljön a szemétre való vackok ligájába, amelyek pont azt felejtették el, amit egy akciófilmnek tudni kellene – azaz szórakoztatni és nem agyalni, na meg feleslegesen lelkizni. A másik eshetőség (ami talán még jobb az elsőnél), hogy A kimenekítés is csak egy újabb tizenkettő-egy-tucat film lesz – ez sem lenne túl meglepő, figyelembe véve az egy kaptafára készülő alkotások végeláthatatlan, szünet nélküli gyarapodását. Mert végül is miben lehet egy ilyen film több és jobb, mint az átlag? Sztori? Az már a műfaj jobban sikerült darabjainak se nagyon volt. Amit A kimenekítésben látsz, azt tudta már a John Wick, tudta már a Sicario 2 és tudták már a Bourne-filmek is, már ha szigorúan csak az utóbbi néhány év termését nézzük. Színészek? A fene megeszi az egészet, ha nincsen rendesen megírva a forgatókönyv, és ha laposak az akciók, ráadásul önmagában nemigen szokott emelni a színvonalon az, ha egy ismert színészt látunk a képernyőn valami random wannabe helyett. Akkor hát ezek után mégis mi marad, ami miatt érdekes lehetne a film? Igen, eltaláltátok: maguk az akciójelenetek miatt!

Nem mintha olyat látnánk benne, amit már ne láttunk volna ezer másik hasonszőrű filmben. A kimenekítés tulajdonképpen az előbb említett alkotások, meg még jó néhány régi klasszikus összemixelése, kifejezetten pofás és lendületes, szépen megrendezett akciójelenetekkel – de ennyi azt hiszem minimum elvárható a Marvel-filmek kaszkadőr-koordinátorától. Külön üdítő, hogy hollywoodi produkciótól szokatlanul egy hozzánk közeli nyomornegyed helyett egy tőlünk igencsak messze elhelyezkedő nyomornegyedbe helyezték át a settinget (komolyan, lassan már az is pozitívum lesz, ha nem egy romos katonai bázisnak álcázott bulgáriai atomtemetőben forgatnak), így az ázsiai Dakka városának lepusztult környezete, az utcák zsúfoltsága és mocskossága sajátos hangulatot teremt, ötvözve a szinte állandóan narancssárga színben pompázó égbolttal együtt. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a film alapjául annak az Anthony és Joe Russonak (utóbbi írta a film forgatókönyvét is) a képregénye szolgált, akik A tél katonáját, a Polgárháborút, a Végtelen háborút és a Végjátékot is rendezték. Ettől függetlenül az mondható el a legkevésbé erről a filmről, hogy finomkodó lenne vagy gyerekbarát: gyakran kacérkodik durvább témákkal (gyerekkatonák, kivégzések, törött csontok, fejlövések, levágott testrészek, stb.), szóval kellően véres, komoly és egy percre sem unalmas.

A John Wick 3-hoz hasonlóan körülbelül az egész film egy összefüggő, kis híján két órás nagy akciójelenet, amelyet időnként párbeszédek szakítanak meg, amik, ha nem is árnyalják túlságosan a karaktereket (Hemsworth egészen jól hozza az ügyeletes kemény fiút, de nyilván már maga a figura is egy hatalmas, két lábon járó klisé), a kívánt célt elérik, és összességében úgyis ez a lényeg. A kimenekítés legnagyobb pozitívuma, hogy bátran fel meri vállalni saját identitását, és egy pillanatra sem akar több lenni, mint ami: egy zúzós akciófilm, amiben a sztori legjobb esetben is csak harmadlagos (már ha van neki egyáltalán ugye), a cselekmény, a fordulatok és a szereplők hozzák a kötelező sablonokat, felesleges drámázás csak nyomokban található meg benne (szerencsére csak a végén, és akkor sem úgy, hogy azzal átesnének annak a bizonyos lónak a másik oldalára), a túltolt agyalás és a másnak tűnni akarás viszont egyáltalán nem (mostanság már ennek is örülni kell), az akciójelenetek pedig, ahogy arról már fentebb szó volt, önmagukban eladják a filmet (még ha Sam Hargrave-nek van is még mit tanulnia).

Mivel a mozik zárva tartanak, és új film sincs (sőt, elvileg még egy jó ideig nem is lesz), így hát a Netflix gondoskodik a szórakoztatásunkról, hogy kicsit idillibbé tegye ezeket a nehéz és vészterhes időket. A kimenekítés erre remek alternatíva.

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Amikor megy a lövölde meg a gyilok, akkor marha szuper a cucc, amikor meg nincs hirig, akkor kurvauncsi! 😀

  2. Jó film volt, a vége sejtető. Kiskapu egy újabb részre, ha nagy sikert arat?

  3. Szeretem az agynélküli akciófilmeket, na de ez… ehhez még agy is kell.