Mozi – Talpig fegyverben

Harry, használd a pisztolyod!

A videojátékozást övező társadalmi kliséket fokozatosan vetkőzi le a filmipar, azonban a mozikban időről időre megjelenik egy olyan film, amely érzéketlen gyilokmániásoknak, zárkózott lúzereknek, vagy extravagáns szociopatáknak (esetleg ezek egyvelegének) állítja be a játékosokat. A Talpig fegyverben lerágott csont sztereotípiái önmagában is fárasztóak, de a maroknyi életképes poénon és pár vállalható akciójelenetet leszámítva nincs miért megnézni.

Daniel Radcliffe alakítja Milest, a zárkózott, visszafogott programozót, akinek egyik kedvelt időtöltése az internetes trollok hergelése. Amikor egy nap a SKIZM nevezetű banda alvilági, valódi emberek öldöklését és összecsapását tartalmazó streamjén lábatlankodik, brutális fordulatot vesz élete: elkábítják, kezeibe fúrnak két pisztolyt, és kinevezik véres műsoruk legújabb résztvevőjének.

Az abszurd felütéssel önmagában nem is lenne baj, azonban az eszement kezdőpontból nagyon sokáig semerre nem tart a film. A pacifista főhős nem hajlandó használni fegyvereit, de mivel kezeihez vannak rögzítve, kellemetlen helyzetekbe kerül még akkor is, amikor épp nem tör valaki az életére. Nagyon finoman felüti a fejét egyfajta meta-narratívája annak, hogy az arzenáljukat görcsösen szorongató videojáték-hősök miként látják el alapvető életviteli funkcióikat, de a film pár hol életképes, hol fárasztó jeleneten túl nem akar mélyebbre ásni: Miles próbálja ügyetlenül felhúzni a nadrágját, használni a telefonját, egy hajléktalan virslijét a szájába tenni* (haha, én is tudok ilyet), vagy munkahelyén infókhoz hozzájutni. *(Egy hotdogos virsliről van szó, mert éhes, és a rendes homeless megosztja vele…)

A tréfás momentumok között pedig elnagyolt vérengzéssel találkozhatunk, amely főként a film antihőséhez, a Samara Weaving által a körülményekhez képest egészen jól életre keltett Nixhez kapcsolódnak. Nix a szabadságának elnyerése reményében dolgozik a SKIZM-nek, és legnézettebb versenyzője a gyilokfesztnek: bárhova is rendelik, kíméletlenül kiiktat mindenkit. Jason Lei Howden író-rendező egész jó koreográfiákat talált ki – például egy lövöldözésnél a kamera folyamatosan Nixhez „tapadva” mutatja közelről a történéseket –, de a legtöbb estben csak gagyi félrecélzás, túl frenetikus vágás és zavaróan forgó-pörgő operatőri munka vár ránk. (Egy jópofa kikacsintás, hogy amikor Miles lő, akkor megjelenik a kijelzőn, hogy mennyi lőszere van.)

Az összképet tovább rontják a bosszantó ellenfelek és „gonoszok” karakterei, akik a ’90-es évek túlgrimaszolt és –ripacskodott időit idézik, ráadásul unalmasak és fantáziátlanok is, a motivációikról például semmit nem tudunk meg. Pillanatképekre láthatjuk a nézőket is, akik ujjongva tapsolnak, ha folyik a vér – érthető, hogy egyfajta szarkazmussal akartak az e-sport és a streaming közönségéhez nyúlni, de újból csak egy bugyuta és felületes eredmény született. Míg Miles és Nix karaktere egy fokkal mélyebb, a teljesen kaotikus és sokszor következetlen forgatókönyv ennek a minimális előnyeit is elfolytja. Nem javít az összképen az sem, hogy a párbeszédek életszerűtlenek és gagyik, bár legalább a kreatív káromkodásokra azért odafigyeltek a szinkron készítői.

A Talpig fegyverben egy sokszor unalmas, ritkán szórakoztató, frenetikus akciófilm, amely szeretne fekete vígjáték is lenni, de valahogy nem sikerül neki. A Gamer – Játék a végsőkighez áll talán a legközelebb, bár egyértelműen a Ha/Ver és a Scott Pilgrim a világ ellen nyomdokaiba próbált lépni, sikertelenül. Samara Weavinget és Daniel Radcliffe-et jópofa ilyen szerepben látni, de még mindig nem tudtam rájönni arra, hogy igazából mi célból és kinek készült ez az alkotás.

(A vetítésre való belépést a PlayStation Magyarország biztosította. Köszönjük! A filmet március 5-től adják a mozikban.)

4 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Radcliffe nálam a Szarvakban már bizonyított. Reméltem, hogy ez is egy hasonlóan jó kis film lesz. Hát nem lett az, és tényleg nem rajta múlott. A film olyan mintha a Balack Mirror idevágó részeit rakták volna egybe, de semmi extra, ahhoz képest, amit pl. ott már feldolgoztak. És egyszerűen nem akart beindulni, én fel is adtam, nem néztem végig. Ezexerint nem maradtam le semmiről.

  2. Érdekelt a film, de amennyi negatívat olvastam róla, inkább téka lesz belőle.
    Radcliffe majd’ megszakad, hogy kilépjen Harry Potter skatulyájából, ezt viszont becsülöm.

    • Olvastam vele egy beszélgetést, ahol mondta, hogy azt a pénzt félretette, cserébe most azt vállal el, amit akar – semmilyen szükség nem korlátozza. Ez pedig király. Csak van, amikor érdekes film születik ebből – lásd Az ember aki mindent tudott c. alkotást -, és van, amikor nem – lásd ezt.

      • Szerintem az kifejezetten nagy lazaság és jófejség tőle, hogy ilyen agybeteg f@szságokat is bevállal, látszik, hogy nem akar annyira görcsösen bizonyítani, mint pl. Kristen Stewart vagy Robert Pattinson. Bár őszintén szólva, utóbbi mostanában egyre szimpatikusabb.