Generic selectors
Csak
Keresés címben
Keresés a tartalomban
Keresés hírekben
Keresés cikkekben
Keresés a fórum hozzászólások között
Keresés a fórum témákban
Kategória szerinti szűrés
Classic PlayStation
Comix
E3
EA Play Live 2020
Esemény
Future Games Show: Gamescom 2020
Gamescom
Gamescom 2020
Gamescom 2020 Opening Night Live
Hírek
Komment
Nacon Connect
New Game+ Expo
Nyereményjáték
PlayStation 5 Showcase
PlayStation Indies
PlayStation Network
PlayStation.Community
Podcast
PS5 Future of Gaming
State of Play 2020. augusztus 6.
Stream
Summer Game Fest
Szavazás
Techno
Tokyo Game Show
Ubisoft Forward

Mozi – Mulan (2020)

Ellentmondások földje.

A „nyugati” – értsd: európai és amerikai – filmek az iparág kezdete óta küzdenek a sztereotip ábrázolásmóddal. A küzdés talán kevésbé helyénvaló kifejezés, ugyanis Hollywood hajnalában meg sem próbáltak kilépni az általánosítások, klisék és tévhitek világából: már-már előrelépés volt, hogy fekete és ázsiai színészek játszottak ilyen karaktereket, és nem elmaszkírozva, kikarikírozva keltették őket életre fehér emberek – erre klasszikus példa, hogy John Wayne játszotta el Dzsingisz kánt. Gyakran emlegetett jelenség az úgynevezett whitewashing, amikor eredetileg színes bőrű figurákat „kifehérítenek”, így nem egy alulreprezentált csoport tagja juthat a szerephez. Ezek fényében a Disney legújabb élőszereplős adaptációja, a Mulan, egy nagyon bizarr és sokszor önellentmondásos alkotás, amely teljesen ázsiai stábjával igyekezett – többek között – a kínai piacnak is imponálni, de helyette a „kínai kaja” filmes megfelelője lett: nyugatiasított, a valósággal köszönőviszonyban sem álló produktum, amely az európai és amerikai igényekhez van igazítva – az étel és a film között azonban a különbség, hogy a filmnek még ez sem sikerült.

Az 1998-as animációs Mulanhoz hasonlóan a történet a címadó fiatal nőről szól, akinek veterán, sérült apja újra háborúba kell, hogy vonuljon, mivel a családnak nincs más férfi tagja, és egy nomád horda Bori kán vezetésével indul Kína ellen. A mindig is energikus, harcias Mulan ellopja apja felszerelését, és férfinak adva ki magát vonul egy kiképzőtáborba, hogy megvédje családját és hazáját. A központi, fizikai konfliktus alatt meghúzódó téma pedig önmagunk elfogadása, illetve a társadalom által az emberekre – konkrétan a nőkre – kirótt szerep, valamint az, ahogy a tradíciókkal szembemegy a bátor nő – elvégre az ő kötelessége az lenne, hogy a házasságon keresztül hozzon dicsőséget családjának, és a hagyományos feminin értékeket közvetítse.

A készítők egy epikus, látványos háborús filmbe oltott személyes sztorit szerettek volna készíteni az önelfogadásról és a tradíciók újraértelmezéséről, de helyette egy önellentmondásos és fárasztó maszlag született, amelyben a színek és a tájképek az egyedüli értékelhető elemek. A mű kulcsszava az önellentmondás, amely a rendezésen keresztül a forgatókönyvön át a színészi játékig mindent átitat, a legkevésbé sem jó értelemben.

A Mulan mint film

A wuxia, vagy „harcos hősök” műfaja egy hagyományos ága a kínai képzőművészetnek és irodalomnak, amely a harcstílusokat a tökéletességig csiszoló harcosokról szól. Ez a műfaj a létező összes műfajban és iparágban is megjelent, így a filmekben is. A „héroszok” sajátos jellemzője, hogy nem uralkodót szolgálnak, nincs katonai hatalmuk és a társadalom alsóbb rétegeiből kerülnek ki, hogy morális iránytűjükkel jobbá tegyék a világot – mitikus, hősi tetteket hajtanak végre és emberfeletti képességekkel bírhatnak. A wuxia-filmekben ezeket a jellemzőket ültetik át a film nyelvére, komplex harckoreográfiákkal artistaszerű jeleneteket valósítva meg trambulinokkal, drótokkal és emelőkkel, ahol a karakterek légiesen, a gravitáció korlátaitól mentesen ugrálnak, pörögnek és csapnak össze nem csak a földön, de a levegőben is – sőt, akár még bambusznádakon libbenve. A wuxia-filmek leghíresebb példái talán a Tigris és sárkány, A repülő tőrök klánja, vagy a Hős – utóbbi volt talán legnagyobb hatással a Mulanra. (Nem lehet egy szinten említeni, de a Kung Fu Pandára is jelentős befolyással volt a műfaj.)

A Mulan ezek szellemiségéből merít, anélkül, hogy megértené, mi tette őket naggyá. Mivel a történet szintén legendán alapszik, dukált ez a megvalósítás, de helyette lomha, szanaszét vágott, és így követhetetlen akciójelenetekkel találkozunk, elcsépelt párbeszédekkel és klisék halmazával. Niki Caro rendező kiválóan demonstrálja Kína gyönyörű tájait, színhasználatával pedig valamennyi életet lehel egy egyébként sivár filmbe, de ezek nem elegendőek ahhoz, hogy kohéziót vigyenek a káoszba. Bár a koreográfia és az elképzelések önmagukban akár jók is lehetnének – a röptében elkapott nyíl, a levegőből visszarúgott lándzsa –, a kivitelezés azonban sokszor nevetségessé teszi őket.

A magyar szinkron ezt vagy orvosolja, vagy tovább ront rajta, de eredeti nyelven kimerítő hallgatni, ahogy a színészek akcentusuk kihangsúlyozása és fenntartása érdekében körülbelül minden színészi játékot feláldoznak. A már említett Hősben hasonló szerepkörben mozgó Donnie Yent és Jet Lit jó volt látni, de a közhelyekkel telepakolt párbeszédeik és papírmasé karaktereik semmivel sem teszik gazdagabbá az élményt. Gong Li egy sólyommá alakuló boszorkányként segíti az elnagyoltan grimaszoló Jason Scott Lee hódító kánját. Előbbi karaktere akár érdekes is lehetett volna, elvégre ő testesíti meg azokat a nem elfogadott számkivetetteket, a tehetséges vagy ügyes elnyomottakat, akikben a kirekesztés bosszúvágyat szított – ez sajnos azonban nem sikerült, és egy furcsa, egymondatos bölcseleteket dünnyögő mágus lett. (Utóbbi menthetetlen.) A főhőst alakító Liu Yifei pedig inkább bájosan, mint jól alakít, a körében lévő mellékkarakterek pedig pár balul elsült poént szolgálnak csupán, amin az erőltetett, furcsán értelmezhető romantikus szál sem javít. Tzi Ma alakít talán a legjobban, Mulan sebesült, a tradíciókkal és a lányában rejlő potenciál elismerésével magában harcot vívó apa a leghitelesebb figura az alkotásban.

Nem gondoltam volna, de az ének és a dal talán jót tett volna neki, mivel az eredetiben a karakterfejlődés jelentős része ezekben zajlott, itt pedig – ezek hiányával – lelketlenné és elkapkodottá vált minden, főleg a film második felében.

Összegezve tehát a Mulan egy fárasztó, unalmas és végtelenül kiszámítható adaptáció lett, amely elvesz az eredeti mese varázsából, minimálisan sem használja ki a legendában rejlő lehetőségeket, pozitívumait pedig visszatartja instabil rendezése és gyenge forgatókönyve.

A Mulan mint kulturális tükör

A kisebb gond az, hogy a Mulan egyszerűen nem egy jó film. A nagyobb, hogy ez a kiváló lehetőség egy borzalmas, értelmetlen és hányásig elnyugatiasított adaptáció lett, amely központi kiindulópontja, alapvető mozgatórugója egy félreértelmezésen alapszik: ez pedig a qi, vagy csí.

Leegyszerűsítve, a kínai klasszikus filozófiában a qi egyfajta életenergia, amely minden élőlényben megtalálható, és amely fontos szereppel bír a hagyományos kínai gyógyászatban és harcművészetekben. A lényeg, hogy minden, ami él és mozog rendelkezik qivel – átjárja és meghatározza lényét. A Mulanban a qi gyakorlatilag a Csillagok háborújából az Erő, ami szintén arról árulkodik, hogy az írók csupán eszközként használták fel, hogy beleszuszakolják a sztoriba. A film cselekményében – szemben az eredeti animálttal –, a qi egy csak a férfiak számára engedélyezett energia, amit a nőknek el kell fojtaniuk. Mivel Mulan erre képtelen, ez abban nyilvánul meg, hogy egész életében egyfajta rosszcsontként viselkedik, aki szembemegy a tradíciókkal. A hagyományos női szerepek kulturális témáját így felváltja egy elbagatellizált valami, amivel varázsolni, átalakulni és különleges képességeket végrehajtani tudnak. Mivel Mulan nem bír erejével, és a boszorkányként titulálást veszélyezteti, álcáznia kell magát és elrejtenie a benne rejlő qit, hogy később kezelni tudja „varázserejét”. Ismerős? Igen, a Mulan a Jégvarázsból is merített bőven.

A „család”, a „lojalitás”, az „őszinteség hiánya” is hányásig van ismételgetve, amely kifejezéseket előszeretettel állítják a „nyugati” filmesek az ázsiai filmek középpontjában. Ahogy Az utolsó szamurájban japánban semmi sem fontosabb a hűségnél és tradíciónál, úgy Mulan Kínájában sem létezik élet ezen a három marketingszlogenen túl. (Ami mellesleg az FBI mottója is, de ebbe ne menjünk bele…) A helyzet báját tovább fokozza, hogy a tradicionális kínai értékekre hivatkozva hosszú évezredeken keresztül nyomták el a nőket a hagyományok fenntartása nevében. A film bizarr oximoron, ahol a főhős egy olyan rendszer védelméért áldozná fel életét, amely belekényszerítette ebbe a helyzetbe. Mindez romanticizálva van fárasztó, unalmas és káros módon. Abba pedig már nem is bonyolódnék bele, hogy a császári palota előtt csak úgy lófrálnak a népek, hogy a sminkek is a nyugati emberek elképzelései a kínaiakról, valamint, hogy egy bizarr kínai nacionalista narratívát tol az orrunk elé a császár fontosságáról, a rendszer fenntartásáról és a csúnya, gonosz hódítókról – többek között. Hogy egy a Baidun olvasható kínai kritikát idézzek: „Ezt az elmeszesedett szart divatosan bearanyozták, hogy egy idegen kultúra jáde edényéből beléd táplálják.”

Lehetne azzal érvelni, hogy „de hát ez egy fiktív adaptáció”, de a készítők hanyagsága és érzéketlensége a tudatlansággal párosítva meglévő, káros sztereotípiákat erősíti. A helyzet iróniája egyébként, hogy a főhőst alakító Yifei Liu sok támogatást kapott Kínából, miután a hongkongi tüntetők ellen vonuló rendőrök védelmére kelt. Pár hónappal később azonban, amikor már Kínában pörögtek a Disney+-os kalózpéldányok, kritikusok és nézők hada vonult a Douban értékelőoldalra, hogy lehúzza az alkotást – jelenleg 4,7 pontot csücsül a 10-ből –, még azt gondoltam, hogy ennyire nem lehet rossz.

Az lett.

A Mulan sem az eredeti animációs filmhez, sem kínai témájához nem nyúl hozzáértéssel vagy tisztelettel. Egy elamerikaiasított produktum lett csupán, síkegyszerű forgatókönyvvel és karakterekkel, elkapkodott jelenettel és instabil rendezéssel. Káros és fájdalmas, több szempontból is – már húsz éve is kínos lett volna, hát még most. Ez nem egy 2020-as film szintje.

1 hozzászólás

Hozzászólás

  1. Nyomorult film, próbált minden oldalról PC lenni, mégis minden visszafelé sült el.